A túrának az útvonala csak néhány nappal a hétvége előtt kezdett kialakulni a fejemben, de utólag már nyugodtan elmondhatom, hogy a végleges választás nem okozott csalódást egyikünknek sem. A cél az volt, hogy minél több barlangot érintsünk, de persze ne maradjon el a szép kilátás sem.

A túra adatai:

Időpont: 2011. október 29.

Részvevők: Rita, Szilvi, Sanyi és Zoli

A túra jellege: körtúra

Szintemelkedés: kb. 500 méter

Megtett távolság: kb. 12 km

Időtartam: Bőséges pihenőkkel és a barlangok megtekintésével együtt is kevesebb, mint 6 óra

Ajánlott időszak: minden évben tavasztól őszig

Kötelező felszerelés a fejlámpa, legfőképpen a Kecske-lyukhoz, a túrabakancs is ajánlott, hogy a barlangokban védje a bokánkat a göröngyös, sziklás talajtól.

Lillafüreden parkoltunk le az autóval, és (az aznap hajnalban kezdődött téli időszámítás szerint) reggel negyed kilenc körül kezdtük el a túrát. Első célpontunk a település felett magasodó Fehér-kő volt, ahová a parkolóból indult és haladt szerpentinezve felfelé a turistaút (előbb a piros-zöld, majd a zöld háromszög jelzésen). Noha plusz 3 fok volt a hőmérséklet, az emelkedőn hamar „melegünk” lett. Mire felértünk a Fehér-kőre, már szépen sütött a nap, úgyhogy jólesett leülni egy negyedórára a kilátóhely szikláira. A szemközti hegyoldal erdői gyönyörű őszi színekben pompáztak, meg is örökítettük a látványt néhány felvétel erejéig.

[Megtekintés PicLens-el]

A Fehér-kő után először egy szakaszon vissza-, majd továbbindultunk a piros-zöld, zöld-kék kereszt, végül a zöld jelzésen a Gulicska nevű csúcs irányába. A Gulicska 544 méter magas tetejéről nagyon szép panoráma tárult elénk, szebb, mint a Fehér-kőről. Ez számomra is egy kellemes meglepetés volt, mivel erről a helyről előzetesen semmilyen információval nem rendelkeztem. Közben egyre melegebb lett, így az újabb kilátóhelyen már kifejezetten élveztük a napsütést és a kellemes hőmérsékletet.

[Megtekintés PicLens-el]

A Gulicskától elindulva – és a zöld jelzésen haladva – egy szűk óra alatt értük el a Miskolc melletti Chinoin gyárat. Közben át is keltünk a Miskolcot és Lillafüredet összekötő aszfaltúton. A hatalmas gyártelepet (nem kifejezett túracélpont ) megkerülve, a piros kereszt jelzésen már az első barlangunk, a Kecske-lyuk felé közeledtünk. A Kecske-lyuk előtt nem sokkal (az úttól balra) egy kisebb odút is felfedeztünk, amely különösebb látnivalót nem jelentett, de segített minket ráhangolódni a barlangokra . A barlangocska után – az úttól jobbra – hamar feltűnt előttünk a Kecske-lyuk jellegzetes, háromszög alakú bejárata. Ez a barlang egy igazi kellemes meglepetés volt mindnyájunk számára. Az előcsarnokot követően egy folyamatosan szűkülő „folyosón” kb. 60-70 métert haladtunk előre, utána viszont annyira összeszűkült a járat, hogy azon csak akrobatikus mozdulatokkal tudtunk volna átkelni. Visszafordultunk, de egyáltalán nem voltunk csalódottak, mivel az általunk bejárt szakasz is rendkívüli élményt jelentett számunkra. A barlang egyébként 450 méter hosszú, és nevét a mennyezetén megfigyelhető, kecsketőgyre emlékeztető cseppkövekről kapta.

[Megtekintés PicLens-el]

12►

A Kecske-lyuk után következő célpontunk a pár száz méterrel arrébb található Büdös-pest nevű barlang volt (a „pest” szláv eredetű szó, jelentése: lyuk, vagyis barlang). A piros kereszt jelzésről közben egy kereszteződésnél áttértünk a piros négyszög jelzésre. A Büdös-pest nem közvetlenül a turistaút mellett, hanem annál kb. 30-40 méterrel feljebb található. A barlang szája nem is látható az útról, egy nagy tábla (amely leírást is tartalmaz) jelzi, hogy hol kell hozzá felkapaszkodni. A három barlang közül talán ez jelentette a legkisebb élményt számunkra, de ettől függetlenül impozáns látványt nyújtott kívülről és belülről is (hossza 36 méter), aki erre jár, semmiképpen se hagyja ki.

[Megtekintés PicLens-el]

12►

Végül következhetett a nap utolsó barlangja, a nevéről sokak számára biztosan ismerős Szeleta-barlang. Ez a barlang sem a turistaút mellett található, egy kiszögellésnél kell hozzá leereszkedni kb. 30-40 métert. A barlang a hírnevét annak köszönheti, hogy az egyik legjelentősebb ősrégészeti lelőhely Magyarországon. 20 méter hosszú és 8 méter magas „kupolacsarnokából” egy 30 és egy 40 méter hosszú folyosó ágazik ki. Amellett, hogy híres lelőhely, azért is érdemes felkeresni, mert csodaszép látványt nyújt belülről. Két aprócska denevért is felfedeztünk a barlang falán, amelyek nyugodtan pihenve valószínűleg téli álmukra készültek (szomorú volt látni, hogy nem mindenki tartotta ezt tiszteletben a jelen lévő látogatók közül).

[Megtekintés PicLens-el]

1234►

A Szeleta-barlangtól már kevesebb, mint fél óra alatt visszaértünk a parkolóhoz, ahol az autót hagytuk. Mielőtt hazaindultunk volna, még készítettünk néhány felvételt a Palota-szállóról és a Hámori-tóról.

[Megtekintés PicLens-el]

[Megtekintés PicLens-el]

123►

Nagyszerű túra volt, nagyszerű idővel és nagyszerű csapattal!

Rita, Sanyi, Zoli Szilvi

A beszámolót írta: Katona Zoltán

A képeket készítették: Szabóné Veres Rita, Gaska Szilvia, Kéri Sándor és Katona Zoltán

Hosszú kihagyás után végre sikerült eljutni egy csodálatos vár túrára. Mely a Szádvár majd  Derenk elfeledett régi községébe vezetett. A túra utolsó szakaszában a Ménes tavat is meg csodálhattuk. Az én véleményem szerint egy nagyon kellemes és tanulságos túra volt aki teheti menjen végig rajta.

Üdv: Apuci76

Szádvár romjainál... Szádvár a 14-16. században épült, 1685-ben a Habsburgog felrobbantatták.

Bubenkó Gábor és túratársaim is helyesen látták a dolgot, a címben szereplő Zemplén nem állta meg a helyét, mert az Aggteleki-karszt hegységben található Derenk és Szádvár is. Címet javítottam!

Túra adatai:

Túra dátuma: 2010. október 17.
Túra jellege: Középhegységi túra, hazai túra
Túra útvonal típus: Körtúra
Nehézségi szint: Könnyű túra
Javasolt túraidőszak: Ősz vagy Tavasz
Javasolt felszerelés: Túrabakancs, de akár túracipő is elegendő, ruházat az évszak időjárásának megfelelően
Kiindulási hely: Szögliget település mellől
Megtett táv: kb 12 km
Túra teljes időtartama: kb 6 óra
Összes szintemelkedés: kb 300 méter
Érintett csúcsok: Szádvár Várhegy 460 méter
Látnivalók: Szádvár romjai, Derenk emlékhely, Ménes-tó, Szalamandra-ház

Táj és település ismertető: Szögliget – Szád-vár, Derenk

Útvonal:

Szögliget felől a Várhegy irányába…

[Megtekintés PicLens-el]

1234►

Ez a túra az egyik legkedvesebb hazai túrám, nem véletlen, hogy immáron harmadik alkalommal teljesítettem (Zoli). A túra Szögliget település mellől indul, amely az Aggteleki-karszt hegységben, a Miskolc és Tornanádaska között haladó főútvonaltól mindössze néhány kilométerre található. Szögliget zsákfalu, ezen jellegének köszönhetően az erre kiránduló emberek zavartalanul élvezhetik a természet csendjét és nyugalmát. Szögliget főutcáján végighaladva az aszfaltozott út a települést követően is folytatódik (bár minősége nem tökéletes), és kb. még egy kilométeren keresztül (a Szalamandra-házig) minden erre járó autós rendelkezésére áll. Mi ennél már hamarabb (egy elhagyott kőbánya mellett) letettük az autót, és elindultunk a túrára.  A 460 méter magas Várhegy tetején, habár lassan már eltakarják a fák még messziről kivehető Szádvár déli falainak maradványa. Már szögliget felé haladva a műútról is jól látszanak Szádvár romjai.

Szalamandra-ház és Szádvár kicsiben…

[Megtekintés PicLens-el]

12►

Az aszfaltúton haladva bő tíz perc után értük el a Szalamandra-házat. A túrának már ez a legelső szakasza is igen hangulatos, mivel mellettünk folyik a bővizű Ménes-patak, és nemsokára ismét feltűnik előttünk a 461 méter magas várhegy, tetején a Szád-vár viszonylag jól kivehető romjaival. A Szalamandra-ház udvarán ott áll Szádvár kicsiben, kőből és fából. A szögligeti Ménes-völgy bejáratánál lévõ Szalamandra-ház túristaszálló, ökoturisztikai bázis, illetve erdei iskolaként is működik (Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság).

A várhegy körül a vár romjainak érintésével tanösvény vezet, erről a Szalamandra ház mellett elhelyezett, térképes tábla tájékoztat bennünket. A táblából azt is megállapíthatjuk, hogy innentől jelzett úton (a piros jelzés, majd a piros L jelzés mentén haladva) 261 méter szintkülönbséget leküzdve juthatunk fel a romokhoz.

Felkapaszkodunk a Várhegyre…

[Megtekintés PicLens-el]

123456►

Szóval, tovább végig a piros L jelzésen, ami a Szádvár tanösvény útvonala. És csak egy kicsit meredek… Ez a túra legnehezebb, de azt is mondhatni, hogy a túra egyetlen nehéz szakasza.

Szád-vár tanösvény…

[Megtekintés PicLens-el]

12►

Egy kis olvasni való az útra. A tanösvény tájékoztató tábláiból megismerhetjük az érdekes nevű “Tetves-forrást”, az erdő jellegzetes fa fajtáit és a történelem nyomait.

A kőbe vésett(koptatott) történelem.

A középkori szekerek kerekei

több helyen is kikoptatták a sziklát.

Szádvár romjai és őszi panoráma…

[Megtekintés PicLens-el]

1234...161718►

Miután felkapaszkodtunk, megállapíthattuk, hogy bőven megérte ezért a helyért egy kissé megizzadni. A romok közül csodálatos a kilátás, és a várból is tekintélyes részek maradtak meg (jelenleg felújítás alatt). A romok alapján az is megállapítható, hogy ez a vár hajdanán bizony elég jelentős méretűnek számíthatott. A legszebb kilátás déli irányban nyílik a Ménes-völgyre, amelyen át ide érkeztünk. Az őszi táj és a sokféle színben tündöklő erdők csak fokozták az élmény ízét. Még bő félórás fenntartózkodás után is nehezünkre esett elhagyni ezt a rendkívül szép helyet.

A Szádvár vármentő baráti kör szorgos munkája jól kivehető a várudvarban. A várfalak környéke és a várudvarok karbantartottak, könnyen bejárható a nagy kiterjedésű várrom.

Azért remélem ezt nem vágják ki!

Szádvár emléktábla.

Talán ő híres várfaló VÁRFALÓ?

Úton Derenk felé…

[Megtekintés PicLens-el]

12345►

A várhegy tetejéről annak északi oldalán ereszkedtünk le vissza a piros L jelzésen, majd a kék L jelzésen folytattuk utunkat.

Fontos! Amikor a rétre érünk az erdőből (ez az 5. kis kép) nem a szekérúton kell tovább haladni (amerre mi megyünk a képen az a rossz irány), hanem jobb kéz felé az erdő mentén és hamarosan látható lesz a jelzés is.

Ez az ösvény becsatlakozik a kék jelzésű útvonalra (ez már az országos kék túra része!), amelyen nyugati irányban haladtunk tovább az egykori Derenk felé, amelyet a turistatérkép romközségként jelez.

A korábban romosan álló iskolaépületet 2006-2008. között felújították, és egy nyitott kiállítótermet rendeztek be itt. A kiállítás a magyarországi lengyelség történetét és Derenk korábbi lengyel származású lakóinak életét igyekszik bemutatni, de megtaláljuk az egykori falu teljes és részletes alaprajzát is. Az iskola épületétől északra egy kápolna, délre pedig egy romos épület található. Az egykori lakóházak helyét és tulajdonosainak nevét a turistaút mellett táblák jelzik. A kiállításból azt is megtudhatjuk, hogy a falu egykori lakói és leszármazóik a Derenki Búcsú alkalmával évente egyszer találkoznak itt, hogy meglátogassák őseik vidékét.

Ez lehetett Derenk régi főutcája…

[Megtekintés PicLens-el]

123►

Ezen a helyen 1943-ig egy teljes falu állt, akkor azonban kitelepítették a lakosokat a környező, közelebbi és távolabbi településekre. A kitelepítés oka az volt, hogy egy összefüggő vadászterületet kívánt az akkori kormányzat itt kialakítani.

Kettétört élet Derenken...

... és az egykori élet ...

... és elmúlás nyomai.

Derenk a térkép szerint romközség , de sok helyen szellemfaluként is említik Derenket, de itt igazából nincsen falu, ezért a romközség megnevezés ma már kissé csalóka. Nem maradtak meg épületek, melyek üresen állnának. A 70-es évekre az 1943-ban meghagyott házak is nyomtalanul eltűntek. Ma már csak az egykori iskola épület áll, az pedig emlékhelyként szolgál.

Néhány névtábla őrzi az 1943-ban eltelepítettek emlékét…

[Megtekintés PicLens-el]

1234►

Horthy Miklós vadászszenvedélye miatt már 1938 körül megkezdődött a település felszámolása. A Derenken élőknek kárpótlást fizettek azért, hogy másol telepedjenek le, de voltak akik megtagadták a költözést. De 1943-ban szinte mindenkit eltelepítettek a faluból.

Az egykori Derenk iskola épülete ma már emlékhely…

[Megtekintés PicLens-el]

1234567►

Derenk település régi térképe

Szádvár egykori képe

Derenki látkép, a falu történelméből

Sajnos a képek nagyon tükröződtek, nem sikerült jobb fotókat csinálni (talán ha több időm lett volna, ha lett volna nálam fotóállvány és ha értenék is a fotózáshoz…), de egyel több ok arra, hogy mindenki személyesen felkeresse az egykori Derenk felújított iskolaépületét és saját szemével tekintse meg a kiállítás képeit, írásait. Ha máskor nem, akkor nyáron a Derenki búcsú idején.

Tovább megyünk az úton…

[Megtekintés PicLens-el]

1234►

A kék jelzést Derenk után kb. 2 km múlva hagytuk el, és a piros jelzésű túraútvonalon kelet felé vettük az irányt. Jobbra tőlünk több száz méteren keresztül egy csemetekert (fenyves) húzódott, majd a csemetekert után nem sokkal, balra egy forrás és egy kiépített pihenőhely tűnt fel.

Pihenőhely a patak partján, a Ménes-tó mellett…

[Megtekintés PicLens-el]

1234567►

A pihenőhely után néhány száz méterrel, ismét jobbra pillantva egy tavat vehettünk észre, amelyet a Ménes-patak felduzzasztott vizéből hoztak létre. Hangulatos hely ez is, ha nem sietünk, érdemes megállni itt és átmenni a tó túlsó oldalára is, hogy megpihenjünk ott 10-15 percre. Pihenés közben ismét szemügyre vehettük az őszi természet színeit, amelyek a túrán végigkísértek bennünket.

Zúgó patak ...

... kellemes pihenőhely...

... Ménes-tó és látványos őszi színek.

Habár minden pihenőhelyen vannak kihelyezett hordók szemét tárolásra sajnos szemetes a patak környéke és a Ménes-tó túlsó partján is van szétszóródott szemét. Ezt leszámítva szép környék. Amikor odaértünk még a nap is kisütött egy kicsit a kedvünkért . Mivel padok a tó túlpartján is vannak, így kényelmesen pihenve minden irányból megcsodálható a Ménes-tó körülötti táj.

Hazafelé ballagunk…

[Megtekintés PicLens-el]

1234►

A tavat elhagyva, miközben jobbra mellettünk a Ménes-patak vize csobogott, nemsokára ismét feltűnt előttünk a várhegy, tetején a romokkal. Ebből az irányból (vagyis nyugat felől) a romok jobban kivehetőek, mint a várhegy déli oldaláról. A tőlünk jobbra húzódó füves réten még néhány lovat is megleshettünk. Nemsokára visszaértünk a Szalamandra-házhoz, de előtte még egy forrás mellett is elhaladtunk. Ezzel bezárult a túra „körtúra része”.

u.i Zoli: A Szalamandra-ház után nem sokkal a többiek lemaradtak egy kissé tőlem, hogy almát szedjenek, így nem messze már a kocsitól egyedül csodálhattam meg két hatalmas termetű nőstényszarvast, amelyek kb. 30 méterrel előttem keltek át sebesen az úton. Ezzel beigazolódott az, amit Derenken olvastunk az emléktáblákon, hogy ez egy vadban igen gazdag környék. Sőt, erről jut eszembe, hogy túra közben Krisztián még vaddisznót is látott, azokról meg mi maradtunk le, mert Tőle jóval előrébb voltunk. Összességében elmondható, hogy egy könnyed, de nagyon szép őszi túrában volt részünk.

u.i Krisz (sspace): A környék csodás, van itt minden, ami egy kellemes túrához, kiránduláshoz kell. Patak, erdei ösvények, várrom, szép panoráma, tóparti pihenőhely és történelmi ismereteink is bővülhetnek. A változatos őszi színvilág pedig csak tovább fokozta a látványt, valamint az út melletti vadon termő almafák termése is megörvendeztetheti az erre látogatókat. És majdnem elfelejtettem, hogy Zoli szarvasokkal találkozott én pedig kis vaddisznóval futottam össze Derenk után az erdei úton. Ez külön öröm, mivel vadállatokat ritkán láthatunk túrán, legalábbis közvetlen közelről. Nekem nagyon tetszett, de gondolom nem vagyok ezzel egyedül.

u.i Sanyi (apuci76): Csak csatlakozni tudok az előttem írókhoz, mert a túra valóban csodálatos és igen kellemes volt. Elfelejtettetek egy szép állatot amit Szilvi majdnem kinyírt ( egy szép fácán kakast ),  mert nem akart felszállni az ország út közepéről.

A túrán részt vettek: Krisz, Sanyi, Szilvi és Zoli, Szádvár keleti falának romjainál...

Kellemes túrázást kívánunk minden érdeklődőnek!

Beszámoló: Zoli és Krisz

Fotók: Krisz (sspace), Sanyi ezúttal pihentette a gépét

Túra adatai:

Túra dátuma: 2010. június 6.
Túra jellege: Középhegységi túra, hazai túra
Túra útvonal típus: Körtúra
Nehézségi szint: Könnyű túra
Javasolt túraidőszak: Tavasz
Javasolt felszerelés: Túrabakancs esősebb napok után, egyébként túracipő elegendő, napvédő krém ajánlott, ruházat tavaszi időjárásnak megfelelően
Kiindulási hely: Bükkzsérc, “Fülöp Bandi” gémes kútnál
Megtett táv: 12 km
Túra teljes időtartama: kb 6 óra
Összes szintemelkedés: kb 400 méter
Érintett csúcsok: Ódorvár hegy 546 m

Kapcsolódó fotóalbumok: Peti bükkzsérci fotói

Útvonal:

A túra kiindulópontja Bükkzsérc, a falu központjában több helyen is le lehet parkolni az autóval – elindulunk visszafelé ugyanazon az úton, amelyen idefelé jöttünk – elhagyva a falut, az országúton a sárga jelzésen haladunk, kb. 2 km után letérünk az országútról balra -  Hór-völgy bejárata - a völgyben a kék + jelzés mentén haladunk tovább – 500 m után kis kitérőt tehetünk a Suba-lyuk nevű híres barlanghoz – tovább haladva a Hór-völgyben, körülbelül 2 km múlva érjük el a Bükki Nemzeti Park Igazgatóságának kutatóházát – tovább haladunk a völgyben, és kb. 1,5 km után érjük el a várromhoz és a sziklás kilátóhelyhez vezető turistautat – a völgyben vezető útról balra kell letérni, és a kék L jelzés mentén - kilátóhely előtt kialakított kis pihenőhely  - Ódorvár – a piros L jelzésen indulunk tovább nyugat felé, lefelé a hegyről – a hegygerinc túloldalán található völgyben futó keskeny kis műuton vissza Bükkzsércre kb. 3 km.

Táj és település ismertető:

Bükkzsérc honlapja: www.bukkzserc.hu
Cserépfalu honlapja: www.cserepfalu.hu
Wikipédia linkek: Bükkzsérc, Suba-lyuk, Cserépfalu

Bükkzsérctől a Hór-völgyig

[Megtekintés PicLens-el]

123►

Személy szerint már nagyon vártam, hogy végre ismét túrázni induljunk. Zoli Szlovákiát említette, mint lehetséges uticélt, de nekem már teljesen mindegy volt, csak végre mozduljunk ki a városból! A nagy esőzések és az árvíz miatt végül nem mertünk neki indulni Szlovákiának – maradtunk idehaza a Bükkben. Remek választás volt, a már már szokásos gyönyörű idő mellett a táj is nagyon szép volt. Ha van olyan rész az országban, ahol a sok esőnek pozitív hatása van, akkor az a Bükk. Az amúgy kiszáradt patak medrek, vízmosások most csordultig tele. Ez pedig nagyon fel tudja dobni a táj hangulatát – és főleg az én túrázási kedvemet.
A túra kiindulópontja Bükkzsérc, egy zsáktelepülés a Bükk-hegység déli részén. A falu központjában több helyen is le lehet parkolni az autóval. A parkolást és önmagunk „menetkész állapotba történő helyezését” követően elindultunk visszafelé ugyanazon az úton, amelyen idefelé jöttünk. Elhagyva a falut, az országúton a sárga jelzésen haladtunk, majd az elindulást követő kb. 2 km után letérünk az országútról és balra fordulunk. Pár perc múlva megérkezünk a Hór-völgy bejáratához, amelyet a kihelyezett táblák is jeleznek számunkra. A völgyben a kék + jelzés mentén haladunk tovább

Suba-lyuk barlang

[Megtekintés PicLens-el]

123►

A Hór-völgyben haladva bő 500 m után kis kitérőt tehetünk a Suba-lyuk nevű híres barlanghoz (régészeti lelőhely, a leágazásnál részletes ismertetőt tartalmazó tábla található). A barlanghoz a feljáró elég meredek, nekem a Badacsonyban található bazalt lépcsők jutotak eszembe róla csak ez nem olyan magasra vezet. A barlang előtt kis pihenőhely, a barlangban pedig nem sok minden található – pedig állítólag itt denevéreknek is kellene lenni. A csapat odakint várakozott, amíg én felkapaszkodtam a barlangból nyíló kilátóhelyre. Elég sáros, agyagos a talaj és csúszós – ezért csak óvatosan a mászással!

Tovább a Hór-völgyben

[Megtekintés PicLens-el]

123456►

A Suba-lyuk barlangból leereszkedve folytattuk utunkat a Hór-völgyben. A patak hangos csobogása, a víz illata, a dús növényzet (ezúttal már minden szép zöldbe borulva) kellemes kirándúló/túra helyszínt biztosított. Minden lehetőséget kihasználtam a víz fotózására – mint mindíg – néhol még testi éppségemet sem kíméltem (egy-két kisebb megcsúszás, esés besikerült). Sikerült is magam ismét rendesen össze sározni – szerencsére ezúttal már készültem és vittem váltó ruhát, ami nem is árt, ha szeretnénk közelebbről is megnézni néhány természeti jelenséget és nem csak az úton végig sétálni. Másrész az utat helyenként teljesen átmosta a víz, így nekünk is az erdőben a hegyoldalon kellett kerülni – ez volt a túra egyik kullancs gyűjtő szakasza !

Nemzetipark – Oszla Tájház

[Megtekintés PicLens-el]

123►

Tovább haladva a Hór-völgyben, körülbelül 2 km múlva értük el a Bükki Nemzeti Park Igazgatóságának kutatóházát és tájházát. A tájház felé a patakon át kell kelni egy kis fahídon. A ház udvarába belépni tilos, erre egy kihelyezett tábla figyelmeztet bennünket. Mégis érdemes egy kicsit a turistaútról ebbe az irányba letérni, hogy messziről szemügyre vehessük fő célpontunkat, az Ódor-hegy szikláit.

Most jön a neheze…

[Megtekintés PicLens-el]

12345►

Tovább haladtunk a völgyben, és kb. 1,5 km után értük el a várromhoz és a sziklás kilátóhelyhez vezető turistautat. A völgyben vezető útról balra kell letérni, és a kék L jelzés mentén kapaszkodhatunk fel a kilátóponthoz. A szintkülönbség kb. 250 m, és az út folyamatosan meredeken emelkedik felfelé. Ez a túra legnehezebb szakasza, de hát a szép kilátásért meg kell dolgozni egy kicsit . Habár ez a szakasz a fák kellemes hűvösében teljesíthető a nagy hőségből azért itt is lehet érezni egy keveset. A hőség és az erőltetett menet az emelkedőn meg is izzasztott minket rendesen. Még szerencse, hogy innen már nincs messze az Ódorvár melletti pihenőhely.

Az Ódorvár maradványai…

[Megtekintés PicLens-el]

1234567►

Rövid séta a tűző napon és végre elértük a fák alatt meghúzódó Ódorvár pihenőhelyet. Pihenés helyett mi egyből az Ódorvár sziklára siettünk.

Ódorvár romjai az Odor hegytől dél-keletre, az 546 m magas Odorvár hegyen, a Hór patak völgye felé kinyúló sziklagerincen találhatóak - a Bükki Nemzeti Park területén közigazgatásilag Cserépfaluhoz tartozik. Nevét a várhegyen található szikla üregekről kapta mivel az odor sziklaüreget jelent.

Kilátás a Hór-völgyre

A sziklaperemen órákig el lehetne üldögélni, a kilátás nagyon szép, a látvány hatására azt mondhatjuk, megérte az út a fáradtságot. A sziklákon nincs árnyék, ezért meleg, napsütéses napokon itt is hamar megízzad az ember. Ennek ellenére kellemes kis kilátó és pihenőhely . Miután kigyönyörködtük és kipihentük magunkat felkutattuk a hely nevét adó várromot is, de emellett az érdeklődők barlangászhatnak is egy kicsit.

[Megtekintés PicLens-el]

12►

A hegység ezen része változatos karszt képződményekben bővelkedik. Az Odorvári cseppkőbarlang szabadon látogatható – egy keskeny falétrán lehet a barlangba leereszkedni – idegenvezetés nincs lámpa kötelező! A barlangban állítólag már nincs cseppkő – mindet elvitték az arra járók, mi nem is ereszkedtünk le – nem is ez volt uticélunk. A barlnagnál számunkra sokkal izgalmasabb volt egy nagy piros pók, amit igyekeztünk le is fotózni.

A barlangtól kissé lejebb ereszkedve találhatjuk meg az Ódorvárat, vagyis ami megmaradt belőle, mivel maga az Ódorvár már csak nevében vár. Az Ódorvár eredetileg kb 30*12 méter területű vár jellegű építmény volt, de az 1950-es években az akkor még álló falmaradványok is leomlottak. A várból mára nem sok maradt, de ha leereszkedünk a sziklafal alá (a bozótón keresztül és némi sziklamászás után) még a délkeleti részen lévő kőfalak alapjait megtalálhatjuk. Lovagok helyett viszont ma már csak csigák és pókok lakják.

Ebéd idő és visszaút keresés…

[Megtekintés PicLens-el]

1234...8910►

A kilátóhely előtt kialakított kis pihenőhelyen a magunkkal hozott elemózsiánkat is el tudtuk fogyasztani. Nyáron itt érdemes egy rövidebb kullancs vizsgálatot is tartanunk, mert valószínűleg lesz bennünk egy-két vérszívó – főleg ha túl közel merészkedünk a növényzethez.
A pihenőhelytől a piros L jelzésen indulunk tovább, és készüljünk fel rá, hogy a jelzés meglehetősen gyéren van felfestve, ezért tájékozódási képességeinket is be kell vetnünk. Próbáljunk meg nyugat felé tartani, és egy idő után lefelé jönni a hegyről. Habár az út szinte egyenesen visz lefelé a hegyről, így eltévedni azért nem igazán lehet, nekünk mégis majdnem sikerült. Jó úton haladtunk, de a jelzések hiányában már azt hittük rossz felé megyünk ezért letértünk az útról.  Igaz nem kellett sokáig bolyongani az amúgy nyílt terepen, hogy ismét rá találjunk a helyes útra. Ha sikerül megtalálnunk a hegygerinc túloldalán található völgyben futó keskeny kis műutat, nyert ügyünk van, mert innentől kezdve már biztosan nem tévedhetünk el. A műúton kényelmesen visszasétálhatunk a faluba a kb. 3 km szakasz megtétele után.

Séta Bükkzsércen

[Megtekintés PicLens-el]

123►

Bűkkzsércre visszavezető utat egy helyen rendesen megáztatta a víz. Az út jobb széle alól jókora részen a patak mederbe omlott a homokos talaj. Ennek ellenére a gépjármú forgalom zavartalan.
A községben sok a régi épület, de kevésbé látványosak, mint pl. a Zemplénben, Háromhuta településein – legalábbis szerintem. Azért egy sétát megér. Ami érdekes volt, az a falakon látható festmények.

A településről a nyugalom sugárzik. Csöndes, békés. Bükkzsérc is egy olyan település, ahol szívesen laknék, ha munkám nem kötne a nagyvároshoz.
A túra mondhatni tökéletes volt. Kellemes idő, szép táj – és már amúgy is nagyon hiányzott a természet. Mindenkinek csak ajánlani tudom a Hór-völgyi túrát! A környék és a látnivalók alapján a környéken akár több napot is el lehet tölteni, ezért a képek között a galériában az érdeklődők ingyen reklám keretében még szállásfoglalási lehetőséget is találnak

Jó utat és szép időt mindenkinek a túrához!

A túrán részt vett kis csapat:

én, Szilvi, Zoli, Peti és az Ódor-hegy sziklái a háttérben

Zoli, Szilvi, Peti, én az Ódorvár hegy szikláin

Beszámoló: Zoli és sspace
Fotók: sspace (a szokásos sok-sok víz ismét árulkodó )

A Rám-szakadéknál

Noha előző nap még hűvös, esős idő volt, a túrát kellemes tavaszi időben kezdhettük meg. Dömösről elindulva kb. két kilométert tettünk meg egy műúton, amikor a zöld jelzésen jobbra fordulva már a Rám-szakadék közvetlen közelében érezhettük magunkat. Noha az én régi turistatérképem még parkolót jelzett a műút végén, azóta az utat már a faluban lezárták, tehát a túra ezzel a szakasszal semmiképpen sem rövidíthető le.

Hamarosan megjelentek az első sziklafalak és kisebb vízesések. Sajnos sportcipőben indultunk el, pedig ehhez a túrához esős idő után a turistabakancs szinte nélkülözhetetlen. Ettől függetlenül a szurdokot (mert a Rám-szakadék tulajdonképpen egy gyönyörű szép sziklás szurdok!) hóolvadás vagy esős időszak után érdemes felkeresni, mert az igazi lényegét a lezúduló víztömeg és a szép vízesések adják. Ahogy haladtunk előre, kezdett déja vu érzésem lenni. Hiszen én itt már jártam! Valójában nem… Egyszerűen arról van szó, hogy a túra erősen emlékeztetett a tavalyi Kis-Fátra túránkra. Noha a hatás egy fokkal azért kisebb, Magyarországon ez a túra egyszerűen páratlan és kihagyhatatlan!

[Megtekintés PicLens-el]

1234►

Amikor kiértünk a szurdokból, megállapítottuk, hogy jó döntés volt ide eljönni. No de a túra még nem ért véget, kis pihenő után megcéloztuk Dobogókőt. A talaj kissé sáros volt, de azért jó tempóban tudtunk haladni tovább felfelé előbb a sárga, aztán a piros jelzésen. Dobogókő teljesen kihalt volt, meglátszott, hogy hétköznap van és még csak április elején tartunk. A kilátás a Dunakanyar irányába gyönyörű volt, megérte ide feljönni. Tisztán kivehetőek voltak a Vadálló kövek is, amelyeket legközelebb biztosan felkeresünk, ha erre járunk.

[Megtekintés PicLens-el]

Miután kigyönyörködtük magunkat, elindultunk lefelé, előbb a piros, aztán a sárga jelzésen, gyakorlatilag egészen a műútig párhuzamosan haladva a felfelé vezető úttal (nagy forgalom esetén egyébként is ez az ajánlott útvonal, hogy a szurdokban az emberek zavartalanul haladhassanak felfelé). Az én régi turistatérképemhez képest egy szakaszon átfestették már a jelzéseket egy másik útra, de szerencsére ez nem okozott problémát a lefelé vezető út megtalálásában. A túra összességében kb. 7 órát vett igénybe, és körülbelül 600 méter szintkülönbséget kellett leküzdenünk. A végén csak annyit mondtunk: ide már korábban is el kellett volna jönnünk!

Pénteken indultunk el haza, és útba ejtettük a vácrátóti arborétumot is, amelyet pedig én szerettem volna már régóta megnézni. Tavaly már jártunk erre felé, de sajnos pont hétfői napon, amikor zárva volt. Az arborétum májusban és júniusban a legszebb, de így április elején is nagyon hangulatos volt. Hírességei az ún. lélegző gyökerek, amelyek a földfelszín felett láthatóak, és igencsak egyediek kis hazánkban.

[Megtekintés PicLens-el]

123►

A beszámolót írta: Katona Zoltán

A képeket készítette: Gaska Szilvia, Katona Zoltán

Ez a hazai túra teljesen más hangulatú volt, mint a legutóbb a Szlovák hegységekben, a Tátrában 2000 méter felett megtett túrák – sokkal könnyebnek ígérkezett, de a végére azért jól elfáradtunk. Habár nem voltunk kifejezetten magasan a kilátás innen is remek volt, az idő pedig fantasztikus. Gyönyörű napsütés, felhőmentes égbolt, a sziklakilátópontokról pedig remek látvány fogadott minket.

Az Amadé-várról és a Sólyomkőről néhány információ a Táj ismertetőben. A túrához irányadó térkép részlete a Túra térképek között

Legutóbbi hazai túránk reggelén kissé hűvös enyhé szeles idővel kezdődött a nap. Viszont felhőnek nyoma sem volt az égen. Ellentétben a Magas-Tátra túrával aznap csodaszép napos időnek néztünk elébe. És így is lett. Már az úton is szép tiszta napos időben autókáztunk Nyíregyházán keresztül Tokaj felé, majd a Kopasz hegyet dél felől kerülve elhaladtunk Boldogkőváraljai vár és a Vizsolyi Bibliának otthont adó templom mellett és kb 3 órás utazást követően érkeztünk meg Hejcére. Nem messze a piros túrajelzéstől sikerült egy kellemes zöld környezetben leparkolni a kocsit és azonnal indulhattunk is úticélunk felé a Sólyomkőre.

A Sólyomkőhöz vezető úton készült képek galériája:

[Megtekintés PicLens-el]

1234...181920►

A falunak egy részén keresztül halad a turista út, mely hol jobb, hol rosszabb minőségű aszfaltozott szakaszokból áll. Az út alsóbb szakaszai vannak rosszabb állapotban, azon valószínűleg többen járnak járművekkel. Nem kell sokat haladni, hogy egy nagyobbacska tisztásra érjünk, ahol motoros sárkányrepülők parkoltak. A táj a síkvidék és az alacsonyabb dombok (hegyek) látványától vegyes. A tisztást elhagyva az utat mindkét oldalról fák szegélyezik, melyek néhol csak az útszélén vannak néha pedig egész erdősávok között közlekedünk.

Az út mellett egy patak folyik – víz sajnos nagyon kevés volt benne -, mely látványban nem ér fel a Szlovák vagy Erdélyi hegyekben látható vízfolyásokkal, de halk csörgedezése hangulatosabbá teszi az erdei tájat. A magas fenyőfák hűvösét elhagyva a kavicsos úton felfelé haladva, ha vissza tekintünk jobbra látható Hejce település lent a völgyben. A következő erdei szakasz már nem fenyőfákból áll. Tölgy erdőn keresztül visz tovább utunk, ahol érdemes néha kicsit megpihenni és megkóstolni az út mellett lévő szeder bokrokon található csemegét – persze csak ha ősszel járunk erre, amikor éppen érik a szeder

A kanyargós erdei út után ismét távolabb kerülnek a fák az úttól és egész jó kilátás nyílik nyugat felé, a karszthegység irányába (Aggtelek). Itt értük el a Fehér-kút csúcsot, mely 585 méter magas és itt ered a forrás, melynek vize lentebb patakként halad tovább. A forrásnál van egy erdészház valamint, szabadtéri főzőhely, padok, ahol étkezni lehet. Mi is neki láttunk, na nem főzni csak megenni az otthonról hozott ennivaló egy részét.

Rövidke pihenő után indultunk is tovább a Sólyomkő felé. Ehhez kicsit vissza kell menni az erdészháztól a Telkibányára vezető út kereszteződéséig és itt meredeken elindulni felfelé. Habár ez a meredek nem annyira meredek mint a Lorenz-hágóra vezető út és nem is kell folyamatosan felfelé kaptatni, azért meg lehet benne izzadni – még a hűvös erdő ellenére is. Az erdőbe érve érdekes hangokat hallani. Madárcsicsergés nem sok volt, de szarvasbőgést lehetett hallani egészen a Sólyomkőig.
Nem is kellett sokat gyalogolni, hogy meglássuk a Sólyomkő sziklát, mely népszerű sziklamászó hely is egyben. Magas meredek sziklafalai nagyon jó terepet kínálnak a mászás szerelmeseinek. Odaérkezésünkkor éppen senki nem próbálta megmászni a sziklafalat, de délután, amikor már visszafelé tartottunk az Amadé-vár romjaitól már egy mászó csoport volt a sziklafal lábánál.

A Sólyomkő sziklapárkányáról szép a kilátás. Igaz nem vágott úgy mellbe, mint legutóbb a Magas-Tátra, de szép a táj. Zöld dús növényzet és nem az a kopár szikla mint a Tátrán inkább a Trstie túrához hasonló élményt nyújt a tájt. A szikláról lelátni vissza Hejcére és tovább az úton, amelyiken idefelé jöttünk, Vilmány, Vizsoly felé. Két nagyobb sziklapárkány is van a Sólyomkőn, érdemes mindkettőről megcsodálni a panorámát. El is időztünk itt egy kicsit – készült jó sok fotó is . A szikrázó napsütésben csalóka volt a látvány. A rétek úgy csillogtak, mintha tavak lennének a települések között, de távcsővel szemügyre véve beláttuk, hogy csak érzékeink csalódtak.

A Sólyomkő szikláról visszatértünk az erdőbe ahol lankásabb szakasz következett. A pár éve  a borsó-hegyen történt repülőgép baleset áldozatainak emelt emlékmű irányába haladtunk tovább, de magát az emlékművet nem néztük meg, mert a turista út nem arra vezet. Jobbra kell eltérni az ösvényen és az erdei szekérúton folytatni az utat az Amadé-vár felé.

Az Amadé-vár romjainál és a mellette lévő sziklakilátón készült fotók itt tekinthetőek meg:

[Megtekintés PicLens-el]

1234...171819►

A túra terepviszonyai nem igénylik a bakancs viseletét, habár már a Fehér-kútig vezető út is elég kavicsos, itt viszont volt egy eléggé sáros szakasz, ahol jól jött volna. Ismét fenyőerdő váltja a tölgyest egy kisebb tisztás után. Itt nem árt odafigyelni a piros jelzésre , mert az erdei elágazások megtévesztőek. A fenyőfák sűrűjében már megszűnik a szarvasbőgés, legalábbis ide már nem hallatszik el, pedig itt is lenni kell szarvasnak, mert nem messze az út mellett egy vadetetőt találni. Állatok nem voltak csak a részükre kitett renget alma – és vaddisznóknak sárfürdő. A fenyves után ismét tölgy. Változatos az erdő erre felé. És ismét egy emelkedősebb szakasz, melynek nehézségét még az úton lévő szikla darabok, kidőlt fák is nehezítik, mint egy akadály pályán.

A turistaút végig a gerincen halad. Néhol balra és jobbra is ki lehet látni a fák között a távolba, az erdőben pedig mohával szépen benőtt sziklapárkányok tarkítják az utat. Emelkedős és lefelé haladó szakaszok váltogatják egymást míg elérjük az Amadé-vár romjait. Igazából várromnak sem nevezném azt, ami megmarad az egykori építményből, annyira kicsi. Pedig egykor igazi lovagvár volt, melyet jó fekvése miatt nem tudott bevenni az ellenség.

A vár romja mellett továbbhaladva érhetjük el a sziklakilátót. Ide másztunk fel előbb és csak ezt követően a romokhoz. A jókora sziklapárkányról nagyon jó kilátás nyílik keleti és északi irányba, habár az északi oldalon magasodó fák lombja sokat eltakar a tájból. Kassa városa is csak a lombok között áttekintve látható, nincs teljes rálátás a városra – lehet persze, hogy lombhullás után vagy még kora tavasszal sokkal jobb a kilátás.
Az idő továbbra is szép volt, felhő szinte sehol csak napsütés. A Szél ugyan fújt egy kicsit, de nem volt vészes. A kellemes idő miatt elidőztünk itt is elég sokat, ebéd és némi pihenő után pedig megnéztük az Amadé-vár romjait is.

A szikláról lemászva vissza az erdőbe, onnan pedig fel a vár romjaihoz. Az egész rom szinte egyetlen falból áll, legalábbis az, ami igazán jól látható. Ettől még a Badacsonyban tett túrán látható romok is látványosabbak és nagyobbak, habár az nem biztos, hogy várrom. Az Amadé- várromtól kilátás nem igazán van, benőtte már az erdő. Sok időt nem is töltöttünk el itt fent, indultunk visszafelé a Sólyomkő irányába.

Az út visszafelé – mivel nem körtúra volt – ugyan az, mint felfelé, azzal a különbséggel, hogy fordítva esnek az emelkedős szakaszok . A visszaúton a nagy beszélgetésben egyszer rossz irányba fordultunk, de Zoli még idejében észrevette rossz útra tévedésünk és néhány méter kitérővel folytattuk a jó irányba.
Délutánra a szarvasbőgés megszűnt, helyette viszont megkezdődött a madárcsicsergés, ettől lett zajos az erdő na és a délután megérkező turistáktól.  Már a Sólyomkő sziklánál is láttunk egy kisebb sziklamászó csapatot, de Fehér-kúthoz visszaérkezve már több kisebb csoport is elindult fölfelé a hegyre. Voltak, akik kellő határozottsággal haladtak céljuk felé és voltak, akik igen felkészületlenül – nem tudva mire vállalkoztak – vánszorogtak fölfelé Sólyomkő irányába.
A Fehér-kúti elágazásnál pihentünk egy kicsit. A monoton lefelé haladó köves útszakasz előtt még elidőzött tekinttünk a távoli hegyeken.

A néhány perces pihenő után nekivágtunk az utolsó szakasznak vissza Hejcére. Az úton még találkoztunk egy-két csoporttal, akik most érkeztek. Szlovákok, Magyarok vélhetően a már említett emlékműhöz indultak. Már majdnem elértük a települést, amikor Zoli próbálta megkeresni hol is látható a Sólyomkő. Ekkor jöttünk rá, hogy egész úton a szemünk előtt volt és észre sem vettük. A kopár sziklaperem már messziről látszik. Nem csak Hejcéról, de már a Hejcére vezető autóúton is megpillanthatja az ember.

A kocsihoz visszaérve a túraruhák lecserélése mellett még egy kis diószedés is belefért az időbe az utcán található diófa alól – reméljük a tulajdonosa nem haragszik túlságosan. Ezt követően pedig már csak egy dolog volt hátra, haza autókázni Debrecenbe.

Mivel tavasz óta folyamatosan külföldön túráztunk már éppen ideje volt egy hazai környezetben megtett túrának is. Az idő nagyon jó volt, napsütéses, de nem túl meleg. A helyszín jó választás volt, a táj és túraélmény szempontjából egyaránt. Habár rövidnek tűnt kb 6 órát vett igénybe és kellően elfárasztott mindhármónkat.

A Hejcéről a  Sólyomkőhöz, onnan pedig az Amadé-vár romjaihoz tett túrán részt vett csapat:

Szilvi, Zoli és én.

Akik kicsit több időt szánnak rá a környéken még felkereshetik a Borsó hegyen az emklékművet, valamint a Pálos kolostor romjait is Gönc határában.

Jó utat és kellemes időt mindenkinek, aki belevág!

sspace, admin

Mely megtalálható 2008 októberi archívumban, ill. Térkép is van a térképek bejegyzés alatt.

Üdv Apuci76

Ez a 26km-es távnak a térképe, amit a Debreceni Hexasakk és Természetbarát egyesület, ill. a Csavargó klub adott nekünk a túra kezdetén.

Egy igen kellemes kikapcsolódás volt így utólag vissza gondolva.

Üdv Apuci76

Remélem sok érdeklődőt fog vonzani és kedvet fog kapni az idei túrához is. Mivel minden évben megszokták rendezni.
Üdv Apuci76

Kellemes kirándulást kívánok mindenkinek a magam és a Stáb nevében.

Üdv Apuci76