Hogy miért tekintem a Rysy-t (magyarul: a Tengerszem-csúcsot) a Magas-Tátra egyik ékkövének? Részben azért, mert ez a Magas-Tátra legmagasabb, kijelölt turista útvonalon elérhető csúcsa (magassága: 2499 m). Másrészt azért, mert ez Lengyelország legmagasabb pontja, tehát aki ezt megmássza, elmondhatja magáról, hogy fenn volt Lengyelország „tetején”.
Aki esetleg kevésbé ismeri a Magas-Tátrát, és most azt hiszi, hogy mi a lengyel oldalon túráztunk, annak elmondom, hogy a Rysy a szlovák-lengyel határvonalon fekszik, és mind a szlovák, mind a lengyel oldalról fel lehet jutni a csúcsra. Mi a szlovák oldalról készültünk a csúcshódításra, amelyik oldal a térképen a szintvonalakat tekintve talán könnyebbnek (de mindenképpen kevésbé meredeknek) tekinthető. A harmadik ok, amiért a Rysy-t tekintem a Magas-Tátra egyik ékkövének, az, hogy a túra folyamatosan kínálja a túrázók részére a különböző látvány-elemeket.
"Zarándoklat" a Rysy-n, itt mindig sok a turista
A túra népszerűségét mutatja, hogy ezen a túrán szinte biztos, hogy találkozni fogunk magyarokkal (sőt, valószínűleg több magyar csoporttal) is.
A túra adatai:
Időpont: 2011. július 9.
Részvevők: Csaba, Pisti, Gabi és Zoli
Szintemelkedés: a szintvesztéseket is beleszámolva közel 1200 m.
Megtett távolság: kb. 20 km
Időtartam: Bőséges pihenőkkel együtt 9-9,5 óra
Ajánlott időszak: minden évben július 1-től szeptember hónap elejéig vagy végéig (amíg le nem esik az első hó)
Kötelező felszerelés: a túrabakancs és (főleg nyáron) az esőkabát
Na de térjünk vissza a száraz tényekre. Kicsit hosszúnak tűnő napot vállaltunk be, amikor egynapos útba tettük be ezt a túrát. Könnyített ugyanakkor a helyzetünkön, hogy odafelé Miskolcig, illetve visszafelé Miskolctól autópálya állt a rendelkezésünkre. Reggel fél ötkor indultunk el, és háromnegyed kilenckor már kezdtük is a túrát. Itthon kánikula volt, amely a Tátrába kellemes túraidőt ígért. Valóban, kellemes 20-22 fokos hőmérséklet (és kissé szeles idő) volt, amikor megérkeztünk a Csorba-tóhoz (Strbské pleso, 1347 m), de ami a legfontosabb, ragyogóan sütött a nap.
A túra első szakasza megegyezik a Koprova-csúcsra vezető túrával, bő egy óra gyaloglás után (a piros jelzésű turistaúton) megérkeztünk a Poprádi-tóhoz (Popradské pleso, 1494 m). Kb. fél órával a Poprádi-tavat követően (a kék jelzés mentén) értünk ahhoz az elágazáshoz, amelyiknél jobbra fordulva (a piros jelzésű útvonalon) most már egyértelműen a Rysy-t vettük célba.
Következő pihenőhelyünk a Békás-tavak (Zabie plesá, 1919 m) mellett volt, az idő pedig továbbra is kitűnőnek mutatkozott. Itt már kristálytisztán kivehető volt a Rysy jellegzetes (kétpúpú) csúcsa. Ezt követően a Magas-Tátra legmagasabban fekvő menedékházánál (Chata pod Rysmi, 2250 m) álltunk meg pihenni, amely – ha jól láttuk – éppen bővítés előtt állt.
Az igazán lélegzetelállító látvány először a Hunfalvy-hágóra (sedlo Váha 2337 m) felérve fogadja az embert. Itt érdemes megállni néhány percet, mielőtt célba vesszük a csúcsot. A lábunk előtt elterülő völgy egyszerűen gyönyörű. Továbbindulunk, és most már csak a felfelé vezető út utolsó szakasza vár ránk.
A Rysy-re érkezve valóságos „báli hangulat” fogadja az embert, mivel annak két púpján egy időben összesen 40-50 ember is tartózkodik egy szép napon (ez is jelzi a túra népszerűségét). A látvány egyszerűen fantasztikus. Feltűnik előttünk Lengyelország, a két hatalmas tengerszemmel, és a lengyel oldalról felfelé igyekvő turistákkal együtt. Pisti megmutatta nekünk a Krivánt és a Fehér-tavi csúcsot, én pedig a többieknek a Koprovát. Akármerre nézünk innen, a Magas-Tátra minden irányban káprázatos. Bármily hihetetlen, a magasabbik púpon, amelyik nem a határon van (egyes források szerint ez 2506 m magas) még gitárszó is felcsendült, ha jó láttuk (és hallottuk), akkor spanyol turisták hozták magukkal a hangszert. Sőt, hogy fokozzam a csúcson történtek hangulatát, a többiek még egy leánykérésnek is a szemtanúi voltak (vajon mit csinál dühében a vőlegény, ha a menyasszony nemet mond neki? Ez bizony veszélyes lehet…).
Július lévén, közben el kezdtek a felhők is gyülekezni körülöttünk, de a kilátást cseppet sem zavarták, és végül a lefelé utat is megúsztuk eső nélkül.
Fantasztikus nap volt és egy fantasztikus túra!
Hátsó sorban Gábor és István, elől Csaba és Zoli
A képeket készítette: Szőke Csaba
A beszámolót írta: Katona Zoltán
