Szilvihez és hozzám új (és lelkes) túratársként a nemrég megismert kolléganőnk, Klári csatlakozott. Ezúttal is Lillafüreden tettük le az autót, ugyanabban a parkolóban, mint egy héttel korábban, elindulni viszont az ellenkező irányba indultunk el.

Gyönyörű színek az őszi erdőben. És még sokkal szebb ezt élőben látni!

A túra adatai:

Időpont: 2011. november 6.

Részvevők: Klári, Szilvi és Zoli

A túra jellege: részben oda és vissza túra, részben körtúra

Szintemelkedés: kb. 500 méter

Megtett távolság: kb. 14 km

Időtartam: Bőséges pihenőkkel és a barlangok megtekintésével együtt is kevesebb, mint 7 óra

Ajánlott időszak: minden évben tavasztól őszig

Kötelező felszerelés a fejlámpa, legfőképpen a Csókási-barlangba, a túrabakancs is ajánlott, a barlangok és a sár miatt

A túra első szakasza a Hámori-tó délnyugati partján vezetett végig, majd a tó végéhez érve a zöld jelzésű turistaúton folytattuk utunkat. Átkeltünk az országúton, és máris a Garadna-völgy északi oldalában találtuk magunkat. Egy kereszteződéshez érve áttértünk a piros jelzésű turistaútra és nyugati irányban haladtunk tovább aznapi első célpontunk, a Magos-kő felé. Mindeközben – mint egy héttel korábban – újra megcsodálhattuk az őszi természet színeit.

[Megtekintés PicLens-el]

A piros jelzésű turistaútról kb. két és fél kilométer megtételét követően áttértünk a sárga jelzésű turistaútra, majd kb. másfél kilométer megtételét követően elértük a sárga háromszög jelzésű turistautat, amelyen már csak pár száz métert kellett megtenni a Magos-kő nevű kilátóhelyig. A Magos-kőről (635 m) gyönyörű panoráma tárult elénk minden irányba, ezen a helyen érdemes egy hosszabb időt is (elemózsiánk elfogyasztásával együtt legalább fél órát) eltölteni. Mi is így tettünk, mivel a hely hangulatát csak tovább fokozta az a kellemes napsütés, amely novemberhez képest szokatlanul magas hőmérsékletet (15-20 fokot) varázsolt nekünk erre a szép őszi napra.

[Megtekintés PicLens-el]

12►

Kb. két és fél kilométert tettünk meg visszafelé ugyanazon az úton, amelyiken a Magos-kőig mentünk. Egy elágazáshoz érve áttértünk a piros kereszt jelzésű turistaútra, a túra körtúra jellegű részéhez érve (a túrát legegyszerűbben a –o– ábrával lehetne sematizálni). Az elágazás után pár száz méterrel elértünk egy házat és egy pihenőhelyet, majd nem sokkal ezután a Csókási-barlang következett. A barlang bejárata nem a turistaút mellett, hanem attól kb. 100 méterrel jobbra található (a barlang nyílását a turistaútról nem is lehet látni). Előzetes információim alapján ettől a barlangtól vártam a legtöbbet, és nem is csalódtam egy cseppet sem. A bejárati nyílás meglehetősen szűk, és a kezünk segítségére is szükség van, ha le akarunk ereszkedni benne. A leírások szerint régebben egy létra segítette a lejutást, de szerencsére a létra hiánya nélkül sem vállalkoztunk lehetetlenre. Bent a barlangban kb. 40-50 métert tudtunk haladni (utána egy mély gödör állta utunkat), a látvány pedig mindhármunkat lenyűgözött. Sajnos a legtöbb cseppkőnek már csak a helyét találtuk meg (egyszerűen letördelték őket), de maga a barlang még így is nagyszerű élményt kínál a lelkes és érdeklődő turistáknak.

[Megtekintés PicLens-el]

12►

Folytattuk utunkat a piros kereszt jelzés mentén, és bő egy kilométer után elértük az Udvar-kő-barlangot, amelyet a köznyelv Dante poklának is nevez. Valójában ez már nem egy barlang, hanem egy víznyelő beszakadásával keletkezett sziklatölcsér. Kb. 20 méter mély aljában jóval hidegebb a levegő, mint odafenn, a pólómra ezért a kabátomat is felvettem. Rendkívül érdekes természeti képződmény, és bár nem barlang, az erre járók számára ez is kihagyhatatlan látnivaló.

[Megtekintés PicLens-el]

12►

Újabb egy kilométer megtételét követően tettünk egy kis kitérőt (meredek ereszkedéssel) a Felső-forráshoz, hogy a mellette található két barlangot is megtekintsük. A forrás könnyen megtalálható, de a két barlangról ez már egyáltalán nem mondható el. A kisebbikhez, amelyik inkább egy hasadék, mint egy barlang, én még felkapaszkodtam (nyílását Szilvi vette észre), de a nagyobbikat (többségi szavazás alapján ) ezúttal kihagytuk. Arra járó turisták magyarázták el nekünk, hogy hol is található tulajdonképpen. Sebaj, legközelebb azt is megnézzük !

[Megtekintés PicLens-el]

12►

Összegezve a napot: szép túra volt, kiváló csapattal és fantasztikus idővel!

Klári, Szilvi, Zoli a Magos-kőn

A beszámolót írta: Katona Zoltán

A képeket készítette: Csépke Klára, Gaska Szilvia és Katona Zoltán

A túrának az útvonala csak néhány nappal a hétvége előtt kezdett kialakulni a fejemben, de utólag már nyugodtan elmondhatom, hogy a végleges választás nem okozott csalódást egyikünknek sem. A cél az volt, hogy minél több barlangot érintsünk, de persze ne maradjon el a szép kilátás sem.

A túra adatai:

Időpont: 2011. október 29.

Részvevők: Rita, Szilvi, Sanyi és Zoli

A túra jellege: körtúra

Szintemelkedés: kb. 500 méter

Megtett távolság: kb. 12 km

Időtartam: Bőséges pihenőkkel és a barlangok megtekintésével együtt is kevesebb, mint 6 óra

Ajánlott időszak: minden évben tavasztól őszig

Kötelező felszerelés a fejlámpa, legfőképpen a Kecske-lyukhoz, a túrabakancs is ajánlott, hogy a barlangokban védje a bokánkat a göröngyös, sziklás talajtól.

Lillafüreden parkoltunk le az autóval, és (az aznap hajnalban kezdődött téli időszámítás szerint) reggel negyed kilenc körül kezdtük el a túrát. Első célpontunk a település felett magasodó Fehér-kő volt, ahová a parkolóból indult és haladt szerpentinezve felfelé a turistaút (előbb a piros-zöld, majd a zöld háromszög jelzésen). Noha plusz 3 fok volt a hőmérséklet, az emelkedőn hamar „melegünk” lett. Mire felértünk a Fehér-kőre, már szépen sütött a nap, úgyhogy jólesett leülni egy negyedórára a kilátóhely szikláira. A szemközti hegyoldal erdői gyönyörű őszi színekben pompáztak, meg is örökítettük a látványt néhány felvétel erejéig.

[Megtekintés PicLens-el]

A Fehér-kő után először egy szakaszon vissza-, majd továbbindultunk a piros-zöld, zöld-kék kereszt, végül a zöld jelzésen a Gulicska nevű csúcs irányába. A Gulicska 544 méter magas tetejéről nagyon szép panoráma tárult elénk, szebb, mint a Fehér-kőről. Ez számomra is egy kellemes meglepetés volt, mivel erről a helyről előzetesen semmilyen információval nem rendelkeztem. Közben egyre melegebb lett, így az újabb kilátóhelyen már kifejezetten élveztük a napsütést és a kellemes hőmérsékletet.

[Megtekintés PicLens-el]

A Gulicskától elindulva – és a zöld jelzésen haladva – egy szűk óra alatt értük el a Miskolc melletti Chinoin gyárat. Közben át is keltünk a Miskolcot és Lillafüredet összekötő aszfaltúton. A hatalmas gyártelepet (nem kifejezett túracélpont ) megkerülve, a piros kereszt jelzésen már az első barlangunk, a Kecske-lyuk felé közeledtünk. A Kecske-lyuk előtt nem sokkal (az úttól balra) egy kisebb odút is felfedeztünk, amely különösebb látnivalót nem jelentett, de segített minket ráhangolódni a barlangokra . A barlangocska után – az úttól jobbra – hamar feltűnt előttünk a Kecske-lyuk jellegzetes, háromszög alakú bejárata. Ez a barlang egy igazi kellemes meglepetés volt mindnyájunk számára. Az előcsarnokot követően egy folyamatosan szűkülő „folyosón” kb. 60-70 métert haladtunk előre, utána viszont annyira összeszűkült a járat, hogy azon csak akrobatikus mozdulatokkal tudtunk volna átkelni. Visszafordultunk, de egyáltalán nem voltunk csalódottak, mivel az általunk bejárt szakasz is rendkívüli élményt jelentett számunkra. A barlang egyébként 450 méter hosszú, és nevét a mennyezetén megfigyelhető, kecsketőgyre emlékeztető cseppkövekről kapta.

[Megtekintés PicLens-el]

12►

A Kecske-lyuk után következő célpontunk a pár száz méterrel arrébb található Büdös-pest nevű barlang volt (a „pest” szláv eredetű szó, jelentése: lyuk, vagyis barlang). A piros kereszt jelzésről közben egy kereszteződésnél áttértünk a piros négyszög jelzésre. A Büdös-pest nem közvetlenül a turistaút mellett, hanem annál kb. 30-40 méterrel feljebb található. A barlang szája nem is látható az útról, egy nagy tábla (amely leírást is tartalmaz) jelzi, hogy hol kell hozzá felkapaszkodni. A három barlang közül talán ez jelentette a legkisebb élményt számunkra, de ettől függetlenül impozáns látványt nyújtott kívülről és belülről is (hossza 36 méter), aki erre jár, semmiképpen se hagyja ki.

[Megtekintés PicLens-el]

12►

Végül következhetett a nap utolsó barlangja, a nevéről sokak számára biztosan ismerős Szeleta-barlang. Ez a barlang sem a turistaút mellett található, egy kiszögellésnél kell hozzá leereszkedni kb. 30-40 métert. A barlang a hírnevét annak köszönheti, hogy az egyik legjelentősebb ősrégészeti lelőhely Magyarországon. 20 méter hosszú és 8 méter magas „kupolacsarnokából” egy 30 és egy 40 méter hosszú folyosó ágazik ki. Amellett, hogy híres lelőhely, azért is érdemes felkeresni, mert csodaszép látványt nyújt belülről. Két aprócska denevért is felfedeztünk a barlang falán, amelyek nyugodtan pihenve valószínűleg téli álmukra készültek (szomorú volt látni, hogy nem mindenki tartotta ezt tiszteletben a jelen lévő látogatók közül).

[Megtekintés PicLens-el]

1234►

A Szeleta-barlangtól már kevesebb, mint fél óra alatt visszaértünk a parkolóhoz, ahol az autót hagytuk. Mielőtt hazaindultunk volna, még készítettünk néhány felvételt a Palota-szállóról és a Hámori-tóról.

[Megtekintés PicLens-el]

[Megtekintés PicLens-el]

123►

Nagyszerű túra volt, nagyszerű idővel és nagyszerű csapattal!

Rita, Sanyi, Zoli Szilvi

A beszámolót írta: Katona Zoltán

A képeket készítették: Szabóné Veres Rita, Gaska Szilvia, Kéri Sándor és Katona Zoltán

Csondró patak

Túra dátuma: 2010. április 3.
Túra jellege: Középhegységi túra, hazai túra
Túra útvonal típus: Körtúra
Nehézségi szint: Közepes nehézségű túra
Javasolt túraidőszak: Tavasz, lehetőleg hóolvadás vagy esős időszak után
Javasolt felszerelés: Túrabakancs, különösen hóolvadás vagy esős időszak után, ruházat tavaszi időjárásnak megfelelően
Kiindulási hely: Mályinka település (Kazincbarcikától kb. 15-20 km-re)
Megtett táv: kb. 15 km
Túra teljes időtartama: kb. 6 óra
Összes szintemelkedés: kb. 600 méter
Érintett csúcsok: Látó-kövek 704 m, Nyír-kő 710 m
Túraútvonal: Mályinkáról elindulva a kék kereszt jelzésű túraösvényen hamarosan elérjük a Csondró-patakot, amely mellett halad sokáig a turistaút is. A Csondró-patakot elhagyva nemsokára egy szekérútra érünk, amely mellett egy turistaház, a turistaház mellett pedig egy forrás található. Innen 5-10 perc múlva érjük el a Látó-köveket, amely már csak kb. 200 méterre van az aszfaltúttól. Az aszfaltúton átkelve szintén 5-10 perc után érünk oda a szentléleki kolostor romjaihoz. A kék, majd a kék rom jelzésen haladva (figyelem: ez utóbbi régi jelzés!) egy négyes aszfalt útelágazáshoz érünk, az elágazástól továbbra is a kék rom jelzésen haladva (ez a szakasz is régi jelzés!) érünk el a Nyír-kőhöz. A Nyír-kőről leereszkedünk egy négyes elágazáshoz, amelytől kezdve végig a kék jelzésű ösvényen, lefelé haladva visszaérünk Mályinkára.

Mályinka Miskolctól Észak-nyugatra a Bükki Nemzeti park északi határán található. A túránk innen indult pontban negyed tízkor. A településen áthalad az Országos KÉK TÚRA útvonala. A túra jelentős részét mi is a kék jelzések mentén tettük meg.

[Megtekintés PicLens-el]

12345►

A településen rövid séta után elérjük a buszfordulót (ahol, habár nagyon hívogat a hely, gépkocsival parkolni tilos!). Innen a buszmegálló mellett (és nem a várakozni tilos táblánál!) meredeken felfelé indulunk a kék + jel mentén. Hamar egy kis tisztásra érünk, ahol tábla figyelmeztet – Magánterület – a túraútvonal balra a keskeny ösvényen halad tovább. Itt a jelzések még élénkek, mintha frissen festették volna őket és kellően sűrűn is helyezkednek el, nem lehet eltéveszteni az utat. Kora tavaszi kopár erdős szakaszon haladunk felfelé, majd lefelé és ez így váltakozik, mígnem elérjük a balról mellettünk futó Csondró patakot.
Elsőre nem tett rám nagy benyomást, de ahogy közelebb érünk hozzá és beereszkedünk a Csondró-patak völgybe már sokkal hangulatosabb, vadregényesebb, főleg a szurdok szakaszoknál.

[Megtekintés PicLens-el]

12►

Első említésre méltó megállónk egy barlang a mellettünk magasodó sziklában, amely már nem természetes állapotában látható. Bejárata egy vaskapu, odabent pedig az “élet nyomai”. Szemét, italos üvegek – semmi különösebb látni való – és még fel is kellett érte kapaszkodni a meredek sziklás emelkedőn. A barlangtól tovább folytattuk túránk a Csondró-patak völgyében Látó-kő irányába.

[Megtekintés PicLens-el]

12345►

Újabb megálló az ÁMOR Forrásnál, ahol a patak mintha elágazna. Pedig nem csak egy oldalág fut be a Csondró patakba. Annyira lekötötte figyelmünk a táj, hogy mentünk tovább egyenesen a forrástól a kis patak mentén, amely egyszer csak eltűnt előttünk a föld alatt, vagyis onnan tört fel éppen. Ekkor eszméltünk, hogy ez már nem a Csondró patak volt és az Ámor Forrásnál balra kell(ett volna) fordulni. Visszatértünk hát a forráshoz és folytattuk az utat a Csondró mellett felfelé a völgyben.

Hogy a turista út hol halad nem tudom, de mi a patakon ide-oda átkelve próbáltunk utat találni a kanyargó patakon át és a helyenként fatörmelékkel borított szakaszokon. Ezen a szakaszon van a völgy legszebb része. Előbb egy mohás sziklafalakkal határolt hasadékon át haladunk majd a patak is látványosan aláhulló lépcsős vízeséssel kedveskedik a természetjáróknak. Innen már nincs is olyan messze a Látókő, igaz a szintemelkedés jó része még előttünk állt.

Ez a szakasz elég kopár, sivár. Fakitermelés nyomai miatt kevésbé látványos szakasz. Itt találkoztunk az első turistákkal aznap, később pedig még nagyon sok természetjáró kollégával összefutottunk. A legtöbb túrán nem találkozunk más túrázókkal, de Zoli szerint itt mindig vannak túrázók, népszerű hely. A Mária Forrásnál vízvétel, kis szusszanás a pihenőhelyen, majd irány a Látókő. Ami innen már tényleg nem volt messze.

[Megtekintés PicLens-el]

1234►

Látókőre kb negyed tizenkettő köröl értünk, és ezúttal a természet csendjét semmi sem törte meg. Nem voltak a tavalyi évben tapasztalt zavaró sámán dobosok. A Látó-kő engem kicsit az erdélyi Galbina-szirtre emlékeztetett, csak itt nincs akkor szikla felület amire kényelmesen ki lehet ülni. A látvány viszont nem rossz! Közelre ne nézzünk, mert a fakitermelés látszik, de távolabb Dédestapolcsány és a Lázbérci víztározó, valamint Tardona település látképe kárpótol. Pár perc pihenő, kalóriapótlás és irány a Szentléleki Pálos Kolostorrom.

[Megtekintés PicLens-el]

1234►

A turistaút itt áthalad a műúton. Egyébként Látókőhöz, és a kolostorromhoz autóval is el lehet jutni, így nem csak túrázóknak ajánlott. A Szentléleki Pálos Kolostor a XIII. században épült, mára sajnos szinte teljesen lepusztult. Már csak külső falai magasodnak. Jelenleg állagmegóvó munkálatok folynak a falak megtartására. A közelben van még a Dédesi várrom is, de ezt idén nem kerestük fel. A Dédesi várról itt olvashatnak az érdeklődők.

[Megtekintés PicLens-el]

12►

Innen előbb egy szekérúton ereszkedtünk lefelé Ómassa felé, majd egy még az 1990-es években készült térképen jelzett, de ma már nem karbantartott (jelzéseknek csak néhol maradt nyoma) turista úton emelkedtünk vissza a műútra, mely a Bánkút-Dédestapolcsány-Lillafüred elágazáshoz értünk, ahol némi útkeresés és útbaigazítás után rátaláltunk ismét a turistajelzésekre. A sok túrázó között Zoli még ismerőssel is találkozott – tényleg igaz, kicsi a világ.

[Megtekintés PicLens-el]

12►

Kopár tavaszi erdőben haladtunk utolsó úti célunkig, a Nyírkőig. A Nyírkő mint csúcs, egy kisebb emelkedő csak a turista út mellett. Kilátás van, de a még kopasz fák miatt nem túl látványos – a Kisvár-csúcs ami leginkább szemre való a tájban. Itt is kis pihi, kétszemélyes csoportkép majd irány Mályinka.

[Megtekintés PicLens-el]

12345►

A visszaút első szakasza igen csak meredek ereszkedő. A Dédesi vár – Mályinka útelágazástól pedig a vastag falevél réteg miatt még csúszós is, nem árt óvatosnak lenni. Szerencsére ez a meredek ereszkedő nem tart sokáig és a túra hátralévő része kellemes séta a patak partján egészen Mályinkáig. Néhol még meg kell küzdeni viharok által kidöntött fákkal az út során, de nem vészes.

Itt már sajna merülőben volt a fényképezőben az elem, így Mályinkán habár lett volna mit már nem fotóztam. Így utólag nagyon sajnálom, hogy nem örökítettem meg saját képeken a település nevezetességeit, de az érdeklődőknek itt van néhány link, amin megtekinthetik azokat.

• Mályinka település információs oldala
• Pisztráng telep (na ugye, hogy nem csónakázó tó, hanem halakat tartanak benne )

Én pedig majd legközelebb pótolom!

Én és Zoli a Nyír-kőn, jobbra a háttérben a Kisvár-csúcs

Zoli szerint ez egy olyan túra, amit a hazai túrásoknak mindenféleképpen érdemes felkeresni. Csatlakozom a véleményhez. Nem érdemes kihagyni! Azoknak, akik szeretik a vizes jellegű túrákat, tavasszal hóolvadás vagy csapadékosabb napok után ideális.

Jó utat és szép időt mindenkinek!

sspace

Túra adatai:

Túra dátuma: 2010. június 6.
Túra jellege: Középhegységi túra, hazai túra
Túra útvonal típus: Körtúra
Nehézségi szint: Könnyű túra
Javasolt túraidőszak: Tavasz
Javasolt felszerelés: Túrabakancs esősebb napok után, egyébként túracipő elegendő, napvédő krém ajánlott, ruházat tavaszi időjárásnak megfelelően
Kiindulási hely: Bükkzsérc, “Fülöp Bandi” gémes kútnál
Megtett táv: 12 km
Túra teljes időtartama: kb 6 óra
Összes szintemelkedés: kb 400 méter
Érintett csúcsok: Ódorvár hegy 546 m

Kapcsolódó fotóalbumok: Peti bükkzsérci fotói

Útvonal:

A túra kiindulópontja Bükkzsérc, a falu központjában több helyen is le lehet parkolni az autóval – elindulunk visszafelé ugyanazon az úton, amelyen idefelé jöttünk – elhagyva a falut, az országúton a sárga jelzésen haladunk, kb. 2 km után letérünk az országútról balra -  Hór-völgy bejárata - a völgyben a kék + jelzés mentén haladunk tovább – 500 m után kis kitérőt tehetünk a Suba-lyuk nevű híres barlanghoz – tovább haladva a Hór-völgyben, körülbelül 2 km múlva érjük el a Bükki Nemzeti Park Igazgatóságának kutatóházát – tovább haladunk a völgyben, és kb. 1,5 km után érjük el a várromhoz és a sziklás kilátóhelyhez vezető turistautat – a völgyben vezető útról balra kell letérni, és a kék L jelzés mentén - kilátóhely előtt kialakított kis pihenőhely  - Ódorvár – a piros L jelzésen indulunk tovább nyugat felé, lefelé a hegyről – a hegygerinc túloldalán található völgyben futó keskeny kis műuton vissza Bükkzsércre kb. 3 km.

Táj és település ismertető:

Bükkzsérc honlapja: www.bukkzserc.hu
Cserépfalu honlapja: www.cserepfalu.hu
Wikipédia linkek: Bükkzsérc, Suba-lyuk, Cserépfalu

Bükkzsérctől a Hór-völgyig

[Megtekintés PicLens-el]

123►

Személy szerint már nagyon vártam, hogy végre ismét túrázni induljunk. Zoli Szlovákiát említette, mint lehetséges uticélt, de nekem már teljesen mindegy volt, csak végre mozduljunk ki a városból! A nagy esőzések és az árvíz miatt végül nem mertünk neki indulni Szlovákiának – maradtunk idehaza a Bükkben. Remek választás volt, a már már szokásos gyönyörű idő mellett a táj is nagyon szép volt. Ha van olyan rész az országban, ahol a sok esőnek pozitív hatása van, akkor az a Bükk. Az amúgy kiszáradt patak medrek, vízmosások most csordultig tele. Ez pedig nagyon fel tudja dobni a táj hangulatát – és főleg az én túrázási kedvemet.
A túra kiindulópontja Bükkzsérc, egy zsáktelepülés a Bükk-hegység déli részén. A falu központjában több helyen is le lehet parkolni az autóval. A parkolást és önmagunk „menetkész állapotba történő helyezését” követően elindultunk visszafelé ugyanazon az úton, amelyen idefelé jöttünk. Elhagyva a falut, az országúton a sárga jelzésen haladtunk, majd az elindulást követő kb. 2 km után letérünk az országútról és balra fordulunk. Pár perc múlva megérkezünk a Hór-völgy bejáratához, amelyet a kihelyezett táblák is jeleznek számunkra. A völgyben a kék + jelzés mentén haladunk tovább

Suba-lyuk barlang

[Megtekintés PicLens-el]

123►

A Hór-völgyben haladva bő 500 m után kis kitérőt tehetünk a Suba-lyuk nevű híres barlanghoz (régészeti lelőhely, a leágazásnál részletes ismertetőt tartalmazó tábla található). A barlanghoz a feljáró elég meredek, nekem a Badacsonyban található bazalt lépcsők jutotak eszembe róla csak ez nem olyan magasra vezet. A barlang előtt kis pihenőhely, a barlangban pedig nem sok minden található – pedig állítólag itt denevéreknek is kellene lenni. A csapat odakint várakozott, amíg én felkapaszkodtam a barlangból nyíló kilátóhelyre. Elég sáros, agyagos a talaj és csúszós – ezért csak óvatosan a mászással!

Tovább a Hór-völgyben

[Megtekintés PicLens-el]

123456►

A Suba-lyuk barlangból leereszkedve folytattuk utunkat a Hór-völgyben. A patak hangos csobogása, a víz illata, a dús növényzet (ezúttal már minden szép zöldbe borulva) kellemes kirándúló/túra helyszínt biztosított. Minden lehetőséget kihasználtam a víz fotózására – mint mindíg – néhol még testi éppségemet sem kíméltem (egy-két kisebb megcsúszás, esés besikerült). Sikerült is magam ismét rendesen össze sározni – szerencsére ezúttal már készültem és vittem váltó ruhát, ami nem is árt, ha szeretnénk közelebbről is megnézni néhány természeti jelenséget és nem csak az úton végig sétálni. Másrész az utat helyenként teljesen átmosta a víz, így nekünk is az erdőben a hegyoldalon kellett kerülni – ez volt a túra egyik kullancs gyűjtő szakasza !

Nemzetipark – Oszla Tájház

[Megtekintés PicLens-el]

123►

Tovább haladva a Hór-völgyben, körülbelül 2 km múlva értük el a Bükki Nemzeti Park Igazgatóságának kutatóházát és tájházát. A tájház felé a patakon át kell kelni egy kis fahídon. A ház udvarába belépni tilos, erre egy kihelyezett tábla figyelmeztet bennünket. Mégis érdemes egy kicsit a turistaútról ebbe az irányba letérni, hogy messziről szemügyre vehessük fő célpontunkat, az Ódor-hegy szikláit.

Most jön a neheze…

[Megtekintés PicLens-el]

12345►

Tovább haladtunk a völgyben, és kb. 1,5 km után értük el a várromhoz és a sziklás kilátóhelyhez vezető turistautat. A völgyben vezető útról balra kell letérni, és a kék L jelzés mentén kapaszkodhatunk fel a kilátóponthoz. A szintkülönbség kb. 250 m, és az út folyamatosan meredeken emelkedik felfelé. Ez a túra legnehezebb szakasza, de hát a szép kilátásért meg kell dolgozni egy kicsit . Habár ez a szakasz a fák kellemes hűvösében teljesíthető a nagy hőségből azért itt is lehet érezni egy keveset. A hőség és az erőltetett menet az emelkedőn meg is izzasztott minket rendesen. Még szerencse, hogy innen már nincs messze az Ódorvár melletti pihenőhely.

Az Ódorvár maradványai…

[Megtekintés PicLens-el]

1234567►

Rövid séta a tűző napon és végre elértük a fák alatt meghúzódó Ódorvár pihenőhelyet. Pihenés helyett mi egyből az Ódorvár sziklára siettünk.

Ódorvár romjai az Odor hegytől dél-keletre, az 546 m magas Odorvár hegyen, a Hór patak völgye felé kinyúló sziklagerincen találhatóak - a Bükki Nemzeti Park területén közigazgatásilag Cserépfaluhoz tartozik. Nevét a várhegyen található szikla üregekről kapta mivel az odor sziklaüreget jelent.

Kilátás a Hór-völgyre

A sziklaperemen órákig el lehetne üldögélni, a kilátás nagyon szép, a látvány hatására azt mondhatjuk, megérte az út a fáradtságot. A sziklákon nincs árnyék, ezért meleg, napsütéses napokon itt is hamar megízzad az ember. Ennek ellenére kellemes kis kilátó és pihenőhely . Miután kigyönyörködtük és kipihentük magunkat felkutattuk a hely nevét adó várromot is, de emellett az érdeklődők barlangászhatnak is egy kicsit.

[Megtekintés PicLens-el]

12►

A hegység ezen része változatos karszt képződményekben bővelkedik. Az Odorvári cseppkőbarlang szabadon látogatható – egy keskeny falétrán lehet a barlangba leereszkedni – idegenvezetés nincs lámpa kötelező! A barlangban állítólag már nincs cseppkő – mindet elvitték az arra járók, mi nem is ereszkedtünk le – nem is ez volt uticélunk. A barlnagnál számunkra sokkal izgalmasabb volt egy nagy piros pók, amit igyekeztünk le is fotózni.

A barlangtól kissé lejebb ereszkedve találhatjuk meg az Ódorvárat, vagyis ami megmaradt belőle, mivel maga az Ódorvár már csak nevében vár. Az Ódorvár eredetileg kb 30*12 méter területű vár jellegű építmény volt, de az 1950-es években az akkor még álló falmaradványok is leomlottak. A várból mára nem sok maradt, de ha leereszkedünk a sziklafal alá (a bozótón keresztül és némi sziklamászás után) még a délkeleti részen lévő kőfalak alapjait megtalálhatjuk. Lovagok helyett viszont ma már csak csigák és pókok lakják.

Ebéd idő és visszaút keresés…

[Megtekintés PicLens-el]

1234...8910►

A kilátóhely előtt kialakított kis pihenőhelyen a magunkkal hozott elemózsiánkat is el tudtuk fogyasztani. Nyáron itt érdemes egy rövidebb kullancs vizsgálatot is tartanunk, mert valószínűleg lesz bennünk egy-két vérszívó – főleg ha túl közel merészkedünk a növényzethez.
A pihenőhelytől a piros L jelzésen indulunk tovább, és készüljünk fel rá, hogy a jelzés meglehetősen gyéren van felfestve, ezért tájékozódási képességeinket is be kell vetnünk. Próbáljunk meg nyugat felé tartani, és egy idő után lefelé jönni a hegyről. Habár az út szinte egyenesen visz lefelé a hegyről, így eltévedni azért nem igazán lehet, nekünk mégis majdnem sikerült. Jó úton haladtunk, de a jelzések hiányában már azt hittük rossz felé megyünk ezért letértünk az útról.  Igaz nem kellett sokáig bolyongani az amúgy nyílt terepen, hogy ismét rá találjunk a helyes útra. Ha sikerül megtalálnunk a hegygerinc túloldalán található völgyben futó keskeny kis műutat, nyert ügyünk van, mert innentől kezdve már biztosan nem tévedhetünk el. A műúton kényelmesen visszasétálhatunk a faluba a kb. 3 km szakasz megtétele után.

Séta Bükkzsércen

[Megtekintés PicLens-el]

123►

Bűkkzsércre visszavezető utat egy helyen rendesen megáztatta a víz. Az út jobb széle alól jókora részen a patak mederbe omlott a homokos talaj. Ennek ellenére a gépjármú forgalom zavartalan.
A községben sok a régi épület, de kevésbé látványosak, mint pl. a Zemplénben, Háromhuta településein – legalábbis szerintem. Azért egy sétát megér. Ami érdekes volt, az a falakon látható festmények.

A településről a nyugalom sugárzik. Csöndes, békés. Bükkzsérc is egy olyan település, ahol szívesen laknék, ha munkám nem kötne a nagyvároshoz.
A túra mondhatni tökéletes volt. Kellemes idő, szép táj – és már amúgy is nagyon hiányzott a természet. Mindenkinek csak ajánlani tudom a Hór-völgyi túrát! A környék és a látnivalók alapján a környéken akár több napot is el lehet tölteni, ezért a képek között a galériában az érdeklődők ingyen reklám keretében még szállásfoglalási lehetőséget is találnak

Jó utat és szép időt mindenkinek a túrához!

A túrán részt vett kis csapat:

én, Szilvi, Zoli, Peti és az Ódor-hegy sziklái a háttérben

Zoli, Szilvi, Peti, én az Ódorvár hegy szikláin

Beszámoló: Zoli és sspace
Fotók: sspace (a szokásos sok-sok víz ismét árulkodó )

Jó kirándulást kívánok a magam és a stáb nevében.

Üdv apuci76.

Egy kis pihenő Látókőn

A sok szempontból emlékezetes, tavaly októberi Magas-Tátrai túránk óta csaknem hat hónapot vártam arra, hogy újra hódoljak kedvenc szenvedélyemnek, a természetjárásnak. A 2010. évi nyitó túrára két autóval, összesen nyolcan (egy hófehér kiskutyával kiegészülve) indultunk el Debrecenből egy szépnek ígérkező nap reggelén. Mivel mindnyájunknak ez volt ebben az évben az első túrája, egy olyan útvonalra esett a választásom, amelyben biztos voltam, hogy senki sem fog csalódni.

Az időjárás még a vártnál is jobban alakult, szépen sütött a nap, és kellemes volt a hőmérséklet. Kb. kétórás utazás után érkeztünk meg Mályinkára, túránk kiindulópontjára. Miután felvettük bakancsainkat, elindultunk a Csondró-patak irányába. A faluból kiérve majdnem eltévedtünk, mivel valahogy „sikerült” a jelzett útról letérnünk. Szerencsére hamar korrigáltuk a téves irányt, így nem sok időt vesztettünk. Nemsokára el is értük a Csondró-patakot, amely mellett az utunk is sokáig vezetett.

[Megtekintés PicLens-el]

123►

A Csondró-patak meglehetősen bővízű volt, látszott, hogy nemrég olvadt el itt a hó. A patak helyenként igen látványos esésére és zubogására tekintettel a túra (persze kis túlzással) a Kis-Fátra túra magyarországi „kisöccsének” is nevezhető, és nem nagyon hiszem, hogy akad párja kis hazánkban. A látványt jelentősen emelik azok a sziklafalak, amelyek tövében helyenként a patak tovaszáguld, gyönyörű szép szurdokot kialakítva maga mellett. Ezt a szakaszt egyszerűen nem szabad kihagyni!

Kb. két óra elteltével érkeztünk meg a Látó-kövekhez, első kilátópontunkhoz.

[Megtekintés PicLens-el]

12►

Az impozáns szikla tetejéről tökéletes kilátás tárult elénk északi irányban. Ezen a szép helyen neki is láttunk elfogyasztani a magunkkal hozott elemózsiánk első részét, eleinte nem is zavarta meg a nyugalmunkat senki. Nemsokára azonban megérkezett egy kisebb csoport, akik szintén felmásztak a sziklák tetejére, majd valamiféle szertartásba kezdtek. Ennek a kellemetlen oldala volt az a dobverés és kiáltozás, ami azonnal megszüntette az idilli csendet. Azt hiszem, igazán megvárhatták volna, amíg továbbállunk, de úgy tűnt, mintha cseppet sem érdekelte volna őket, hogy mi is ott vagyunk. Most már mindegy, legalább ilyet is láttunk. Egy túrán bizony nem lehet mindenre előre felkészülni, sokszor érik váratlan meglepetések az embert!

A következő célpontunk a Nyír-kő volt, egy újabb kilátópont, szintén 700 méter körüli magasságban.

[Megtekintés PicLens-el]

12►

Természetesen jóval hamarabb odaértünk, mint a Látó-kövekhez, mivel ezen a szakaszon már nem kellett a szintkülönbséggel is megküzdenünk. A kilátás a Nyír-kőről is csodaszép, a hely pedig szintén nagyon hangulatos. Nem messze a kilátóponttól egy kőház található, talán turistaszálló lehet (autóút ide nem vezet fel). Elfogyasztottuk elemózsiánk megmaradt részét, készítettünk egy pár fotót, majd elindultunk lefelé. A túra utolsó, harmadik szakasza egy völgyben vezetett vissza Mályinkára. Ez is érint egy patakot, de többnyire kevéssé látványos szakaszokon haladtunk a kiindulópontunk felé. Az unalmasabb részeket Zara, a velünk hozott mókás kiskutya dobta fel számunkra.

A túrát körülbelül hat óra alatt teljesítettük. A remek időnek és a kiváló társaságnak is köszönhetően elmondható, hogy nagyszerű kezdet volt ez a 2010. évre!

A beszámolót írta: Katona Zoltán

A képeket készítette: Kéri Sándor

A Látókő-i túra résztvevői

A túrán résztvettek: Zoli, Szilvi, Józsi, Zsuzsa, Márti, Peti, Csaba, Sanyi (apuci76) és a kis szőrös Zara.

Mely megtalálható 2008 októberi archívumban, ill. Térkép is van a térképek bejegyzés alatt.

Üdv Apuci76

Ez a 26km-es távnak a térképe, amit a Debreceni Hexasakk és Természetbarát egyesület, ill. a Csavargó klub adott nekünk a túra kezdetén.

Egy igen kellemes kikapcsolódás volt így utólag vissza gondolva.

Üdv Apuci76

A túra névadójáról elöljáróban csak annyit, hogy Less Nándor egy fiatalon elhunyt természetjáró és természetkutató volt. Az Ő emlékére szervezik meg évek óta minden ősszel a Bükkben ezt a túrát, amelynek több távja (ennek megfelelően több útvonala) is van. A túrák kiindulópontja és befejező pontja Cserépfalu. Feleségemmel, Szilvivel és sógorommal, Sanyival 2008. október 11-én először vállalkoztunk erre a túrára. Túratársaink Endre barátom és barátnője, Judit voltak. Endre barátom rutinos „Less Nándor emléktúrázó”, már többször is teljesítette a túrát.

Aki nem vett még részt szervezett teljesítménytúrán, annak legalább egyszer mindenképpen érdemes kipróbálnia, még akkor is, ha egyébként tömegiszonya van. A sok túrázó, akik a kiindulópontnál gyülekeznek, egészen speciális hangulatot adnak a túrának. Az embernek az az érzése, mintha nem is egy túrán, hanem egy tömegrendezvényen venne részt. A Less Nándor emléktúra rendkívül népszerű, rengetegen vesznek részt egyszerre a különböző nehézségű túrákon. Ezen a napon az időjárás is a szervezők mellett volt, folyamatosan ragyogó napsütésben és októberhez képest rendkívül kellemes hőmérsékletben volt részünk.

[Megtekintés PicLens-el]

123►

A 26 km-es távon neveztünk be a túrára, és a benevezést követően hamarosan el is indultunk. Cserépfaluról gyorsan átértünk Cserépváraljára, első látványosságunk a kaptár-kövek voltak. Ezt követte egy gyönyörű szurdok, a Felső-szoros, mindkét oldalon hatalmas sziklafalakkal. A teljesítménytúra útvonalán több ellenőrző pont is van, amelyeknél a szervezők pecséttel igazolják az áthaladást. A szurdokból való kiérést követően nem sokkal később egy hatalmas rétre értünk, amelyről gyönyörű rálátásunk volt a közeli hegyekre. A rétet elhagyva nem sokkal később egy rövid szakaszon a Hór-völgy következett, amelyben a Bükki Nemzeti Park kutatóháza és egy tájház mellett újabb ellenőrző pont következett. Ezen az ellenőrző ponton érdemes egy kicsit megpihenni,

részben a szép környezet miatt, részben pedig az itt osztott zsíros kenyér (savanyúsággal) és üdítő italok miatt.

[Megtekintés PicLens-el]

12►

Az előbb említett ellenőrző pontot elhagyva egy igazi kaptató vár ránk. Több mint 200 méter szintkülönbséget leküzdve fel kell kapaszkodnunk az Ódor-vár romjaihoz (ez a 17. km után elég fárasztó volt) , ahol a következő ellenőrző pont található. A romok mellől gyönyörű a kilátás, véleményem szerint ez tekinthető a túra legszebb pontjának. Be lehet látni az egész Hór-völgyet, valamint északi irányban kivehetőek a Bükk legmagasabb hegycsúcsai. Az Ódor-vár romjait érdemes akkor is felkeresni, amikor nincsenek ott annyian (tavasszal voltunk ott), mert a hangulatát úgy érzi át igazán az ember.

Az Ódor-várat elhagyva és a völgyből kiérve ismét Cserépfalu felé vettük az irányt. A sík jellegű területen azonban még várt ránk egy kisebb erőpróba. Egy dombra kellett még felkapaszkodnunk (a szervezők szerint ezen a szakaszon szokták emlegetni a rokonaikat), de annak a tetején már végleg búcsút inthettünk az emelkedőknek. A dombon még várt ránk egy szép kilátópont, ezt követően már csak a túra végét vártuk, ugyanis igencsak kezdtük érezni a lábainkban a fáradtságot.

[Megtekintés PicLens-el]

12►

Összességében a pihenőkkel együtt is sikerült kevesebb, mint 8 óra alatt teljesítenünk a távot.

Íme a bizonyíték

Ez a teljesítmény világrekordnak nem nevezhető, de mi azért büszkék voltunk rá. A túra végén megkaptuk a teljesítést igazoló kitűzőket, meg sorba állhattunk még egy kis meleg levesért is. Én magam nem vagyok híve a tömegrendezvényeknek, de nem bántam meg, hogy részt vettem ezen a túrán. A természetben a csendet és a nyugalmat szoktam keresni, de azért jó volt átélni egy kicsit azt a nyüzsgést is, amit egy ilyen emléktúra nyújtani tud.

A csapat akik büszkén teljesítették a Less Nándor emléktúrát:

Judit, Endre, Sanyi, Szilvi, Zoli

Mindenkinek jó szórakozást és kellemes kirándulást kívánok a magam és a Stáb nevében

A beszámolót készítette: Katona Zoltán

A fotókat készítette : Kéri Sándor

Mindenkinek jó vár nézést kívánok a magam és a Stáb nevében

Üdv Apuci76