Már régóta nézegettem az interneten és a térképeken, hogy Nyugat-Szlovákiában mennyi szép várrom van, és többször is gondoltam arra, hogy bizony jó lenne előbb-utóbb mindegyiket felkeresni. Ezt a tervemet Endre barátommal is megosztottam, akinek szerencsére tetszett az ötlet, így 2008. május 10-én, pünkösd előtti szombaton négyen (Judit, Endre, Szilvi és én) kezdtük meg ezeknek a várromoknak a felfedezését.
Első várromunk a Zólyomtól kb. 10 km-re délre található Dobra vára volt, amely tulajdonképpen a találkozásunk helyszíne is volt egyben, mivel Endréék Pestről, mi meg Debrecenből vágtunk neki az útnak. Az időzítés jól sikerült, kevesebb mint 10 perc különbséggel érkeztünk meg a megbeszélt elágazáshoz. A várrom nem túl jelentős, kb. ötperces sétával elérhető, bevezetőnek viszont mindenképpen jó volt.
A következő várromunk a Zólyomtól kb. 20 km-re nyugatra található Saskő vára volt, amelyhez egy kicsit többet, körülbelül negyedórát kellett gyalogolni. A várból is több maradt meg, a romok közül pedig igazán szép kilátás nyílt a környező területekre, valamint az alattunk iramodó Garam folyóra. Magáról a várról igazán szép felvételeket a szemközti domboldalról tudtunk készíteni.
Saskő után Körmöcbánya (Kremnica) felé haladtunk tovább, de mielőtt a városba értünk, történt velünk egy kis kellemetlenség. Az autónk leállt (szerencsére pont egy benzinkút előtt), a kiérkező szerelő javaslatára pedig a régi akkumulátorunk helyett vettünk egy újat. Akkor még azt hittük, hogy most már minden rendben lesz, de mint később kiderült, nagyot tévedtünk. De hogy ne rohanjak előre az események menetében, egyelőre inkább a körmöcbányai várról és a városról ejtenék néhány szót. A város középkori épületei rendkívül hangulatosak, a vár pedig meglehetősen ép állapotban maradt fenn. Körmöcbányáról mindenképpen érdemes tudni, hogy a középkorban az aranybányászat központja volt. A vár belépődíjas, de mindenképpen megéri megnézni belülről is, és a toronyba is érdemes felmenni. A toronyból a városba is le tudtunk tekinteni, valamint a környező hegyeket is szemügyre tudtuk venni.
Negyedik várunk az első napon a Turócszentmártontól (Martin) keletre található Szklabinya vára volt. Az autóútról a várrom nem látható, ezért nem is könnyen találtuk meg, de szerencsére sikerült. Húszperces séta után értünk fel a várhoz, amelyből igen jelentős részek maradtak meg. A várból és a vár melletti dombtetőről az eddigieknél is szebb kilátás nyílt a környező hegyekre, legfőképpen a Kis-Fátra május elején még havas csúcsaira.
Szklabinya után elindultunk szálláshelyet keresni, és szálláskeresés közben, Kralován (Kral’ovany) település mellett aznap másodjára is leállt az autó alattunk. Innentől egyértelmű volt, hogy nem az akkumulátorral volt a probléma (amúgy nem baj, hogy lecseréltük, mert a másik már úgyis régi volt). Óriási szerencsénkre mindez pont egy panzióhoz közel történt, és annyi erő volt még a kocsiban, hogy odáig elguruljon. A panzió tökéletes volt, az ott elfogyasztott vacsora pedig igen finom. Akkor még koronában fizettünk, és az árak is kedvezőbbek voltak, mint 2009-ben, amikor legközelebb erre jártunk.
Felvirradt a második nap, Debrecenből megérkezett hozzánk Sanyi és Nóri (mint utóbb kiderült, Ők voltak a felmentő sereg), velük már hatfősre egészült ki kis csapatunk. Ezen a napon három várat látogattunk meg, elsőként a Zsolna (Zilina) előtt található Sztrecsény (Strecno) várát. Ez a vár közvetlenül a Vág folyó partján emelkedik egy dombtetőn, és már messziről igen impozáns látványt nyújt. A vár teljes mértékben rekonstruálásra került, leginkább egy múzeumhoz hasonlít (belépődíjat fizetni kell, a csoportokat idegenvezető vezeti körbe a vár épületében).
A második nap második vára már sokkal érdekesebb volt. Hricsó vára a Vág-kanyarhoz közel, Zsolnától nyugatra található. A feljutás egy kisebb túra, a vár melletti településtől (kisebb kitérővel) kb. egy óra alatt értünk fel a romokhoz. Ez végre egy igazán hangulatos várrom volt, szép kilátással minden irányba. A falak között és a falakon óvatosan kell közlekedni!
Jöhetett a harmadik várrom, a Hricsó várától néhány kilométerre található Szulyó vára. A névadó Szulyói-hegység igazi turistacélpont, fantasztikusan szép sziklás képződményeivel. Lentről elképzelni sem tudtuk, hogy hova lehetett odafent várat építeni. Bő egyórás túrával értük el a vár csekélyke romjait, de ezen a túrán nem is igazán a vár romjai, hanem az egész környező sziklarengeteg jelentették a lényeget. Azért érdekes volt elképzelni, hogy hogyan is festhetett a vár ép és eredeti állapotában. Gyönyörű sziklák, gyönyörű kilátás, kihagyhatatlan túra!
A harmadik nap az autónk vizsgálatával kezdődött. Sanyi megállapította, hogy valószínűleg a generátorral van a probléma. Úgy vélte, hogy folyamatos akkumulátor cserével haza tudunk menni mi is és az autó is. Nosza, akkor induljunk neki! Ebbe a napba, az autóra is tekintettel, már csak egy várrom fért bele. Választásunk a Turócszentmártontól délnyugatra található Znió várára esett. Bő egyórás túrával értünk fel a romokhoz, amelyek 968 méteren, a harmadik legmagasabban találhatóak egész Szlovákiában. A romok közül gyönyörű a kilátás az alattunk elterülő Turóci-medencére és a szemközti Nagy-Fátrára. A vár valaha egy kisebb jelentőségű lovagvár lehetett, a megmaradt romok rendkívül hangulatosak, a mai napig ez nálam az első számú várrom abból a több mint hetven várból, amit eddig felkerestem.
Znió vára után elindultunk hazafelé. A második akkumulátor cserére Saskő vára alatt került sor. Zólyom előtt búcsút vettünk Endrééktől, majd aznap Sanyi még kétszer cserélt akkumulátort a kocsijainkban. A csere technikai lényege az volt, hogy a Sanyiék autójának generátora feltöltötte a mi autónkban lemerült akkumulátort, amellyel aztán kb. 100 km-t tudtunk menni, ezután pedig újabb cserére volt szükség. Köszönhetően Sanyinak, estére mi is, és az autónk is hazaérkezett Debrecenbe.
A Nyugat-Szlovákiai vártúrán részt vett csapat: Endre, Judit, Nóri, Zoli, Szilvi és Sanyi, aki a fotót készítette
A galériákban megtekinthető fotókat Katona Zoltán és Kovács Sándor készítette.
[...] egyik a Nyugat-Szlovákiai vártúra során tapasztaltakat foglalja össze, a második pedig a Csergő hegységben tett túra során [...]