A Nagy-Fátrában 2008-ban megtett túra után úgy éreztem, hogy 2009-ben a Kis-Fátrának kell következnie. Előzetes tanulmányozást követően a Rozsutec-ek valamelyikét szemeltem ki célpontnak, időpontként pedig a pünkösd miatt május legvégét tűztem ki.
Összesen nyolcan jöttünk össze erre a túrára: Debrecenből mentünk hatan (mi az unokatestvéremékkel, Józsiékkal tartottunk, Csabáék pedig jöttek a saját autójukkal), Pestről pedig Endréék indultak el. A találkozó Szlovákiában egészen jól sikerült, kis különbségekkel értünk Kralovánba, az előző évi szálláshelyünkre.
Dél körül kezdtük el a túrát a Hotel Diery parkolójából, célunk pedig a Kis-Rozsutec (Maly Rozsutec, 1343 méter) megmászása volt. A kék jelzésű ösvényen haladtunk, a Hlboky patak partján. Ez a túra kihagyhatatlan azok számára, akik szeretik a vízeséseket és a szűk, sziklás szurdokokat! A lezúduló víztömeg helyenként igazán fantasztikus látvány volt. Egyes szakaszokon a vízesések mellett vaslétrákon másztunk felfelé, de egyáltalán nem volt veszélyes, tériszonnyal rendelkezőknek is nyugodtan ajánlom.
Kb. két óra múlva elhagytuk a patakot és a szurdokot, és kiértünk egy tisztásra. Ekkor megláttuk a Nagy-Rozsutec (Vel’ky Rozsutec, 1609 méter) csúcsát és sziklás képződményeit, amelyek között még jókora mennyiségű hó volt. Bizony jól tettük, hogy nem oda indultunk el! Hamarosan a Kis-Rozsutec is feltűnt, egy szem hó nélkül, kiváló célpont a mai napra. Kissé elképzelhetetlennek tűnt, hogy a meredek sziklafalakon hogyan is tudunk majd feljutni a tetejére. A csúcstámadás előtt azonban elkövettünk egy hibát. Egy félreérthető turistajelzés miatt (immáron a zöld jelzés mentén haladtunk) letértünk a helyes útról, és bolyongtunk rossz helyen bő félórát. Bele is fért volna ez a mai napba, ha a felhők nem közeledtek volna olyan vészesen.
Miután visszatértünk a helyes útra, hamarosan egy láncos szakasz következett, ez volt a „legmeredekebb” része a túrának (mellettünk a félelmetes szakadék). Tovább lassított minket, hogy szemből egy kisebb csapat éppen lefelé ereszkedett, meg kellett várnunk, míg leérnek. A láncos szakaszon – helyenként egymást is segítettük – túljutva pár perc alatt a csúcson voltunk. A kilátás fantasztikus lett volna, ha nincs a nyakunkon az eső. El is kezdett szemerkélni, úgyhogy rövid fenntartózkodás után elindultunk lefelé. Lefelé, a hegy másik oldalán is várt ránk egy láncos szakasz, kevésbé meredek, mint a túlsó oldalon, az eső viszont nehezítette egy kicsit a lejutást.
Az eső nemsokára elállt, mi pedig a zöld jelzésen haladtunk a parkoló felé. A lefelé vezető út a zöld jelzésen kevésbé volt látványos, mint a felfelé vezető a kék jelzésen, de ekkor már nem is volt más célunk, mint minél hamarabb elérni a parkolót. Egy felhőszakadás kezdetébe még éppen belecsöppentünk, amikor beszálltunk az autóba. Irány a panzió, de csak hatónknak, mivel Csabáék még aznap el is indultak hazafelé. Ötórás volt az út Debrecenből idáig, ötórás az út vissza, bizony egyikőnk sem irigyelte akkor Csabát a vezetés miatt.
A panzióban még a megérkezésünkkor megállapítottuk, hogy az euro bevezetése valószínűleg nem kis drágulást eredményezett Szlovákiában (bár az is igaz, hogy akkoriban a forint sem volt túl jó passzban). A szállás forintba átszámolva jóval többe került, mint az előző évben, de nagyon tiszta volt és igényes. Másnap meglehetősen rossz időre ébredtünk, az ég borús volt és látszott, hogy nemsokára esni fog az eső. Már szemerkélő esőben indultunk fel a Rózsahegy (Ruzomberok) melletti Likava várába, aznapi első célpontunkhoz. A vár szinte egy karnyújtásnyira volt attól a helytől, ahol az autókat hagytuk, mégis nehezen találtuk meg a felfelé vezető utat. A várból meglehetősen tekintélyes részek maradtak meg, ha erre járunk, semmiképpen se hagyjuk ki!
Likava vára után a világörökség részévé nyilvánított Vlkolínec faluba látogattunk el, amely szintén nem messze található Rózsahegytől. Az eső szerencsére elállt, de továbbra is borús maradt az idő. A falu nagyon szép régi, színes házakból áll, leginkább Hollókőhöz tudnám hasonlítani. Ezt sem szabad kihagyni, a hangulatos utcákon sétálni igazi élményt jelent! A fekvése is csodálatos, kis zsáktelepülés a környező hegyek völgyében.
Hazafelé arra még azért szakítottunk időt, hogy megálljunk Zólyom váránál és benézzünk egy kicsit.
A kétnapos Kis-Fátra túrán a csoportkép ezúttal elmaradt, a szép képeket Mikó Endre és Katona Zoltán jóvoltából tekinthetik meg az érdeklődők.
