Vlegyásza, azaz a Vigyázó hegy a maga 1836 méter magas csúcsával az Erdélyi Szigethegység második legmagasabb csúcsa. Erdélyhez méltó hatalmas erdőségek, szép táj és remek kilátás fogadják az utazót. A Vlegyászán minden adott egy kellemes középhegységi túrához.
A Vlegyásza (Vigyázó hegy) csúcs (1836 méter) megmászását az egyik legszebb túraként tudom ajánlani mindazok számára, akik szeretik a látványos természeti elemeket és a civilizáció által nem háborgatott területeket. Fizikailag is jó kis erőpróba, igazi csúcshódítás. A természetbarát debreceniek számára pedig egyenesen „kötelezővé” tenném ezt a túrát, mivel Debrecenből kiindulva egy nap alatt is teljesíthető. No meg arról se feledkezzünk meg, hogy ez az Erdélyi Szigethegység második legmagasabb csúcsa. Én magam már kétszer voltam a Vlegyászán, és terveim szerint még vissza fogok térni oda.
Ezúttal a második túrámról szeretnék beszámolni Nektek. 2007. május végén két autóval összesen nyolcan tűztük ki célul a csúcs meghódítását. Korán reggel elindulva, a Debrecen-Nagyvárad-Király-hágó útvonalon haladtunk, a Nagyváradot és Kolozsvárt összekötő 1. sz. főútvonalról Bologa (Sebesvár) községnél tértünk le egy mellékútra. A meglepően jó minőségű mellékúton kb. 20 km-t autózva értük el Rachitele (Havasrekettye) községet, itt jobbra egy földútra kell rátérni. Ezen a földúton kb. 4 km után érünk el egy olyan elágazáshoz, amely kellő módon kiszélesedik ahhoz, hogy a kocsikat is le tudjuk tenni. És itt kezdődik el a túra.
Nem az általam javasolt útvonal az egyetlen lehetőség a Vlegyásza megmászására, de véleményem szerint ez a leglátványosabb. A kék háromszög jelzésen haladva körülbelül 1 km gyalogút után elérjük a Rekiceli (vagy Havasrekettyei) vízesést, amely igazán impozáns látványt nyújt a turisták számára. Több mint 20 m magasról zúdul lefelé a hatalmas nagy víztömeg, ilyet Magyarországon egyáltalán nem, és még Erdélyben is csak kevés helyen lehet látni.
Folytattuk utunkat a szekérúton (a jelzésünk a továbbiakban a kék kör), egészen addig, amíg fel nem tűntek a Fehér-kövek (Pietrele Albe) hatalmas nagy sziklafalai. Itt letértünk a szekérútról, és egy erdős részen keresztül megindultunk a csúcs irányába. Egy ideig még keresi az ember a jelzéseket, aztán az erdőből kiérve már nem foglalkozik vele, hiszen maga előtt láthatja a csúcsot, amit meg kell mászni, ezt jelzés nélkül sem lehet elvéteni. Az erdőből kiérve teljes egészében elénk tárulnak a Fehér-kövek kb. 1500 m magasságig nyúló sziklafalai. Fantasztikus és páratlan látvány, az ember kénytelen „meghajolni” a természet nagysága előtt.
A Fehér-kövek mellett elhaladva, hamarosan megkezdődik a túra legkeményebb szakasza. Bizony több száz méter szintkülönbséget kell leküzdeni egy meglehetősen meredek emelkedőn, helyenként szinte négykézláb kapaszkodva. Biztos ami biztos, én lemaradtam a többiektől, arra az esetre, ha lincshangulat alakulna ki . Tény és való, nem mindenkit készítettem fel arra, hogy mi vár rá. Amikor túljutottunk a meredek szakaszon, még mindig nem voltunk a csúcson, az ugyanis még arrébb volt néhány száz méterrel. Ez a legutolsó szakasz azonban már nem volt olyan megterhelő.
A csúcsot egy kövekkel körberakott kopjafa jelzi, nem messze pedig egy meteorológiai állomás is található, amit az ott őrködő kutya miatt nem tanácsolok felkeresni. Az igazán nagy meglepetést a csúcson legelésző ménes jelentette számunkra, azt hiszem, erre senki sem számított 1836 méter magasságban. A feleségem (akkor még menyasszonyom), aki rendszeresen lovagol, persze azonnal megpróbált barátságot kötni a szép termetű lovakkal.
A kilátás minden irányban zavartalan, tökéletesen kivehetőek a környező hegyek és völgyek. A Bocsászán még hófoltokat is felfedezhettünk. Ha a csúcson kipihentük és kigyönyörködtük magunkat, ugyanazon az úton, amelyen jöttünk, elindulhatunk visszafelé.
A túra alatt nem sok turistával találkoztunk, talán ezért is őrizte meg a civilizációtól mentes jellegét a Vlegyásza. Összességében nem nagyon hosszú ez a túra, a pihenőket is beszámítva kb. 7 óra alatt teljesíthető (a szintkülönbség kb. 900 m). Jó tanács az arra járók, illetve minden Erdélyben túrázó számára, hogy ha legelésző juhnyájat vesznek észre, lehetőleg jó nagy ívben kerüljék ki, mert a közelükbe érve a nyájat őrző kutyák szinte azonnal támadnak. Aztán a juhász vagy időben rájuk szól, vagy nem. Ne kockáztassunk!
Az időjárás is kedvezően alakult számunkra, a nagy esőket éppen megúsztuk. A hegycsúcsról lejövet visszafelé pillantva még láttuk, hogy mekkora nagy zivatar és villámlás volt utánunk odafenn. Mielőtt a kocsiba beszálltunk, odalent is éppen jött a zivatar, de szerencsére ez sem kapott már el igazán minket. Tulajdonképpen igazi május végi időjárás volt. A túrához ezért inkább a szeptembert javaslom, a turistatérkép hátulján található információk szerint is a Vlegyásza-hegységben a szeptember a legalkalmasabb hónap a gyalogtúrákhoz.
A Vlegyásza csapat: Balról – Jobbra.
Szilvi, Zoli, Sanyi(Apuci76), K. Sanyi, Józsi, Anita, Pali, Csabi
Kellemes kirándulást kívánok a magam és a stáb nevében.
Üdv: Apuci76
A képeket készítette:Kéri Sándor
A beszámolót irta: Katona Zoltán
[...] (vigyázó hegy) 1836m turista térkép. A túra leírása az archívumban, 2007. május hónap alatt [...]
[...] méter feletti magasságban megtett túra beszámolója is. A Nagy-Bihar túra ismertetője és a Vlegyászán (Vigyázó hegyen) megtett út beszámolója is nagyon jól sikerült – Zoli tollából [...]