Kilátás a Zsári-völgy felé, háttérben az Alacsony-Tátra

Röviden-tömören Csaba összefoglalója a fotók a Banikov túráról:

[Megtekintés PicLens-el]

123►

[Megtekintés PicLens-el]

123►

6:40 kor indultunk a Zsári menedékháztól (Ziarska Chata 1325 m) a zöld jelen. Sarafiovy vízesés, Jalóci-nyereg 1858 m (eddig kb. 2,2 km a táv), innen tovább a mellékgerincen a Prislop csúcsig (2145 m).

[Megtekintés PicLens-el]

1234►

[Megtekintés PicLens-el]

1234...789►

Kis ereszkedés a havas sziklákon (kb 2070 m-ig vesztettünk szintet, azaz kb. 75 m szintvesztés) majd egy kis mászás a Banikov csúcsra (2178 m). Itt értük el a főgerincet, innen látszik északra a Rohácsi-völgy (a Jálóci-nyeregtől idáig balkéz felé a Jálóci völgyet, jobbkéz felé a Zsári-völgyet láttuk. (Jálóci-nyereg-Banikov kb. 1,5 km).

[Megtekintés PicLens-el]

1234►

Innen piros jelzés keletre a főgerincen tovább, Hruba Kopa (2166 m) 1 km, vaslánc a Banikovról lefelé.

[Megtekintés PicLens-el]

1234...111213►

Hruba Kopa után Tri Kopy (2136 m – a középső csúcsa) kb fél km-re a Hruba Kopától, vaslánc a három csúcs (Tri Kopy) közötti részeken tovább a piroson keletre a Smutná-nyereghez kb még fél km (Smutné sedlo 1962 m)

[Megtekintés PicLens-el]

1234►

Innen utolsó pillantás az északi Rohácsi-völgyre, a távoli Volovecre (2064m), Hegyes-Rohács tarajára (2088m), és a nyereg másik oldalán lévő Placlive-re (2125 m) amit már nem ejtettünk útba (a Rohácsi-völgyben a 4 tóból 3-at láttunk, a nagyobb, befagyott tó a Felső-Rohácsi-tó 1719 m-en van,1,45 hektár, 8,1 m mély, a két kisebb 1650 és 1652 m-en van).

[Megtekintés PicLens-el]

1234►

Folytattuk utunk lefelé déli irányban a kék jelen a Zsári-völgy felé. 1700 m-en találkoztunk a Zsári-nyereg felől becsatlakozó zöld jellel.

[Megtekintés PicLens-el]

12345►

A Zsári menedékházhoz (Smutná-nyereg – menedékház kb. 3 km), 15:30-kor érkeztünk, a teljes út kb 8,7 km volt, 1km/h átlagsebesség.

[Megtekintés PicLens-el]

1234►

Rövid uzsi szünet és a naplementében pedig indultunk haza.

[Megtekintés PicLens-el]

Csaba útvonal leírását kiegészítve röviden, tömören: nagyon jó volt a túra! Izgalmasak a láncos szakaszok, melyek a Banikovtól a Tri Kopy csúcsokon át segítik a mászást. Főleg a Tri Kopy szakasz izgis (képek ezt az élményt nem tudják visszaadni).

Egyébként a menedékházban az étkezési árak tűrhetőek voltak, az étel finom volt. Az emeletes ágy meg elment . Megemlíteném még az érkezésünk napján látható felhőmentes, csodaszép csillagos égboltot, amit sajnos nem sikerült fotózni (de valami hasonló kép van itt). A csillagok, a Tejút olyan látványt nyújtott, amit itt mifelénk az alföldön nem igazán lehet látni.

Krisz, István, Csaba a Banikov csúcson, háttérben a Volovec , Hegyes-Rohács vonulat és távolabb a Magas-Tátra (lenne) látható

Akinek lehetősége van megcsinálni  ezt a túrát, az ne hagyja ki!

A 2011. október 31-i Banikov túra panorámafotói.

A völgybe Zsár (Žiar) községből juthatunk el legkönnyebben. A völgy a Baranec és a Ráztoka csúcs közt fekszik. Szűk alsó része fokozatosan kitágul, és záró szakaszát hatalmas gleccserkatlanok alkotják, a (Vel’ký és a Malý Závrat), melyeket a (Prostedný grúň) sziklás háta választ el egymástól. Mindkét katlan záró szakasza pompás látvány. A (Vel’ký Závrat) fölött emelkedik a Tri kopy (Tri kopy) 2154 méter, s tőle balra a 2178 m-es Banikov (Baníkov). A (Malý Závrat) dísze a 2126 m-es (Plačlivé). A Liptói-havasok déli oldalán lévő 7 km hosszú völgy a turisták által a leglátogatottabbak közé tartozik. Itt található a 1325 m magasságban a Zsári-menedékház (Žiarska chata), a (Zverovkán) kívül még egy magashegységi turistaház. Az 1965 m magas (Smutné sedlón) át a völgy záró szakaszában átjáró vezet Liptóból Árvába. A Zsári-völgyből az Alacsony-Tátra Gyömbér-Chopok csúcsai is láthatóak.

A terület turisztikai szempontból vonzó, s felvonóval ellátott kedvelt síterep is. Érdemes megtekinteni a Liptói-havasok áldozataira emlékeztető kegyhelyet is. A Zsári-menedékháztól turistaút vezet a közeli (Šarafiový vodopa) vízeséshez. A turistaháztól három hágóra vezet ösvény. Az 1856 m magasan fekvő Jalóci-hágó (Jalovské sedlo) át a Banikovra, az 1965 m magasan lévő (Smutné sedlo) át aSmutná-völgybe és Rohács-völgybe, az 1947 m magasan fekvő Zsári-hágón (Žiariske sedlo) át a Jamniki-völgybe (Jamnícka dolina) visz a turistaút.

Forrás: Wikipédia

]]> http://www.turafotok.hu/zsari-volgy.html/feed 0 http://www.turafotok.hu/volovec-tura-a-liptoi-tatraban.html http://www.turafotok.hu/volovec-tura-a-liptoi-tatraban.html#comments Fri, 30 Sep 2011 17:40:48 +0000 Zoli http://www.turafotok.hu/?p=2446 2011. szeptember végéhez közeledve ismét hosszú hétvégét terveztünk Szilvivel Szlovákiába (kis látogatással Lengyelországba). A fő célpont „természetesen” most is a Liptói-Tátra és egy szép csúcshódító túra volt.

Nézelődés a Volovec csúcson

A túra adatai:

Időpont: 2011. szeptember 24.

Részvevők: Szilvi és Zoli

Szintemelkedés: több mint 1000 m.

Megtett távolság: kb. 13 km

Időtartam: bőséges pihenőkkel együtt kevesebb, mint 8 óra

Ajánlott időszak: minden évben július 1-től legkésőbb október elejéig (amíg le nem esik az első hó)

Kötelező felszerelés: a túrabakancs és (főleg nyáron) az esőkabát

A túrát első napra terveztük, de mivel a meteorológiai viszonyok meglehetősen barátságtalannak mutatkoztak (értsd alatta: ködös idő és erősen felhős égbolt), ezért elhalasztottuk harmadik napra, tekintettel arra is, hogy az előrejelzések is akkorra mondták az igazán szép időt. Az első két napi program ezért egy kis bevezető volt a szombati túrára: Szlovákiában Árva várának (Oravsky Hrad) megtekintése (első sorozat kép),

[Megtekintés PicLens-el]

12►

Lengyelországban pedig séta Zakopane és Nowy Targ városában, valamint a Nedec várával szemközt található Czorsztyn várának a megtekintése (második sorozat kép).

[Megtekintés PicLens-el]

123►

És harmadik nap (miután visszatértünk Szlovákiába) felvirradt a szombat, a szépnek ígérkező túra napja. Szálláshelyünk Zuberec-en (Bölényfalu) volt, ahonnan autóval kb. 10 perc alatt elértük a Rohácsi-völgyet (Rohácska dolina), túránk kiindulópontját. Ragyogó napsütésre ébredtünk, noha kora reggel még elég hidegnek éreztük a levegőt (a hőmérő 6 fok körüli hőmérsékletet mutatott). A Rohácsi-völgy parkolója (1030 m magasan) hatalmas területet foglal el, szükség esetén akár több száz autó is elfér rajta. A parkolóból egy aszfaltozott úton indultunk el aznapi célpontunk, a Volovec csúcsa (2063 m) felé. Kb. 4 km aszfaltút megtétele után elértünk egy menedékházat (byvalá Tatliakova chata), amely mellett egy gyakorlatilag félig kiszáradt tengerszem (Tatliakovo jazero) volt található. A tengerszem „vízzel teli” állapotban sem lehet túl nagy, félig kiszáradva pedig olyan látványt nyújtott, mint egy nagyobbacska pocsolya.

A menedékháztól két irányba lehet tovább haladni (mindkettő zöld jelzésű turistaút), mi balra indultunk el a Zabrad (sedlo Zábrad, 1656 m) nevű hágó irányába. A hágóra viszonylag hamar fel lehet érni, és innen már elég szép kilátás nyílik a hegygerinc túloldalán lévő völgy és a távolabbi hegycsúcsok felé. Visszatekintve a Rohácsi-völgybe pedig megállapíthatjuk, hogy – miként azt sokan írják – valóban ez a völgy a Liptói-Tátra legszebb völgye.

[Megtekintés PicLens-el]

A Zabrad-hágóról a sárga jelzésű úton továbbindulva először a Rákon nevű hegycsúcsot (1876 m) céloztuk meg, amelyik már a szlovák-lengyel határon fekszik (a hegycsúcs lengyel neve: Góra Rákon), és a Volovec előcsúcsának is tekinthetjük. Innen már látszott a Rohácsi-völgy túloldalán lévő (és magasabban fekvő) tengerszemei közül a legnagyobb, nem sokkal később pedig nem teljesen egészen, de a másik kettő is kibontakozott. Sőt, a völgybe letekintve a korábban említett menedékház és a mellette lévő kis tengerszem is tisztán kivehető volt (ezeket már visszaúton fotóztam le).

[Megtekintés PicLens-el]

12►

A Rákon-tól a túra az országhatár mentén – a kék jelzésű úton – folytatódik egészen a Volovecig (a hegycsúcs lengyelül: Góra Wolowiec). Megjegyzem, hogy van egy másik Volovec nevű hegy is Szlovákiában, Rozsnyó mellett (illetve lehet, hogy több is van ), annak tetején található a Skalisko nevű szikla, ahol immáron háromszor is voltam, és a középhegységi csúcsok közül Kelet-Szlovákiában szerintem ez viszi a prímet. Visszatérve a liptói Volovecre, az előzetes tanulmányozások innen is kitűnő panorámát ígértek (a Volovec csúcsok fordítása magyarul: Ökör-hegy, illetve Ökör-hát).

Összesen kb. 4 órás gyaloglást követően értünk fel a Volovec csúcsára, az idő továbbra is kitűnő volt, a kilátás pedig fantasztikus. Amikor felértünk, magyar hangokat hallottunk (a Liptói-Tátrában – szemben a Magas-Tátrával – ez igen ritka!), majd szóba is elegyedtünk az ott lévő kisebb csapattal, akik Balassagyarmatról érkeztek. Hamarosan kiderült, hogy a kisebb magyar csapat egyik tagja egy nagyszerű magyar tátrai útikönyv (a 250 tátrai túra című könyv, amely nekem is megvan) szerzője, Nagy Árpád. Természetesen azonnal a tátrai túrák és élmények kerültek szóba, akár órákat is tudtunk volna beszélgetni, de hát annyi időnk nem volt. Egy közös fotó erejéig megörökítésre is került a számomra oly nagy értékű találkozás, amely legalább olyan kellemes meglepetés volt, mint amikor a Skalisko alatti menedékházban Görgey Artúr egyenes ági leszármazójával, Görgey Árpáddal találkozhattam.

[Megtekintés PicLens-el]

123►

A visszaút sem volt teljesen eseménytelen, bár ettől az eseménytől szívesen megkíméltük volna magunkat… De hadd kezdjem ott, hogy a csúcson történő bő félórás tartózkodást követően elindultunk lefelé, a Zabrad-hágóig ugyanazon az úton, amelyiken felfelé jöttünk. Itt választási lehetőségünk volt, hogy a Rohácsi-völgyben megyünk vissza a parkolóig, vagy a szomszédos völgyben, melynek neve Latana-völgy (Látaná dolina). A két út között gyakorlatilag nem volt időbéli különbség, a felfedezés vágya ezért arra vitt bennünket, hogy az utóbbit válasszuk. Mivel a menedékház a túloldalon van, ezt az utat vélhetően nagyon kevesen választják, gyakorlatilag senkivel sem találkoztunk (miközben reggel tömegével indultak az emberek túrázni). Ebben a völgyben is van egy kb. 3 km hosszúságú aszfaltút, és már egy ideje azon haladtunk, amikor gyanús hangokat kezdtem el hallani (Szilvinek a nátha miatt bedugult a füle, és nem hallotta ezeket a hangokat).

Első hallásra csak abban voltam biztos, hogy a hangok valami nagyobb méretű állatnak a hangjai. Ahogy többször is hallottam egymás után a hangokat, hamar rájöttem, hogy ezek bizony nem egy szarvas hangjai. Mi lehet akkor? A Tátra állatvilágát nagyjából ismerve, állatkerti és tévézési tapasztalataim alapján egyértelműen beazonosítottam, hogy ezek a hangok nem lehetnek más állaté, mint egy mackóé. Fogalmam sem volt, milyen messze lehetett tőlünk, de a lépteinket azért kellő mértékben megszaporáztuk, mivel – szemben az előzővel – ez a találkozás cseppet sem lett volna kellemes. A hangok sajnos nem akartak megszűnni, így mi sem igazán nyugodtunk meg. Kb. 10 perc is eltelhetett, amikor már végre nem hallottunk (pontosabban: nem hallottam) semmit, ekkor egy kicsit lazítottunk a tempón. Teljesen viszont akkor nyugodtunk meg, amikor az első menedékházakat elértük. Soha nem örültem még ennyire meg az emberi civilizáció jelenlétének… 

A medvéről meg a vele való találkozás lehetőségéről csak annyit, hogy a medve már messziről elkerüli az embert, ha megérzi a szagát. A sűrűn látogatott turistautakon ezért a találkozás esélye nagyon kicsi. Ahol mi mentünk visszafelé, rajtunk kívül szinte senki sem volt, valószínűleg ezért is jöhetett közelebb az úthoz, és hallhattuk a – meglehetősen félelmetesnek tűnő – brummogását.

Újabb információim szerint kissé elbizonytalanodtam, ugyanis valószínű, hogy nem medve hangját hallottam, hanem egy párját kereső szarvasbikáét.

A fáradalmak és a riadalmak után jól esett a szlovák jellegű vacsora a Zuberec-en található étteremben. Utolsó napi programunk – a hazautazás mellett – a Liptószentmiklós mellett található Deményfalvi-völgyben (Demanovská dolina) található jégbarlang megtekintése volt. A barlang gyönyörű, senki se hagyja ki, aki erre jár!

[Megtekintés PicLens-el]

A képeket készítette: Gaska Szilvia, Katona Zoltán

A beszámolót írta: Katona Zoltán

Az Alacsony-Tátra csúcsai, jobbról balra Chopok (2024 m), Déres (Dereše) 2004 m - a Gyömbér (Ďumbier) 2043 m a képen még nem látható

A túra adatai:

Időpont: 2011. szeptember 17.
Szintemelkedés: 900-950 m között
Megtett távolság: kb. 12 km
Időtartam: bőséges pihenőkkel együtt 6,5-7 óra
Ajánlott időszak: minden évben július 1-től szeptember hónap végéig (amíg le nem esik az első hó)
Kötelező felszerelés: a túrabakancs és (főleg nyáron) az esőkabát

Miután megvettük az autópálya matricát, megkezdtük utunkat, először Sajószentpéterre, ahol felvettük a kis csapatunk negyedik tagját, Zoli egyik rég nem látott jó barátját, Endrét. Miután teljessé vált a csapat, folytattuk utunkat a bánrévei határátkelő felé. Határátlépést követően Rimaszombat-Hnusta-Tisovec érintésével elértük Brezno (Breznóbánya) városát. Brezno-ba beérve egy hídon kell áthaladni, amely után az első lehetőségnél jobbra kell fordulni és elhagyni a várost ÉK-i irányban. A következő település Zadné Halny, ahol egy jelentős kereszteződésnél balra kanyarodva É-i irányban kell haladni. Egy hosszabb szakaszt követően elérjük Myto pod Dumbier települést. Itt a 72-es útra kell ráfordulni (ami egy balos kanyart jelent) és haladni Bystra felé. Mielőtt elérnénk a település centrumát, lesz egy Y elágazás, ahol jobbra fordulva É-i irányban vadregényes szerpentines útszakasz (kb. 10km) veszi kezdetét. Ezt az utat követve eljutunk Trangoska településig, túránk kiinduló pontjáig. Igazság szerint mielőtt elérnénk a települést, az út bal oldalán találunk egy elég nagyméretű parkolót, amit nem lehet eltéveszteni. Itt ingyenesen parkolhatunk az autónkkal. A kiinduló pont 1125m-es magasságon fekszik, kb. 280 km-re Debrecentől, és kb. 3,5 óra alatt teljesíthető.

A parkolóban mindenki kinyújtóztatta magát, feltöltődtünk egy kis reggelivel, majd átöltöztünk kedvenc túraszereléseinkbe. Endre optimista lévén a rövidnadrágot választotta, én azért felcipzáraztam a nadrágom hosszú szárát. Elinduláskor mindenki hosszú ujjú felsőt vett fel, de később le kellett vegyük lévén, hogy az idő melegebb volt, valamint azért, mert Zoli „szokásához” híven erőteljes tempót diktált. Szóval a parkolóból K-i irányba indulva, a Zöld jelzésen haladva kezdtük túránkat. Egy menedékháznak, vagy panziónak tűnő épület garázsában Ritával megpillantottunk egy srácot, aki egy karton dobozos tejet pakolgatott. Akkor még nem is sejtettük, hogy túránk során találkozunk ezzel a sráccal, de erről majd beszámolóm későbbi részében teszek bővebb említést. A túra első szakasza, olyan 1500 m-ig, erdei ösvényen halad, ahol a közlekedést a nagyméretű kövek, és a laza kőtörmelék nehezítik, tehát a bokákra vigyázni kell! Az ösvény mellett hűs hegyi patak csobog helyenként kisebb vízeséssel tarkítva. Zoli elmondása alapján barlanglátogatásra is készültünk, kérdezte is, hogy van e fejlámpám, mert az övét a kocsiban hagyta. Mint kiderült, elhamarkodott volt a lelkesedés, mert a barlang bejárata le is volt zárva, tehát nem is tudtunk volna bemenni.

[Megtekintés PicLens-el]

123►

Tovább haladva, szép lassan kiértünk egy olyan szakaszra, ahol már elhagytuk a magasabb növénytakarót és csak alacsony cserjés, szegélyezte utunkat. „Természetesen” az ösvényt az út teljes hosszán nagyobbacska kövek borították, amelyek néhol simák, és fényesek voltak, ezért erősen csúsztak. Mintegy egy órás mászás után csodálatos látvány tárult elénk. Megpillantottam egy menedékház tetejének egy részletét. A menedékház a Stefanika nevet viseli. Mindjárt szaporábbra fogtam lépteimet, a pihenés és feltöltődés reményében. Hiszen, mint mondtam, Zoli az elején olyan tempót diktált, hogy a menedékházhoz érve rögtön pólócserével kellett kezdenem. A menedékház szállásként is igénybe vehető, de aki csak megpihen túrázás közben, az is kaphat itt forró teát vagy akár nagyon finom káposztalevest, nem túl drágán. Endrével ketten a forró teát választottuk. A forró tea szürcsölgetése közben magyar nyelvű beszédre lettünk figyelmesek a szomszéd asztalnál. Egy négytagú magyar csapat, akik elmondásuk alapján aznap hajnalban találkoztak először, szintén élvezték a menedékház büféjének vendégszeretetét. Pestről érkeztek és a „turatars.com” internetes oldalon találtak egymásra.

Na és itt következett az érdekesség, mert olyat láttunk, amit eddig még nem nagyon korábban. Szóval azt gondoltuk, hogy annak a sok finomságnak a nyersanyagát, amit a büfében kapni lehet, nem kocsival, de nem is helikopterrel hozzák fel 1700 m magasságba. Nos megpillantottuk azt a srácot, akit a beszámolóm elején említettem (A tejpakolósat). Egy nagy fából készült, hátra vehető tartószerkezetre felerősítve műanyag rekeszekben, nylonzsákokban érkezik a sok-sok nyersanyag, ami a főzéshez kell. Még vagy 120 db tojás is volt a rekeszekben! Két srácot láttunk, szerintünk váltásban járnak naponta többször is, végig ezen a zergéknek is kihívást jelentő terepen föl meg le, hátukon akár a teli söröshordóval is, ami, valljuk be, nem könnyű!!!

[Megtekintés PicLens-el]

123►

Pihenést követően feltöltődve a forró teától, újra hátunkra vettük a hátizsákot, valamivel kevesebb lelkesedéssel, mint a „sherpa” fiú az ő terhét, és folytattuk utunkat immár teljesen kopár és sziklás, kanyargó hegyi ösvényen. A kiírás szerint még másfél óra a csúcs. Az út a menedékház mögött folytatódik ÉK- i irányban. A múltkori, Koprova-túrához hasonlóan, ezt a csúcsot is sok turista látogatja, mert felfelé nézve a csúcs irányába látni lehetett a túrázók kígyózó sorát, akik hozzánk hasonlóan, nem tudván mit kezdeni a szombatjukkal, küzdötték magukat a csúcs felé. A menedékház után a szintemelkedés nem jelentős, szépen kényelmesen lehet haladni. Mielőtt elérnénk a hegygerincet, elágazáshoz érünk, ahol választhat a lelkes túrázó, hogy NY-nak fordul és kicsit keményebbre tervezve a túrát, megcélozza a Chopok-ot, vagy K-felé indulva tovább folytatja az utat a közelebb, de magasabban lévő és szintvesztés nélkül elérhető Gyömbér (Dumbier, 2043 m) csúcsra.

A mai nap mi szerényebbnek bizonyultunk, így hát K-DK felé véve az utat megkezdtünk utolsó szakaszunkat a csúcsig, amely „érinthető” közelségben volt. Mintegy 20-30 perc múlva megpillantottuk a csúcsot jelző kettős keresztet, ami szinte egy gyorsító rakéta erejével felérve repített minket a csúcsig. Zoli volt az első, aki teljesítette a küldetést és megpillanthatta a lélegzetelállító látványt, ami a csúcson várta a megfáradt túrázót. A Koprovához hasonlóan itt is a „sok jó ember kis helyen is elfér” elvet kellett követni, mert annyian voltak a csúcson, a nem túl kellemes időjárás ellenére is. Annyiban szerencsénk volt, hogy a szél elfújta a felhőket, így a kilátás zavartalan volt. A távolban megfigyelhettük a felhőkből kikandikáló Magas- és Liptói-Tátra csúcsait is. Természetesen elkészült, a korábban említett magyar csapat hathatós támogatásával, a szokásos csoportképünk is, majd kaja és további álmélkodás után elindultunk lefelé.

[Megtekintés PicLens-el]

1234...789►

Itt azonban elgondolkoztunk azon, hogy hogyan tovább. Ötletelni kezdtünk azon, hogy csak át kellene menni a Chopok csúcsra, mert hát nem minden nap jut el ide az ember, majd onnan libegővel le tudnánk ereszkedni kiindulópontunkhoz. Endre azonban kiderítette, hogy a libegő nem megy föl teljesen a Chopok-ra, csak egy alacsonyabban fekvő állomásra, ami mintegy 50 perc séta még, így úgy döntöttünk, hogy inkább adunk az élvezetnek és ugyanazon az úton megyünk le, amelyiken feljöttünk, merthogy a káposztalevest nem akartuk kihagyni! Így is lett. A menedékháznál megálltunk és átadtuk magunknak a szlovák kulináris élvezeteknek, és elfogyasztottunk egy tál káposztalevest. Ezután folytattuk a lefelé vezető utat, ami jócskán megterhelte a bal térdemet, ami sajna nehezebben bírja a meredek lejtőket. A csapat lefelé kettészakadt. Rita és én ütemesen haladva mintegy fél órával hamarabb értünk az autóhoz, mint Zoli és Endre, ez persze nem von le semmit a csapat teljesítményéből, hiszen nem egy egyszerű túrát választott a csapat szokásos túraszervezője, Zoli.

[Megtekintés PicLens-el]

123►

Gyömbér túra résztvevői: Zoli, Peti, Rita, Endre

A beszámolót írta és a képeket készítette: Szabó Péter

Szombatra terveztük a túrát, és már a reggel is ragyogó napsütéssel indult a Magas-Tátra alatt található szálláshelyünkön (Krisztián, Gabi, emlékeztek arra a bizonyos szálláshelyre, ahol a felmentő sereget vártuk 2009. október elején?  – De ha valaki nem emlékezne, akkor itt elolvashatja és itt megnézheti ).

A Banikov-csúcson

A túra adatai:

 Időpont: 2011. szeptember 3.

 Részvevők: Szilvi és Zoli

 Szintemelkedés: a szintvesztéseket is beleszámolva több mint 1300 m.

 Megtett távolság: kb. 16 km

 Időtartam: bőséges pihenőkkel együtt 9 óra

 Ajánlott időszak: minden évben július 1-től szeptember hónap elejéig vagy végéig (amíg le nem esik az első hó)

 Kötelező felszerelés: a túrabakancs és (főleg nyáron) az esőkabát

Az eredeti elképzelés helyett végül nem kerültük meg a Liptói-Tátrát, hanem – csakúgy, mint két és fél hete – a Zsári-völgyből vágtunk neki a túrának. A menedékházig meg is egyezett az utunk az ezelőtti túrával, azt azonban mindenképpen érdemes leírnom, hogy ezúttal felfedeztem egy barlangot az aszfalt úttól kb. 30 méterre, kb. 3-4 m magasságban a föld felett. A térkép ezen a helyen egy elhagyott bányát jelölt, a nyílásnak és a belsejének azonban (bár nem mentem végig benne) határozottan barlang jellege volt.

[Megtekintés PicLens-el]

12►

A menedékházat követően egy meglehetősen egyhangú szakasz következett, amíg fel nem értünk a Jalóci-nyeregre (Jalovecké sedlo, 1856 m). Egyedül a Sarafiov-vízesés (Sarafiovy Vodopad) kínált egy kis látványosságot. A hágóról elénk tárult a Jalóci-völgy (Jalovecká dolina) egy jelentős része, valamint láttuk a távolban feltűnni a Sivy-hegyet (Sivy vrch, 1805 m). Innentől kezdve a hegy gerincén haladtunk, és folyamatosan szép kilátásban volt részünk. Egyre feljebb és feljebb érve, ha magunk mögé néztünk, szép lassan kibontakozott előttünk a Liptói-víztározó körvonala. Teljes egészében kivehetővé vált a megelőző túránk útvonalának nagy része is (a Zsári-nyereg, a Baranec és annak hegygerince is). Egy idő után a Magas-Tátra is feltűnt a távolban, a Kriván hegycsoportjával.

[Megtekintés PicLens-el]

123►

Miután már megtettünk több mint 1200 méter szintkülönbséget, következett a túra becsapós része: arról a hegyről, amit a Banikov-nak hittünk, kiderült, hogy mégsem az, hanem még rendesen odébb van, és nem is kevés méter szintvesztéssel, hullámozva haladva lehet csak elérni. Ezen már nem múlik, gondoltuk, és így összesen jóval több, mint 1300 méter szintet emelkedtünk.

A csúcson igen sokan voltak, de azt is megállapítottuk, hogy többségük valószínűleg a Rohácsi-völgy felől érkezett, mert mi nem sok turistával találkoztunk. A látvány kárpótolt bennünket fáradalmainkért, de nem is akarom részletezni, beszéljenek inkább magukért a képek.

[Megtekintés PicLens-el]

123►

Visszaúton ugyanott mentünk, ahol felfelé jöttünk, és az út végén egy rollerszállító autó is besegített nekünk (ha az ember felgyalogol a menedékházig az 5 km hosszú aszfaltúton, visszafelé megteheti ezt az utat egy bérelhető rolleren is, fejenként 4,40 euróért, láttunk több rollerest is lefelé gurulni).

A második napi program egy kis lanovkázás volt Tátralomnicon (fel a Kőpataki-tóig), …

[Megtekintés PicLens-el]

12►

… valamint a Lublói vár megtekintése. Az idő másnap is kiváló volt a kiránduláshoz.

[Megtekintés PicLens-el]

1234►

Tökéletes túra, tökéletes idővel és egyéb programokkal kiegészítve. Kell ennél több?

Zoli és Szilvi a Banikov túrán

A képeket készítette: Gaska Szilvia, Katona Zoltán

A beszámolót írta: Katona Zoltán

Érdekes felhő alakzat árnyéka a tájon

A menedékház 1325 m-en van, idáig hamar felértünk az aszfaltozott 5 km-es úton. Nagyjából ez az erdőhatár is. Nyugat felé tekintve látható az útról a Sarafiovy-vízesés. A menedékház teljesen rendben van, sokan csak idáig jönnek fel egy sört meginni. Innen ágazik el a zöld jelzés a Banikov csúcsa felé, illetve másik irányban egy darabig együtt fut a mi kék jelünkkel, aztán a kék fordul a Smutná-nyereghez, míg nekünk a zöldet kell követni, ha a Zsári-nyereg a cél.

A Zsári-völgy a Liptói-Tátra déli részének legnépszerűbb völgye. Körben 2100 m-t meghaladó csúcsok koronázzák, felső részét a Smutná-nyeregnél délre kinyúló Prostredny grún gerinc osztja két hatalmas sziklakatlanra, melyek a jégkorszakok idején alakultak ki. A Smutna-nyereg a kapu a Rohácsi-völgyre és a több helyen lánccal biztosított főgerincen vezető utakra.

[Megtekintés PicLens-el]

12345►

A Zsári-nyereg 1917 m magasan van, amíg felértünk, rendesen megizzadtunk, hogy tartani tudjuk a szintidőt. A túra kezdetekor nem a legjobbak voltak az időjárási kilátások, de szerencsére a felhőképződés nem lépett túl egy bizonyos szinten, a kisebb pamacsok nem álltak össze. Bár célunk, a Baranec csúcsa ebben az időszakban szinte végig felhőben volt, a nyereghez közelítve már éreztük, hogy nem lesz gond. A felhők jöttek-mentek, minket jobbára sütött a nap és nem győztük törölgetni a verítéket. Végül aztán csak felértünk a nyergünkbe. Ekkor már az északra, félórás járásra lévő Placlive csúcsra tette át a felhő a székhelyét. A rövid pihenő alatt ettünk, ittunk, beazonítottuk a környező ormokat, gerinceket és völgyeket, majd mentünk tovább már a sárga jelen, a Baranec felé, délre.

[Megtekintés PicLens-el]

123►

Az út innen végig a gerincen vagy annak közvetlen közelében visz, előbb a Smrek 2071 m-es előcsúcsa jön, majd 120 m szintvesztés után a főcsúcs 2184 m-en. Ahogy távolodtunk a nyeregből és közben szépen emelkedtünk is, egyre elképesztőbb kilátásban volt részünk. A Zsári-nyeregben sem volt semmi körbetekinteni, de itt már mindenki a látvány hatása alá került. Délnek haladtunk és hétágra sütött a nap. Jobbra a Zsári-völgy a füttyögő mormotákkal, sorban az impozáns csúcsok, a Banikov, a Hruba Kopa, a Tri kopy láncos élei, hátra tekintve a Placlive és a szintén láncos szakaszokkal biztosított Hegyes-Rohács (Ostry Rohac), mögöttük feltűnik a Volovec, ami már a lengyel határon áll. Balra a Jamnica-völgy, melyet kelet felől a Jakubina csúcsától délre futó él határol, 2000 m felé törő vonulata mögött a hegység legmagasabb pontja, a Bystrá csoportja látszott. És mintha mindez nem lenne elég, megpillantjuk a Magas-Tátra hírnökeként a Krivánt is.

[Megtekintés PicLens-el]

1234...8910►

Az említett szintvesztésnél nem árt a lábunk elé nézni, de nincs gond. Rövid előgyűjtés után jöhet a Baranec, még 230 m szint, ami kb. 20 perc alatt megvan. Csúcs fotó és csúcs-csoki, pihenés, stb. A panoráma tökéletes, délen az Alacsony-Tátra felhőben, de keleten látjuk a Magyas-Tátra több, azonosítható pontját. A már említett Krivánt összetéveszthetetlen sziluettjével, a Rysy kettős ormát, a Tárta-csúcsot.

[Megtekintés PicLens-el]

1234►

A Baranectől délre szinte kizárólag lefelé visz a sárga jel. A két és fél órás szintidő nem igazán tartható, ha az ember szeretné még évek múltán is használni a térdízületeit. Így mi sem rohantunk, sokszor megálltunk vissza és körbenézni. Ezzel együtt is kb. 17.30-ra a kocsinál voltunk. Zoli szépen hazavezetett, amiért ezúttal is köszönet. Az időjárás és minden más körülmény ideális volt, a képek magukért beszélnek. Aki szeret túrázni, az csinálja meg azt az utat. Bővíthető a Smutná-nyereg és a Placlive érintésével, így a szintidő kb. 1,5 órával nő 8 óra 45 percre, a szintkülönbség csak kb. 220 m-rel több, azaz 1620 m.

A Baranec túra résztvevői: István, Gábor, Csaba, Zoli

A képeket készítette és a beszámolót írta: Szőke Csaba

Aki esetleg kevésbé ismeri a Magas-Tátrát, és most azt hiszi, hogy mi a lengyel oldalon túráztunk, annak elmondom, hogy a Rysy a szlovák-lengyel határvonalon fekszik, és mind a szlovák, mind a lengyel oldalról fel lehet jutni a csúcsra. Mi a szlovák oldalról készültünk a csúcshódításra, amelyik oldal a térképen a szintvonalakat tekintve talán könnyebbnek (de mindenképpen kevésbé meredeknek) tekinthető. A harmadik ok, amiért a Rysy-t tekintem a Magas-Tátra egyik ékkövének, az, hogy a túra folyamatosan kínálja a túrázók részére a különböző látvány-elemeket.

"Zarándoklat" a Rysy-n, itt mindig sok a turista

A túra népszerűségét mutatja, hogy ezen a túrán szinte biztos, hogy találkozni fogunk magyarokkal (sőt, valószínűleg több magyar csoporttal) is.

A túra adatai:
Időpont: 2011. július 9.
Részvevők: Csaba, Pisti, Gabi és Zoli
Szintemelkedés: a szintvesztéseket is beleszámolva közel 1200 m.
Megtett távolság: kb. 20 km
Időtartam: Bőséges pihenőkkel együtt 9-9,5 óra
Ajánlott időszak: minden évben július 1-től szeptember hónap elejéig vagy végéig (amíg le nem esik az első hó)
Kötelező felszerelés: a túrabakancs és (főleg nyáron) az esőkabát

Na de térjünk vissza a száraz tényekre. Kicsit hosszúnak tűnő napot vállaltunk be, amikor egynapos útba tettük be ezt a túrát. Könnyített ugyanakkor a helyzetünkön, hogy odafelé Miskolcig, illetve visszafelé Miskolctól autópálya állt a rendelkezésünkre. Reggel fél ötkor indultunk el, és háromnegyed kilenckor már kezdtük is a túrát. Itthon kánikula volt, amely a Tátrába kellemes túraidőt ígért. Valóban, kellemes 20-22 fokos hőmérséklet (és kissé szeles idő) volt, amikor megérkeztünk a Csorba-tóhoz (Strbské pleso, 1347 m), de ami a legfontosabb, ragyogóan sütött a nap.

A túra első szakasza megegyezik a Koprova-csúcsra vezető túrával, bő egy óra gyaloglás után (a piros jelzésű turistaúton) megérkeztünk a Poprádi-tóhoz (Popradské pleso, 1494 m). Kb. fél órával a Poprádi-tavat követően (a kék jelzés mentén) értünk ahhoz az elágazáshoz, amelyiknél jobbra fordulva (a piros jelzésű útvonalon) most már egyértelműen a Rysy-t vettük célba.

[Megtekintés PicLens-el]

1234►

Következő pihenőhelyünk a Békás-tavak (Zabie plesá, 1919 m) mellett volt, az idő pedig továbbra is kitűnőnek mutatkozott. Itt már kristálytisztán kivehető volt a Rysy jellegzetes (kétpúpú) csúcsa. Ezt követően a Magas-Tátra legmagasabban fekvő menedékházánál (Chata pod Rysmi, 2250 m) álltunk meg pihenni, amely – ha jól láttuk – éppen bővítés előtt állt.

[Megtekintés PicLens-el]

12345►

Az igazán lélegzetelállító látvány először a Hunfalvy-hágóra (sedlo Váha 2337 m) felérve fogadja az embert. Itt érdemes megállni néhány percet, mielőtt célba vesszük a csúcsot. A lábunk előtt elterülő völgy egyszerűen gyönyörű. Továbbindulunk, és most már csak a felfelé vezető út utolsó szakasza vár ránk.

[Megtekintés PicLens-el]

A Rysy-re érkezve valóságos „báli hangulat” fogadja az embert, mivel annak két púpján egy időben összesen 40-50 ember is tartózkodik egy szép napon (ez is jelzi a túra népszerűségét). A látvány egyszerűen fantasztikus. Feltűnik előttünk Lengyelország, a két hatalmas tengerszemmel, és a lengyel oldalról felfelé igyekvő turistákkal együtt. Pisti megmutatta nekünk a Krivánt és a Fehér-tavi csúcsot, én pedig a többieknek a Koprovát. Akármerre nézünk innen, a Magas-Tátra minden irányban káprázatos. Bármily hihetetlen, a magasabbik púpon, amelyik nem a határon van (egyes források szerint ez 2506 m magas) még gitárszó is felcsendült, ha jó láttuk (és hallottuk), akkor spanyol turisták hozták magukkal a hangszert. Sőt, hogy fokozzam a csúcson történtek hangulatát, a többiek még egy leánykérésnek is a szemtanúi voltak (vajon mit csinál dühében a vőlegény, ha a menyasszony nemet mond neki? Ez bizony veszélyes lehet…).

[Megtekintés PicLens-el]

1234...8910►

Július lévén, közben el kezdtek a felhők is gyülekezni körülöttünk, de a kilátást cseppet sem zavarták, és végül a lefelé utat is megúsztuk eső nélkül.

[Megtekintés PicLens-el]

Fantasztikus nap volt és egy fantasztikus túra!

Hátsó sorban Gábor és István, elől Csaba és Zoli

A képeket készítette: Szőke Csaba

A beszámolót írta: Katona Zoltán

A hegycsúcs felé közeledve a menedék háznál meg is pihentünk. Majd a hegycsúcs következet melyről gyönyörű volt a kilátás.

A Csúcson megtörténik, hogy Zoli ismét elkezd pucérkodni.

Lefele menet egyszer csak eltévedtünk. Ekkor elhangzik a megszokott mondat: “” Nem tévedtünk el csak nem a megfelelő úton megyünk”" (HA-HA-Ha).

Mindenki a megfelelő utat keresi a térképen (ki-ki a megfelelő képességében bízva), nem találtuk meg. Megjegyzem 2009-ben ugyan ezen a szekér úton haladva csak a másik irányba már egyszer eltévedtünk. Most a másik irányba indultunk hátha nem tévedünk el , hát nem így lett.

Lefelé menet az  utolsó szakasz  egy kicsit vadregényesre sikerült. Bele vetettük magunkat a sűrű sötét erdőbe túrajel nélkül. Ez után elkezdtünk meredeken ereszkedni, majd amikor a feléhez értünk Zoli felkiabált, hogy az alján van egy kis akadály( egy Patak) amin át kellene kelni. Itt mindenkiben egy kis lincshangulat lett úrrá mert senki sem szeretett volna vissza fordulni  a meredély tetejére.

De sikeresen megoldottuk a feladatott melyet a természet állított elénk (meg Zoli). A patakon is sikeresen át keltünk

Ezután már csak a kocsik megtalálása volt a cél. Amit sikeresen teljesítettünk is.

Innen már csak egy cél lebegett előttünk a hazatérés. Mivel mindenki kellemesen elfáradt. A gyerekeket különös tisztelet övezi mert szó nélkül teljesítették a 6,5 órás igen kemény túrát.

A térkép részlet ami alapján mentünk:

UI: Zoli ismét hozta a formáját , nem csalódtam benne.

Üdv Sanyi (apuci76)

Rajtam kívül Sanyi is ismételni készült ezt a szép középhegységi túrát, sőt, még Gyöngyikét, a kislányát is magával hozta. Velünk tartott korábbi főnökasszonyom, Zsuzsa a férjével (Imivel) és két kislányával (Annával és Rékával) együtt (Velük tavaly már csináltunk egy közös túrát). Új túratársként örömmel üdvözöltem közöttünk Ritát, a szomszédasszonyomat, valamint Juditot, a nyíregyházi munkatársnőmet, aki a kisfiát, Balázst is magával hozta.

Túra dátuma: 2011. június 26.

Túra jellege: Középhegységi túra

Túra útvonal típus: Nagyobbrészt körtúra, kis szakaszon oda- és vissza úttal

Nehézségi szint: Közepes nehézségű túra

Javasolt túraidőszak: Késő tavasz, kora nyár

Javasolt felszerelés: Túracipő elég (túrabakancs nem szükséges)

Kiindulási hely: Skorusina Bus

Megtett táv: kb. 10-12 km

Túra teljes időtartama: kb. 6,5 óra (kényelmes tempóban, sok pihenővel)

Összes szintemelkedés: kb. 700 méter

Érintett csúcsok: Klenóci-Vepor 1338 m,

Túraútvonal: A Skorusina Bus nevű elágazástól (itt kell letenni az autókat) aszfalt úton a sárga jelzésen kell (tovább) menni, majd egy idő után véget ér az aszfalt út és szekérútként folytatódik. A szekérúton haladva észre sem vesszük, amikor elhagyjuk a sárga jelzésű turista útvonalat (amely egy mellékösvényen vezet fel a menedékházhoz) és hamarosan egy négyes elágazáshoz érünk, ahol a zöld jelzésű ösvényen elindulunk felfelé, a menedékház irányába. A menedékháztól a zöld-sárga vegyes jelzésű útvonalon 10 perc alatt felérünk a hágóra (Sedlo pod Vartou), ahol a piros jelzésű úton a csúcs felé vehetjük az irányt. A csúcsról lefelé is a piros jelzésen jövünk, majd kiérve az erdőből a szöveges részben leírtak szerint (előbb keleti, aztán déli irányban haladva) juthatunk vissza az aszfalt útra, azon pedig az autókhoz.

Fél tizenegy körül értük el a Skorusina Bus nevű megállóhelyet (kb. 650 m magasan fekszik), a túra kiinduló- és végpontját. Eredeti tervünk az volt, hogy a két évvel ezelőtti túrát ismételjük meg, később azonban ezen a tervünkön – mint az lentebb lesz olvasható – változtatni kellett.

A túra első szakaszán a Vepor-patak (Veporsky potok) mellett haladtunk, folyamatos emelkedéssel (egy idő után a patakot elhagyva) jutottunk el első pihenőhelyünkig, a Varta menedékházig (Chata pod Veprom). Az időjárás a túrázáshoz ekkor még tökéletesnek tűnt, kellemesen hűvös hőmérséklet mellett felhős és napos időszakok váltották egymást. Volt egy szakasz, ahol az eltévedés rémével is szembenéztünk egy pillanatra, aztán rájöttünk, hogy eltévedés helyett, ha nem is az eredetileg tervezett, de mindenképpen az előnyösebb útvonalon haladtunk. A túravezetőnek néha szerencsére is szüksége van…  Útközben többször is feltűnt előttünk a Klenóci-Vepor sziklás hegycsúcsa.

[Megtekintés PicLens-el]

1234...111213►

A menedékháznál ezúttal egy lélekkel sem találkoztunk, csendesen megpihentünk és többen közülünk itt fogyasztották el elemózsiájuk első részét. A menedékháztól a csúcsig vezető szakasz sokkal bozótosabb volt, mint két éve, de szerencsére nem vétettük el az ösvényt. Még a bozótos szakasz előtt motorosokkal találkoztunk, akik az erdő csendjét megzavarták ugyan elég rendesen, de ez szerencsére a túránkra nem volt igaz (kicsit már fentebbről figyelhettük meg őket és vad száguldásukat).

Egy meredek kapaszkodó után értük el az első kilátópontot, amit nem sokkal utána már a csúcs követett. A két évvel ezelőtti túrához képest annyiban változott a helyzet, hogy ezúttal a csúcsról is tökéletes panoráma tárult elénk, vélhetően azért, mert kivágták a kilátást akadályozó fákat. Az idő közben hűvösebbre és erősen felhősre fordult, bizony komolyan tartottunk egy alaposabb megázástól (amelyből szerencsére nem lett semmi). Imi, Zsuzsa férje ekkor már nem volt velünk, Ő még a hegycsúcs előtt visszafordult. Innentől el kezdhettünk érte is aggódni, hogy vajon visszatalál-e egyedül az autókhoz? Többek között ez volt az oka annak is, hogy mi is rövidítettünk a túrán. Mint később kiderült, középiskolás korában tájfutó volt (csak utólag árulta el nekem ), úgyhogy nem kellett volna nagyon attól félnünk, hogy eltéved az erdőben.

A hegycsúcson ismét pihenőt tartottunk, a magam részéről étkezéssel és a szokásos pólócserével egybekötve. Egy négyfős szlovák turistacsoporttal találkoztunk itt, akik a másik irányból jöttek, és haladtak tovább arra felé, amerről mi jöttünk. Egyébként senki mással nem találkoztunk az egész túra alatt.

[Megtekintés PicLens-el]

1234...131415►

És végül a rövidítésről: a hegycsúcsot követően nem sokkal egy meredek ereszkedésbe kezdtünk, ezen a szakaszon több száz méterrel jöttünk lejjebb. Az ereszkedést követően egy szekérúton haladtunk (egy darabig még a jelzett úton), majd egy elágazásnál egy jelzetlen szekérúton indultunk meg az általunk helyesnek ítélt (az autók felé tartó) irányba. Egy idő után újabb elágazáshoz értünk, ahol az iránytű segítségével déli irányba fordultunk el (Zsuzsa itt kinevetett, mert valójában nem tudtam, hogy melyik az iránytű északi és melyik a déli iránya. Az igazsághoz viszont az is hozzátartozik, hogy általában a nap állásából szoktam következtetni az égtájakra, ettől függetlenül jogos volt a kinevetés ).

Déli irányban haladva egy darabig még volt út, de aztán egyszerűen „elfogyott”. Itt a terep meredekebbé vált (a fák között haladtunk), ezért előrementem megnézni, hogy mi a helyzet. Amikor megláttam az aszfalt utat (amelyen a túra első szakaszán haladtunk), felkiáltottam a többieknek, hogy induljanak meg lefelé. Kicsit később vettem észre, hogy egy patak is még akadályt képezhet (igyekeztem ezt a tényt higgadtan közölni a többiekkel ), de szerencsére nem okozott nehézséget a rajta való átkelés.

[Megtekintés PicLens-el]

1234...101112►

Pihenőkkel együtt így is közel 6 és fél órás volt a túra (hossza kb. 10-12 km, kb.700 méter szintkülönbséggel), úgyhogy a végére kellemesen elfáradtunk. A csapat hangulata végig kiváló volt (vidámságban nem volt hiány ), a gyerekek pedig külön dicséretet érdemelnek a túra teljesítéséért. A túrát a táj szépségein kívül az elfogyasztott erdei szamóca és egy kígyó (valószínűleg fiatal vipera) látványa is színesítette.

UI: Zoli ismét hozta a formáját , nem csalódtam benne.

A szokásos mondat is ide vágó:Id:”" Nem tévedtünk el csak nem a megfelelő úton megyünk”" (HA-HA-Ha).

Üdv Sanyi (Apuci76)

A képeket készítette: Jenei Zsuzsanna, a beszámolót írta: Katona Zoltán

Hozzászólt: Sanyi (Apuci76)

]]> http://www.turafotok.hu/visszateres-a-klenoci-veporra.html/feed 0