2011. szeptember végéhez közeledve ismét hosszú hétvégét terveztünk Szilvivel Szlovákiába (kis látogatással Lengyelországba). A fő célpont „természetesen” most is a Liptói-Tátra és egy szép csúcshódító túra volt.
Nézelődés a Volovec csúcson
A túra adatai:
Időpont: 2011. szeptember 24.
Részvevők: Szilvi és Zoli
Szintemelkedés: több mint 1000 m.
Megtett távolság: kb. 13 km
Időtartam: bőséges pihenőkkel együtt kevesebb, mint 8 óra
Ajánlott időszak: minden évben július 1-től legkésőbb október elejéig (amíg le nem esik az első hó)
Kötelező felszerelés: a túrabakancs és (főleg nyáron) az esőkabát
A túrát első napra terveztük, de mivel a meteorológiai viszonyok meglehetősen barátságtalannak mutatkoztak (értsd alatta: ködös idő és erősen felhős égbolt), ezért elhalasztottuk harmadik napra, tekintettel arra is, hogy az előrejelzések is akkorra mondták az igazán szép időt. Az első két napi program ezért egy kis bevezető volt a szombati túrára: Szlovákiában Árva várának (Oravsky Hrad) megtekintése (első sorozat kép),
Lengyelországban pedig séta Zakopane és Nowy Targ városában, valamint a Nedec várával szemközt található Czorsztyn várának a megtekintése (második sorozat kép).
És harmadik nap (miután visszatértünk Szlovákiába) felvirradt a szombat, a szépnek ígérkező túra napja. Szálláshelyünk Zuberec-en (Bölényfalu) volt, ahonnan autóval kb. 10 perc alatt elértük a Rohácsi-völgyet (Rohácska dolina), túránk kiindulópontját. Ragyogó napsütésre ébredtünk, noha kora reggel még elég hidegnek éreztük a levegőt (a hőmérő 6 fok körüli hőmérsékletet mutatott). A Rohácsi-völgy parkolója (1030 m magasan) hatalmas területet foglal el, szükség esetén akár több száz autó is elfér rajta. A parkolóból egy aszfaltozott úton indultunk el aznapi célpontunk, a Volovec csúcsa (2063 m) felé. Kb. 4 km aszfaltút megtétele után elértünk egy menedékházat (byvalá Tatliakova chata), amely mellett egy gyakorlatilag félig kiszáradt tengerszem (Tatliakovo jazero) volt található. A tengerszem „vízzel teli” állapotban sem lehet túl nagy, félig kiszáradva pedig olyan látványt nyújtott, mint egy nagyobbacska pocsolya.
A menedékháztól két irányba lehet tovább haladni (mindkettő zöld jelzésű turistaút), mi balra indultunk el a Zabrad (sedlo Zábrad, 1656 m) nevű hágó irányába. A hágóra viszonylag hamar fel lehet érni, és innen már elég szép kilátás nyílik a hegygerinc túloldalán lévő völgy és a távolabbi hegycsúcsok felé. Visszatekintve a Rohácsi-völgybe pedig megállapíthatjuk, hogy – miként azt sokan írják – valóban ez a völgy a Liptói-Tátra legszebb völgye.
A Zabrad-hágóról a sárga jelzésű úton továbbindulva először a Rákon nevű hegycsúcsot (1876 m) céloztuk meg, amelyik már a szlovák-lengyel határon fekszik (a hegycsúcs lengyel neve: Góra Rákon), és a Volovec előcsúcsának is tekinthetjük. Innen már látszott a Rohácsi-völgy túloldalán lévő (és magasabban fekvő) tengerszemei közül a legnagyobb, nem sokkal később pedig nem teljesen egészen, de a másik kettő is kibontakozott. Sőt, a völgybe letekintve a korábban említett menedékház és a mellette lévő kis tengerszem is tisztán kivehető volt (ezeket már visszaúton fotóztam le).
A Rákon-tól a túra az országhatár mentén – a kék jelzésű úton – folytatódik egészen a Volovecig (a hegycsúcs lengyelül: Góra Wolowiec). Megjegyzem, hogy van egy másik Volovec nevű hegy is Szlovákiában, Rozsnyó mellett (illetve lehet, hogy több is van ), annak tetején található a Skalisko nevű szikla, ahol immáron háromszor is voltam, és a középhegységi csúcsok közül Kelet-Szlovákiában szerintem ez viszi a prímet. Visszatérve a liptói Volovecre, az előzetes tanulmányozások innen is kitűnő panorámát ígértek (a Volovec csúcsok fordítása magyarul: Ökör-hegy, illetve Ökör-hát).
Összesen kb. 4 órás gyaloglást követően értünk fel a Volovec csúcsára, az idő továbbra is kitűnő volt, a kilátás pedig fantasztikus. Amikor felértünk, magyar hangokat hallottunk (a Liptói-Tátrában – szemben a Magas-Tátrával – ez igen ritka!), majd szóba is elegyedtünk az ott lévő kisebb csapattal, akik Balassagyarmatról érkeztek. Hamarosan kiderült, hogy a kisebb magyar csapat egyik tagja egy nagyszerű magyar tátrai útikönyv (a 250 tátrai túra című könyv, amely nekem is megvan) szerzője, Nagy Árpád. Természetesen azonnal a tátrai túrák és élmények kerültek szóba, akár órákat is tudtunk volna beszélgetni, de hát annyi időnk nem volt. Egy közös fotó erejéig megörökítésre is került a számomra oly nagy értékű találkozás, amely legalább olyan kellemes meglepetés volt, mint amikor a Skalisko alatti menedékházban Görgey Artúr egyenes ági leszármazójával, Görgey Árpáddal találkozhattam.
A visszaút sem volt teljesen eseménytelen, bár ettől az eseménytől szívesen megkíméltük volna magunkat… De hadd kezdjem ott, hogy a csúcson történő bő félórás tartózkodást követően elindultunk lefelé, a Zabrad-hágóig ugyanazon az úton, amelyiken felfelé jöttünk. Itt választási lehetőségünk volt, hogy a Rohácsi-völgyben megyünk vissza a parkolóig, vagy a szomszédos völgyben, melynek neve Latana-völgy (Látaná dolina). A két út között gyakorlatilag nem volt időbéli különbség, a felfedezés vágya ezért arra vitt bennünket, hogy az utóbbit válasszuk. Mivel a menedékház a túloldalon van, ezt az utat vélhetően nagyon kevesen választják, gyakorlatilag senkivel sem találkoztunk (miközben reggel tömegével indultak az emberek túrázni). Ebben a völgyben is van egy kb. 3 km hosszúságú aszfaltút, és már egy ideje azon haladtunk, amikor gyanús hangokat kezdtem el hallani (Szilvinek a nátha miatt bedugult a füle, és nem hallotta ezeket a hangokat).
Első hallásra csak abban voltam biztos, hogy a hangok valami nagyobb méretű állatnak a hangjai. Ahogy többször is hallottam egymás után a hangokat, hamar rájöttem, hogy ezek bizony nem egy szarvas hangjai. Mi lehet akkor? A Tátra állatvilágát nagyjából ismerve, állatkerti és tévézési tapasztalataim alapján egyértelműen beazonosítottam, hogy ezek a hangok nem lehetnek más állaté, mint egy mackóé. Fogalmam sem volt, milyen messze lehetett tőlünk, de a lépteinket azért kellő mértékben megszaporáztuk, mivel – szemben az előzővel – ez a találkozás cseppet sem lett volna kellemes. A hangok sajnos nem akartak megszűnni, így mi sem igazán nyugodtunk meg. Kb. 10 perc is eltelhetett, amikor már végre nem hallottunk (pontosabban: nem hallottam) semmit, ekkor egy kicsit lazítottunk a tempón. Teljesen viszont akkor nyugodtunk meg, amikor az első menedékházakat elértük. Soha nem örültem még ennyire meg az emberi civilizáció jelenlétének…
A medvéről meg a vele való találkozás lehetőségéről csak annyit, hogy a medve már messziről elkerüli az embert, ha megérzi a szagát. A sűrűn látogatott turistautakon ezért a találkozás esélye nagyon kicsi. Ahol mi mentünk visszafelé, rajtunk kívül szinte senki sem volt, valószínűleg ezért is jöhetett közelebb az úthoz, és hallhattuk a – meglehetősen félelmetesnek tűnő – brummogását.
Újabb információim szerint kissé elbizonytalanodtam, ugyanis valószínű, hogy nem medve hangját hallottam, hanem egy párját kereső szarvasbikáét.
A fáradalmak és a riadalmak után jól esett a szlovák jellegű vacsora a Zuberec-en található étteremben. Utolsó napi programunk – a hazautazás mellett – a Liptószentmiklós mellett található Deményfalvi-völgyben (Demanovská dolina) található jégbarlang megtekintése volt. A barlang gyönyörű, senki se hagyja ki, aki erre jár!
A képeket készítette: Gaska Szilvia, Katona Zoltán
A beszámolót írta: Katona Zoltán
Szia Zoli!
Gratulálok a beszámolóhoz és a honlaphoz is, nézegetem, amióta találkoztunk. Örülök a találkozásnak, mindig jó érzés magyarokkal találkozni a Tátra turistaútjain, főleg akkor, ha igazi turistákkal találkozunk!
Mi is hallottuk másnap az általad is valószínűleg hallott hangot, akkor a Racskó-völgyön a Jakubinára mentünk fel, és a Kusza-gerincen jöttünk vissza. Már a völgy felé lemenetben hallottuk, akkor (és korábban is, amikor pl. a főgerincen hallottunk ilyet) én is medvének véltem. De aztán olvastam egy írást, a túra után pár nappal fel is tettem a honlapomra, mely szerint ez nagy eséllyel szarvas volt, hiszen a Tátrában abban az időszakban van a szarvasbőgés ideje. Persze ettől még lehet, hogy Ti valóban medvét hallottatok, azt hiszem, a lényeg az, hogy nem találkoztatok vele, bármelyik is volt az…:)))
További sok sikert kívánok a nagyon színvonalas honlapotokhoz!
Üdvözlettel: Nagy Árpád, http://www.magas-tatra.info
Kedves Árpád!
Köszönjük a honlapot illető jókívánságot és gratulálni szeretnék a Magas-Tátra.info oldalhoz, ami igazán színvonalas, tartalmas és hasznos honlap a Tátra iránt érdeklődők számára. Nem is értem, hogy nem cseréltünk mi még linket
Remélem nem gond, de közvetlenül belinkeltem az általad említett Szarvasbőgésről szóló cikkedet, hogy az érdeklődők könnyebben megtalálják azt.
üdv.:
sspace, (szerkesztő)