A Szegyesdi-völgy az Erdélyi-szigethegységben , azon belül A Bihar-hegységben található. A völgyben futó patak partján szép táj és jó néhány cseppkőbarlang várja az idelátogató turistákat. 2009. augusztus 1. napján mi is bejártuk a völgyet és a barlangokat.
A Kisszegyesd (román nyelven: Sighistel) határában fekvő Szegyesdi-szurdokvölgyben (Valea Sighistelului) tett túránkon, a patak partján és a barlangokban készített képeket a galériában már meg lehet tekinteni.
A két fotógalériát érdemes megnézni, és ha valaki ezek után kedvet kapna a túrához a Szegyesdi-völgy patakjának partján, akkor a barlangokat is megjelölő turistatérképet a Térkép rovatban megtalálja.
Sanyi (nem Apuci76) fotói a völgyről és a barlangokról:
Saját fényképeim, melyek a patak mentén és a barlangokban készültek:
Még annyit így az elején, hogy könnyen előfordulhat, hogy összekevertem a beszámolóban az egyes barlangok neveit. Ezért előre is elnézést kérek. Ha így van, majd valamelyik szakavatott kolléga kiigazít.
Utunk a Szegyesdi-völgybe …
Szóval ahogy a bevezetőben olvasható legutóbbi Erdélyi kiruccanásunk alkalmával a Bihar-hegységben található Szegyesdi-völgybe autókáztunk el. A vadregényes, erdős, patakos, kisebb-nagyobb barlangokkal tarkított vidékén tett túránk nagyszerűen sikerült. Kellemes időnk volt, a táj látnivalói pedig ismét lenyűgöző élményekkel gazdagították csapatunkat.
A túrát Kisszegyesd falu határában kezdtük, mely Nagyváradtól kb 90 km a 75-ös főút mentén. A 75-ös útról Felsőmezős faluban (Câmpani) balra kell letérni egy közvetlenül két ház között haladó szűk nem aszfaltos útra. Felsőmezőstől még nagyjából 5-6 kilométert haladhatunk járművel egy murvás úton, Kisszegyesd faluig. A falun áthaladva át kell kelni a Szegyesdi patakon, melyen több keskeny kis híd is van, de ezeken autóval is keresztül lehet hajtani.
Mi rögtön az elsőn áthaladtunk, így a patak jobb partján értünk a völgybe. De javasolt visszatérni a patak bal partjára, mert nekünk úgy tűnt, hogy azon az oldalon valamivel jobb az út (de ott sem aszfaltos!). A völgy elején, nem messze a falutól egy ártéri rét várja a sátorozni vágyókat. A sátorozók nagyon élelmesek. Készítettek maguknak strandot is. A patakon az ott lévő kövekből, hordalékból gátat emeltek és felduzzasztották a patak vizét, így az egy kisebb medenceként várja a fürdőzni vágyókat. Megjegyezném azért, hogy a völgyben teheneket és lovakat legeltetnek, melyek a rétre és a patakba végzik dolgukat, így az bele mosódik a néhány méterre lévő kis medencébe. Szóval higiénia nem túl jó. Szerintem… Ettől függetlenül többen élvezték a pancsolást a vízben (nem közülünk). Egyébként a patak hűvös vize egyben hűtőként is szolgál. A galériában található fotó rá a bizonyíték 
, melyen a dinnyék a patakban kialakított “tábori hűtőszekrényben” hűlnek.
Mielőtt elindultunk volna az útra több weboldalt is átolvastunk, melyek a Szegyesdi-völgy témában íródtak. Állítólag a völgyben száznál több kisebb-nagyobb barlang található, ebből 7-8 nagyobb közvetlenül a völgyben futó patak partján. Ebből az egyik legnagyobb közel 1,5 kilométer bejárható alagútrendszerrel. A leírások szerint a barlangok három különböző szinten helyezkednek el a völgy aljától azaz a patakpartól kezdve, egészen fel a völgyoldalig. Vannak olyanok, melyeket azonnal meg lehet látni, és vannak, melyeket órákig kell keresni, míg a kíváncsi turista végre megtalálja őket.
Kötelező felszerelés a (fej)lámpa, (vízálló)bakancs és esőkabát is jól jön a barlangban csöpögő víz ellen.
Egynapos túrára indultunk, így nem sok időnk volt barlangokat keresni, ezért mi csak a patak mentén húzódó nem pedig a keresgélős barlangokat látogattuk meg, de azért a térképen kiemeltként jelzett híresebb barlangokat mi is megtaláltuk és be is kukucskáltunk kicsit.
Elindultunk barlangászni …
A túra igazából a falu melletti rétről indult, kb 9 óra 40 perckor startoltunk a völgypatak folyásirányába. Az út során több alkalommal kell a kis patakon átkelnünk. Nem volt túl magas a vízállás (sajnos), de azért így is sikerült bevizezni a cipőnket, bakancsunkat. Eleinte próbáltam a köveken átkelni és szárazon maradni, de egy rossz lépést követően igen csak elmerültem a csalókán sekélynek tűnő, de itt-ott akár fél méter mély patakban. Miután örömmel tapasztaltam, hogy a bokáig befűzött és szorosra húzott vízálló bakancs és a ráhúzott nadrág szára kívül tartotta a vizet már meg sem próbáltam a továbbiakban a köveken átkelni. Egyenesen gázoltam bele a patakba. Ismét olyan voltam mint egy kisgyerek, nagy örömmel tocsogtam a patak vizében és jóval többször keltem át rajta, mint ahogy azt a túraútvonal megkívánta volna.
A völgy első szakaszán még széles tisztáson haladtunk, de ahogy jutunk egyre feljebb a patak mentén a völgy kezd szűkülni. 1-2 kilométer után az ártér véget ér, a Szegyesd-patakot pedig egyre közelebbről szegélyezik a hatalmas sziklafalak.
A Szegyesdi-völgy keletkezésére felállított egyik elmélet szerint a Szegyesdi-szurdokvölgy helyén egykor hatalmas méretű barlang volt, mely az idők folyamán beomlott. A ma látható kisebb üregek és nagyobbacska barlangok ennek az egykor óriási barlangnak az oldaljáratai voltak.
A látvány lenyűgöző. A nyári zöldellő táj, a fehéres-szürkés színű sziklák, barna fatörzsek és a velünk szemből lezúgó patakban lévő barnás kövek az őket fedő zöld mohával együtt csodás színvilágot teremtenek. Állítólag minden évszakban szép ez a táj, mindnek megvan a maga varázsa, de nekem személy szerint a zöld szín tetszik leginkább a természetben. Kissé önzően a fotóimon is leginkább ezeket igyekeztem megörökíteni. Akik szeretik a vízparti túrákat és még a barlangok iránt is érdeklődnek, azok számára ez a túra kötelező!
A szurdok elején, jobb-oldalt egy forrásbarlang található. Régen ez a barlang is látogatható volt, de ma betonfal és vasajtó zárja el a turisták elől. A falu ivóvize ebből a barlangból származik. A víz a völgy természetes lejtésének köszönhetően két vagy három néhol fémből, néhol műanyagból készült csőrendszeren, szivattyú nélkül jut le a faluba. A betonból kiálló túlfolyó csövön víz csordogál ki, ami elvileg tiszta forrásvíz és ebből akár inni is lehetne.
Az első kisebb üreget a patak bal partján találtuk meg nem túl magasan a völgy oldalában. Előtte is van néhány bemélyedés a sziklafalakon, de azokba nem igazán lehet bemenni. Habár ez sem volt túl nagy üreg, már érezhető volt a hőkülönbség a patak mellett futó turistaúthoz képest.
A patakon keresztül ide-oda mászkáltunk, hol a bal, hol pedig a jobb parton sikerült járható utat találnunk. Egy-két rövidebb szakaszon eltávolodik az út a patak partjától és kissé felkúszik a Szegyesdi-völgy oldalába is.
A nagyobbacska barlangok közül kettő is a Szegyesdi patak jobb partján található és könnyen észrevehetőek. Az első nem túl magasan van a völgy oldalában és nem is túl nagy. De a második már a legnagyobb barlangbejárat az egész völgyben, a Sárkány-lyuk-barlang kb 13 méter átmérőjű bejáratával egyetlen nagy teremből áll, benne számos kőmedencével. Amúgy a hatalmas bejárati nyílás formája szerintem egy Erdély térképre hasonlít. A barlang bejáratánál már érezni a hűs áramlatokat, beljebb haladva pedig kelles hűvös fogad. A barlangban készült képek nem a legjobbak, nem adják vissza reálisan a látottak szépségét. Itt a Csodavár-barlanggal ellentétben nem a pára volt a fő akadályozó tényező a fotózásban, hanem az, hogy otthon felejtettem a feltöltött elemeket. Az előző Csodavár túrán használtak, melyek a gépben voltak pedig már kezdtek lemerülni, így a vakuzást nem igazán bírták. Vaku nélkül a fejlámpák fényei pedig nem sokat segítettek.
Az egykori mesebeli sárkány barlangjától tovább haladva felfelé a patakon egy enyhébb emelkedős szakasz előtt még találtunk egy kisebb bejáratott, de ott nem sárkány, hanem csak egy béka lakott. A csók elmaradt, pedig ki tudja mivé változott volna a kis béka
Itt kb 11 óra táján a kis csapat elhasználta az elemózsia készlet nagy részét. A korai ebéd utáni kis pihenőt követően pedig az emelkedőn folytattuk utunk a völgyben a Szegyesd patak mentén.
Ezúttal a ismét a patak bal partján találtunk egy barlangot. Szép élénk zöld mohával fedett sziklákon csordogáló vízesés mellett felkapaszkodva egy keskeny bejáraton át jutunk el egy kis barlangi tavacskához. A barlangi szikla fala zöld színű, talán a moháktól és ez egészen zöldes fényt ad a barlangnak is. Érdekes látvány. A barlangban csillámló sziklafalak és a kis tavacska mellett sok látnivaló nem volt, de ezek miatt is érdemes felkapaszkodni.
A Szegyesdi-völgy legnagyobb barlangjában …
A patakon felfelé haladva a völgy egyre szűkült. A völgyszurdok bejáratánál balra felfelé vettük az irányt a piros jelzést követve a völgy oldalán haladva visszafelé indultunk, hogy megtaláljuk a Szegyesdi-völgy legnagyobb barlangját, a József főherceg-cseppkőbarlangot, melynek bejárható szakasza közel 1500 méter. Jókora emelkedő után végre az ösvény jobb oldalán kis teraszos részen elértük a barlangot. A bejárata sokkal szerényebb, mint a sárkányos barlangé és ráadásul be is van falazva. Egykor rácsok is voltak itt, de mára azokat már eltávolították. A barlang bejáratánál tábla figyelmeztet két nyelven (magyarul nem!), hogy a denevéreket kéretik nem zaklatni. Ami még szembetűnő a barlang bejáratánál az az emberi rongálás. Sajnos a szép barlangfalakat a külső és a belső részeken egyaránt ronda falfírkák borítják. Korommal nevek, évszámok és kitudja még mi minden van felfirkálva rájuk. Szomorú, de a firkálmányok között még az én családnevem is ott díszelgett a falon. Ezt egyébként első megérkezésünkkor nem is vettük észre. Csak később a hegyoldalról történő visszaút során tartott kis pihenőnél Nóri látta meg.
A hatalmas cseppkőbarlang nem csak méreteinél fogva lenyűgöző. A cseppkőképződmények változatos formája is káprázatos. Aki volt már az Aggteleki cseppkőbarlangban vagy más hasonló barlangban, ahol nem lehet szabadon mászkálni itt biztosan élvezni fogja a túrát, hiszen itt bárhova oda lehet menni, meg lehet érinteni. Persze ez nem tesz jót a barlang cseppkőképződményeinek, de nagyon nehéz megállni, hogy ne tegyük meg. A barlangban a talaj csúszós, sáros és nagyon egyenetlen, ezért óvatosan kell közlekedni. Lámpa kötelező, mert anélkül csak a rövid bejárati sávban lehet közlekedni. A kanyargós barlangrendszerbe nem szűrődik be semmi fény. Órákat lehetne itt bolyongani, de sajnos nekünk nem volt ennyi időnk.
A barlangban találkoztunk egy Nyíregyházi túracsoporttal, akik több napra jöttek a környékre (és milyen igazuk van!). Rövid ismerkedés közben a barlang egyes részeit velük együtt jártuk be. Itt volt egy mókás jelenet a bemutatkozás közben, amit megemlítenék. A barlangban szinte mindenki fejlámpát viselt és amikor a bemutatkozásra került sor a kevésbé tapasztalt barlangjáróink illedelmes szokás szerint egymásra nézve próbáltak meg kezet fogni. Ez viszont azzal járt, hogy lámpáik a partner szemébe világítottak, akik ettől teljesen elvakultak. Ezen jót mosolygott a társaság, még jóval a barlangból kijövet is téma volt .
Szóval jótanács kezdő barlangászoknak: ha barlangban másokkal találkozol a bemutatkozáskor mindig hajtsd le a fejed vagy vedd le a fejedről a lámpát.
Az itt készült barlangi fotókon ismét nyomot hagyott a pára. Hasonlóan a Csodavár-barlanghoz itt elég magas a páratartalom, de nem minden csarnokban. Vannak szellősebbek, ahol egyáltalán nem érezni de van ahol olyan magas a páratartalom, hogy látni lehet. A barlangban több helyen csöpög a mennyezeti ívekről a víz. Fényképezőgépekre vigyázni! A fotómasina merülő elemei itt már kezdték magukat megadni, ezért az LCD kikapcsolása mellett döntöttem, így a képek nagy része a digitális LCD keresőn keresztül készült.
Barlangkeresés a Szegyesdi-völgy hegyoldalán …
A barlangi túra után tovább haladtunk felfelé az ösvényen. A térkép szerint lenni kellett ott még egy barlangnak, ezért a piros jelzés mentén folytattuk utunk. A csapat egy része kezdett elbizonytalanodni, ezért egyedül indultam a barlang felkutatására. turistaút jelzések itt ott a magas fűben lévő sziklákon észrevehetőek voltak egy darabig, de végül elvesztettem az utat. Barlangot ugyan nem találtam, de egy tüskés bozótoson átgázolva végül kijutottam egy tisztásra a hegyoldalra. Egy félreérthető kijelentésem után a többiek is csatlakoztak hozzám és ők is átverekedték magukat a tüskés bozóton. Igaz, csak menet közben közöltem velük barlangot nem találtam meg, nem ezért hívtam fel őket ide . A hegyoldalról szép kilátás nyílik a környező helyekre és a völgyre, habár abból csak a vonulat látszik, magába a Szegyesdi-völgybe nem lehet lelátni.
Rövidke pihenőt tartottunk, ezalatt én elindultam felderíteni a terepet. Reménykedtem, hogy még meg lesz az a barlang, de nem jött össze. A szép kilátás miatt úgy döntöttünk itt elkészítjük a csapatról a csoportképet, ami a beszámoló végén látható. Először próbáltam ki a Fuji fényképező időzített felvétel funkcióját és sikerült is egy elég jó képet csinálni.
A kis pihenőt követően indultunk vissza, lefelé a tüskés bozóton át vissza a József főherceg-barlanghoz. Ekkor látta meg Nóri a már említett nevet a barlang külső falán. Őseim egyike otthagyta névjegyét. Nem szép tőle! De hát mások is megtették…
Így a túra után az interneten olvasva a Szegyesdi völgyről, arra következtetek, lehet elvétettük az irányt és nem a megfelelő túraútvonalon haladtunk. Így sajnos kihagytuk a Szegyesdi-völgy talán legszebb látványosságait. Az egyik a Kereki Nagy Sándor-barlang, mely egy 250 méter hosszú barlang, amiben két kis barlangi tó található, és amely a völgy állítólag legszebb barlangja is egyben. Tovább elmulasztottuk a Bakk-hát csúcsot megközelíteni, ahol lélegzetelállító panoráma tárulhatott volna elénk. És hát a Rozsda-szakadékot sem láthattuk, ami Erdély leglátványosabb völgyfő szakadéka. Legalábbis azt hiszem, hogy ezeket kihagytuk. De ha tévedek Zoli majd kiigazít.
Amint vissza leereszkedtünk a patakhoz a völgybe feltűnt, hogy nem messze a barlangtól van még egy hasadék a szurdok bejárata előtt balra fenn a hegyoldalon. Ezt a szakaszt egyedül teljesítettem, a többiek odalent megvártak. Itt egy kisebb barlang bejárat található, szerintem a József barlanghoz kapcsolódóan. Itt is volt denevéres tábla is, de a bejárat igen kicsi, csak kúszva lehetett volna beereszkedni. Ezt már én is kihagytam és a többiek után indultam.
A Szegyesdi szurdokvölgy …
És itt következett a túra nem barlangi szakaszának legszebb része. A völgy-szurdok, a Schmidl-kőköz, melyet Schmidl Adolf geográfus fedezett fel 1860-ban. Ez egy keskeny, egyes helyeken alig 1 méter széles hasadék a szikla falak között, melyben ott csordogál a Szegyesdi patak. A szikla falon több helyen apró kis vízesések formájában folyik le a víz a hegyekből, a szikla falait pedig szinte mindenhol benőtte a moha.
Itt készült a túra egyik legjobb képe, melyen egy szarvasbogár látható, amint valami óriás légy féle rovarral küzd éppen. Korábban nem sikerült az élővilágot ilyen formában fotózni a túrákon, itt végre ez is összejött. És ezen a túrán végre volt némi lehetőség az állatvilág fotózására is. Házi állatokat eddig is láthattunk külföldi túráink során, de itt végre a természetben élő kisebb állatkák is lencsevégre kerültek. Volt sok béka – a barlangokban és a patakban egyaránt -, lepkék és egyéb bogarak (rovarok), sőt még denevér is. Szerintem a patakban lévő sziklán pihenő szarvasbogárról készült kép sikerült legjobban, mind Sanyi, mind pedig az én képeim közül.
A szurdokban végighaladva köveken mászkálva, korhadó fatörzseken át vezetett utunk a völgy végébe, ahol a Szegyesdi patak egy magas meredek sziklafalon függőlegesen csordogált le lábainkhoz.
A hatalmas sziklafalak tövében ismét nagyon kicsinek éreztem magam, néhol olyan érzés mintha a magas sziklafalak el akarnák nyelni az embert, mintha összeborulna az egész felettünk.
Nem sokat időztünk itt. A visszaút ugyan az volt mint amin jöttünk. Hogy ne legyen olyan egyszerű próbáltam a pataknak mindig a nehezebben járható oldalán haladni, sokszor a patak kellős közepén.
A völgytúra végéhez közeledve …
A vissza úton kerestünk még barlangokat, de egyet sem találtunk, legalábbis nagyot nem. Visszafelé haladva egy-két vízmosáson is felkapaszkodtunk egészen a sziklafalig, de barlangot nem találtunk. Majd közel a réthez egy mélyebb, nagyobb szikla darabokkal tarkított szintén vízmosás szerű mélyedésen kapaszkodtunk fel a patak bal partján, ahol ráleltünk egy kisebb barlangnyílásra. Túl messze nem lehet bemenni vagyis csak hason csúszva, ezért ezt inkább kihagytuk. Sanyival ketten feljebb is kapaszkodtunk a sziklákon, de ott sem volt nagyobb bejárt. Csak az utunkat elzáró sziklák lettek egyre nagyobbak és nagyobbak, ezért mi is feladtuk és vissza mentünk a többiekhez a patak partjára.
Kisszegyesd felé vissza úton leginkább csak békákat fotózgattam miközben a többiek sétáltak a kocsi felé. Ekkor még téma volt, hogy a közeli Fonóházánál lévő barlangokat is felkeressük, de mire a kocsihoz értünk erről már lemondtunk. Átöltöztünk, összepakoltunk és kellemesen elfáradva indultunk hazafelé.
Szegyesdi-völgy mindent egybevéve …
A túra igen rövidre sikerült. Még délután öt óra sem volt mikor a kocsihoz értünk, de ez a kis túra is igen mozgalmas volt. A patak, a barlangok gondoskodtak a remek kikapcsolódásról, nagyszerű látványról. Megérte elmenni, sőt ha lenne rá időnk a Szegyesdi-völgy túraútvonala is megérne még egy napot. Hiszen annyi látnivaló van itt is, hogy egyetlen nap nem elég ahhoz, hogy bejárjuk a tájat. Én visszavágyom!
A TúraFotók.hu kis csapata, akik részt vettek a Szegyesdi-völgy túrán: Zoli, Szilvi, én, Nóri, Sanyi
Mivel Apuci76 ezúttal nem tudott velünk tartani, most rajtam a sor, hogy Szép időt és Kellemes túrát kívánjak a csapat nevében.
sspace, admin
[...] « Túra Erdélyben, a Szegyesdi-völgy patakjának partján [...]