Úton a Vlegyásza-csúcsra

Túra adatai:

Túra dátuma: 2010. június 12.
Túra jellege: Középhegységi túra, külföldi túra
Túra útvonal típus: Alsó szakaszon egy útvonal oda-vissza, a Fehér-Szikláktól a Vlegyásza-csúcs több útvonalon is teljesíthető, akár körtúraként is
Nehézségi szint: Fehér-Sziklákig könnyű, a Vlegyásza-csúcsig közepesen nehéz túra
Javasolt túraidőszak: Tavasz, esetleg Ősz – nyári hőségben inkább csak a Fehér-Sziklákig
Javasolt felszerelés: Túrabakancs inkább, de akár túracipő is elegendő, napvédő krém kötelező, rovar riasztó kötelező, ruházat az évszak időjárásának megfelelően és folyadék bőven - nekünk 3,5 liter kévésnek bizonyult!
Kiindulási hely: Havasrekettye után kb 4 km, Rekiceli vízesés előtt kb 2 km
Megtett táv: kb 18 km
Túra teljes időtartama: kb 6-7 óra – útvonaltól függően
Összes szintemelkedés: kb 1000 méter
Érintett csúcsok: Vlegyásza-csúcs 1836 m

Kapcsolódó fotóalbumok: Peti Vlegyásza fotói

Útvonal:

Nagyváradon keresztülhaladva Kolozsvár felé kell tartani, az 1. számú főútvonalon – Sebesvár (Bologa) településnél le a főútvonalról jobbra vagy Bánffyhunyadnál (Huedin) szintén jobbra (kb. + 12 km, de jobb út!) – Havasrekettye (Rachitele) településen kb a 2. átjárón a patakon át jobbra egy földútra – kb. 4 km után ereszteződéhez érünk – innen már gyalog kb 2 km után a Havasrekettye vízesési (Rekiceli-vízesés) – kb 3 km-t megyünk még a földúton a Fehér-kövekig (Pietrele Albe) – szemben a Vlegyásza (Vigyázó) csúcs fenséges, kopár tömbje – letérünk jobbra az útról, és be kell vágnunk a mellettünk lévő kisebb fenyőerdő sűrűjébe, a kék pötty turistajelzés mentén, majd nyílt terepen megyünk tovább a Fehér-kövek elágazáshoz – innen meredeken fel a Vlegyásza-csúcsra – teljesen nyílt terepen körülbelül 250 méter szintkülönbséget kell leküzdenünk – a kaptató végén már azt hisszük, hogy fenn vagyunk a csúcson, de az még odébb van néhány száz méterrel, meg még egy kis szintkülönbséggel – a csúcsot földbe szúrt és kövekkel körberakott kopjafa jelzi, valamint a  meteorológiai állomás (két kopjafa van – a második, magasabban lévő a csúcs!) – ekkor a Vlegyásza-csúcson 1836 méter magasan vagyunk – a vissza út lefelé a pásztorkutyák által behatárolt lehetőségeinket figyelembe véve szabadon megválasztható – akár a Fehér-Sziklák völgyében is visszamehetünk az útra, onnan pedig a vízesésig, majd a kiindulási pontra.

Egyébként ha valaki csak a lenyűgöző látványra hajt, a Fehér-Sziklák lábáig, de akár a csúcsáig, azaz a Vlegyásza-csúcs lábáig autóval is fel lehet menni. Autó alatt terepre való járgány értendő – vagy ne sajnáld a kocsid futóművét.

Táj és település ismertető:

Wikipédia linkek: Vlegyásza

A túráról és egyéb dolgokról…

Igazat kell, hogy adjak Zoli Vlegyásza beszámolójában olvasottaknak. Nem túlzott, amikor azt írta, ezt a helyet látni kell. Sőt, a beszámolók nem képesek visszaadni táj keltette érzéseket. Az olvasottak és látott fotók alapján nem gondoltam, hogy ilyen látványos lesz. Igaz, a Nagy-Bihar túrához hasonlóan szerintem itt is szerez egy-két negatív tapasztalatot az ember. Habár ezek egy része elkerülhető ha megfelelő időben megy a túrára és/vagy jól felkészül a várható eseményekre.

A túra két szakaszból áll. A Rekiceli vízesésig és onnan a Fehér-Sziklákig könnyű kellemes nyári túra. A hőségben kifejezetten felfrissítő a vízesés, az út mellett végig futó patak, az erdő és a sziklák hűsítő árnya. De ami azután jön nem nyárra való. Hőség, legyek millió számra – megnehezítik a túrát és ront(hat)ják a hangulatot. A Vlegyásza hegyen és általában a Szigethegységben a hegyi állattartás, pásztorkodás jellemző, mindenfelé tehenek, lovak és amit maguk után hagynak. Na és ami őket kíséri – a legyeken és az “emésztési mellékterméken” kívül – a pásztorkutyák szép számban. Ha szerencséd van pásztor is van a kutyával – ha nem, akkor kerüld el őket és az állatokat messzire. A meredek hegyoldalon a kutyák elől még csak futni sem lehet. A Vlegyászán és általában túrán, de főleg Erdélyben mindig legyen elővigyázatos az ember. Könnyen baleset lehet a vége ha nem figyelünk. De erről inkább egy külön témában …

A hosszú bevezető után következzen végre a túra és a fotók! Ha a fotókon fekete foltokat látsz, nem a szemed káprázik, azok a már emlegetett legyek. Eredetileg nem akartam sokat írni, mert már van egy Vlegyásza beszámoló Zolitól, de mégis csak hosszú lett, sőt lehetne még hosszabb is. Bocsi!

A Királyhágón át vezetett autó utunk

[Megtekintés PicLens-el]

123►

A Királyhágóról van egy nagyon jó kép az Erdély.ma oldalon. Ilyen jó fotót mi nem tudtunk csinálni – légi jármű híján, de azért egy két szép kép besikerült.

Kellemes séta a patak partján

[Megtekintés PicLens-el]

123456►

A túrát kb fél 11-kor kezdtük el Havasrekettyétől úgy 4 km távolságra, melynek az első szakasza nagyon kellemes. A szurdokvölgyben erdős, sziklás táj és hangulatos kis patak is kísér utunkon – vagyis fut velünk szembe. Egészen a Rekiceli vízesésig kb 2 km-t kell megtenni, bemelegítésnek ideális.

Rekiceli vízesés

[Megtekintés PicLens-el]

123►

A túra első igazán látványos eleme a Havasrekettyei, Rekiceli vízesés (románul Cascada Răchiţele) Havasrekettyétől (Răchiţele) kb 6 kilométerre található – egyes leírásokban Székelyjói vízesés agy Havasrekettyei fátyolos vízesés néven található meg. Lenyűgöző látvány ahogy kb 25 méter magasból zúdul le a víz, ahogy csillog a köveken, és felfrissítő érzés, ahogy a nyári melegben fújja a szél a vízpárát az ember testére. Ezt fotó vagy élménybeszámoló nem képes visszaadni. Látni és érezni kell! – Na jó, talán a videó, ha majd megvágtam és feltöltöm jobban érzékelteti a leírtakat.

A vízeséstől a Fehér-kövekig

[Megtekintés PicLens-el]

1234...678►

Ismét kellemes sétálós szakasz következik, kevesebb árnyékkal, kevesebb patakkal egészen a Fehér-Sziklák lábáig. Ottjártunkkor éppen egy autós terep tájékozódási verseny zajlott. Menő verdák, tuti navigációs cuccok – ha jól emlékszem GPS Transilvania volt az autókra emblémázva. A táj mellett a terepjárók versengése is érdekes és látványos volt, ahogy gázoltak át mindenen, keresve a megfelelő koordinátát – habár ez egy kissé talán természetkárosító dolog, azért egyszer szívesen kipróbálnám.
Fontos, ezen a szakaszon a murvás útról nem kell letérni. Habár az út itt-ott visszakanyarodik, nekünk mindig a fő vonalat kell követni előre a patak meder mentén (ne a vizet kövesd, a víz itt nyáron már nem mindenhol a felszínen, hanem a föld alatt folyik de a meder meg van ). Az út egyenesen visz a sziklákhoz, de egy idő után már láthatjuk is magunk előtt őket és a Vlegyásza kopár hegyoldalát.

A Fehér-Sziklák lábánál

[Megtekintés PicLens-el]

12345►

A Fehér-Sziklák vagy Fehér-kövek (románul Pietrele Albe)egy hatalmas mészkőképződmény, melynek legmagasabb csúcsa az 1557 méteres Visszhangos-kövek (Piatra Grăitoare). A sziklák és környezetük a Vlegyásza-hegység egyik leglátványosabb természeti képződménye. A kopár Vigyázó-hegy lábánál impozáns látványt nyújtanak. Barlangja is van, de csak engedéllyel látogatható, mezei turisták vezető nélkül nem mehetnek be! Gábor szerint a táj itt egészen szürreális, ahogy a fenyőfák állnak a Fehér-Sziklák előtt, mintha oda lennének festve.

A Fehér-Sziklák látképe a turista útról

Ahhoz, hogy a Vlegyászára jussunk a Fehér-köveknél el kell hagyni a murvás utat és jobbra vagy a sziklák irányában a völgyben közelítünk a Vlegyászához vagy az általunk is választott erdei úton vágunk neki. Ez a hivatalos turista út és némileg könnyebb, mint a völgyön át – kevésbé meredek, viszont több a pásztorkutya. Az erődős szakasz nem túl hosszú, hamar kiér az ember a napra, az árnyék ezen a szakaszon elég kevés, ráadásul itt elkezdődik a légy invázió is. A szikláktól ahogy megyünk egyre feljebb úgy lesz a legyek száma is egyre több és több.

Már hallani a tehenek kolompját…

[Megtekintés PicLens-el]

123456►

Amint elértünk egy újabb erdősávhoz rögtön le is pihentünk. Gyors kalóriapótlék bevitel egy jókora tehén lepény mellett, miközben a legyek tovább rohamoznak. Itt ha nem vigyáz a turista szó szerint be kapja a legyet. A Fehér-kövek látványa viszont kárpótol minket a szenvedéseinkért. Rendkívül impozánsak a hatalmas sziklák, a vízesés után ez a túra második látványossága. Rövid pihenőnk alatt már hallottuk az egyre közeledő kolomp szót. A tapasztaltabbak már tudták, a kutyák is közel lehetnek. Útra keltünk ismét, ekkor már botokkal felfegyverkezve – abból van bőven a környéken – de azért próbáltunk a kolompszóval ellentétes irányba haladni. Nem jött be. A tehenek velünk párhuzamosan haladtak és mivel feljebb voltak mint mi a hegyen, nem tudtunk eléjük kerülni. Így hát visszafordultunk és megpróbáltuk megkerülni őket. A sziklákkal párhuzamosan haladunk, északi irányban. Feltűnt egy újabb erdős terület, ahol elértünk egy szekérutat. Peti bátran ment elől, egészen addig, amíg a kutyák fel nem tartóztatták. Szerencsénkre a pásztorok is ott voltak és már messziről intettek, hogy mehetünk – visszafogták a kutyákat. Rendes emberek, megkérdezték, hogy a Vlegyászára megyünk-e és teljes nyugiban tartották az ebeket, amíg elvonultunk. Nem messze az úttól jobbra fekvő pásztorháztól kiérünk a Fehér-Sziklákhoz, a Vlegyásza-csúcs lábához. Messziről a Vlegyásza kopár hegyoldala nem tűnik túl meredeknek. Innen nézve már nagyon másképp látni.

Meredek, de nagyon

[Megtekintés PicLens-el]

123►

Meredek, nagyon meredek, árnyék meg sehol. Röviden összefoglalva ez a helyzet.  Teljesen nyílt terepen körülbelül 250 méter szintkülönbséget kell leküzdenünk, egy rendkívül meredek kaptatón. Itt újból eszünkbe jut, hogy nem nyári hőségben kellett volna nekivágni ennek a túrának, de ha már itt vagyunk, akkor semmiképpen sem hagyjuk ki a csúcsot sem! Neki vágtunk – annak ellenére, hogy már az alsóbb szakaszon azt gondoltuk Gáborral ez ma nem fog menni. Gábornak nem is, úgy döntött nem jön fel velünk (korábban Zolival már teljesítette a túrát), inkább az első kiszáradt fenyőfa árnyékában meghúzódva bevár bennünket, addig meg ül és gyönyörködik a tájban , ami amúgy is régi vágya volt – de mint utóbb kiderült ez nem volt a legjobb ötlet tőle. Hármasban kaptattunk fölfelé tovább.

[Megtekintés PicLens-el]

1234►

Amikor már azt hiszi tudatlan túrázó, hogy felért, csalódnia kell. Az első meredek emelkedő után még közel sem jár a csúcshoz. De szerencsére egy kevésbé meredek szakasz következik. Itt egy kicsit le is pihentünk. Lenne miben gyönyörködni, ha a legyek hagynának, de sajnos nem hagynak. Hát indultunk is tovább. A ismét tehenekbe botlottunk, de hála istennek kutya az nem volt. Az újabb emelkedő kezdetén kövekkel körberakva áll egy oszlop. Ez nem a csúcs, az még jóval feljebb van. A csúcsról már közvetlenül látni a meteorológiai állomást.

A Vlegyásza-csúcs harmadjára is!

[Megtekintés PicLens-el]

12►

Egy földbe szúrt és kövekkel körberakott kopjafa (ismét), valamint a közelben található meteorológiai állomás jelzi azt, hogy immár a csúcson, 1836 méter magasan vagyunk. És ez a túra harmadik látványossága, fenn vagyunk a csúcson, a kilátás pedig minden irányban gyönyörű. Igaz ebből az általam készített fotókon semmi nem látszik. A panorámafotókon talán. A lovas fotók között azért van néhány, amin a táj is látható.

Megígértem! Megcsináltam! Harmadszor is.

Zoli megígérte, korábbi két Vlegyásza-csúcs túrája után legalább egyszer még visszatér ide. És így is lett. Harmadik alkalommal is megmászta a csúcsot, ezúttal extrém körülmények között is Lesz-e negyedik? Állítólag nem, de …

A lovak támadása…

[Megtekintés PicLens-el]

123►

Sokat nem pihenhettünk a csúcson – igaz a tűző nap és az árnyék teljes hiánya miatt nem is célszerű, pedig egy kis pihi jó lett volna -, mert ekkor jöttek a lovak. Szilvi biztos nagyon örült volna nekik, de ő most nem jött velünk. A lovak viszont egyértelműen nem örültek jelenlétünknek. Ahogy megláttak minket a csúcsnál, szinte azonnal körénk gyűltek és erős fejrázással és lábdobogtatással elkezdtek letessékelni onnan. Biztos, ami biztos még a csúcsot jelző kopjafát is kidöntötték – turista ide többet ne találjon.

Lefelé a Vlegyászáról

[Megtekintés PicLens-el]

123►

Kis pihenő és a hármas csoportkép (+ a lovak) elkészülte után elindultunk lefelé. Ekkor még nem sejtettem, a lefelé út nem lesz egy könnyed séta.
Egészen a Vlegyásza lábánál lévő szekérútig csak a meredek hegyoldal és a milliónyi légy okozott gondot. A legyek, mintha reggel óta még többen lennének, már teljesen körül fogtak minket, a bátrabbak ránk is telepedtek.

Egy elrettentő fotó: Peti, a legyek ura - de hasonló kép készülhetett volna a többiekről is

Lefelé menet Gábor csatlakozott hozzánk és mint kiderült nem jött be neki az üldögélés – de talán csak a legyek miatt. Lefelé is nehéz menni, akárcsak fel, a boka és a térd keményen igénybe van véve. Zoli hátramenetben próbálkozott, szerinte úgy könnyebb – kipróbáltam, de úgy is nehéz.

Ismét a kutyák felségterületén jártunk…

[Megtekintés PicLens-el]

123►

A szekérúton indultunk vissza, amerről jöttünk, de messze nem jutottunk. Utunkat állták a kutyák és ezúttal nyoma sem volt a pásztoroknak. Letértünk hát az útról, le a völgy felé, keresztül az erdősávon, majd a meredek hegyoldalon oldalazva haladtunk kelet felé távolodva a Fehér-Szikláktól. És itt váratlan fordulatot vett a túra.

Pásztorkutyával a nyomunkban

Én folyamatosan fotóztam, még a kutyákkal a sarkamban is, itt is. Vesztemre! Ahelyett, hogy oda figyeltem volna hova lépek, éppen egy eldobott sörös üveget fotóztam, ami több tucat bogár életét oltotta ki (az üvegbe belemásztak, kijönni már nem tudtak, döglött bogarak meg szörnyű szagot árasztottak), amikor elég rosszul léptem megcsúsztam lefelé és a bal lábam kifordult alólam. Ekkor még kevésbé fájt, de azonnal tovább menni nem tudtam, kicsit le kellett üljek. Kiabáltam Zoliék után, hogy várjanak, de már nem hallották, pedig Gábor akkor még látótávolságra volt tőlem. Eddig amikor túrára hívtam ismerősöket mindig azzal viccelődtem, hogy csak akkor jöjjön, ha bírja, mert aki lemarad, azt ott hagyjuk a farkasoknak, medvéknek vacsorára. Most megkaptam, én maradtam ott még ha nem is medvéknek, farkasoknak, de a pásztorkutyáknak. Pár perc üldögélés után elindultam, de Zoliék felé egy kicsit vissza fel kellett volna, hogy menjek, a lábammal ezt viszont nem bírtam, ezért inkább elkezdtem leereszkedni a völgybe a sziklák lábához.

Körtúra és tortúra lett a Vlegyásza csúcshódításból

[Megtekintés PicLens-el]

1234567►

Innen a túra kétféleképpen folytatódott. Zoliék elérték az utat és leültek a fák árnyékában bevárni engem – tudtam meg utólag. Én pedig ereszkedtem lefelé a völgybe és igyekeztem a murvás út irányába tartani, amit még fentebb láttam a hegyoldalról. Némi pozitív dolog, hogy az előző beszámoló fotó anyagához képest változás is van, mivel más úton jöttem le, mint a túrázók általában, így a hegy más részeiről is készült fotó, amit talán ritkábban látni a neten – ha ez jelent bárkinek bármit is.

A beszámoló további sorai saját szenvedéseimet örökíti meg és külön témában kaptak helyet.
Csak elszántak olvassanak tovább a Vlegyásza sötét oldala témában.

A szétválás utáni kavarodás következtében én délután öt körül értem le a kocsihoz, a többiekkel együtt végül kb. hat órakor fejeztük be a túrát.

Minden jó, ha jó a vége!

Vagy talán még sem. A túra összességében szuper volt – a hőség és a legyek, meg a kutyák ellenére. A táj lenyűgöző,  minden fáradalom és nehézség ellenére ide tényleg érdemes elmenni és személyesen megnézni.

Igaz, senkit sem ettek meg a pásztorkutyák (sem a medve vagy farkas), de a sérülés viszont nagyon bosszant.

Saját személyes kellemetlen élményem ellenére a túrát mindenkinek csak ajánlani tudom én is, akár csak Zoli korábban, de ugyanakkor óvatosságra is intek mindenkit. Nagyon legyen körültekintő, aki belevág, egyedül pedig semmiképpen ne túrázzon senki ilyen környéken.

Jó utat, szép időt, baleset és pásztorkutya mentes túrát kívánok!

sspace

A túrán részt vettek:

Peti, én, Zoli - háttérben a Vlegyásza és a harcias ménes - Gábor a hűvösben pihent ezalatt

A beszámolót írta: Zoli, és én

Fotók: ezeket én csináltam, Peti is fotózott, de még nem publikálta

u.i.:

Zolinak más oldalakon is van fenn beszámolója a Vlegyásza és környéke túrákról. Itt az egyik. Ezenkívül az oldalon idei Vlegyásza túra képeket is találni és ha jól láttam a képeken, az a csapat valahol ott mehetett felfelé, ahol én lefelé törtem magamnak utat. A fotók nagyon szépek – főleg a növényvilágról készültek – érdemes megtekinteni őket.

Kisszegyesd Nagyváradtól 9O kilométerre található a Sighistel völgyében, a Bihari rezervátum kapujánál, festői környezetben.

A táj látnivalói:

Itt található az Erdélyi-szigethegység (Munţii Apuseni) egyik gyöngyszeme, Szegyesd-völgy (Sighiştelului) a körülbelül 200 barlangjával, mely az Erdélyi-szigethegység Természetvédelmi Park része. A völgy feltárásában Czárán Gyula jelentős szerepet vállalt, a völgyben található elnevezések legtöbbje is Czárántól Gyulától származik.

Czárán Gyula, vagy Seprősi Czárán Gyula (Seprős, 1847. augusztus 23 – Menyháza, 1906. január 6.) az egyik első magyar turisztikai szakember, útépítő, barlangkutató és szakíró volt, akit „a magyar turizmus atyja” néven is emlegetnek. Főképp a Bihar-hegységben végzett úttörő feltáró és turistaút építő munkát, részben a mócok (havasi románok) segítségével, akiknek bizalmát sikerült megnyernie.

Főbb nevezetességek a teljesség igénye nélkül: Szegyesd-patakba, a Gaichii-patak, Szeles-lyuk, Kereki Nagy Sándor-barlang, József főherceg-cseppkőbarlang, Sárkány-lyuk barlang, Bak-hát-csúcs, Csorba-csúcs, Schmidl-kőköz

Jelentősebb feltáró munkát végzett még a Bihar-hegységben Schmidl Adolf (1802. május 18., Königswart, Csehország – 1863. november 20., Buda) geográfus, műegyetemi tanár, hazánk első tudományos barlangkutatója, akiről az általa felfedezett Schmidl-kőköz is nevét kapta.

Forrás: Wikipédia Erdélyi Kárpátegyesület

A Kisszegyesd (román nyelven: Sighistel) határában fekvő Szegyesdi-szurdokvölgyben (Valea Sighistelului) tett túránkon, a patak partján és a barlangokban készített képeket a galériában már meg lehet tekinteni.

A két fotógalériát érdemes megnézni, és ha valaki ezek után kedvet kapna a túrához a Szegyesdi-völgy patakjának partján, akkor a barlangokat is megjelölő turistatérképet a Térkép rovatban megtalálja.

Sanyi (nem Apuci76) fotói a völgyről és a barlangokról:

[Megtekintés PicLens-el]

1234...272829►

Saját fényképeim, melyek a patak mentén és a barlangokban készültek:

[Megtekintés PicLens-el]

1234...535455►

Még annyit így az elején, hogy könnyen előfordulhat, hogy összekevertem a beszámolóban az egyes barlangok neveit. Ezért előre is elnézést kérek. Ha így van, majd valamelyik szakavatott kolléga kiigazít.

Utunk a Szegyesdi-völgybe …

Szóval ahogy a bevezetőben olvasható legutóbbi Erdélyi kiruccanásunk alkalmával a Bihar-hegységben található Szegyesdi-völgybe autókáztunk el. A vadregényes, erdős, patakos, kisebb-nagyobb barlangokkal tarkított vidékén tett túránk nagyszerűen sikerült. Kellemes időnk volt, a táj látnivalói pedig ismét lenyűgöző élményekkel gazdagították csapatunkat.

A túrát Kisszegyesd falu határában kezdtük, mely Nagyváradtól kb 90 km a 75-ös főút mentén. A 75-ös útról Felsőmezős faluban (Câmpani) balra kell letérni egy közvetlenül két ház között haladó szűk nem aszfaltos útra. Felsőmezőstől még nagyjából 5-6 kilométert haladhatunk járművel egy murvás úton, Kisszegyesd faluig. A falun áthaladva át kell kelni a Szegyesdi patakon, melyen több keskeny kis híd is van, de ezeken autóval is keresztül lehet hajtani.

Mi rögtön az elsőn áthaladtunk, így a patak jobb partján értünk a völgybe. De javasolt visszatérni a patak bal partjára, mert nekünk úgy tűnt, hogy azon az oldalon valamivel jobb az út (de ott sem aszfaltos!). A völgy elején, nem messze a falutól egy ártéri rét várja a sátorozni vágyókat. A sátorozók nagyon élelmesek. Készítettek maguknak strandot is. A patakon az ott lévő kövekből, hordalékból gátat emeltek és felduzzasztották a patak vizét, így az egy kisebb medenceként várja a fürdőzni vágyókat. Megjegyezném azért, hogy a völgyben teheneket és lovakat legeltetnek, melyek a rétre és a patakba végzik dolgukat, így az bele mosódik a néhány méterre lévő kis medencébe. Szóval higiénia nem túl jó. Szerintem… Ettől függetlenül többen élvezték a pancsolást a vízben (nem közülünk). Egyébként a patak hűvös vize egyben hűtőként is szolgál. A galériában található fotó rá a bizonyíték , melyen a dinnyék a patakban kialakított “tábori hűtőszekrényben” hűlnek.

Mielőtt elindultunk volna az útra több weboldalt is átolvastunk, melyek a Szegyesdi-völgy témában íródtak. Állítólag a völgyben száznál több kisebb-nagyobb barlang található, ebből 7-8 nagyobb közvetlenül a völgyben futó patak partján. Ebből az egyik legnagyobb közel 1,5 kilométer bejárható alagútrendszerrel. A leírások szerint a barlangok három különböző szinten helyezkednek el a völgy aljától azaz a patakpartól kezdve, egészen fel a völgyoldalig. Vannak olyanok, melyeket azonnal meg lehet látni, és vannak, melyeket órákig kell keresni, míg a kíváncsi turista végre megtalálja őket.

Kötelező felszerelés a (fej)lámpa, (vízálló)bakancs és esőkabát is jól jön a barlangban csöpögő víz ellen.

Egynapos túrára indultunk, így nem sok időnk volt barlangokat keresni, ezért mi csak a patak mentén húzódó nem pedig a keresgélős barlangokat látogattuk meg, de azért a térképen kiemeltként jelzett híresebb barlangokat mi is megtaláltuk és be is kukucskáltunk kicsit.

Elindultunk barlangászni …

A túra igazából a falu melletti rétről indult, kb 9 óra 40 perckor startoltunk a völgypatak folyásirányába. Az út során több alkalommal kell a kis patakon átkelnünk. Nem volt túl magas a vízállás (sajnos), de azért így is sikerült bevizezni a cipőnket, bakancsunkat. Eleinte próbáltam a köveken átkelni és szárazon maradni, de egy rossz lépést követően igen csak elmerültem a csalókán sekélynek tűnő, de itt-ott akár fél méter mély patakban. Miután örömmel tapasztaltam, hogy a bokáig befűzött és szorosra húzott vízálló bakancs és a ráhúzott nadrág szára kívül tartotta a vizet már meg sem próbáltam a továbbiakban a köveken átkelni. Egyenesen gázoltam bele a patakba. Ismét olyan voltam mint egy kisgyerek, nagy örömmel tocsogtam a patak vizében és jóval többször keltem át rajta, mint ahogy azt a túraútvonal megkívánta volna.

A völgy első szakaszán még széles tisztáson haladtunk, de ahogy jutunk egyre feljebb a patak mentén a völgy kezd szűkülni. 1-2 kilométer után az ártér véget ér, a Szegyesd-patakot pedig egyre közelebbről  szegélyezik a hatalmas sziklafalak.

A Szegyesdi-völgy keletkezésére felállított egyik elmélet szerint a Szegyesdi-szurdokvölgy helyén egykor hatalmas méretű barlang volt, mely az idők folyamán beomlott. A ma látható kisebb üregek és nagyobbacska barlangok ennek az egykor óriási barlangnak az oldaljáratai voltak.

A látvány lenyűgöző. A nyári zöldellő táj, a fehéres-szürkés színű sziklák, barna fatörzsek és a velünk szemből lezúgó patakban lévő barnás kövek az őket fedő zöld mohával együtt csodás színvilágot teremtenek. Állítólag minden évszakban szép ez a táj, mindnek megvan a maga varázsa, de nekem személy szerint a zöld szín tetszik leginkább a természetben. Kissé önzően a fotóimon is leginkább ezeket igyekeztem megörökíteni. Akik szeretik a vízparti túrákat és még a barlangok iránt is érdeklődnek, azok számára ez a túra kötelező!

A szurdok elején, jobb-oldalt egy forrásbarlang található. Régen ez a barlang is látogatható volt, de ma betonfal és vasajtó zárja el a turisták elől. A falu ivóvize ebből a barlangból származik. A víz a völgy természetes lejtésének köszönhetően két vagy három néhol fémből, néhol műanyagból készült csőrendszeren, szivattyú nélkül jut le a faluba. A betonból kiálló túlfolyó csövön víz csordogál ki, ami elvileg tiszta forrásvíz és ebből akár inni is lehetne.

Az első kisebb üreget a patak bal partján találtuk meg nem túl magasan a völgy oldalában. Előtte is van néhány bemélyedés a sziklafalakon, de azokba nem igazán lehet bemenni. Habár ez sem volt túl nagy üreg, már érezhető volt a hőkülönbség a patak mellett futó turistaúthoz képest.
A patakon keresztül ide-oda mászkáltunk, hol a bal, hol pedig a jobb parton sikerült járható utat találnunk. Egy-két rövidebb szakaszon eltávolodik az út a patak partjától és kissé felkúszik a Szegyesdi-völgy oldalába is.

A nagyobbacska barlangok közül kettő is a Szegyesdi patak jobb partján található és könnyen észrevehetőek. Az első nem túl magasan van a völgy oldalában és nem is túl nagy. De a második már a legnagyobb barlangbejárat az egész völgyben, a Sárkány-lyuk-barlang kb 13 méter átmérőjű bejáratával egyetlen nagy teremből áll, benne számos kőmedencével. Amúgy a hatalmas bejárati nyílás formája szerintem egy Erdély térképre hasonlít. A barlang bejáratánál már érezni a hűs áramlatokat, beljebb haladva pedig kelles hűvös fogad. A barlangban készült képek nem a legjobbak, nem adják vissza reálisan a látottak szépségét. Itt a Csodavár-barlanggal ellentétben nem a pára volt a fő akadályozó tényező a fotózásban, hanem az, hogy otthon felejtettem a feltöltött elemeket. Az előző Csodavár túrán használtak, melyek a gépben voltak pedig már kezdtek lemerülni, így a vakuzást nem igazán bírták. Vaku nélkül a fejlámpák fényei pedig nem sokat segítettek.

Az egykori mesebeli sárkány barlangjától tovább haladva felfelé a patakon egy enyhébb emelkedős szakasz előtt még találtunk egy kisebb bejáratott, de ott nem sárkány, hanem csak egy béka lakott. A csók elmaradt, pedig ki tudja mivé változott volna a kis béka

Itt kb 11 óra táján a kis csapat elhasználta az elemózsia készlet nagy részét. A korai ebéd utáni kis pihenőt követően pedig az emelkedőn folytattuk utunk a völgyben a Szegyesd patak mentén.

Ezúttal a ismét a patak bal partján találtunk egy barlangot. Szép élénk zöld mohával fedett sziklákon csordogáló vízesés mellett felkapaszkodva egy keskeny bejáraton át jutunk el egy kis barlangi tavacskához. A barlangi szikla fala zöld színű, talán a moháktól és ez egészen zöldes fényt ad a barlangnak is. Érdekes látvány. A barlangban csillámló sziklafalak és a kis tavacska mellett sok látnivaló nem volt, de ezek miatt is érdemes felkapaszkodni.

A Szegyesdi-völgy legnagyobb barlangjában …

A patakon felfelé haladva a völgy egyre szűkült. A völgyszurdok bejáratánál balra felfelé vettük az irányt a piros jelzést követve a völgy oldalán haladva visszafelé indultunk, hogy megtaláljuk a Szegyesdi-völgy legnagyobb barlangját, a József főherceg-cseppkőbarlangot, melynek bejárható szakasza közel 1500 méter. Jókora emelkedő után végre az ösvény jobb oldalán kis teraszos részen elértük a barlangot. A bejárata sokkal szerényebb, mint a sárkányos barlangé és ráadásul be is van falazva. Egykor rácsok is voltak itt, de mára azokat már eltávolították. A barlang bejáratánál tábla figyelmeztet két nyelven (magyarul nem!), hogy a denevéreket kéretik nem zaklatni. Ami még szembetűnő a barlang bejáratánál az az emberi rongálás. Sajnos a szép barlangfalakat a külső és a belső részeken egyaránt ronda falfírkák borítják. Korommal nevek, évszámok és kitudja még mi minden van felfirkálva rájuk. Szomorú, de a firkálmányok között még az én családnevem is ott díszelgett a falon. Ezt egyébként első megérkezésünkkor nem is vettük észre. Csak később a hegyoldalról történő visszaút során tartott kis pihenőnél Nóri látta meg.

A hatalmas cseppkőbarlang nem csak méreteinél fogva lenyűgöző. A cseppkőképződmények változatos formája is káprázatos. Aki volt már az Aggteleki cseppkőbarlangban vagy más hasonló barlangban, ahol nem lehet szabadon mászkálni itt biztosan élvezni fogja a túrát, hiszen itt bárhova oda lehet menni, meg lehet érinteni. Persze ez nem tesz jót a barlang cseppkőképződményeinek, de nagyon nehéz megállni, hogy ne tegyük meg. A barlangban a talaj csúszós, sáros és nagyon egyenetlen, ezért óvatosan kell közlekedni. Lámpa kötelező, mert anélkül csak a rövid bejárati sávban lehet közlekedni. A kanyargós barlangrendszerbe nem szűrődik be semmi fény. Órákat lehetne itt bolyongani, de sajnos nekünk nem volt ennyi időnk.
A barlangban találkoztunk egy Nyíregyházi túracsoporttal, akik több napra jöttek a környékre (és milyen igazuk van!). Rövid ismerkedés közben a barlang egyes részeit velük együtt jártuk be. Itt volt egy mókás jelenet a bemutatkozás közben, amit megemlítenék. A barlangban szinte mindenki fejlámpát viselt és amikor a bemutatkozásra került sor a kevésbé tapasztalt barlangjáróink illedelmes szokás szerint egymásra nézve próbáltak meg kezet fogni. Ez viszont azzal járt, hogy lámpáik a partner szemébe világítottak, akik ettől teljesen elvakultak. Ezen jót mosolygott a társaság, még jóval a barlangból kijövet is téma volt .

Szóval jótanács kezdő barlangászoknak: ha barlangban másokkal találkozol a bemutatkozáskor mindig hajtsd le a fejed vagy vedd le a fejedről a lámpát.

Az itt készült barlangi fotókon ismét nyomot hagyott a pára. Hasonlóan a Csodavár-barlanghoz itt elég magas a páratartalom, de nem minden csarnokban. Vannak szellősebbek, ahol egyáltalán nem érezni de van ahol olyan magas a páratartalom, hogy látni lehet. A barlangban több helyen csöpög a mennyezeti ívekről a víz. Fényképezőgépekre vigyázni! A fotómasina merülő elemei itt már kezdték magukat megadni, ezért az LCD kikapcsolása mellett döntöttem, így a képek nagy része a digitális LCD keresőn keresztül készült.

Barlangkeresés  a Szegyesdi-völgy hegyoldalán …

A barlangi túra után tovább haladtunk felfelé az ösvényen. A térkép szerint lenni kellett ott még egy barlangnak, ezért a piros jelzés mentén folytattuk utunk. A csapat egy része kezdett elbizonytalanodni, ezért egyedül indultam a barlang felkutatására. turistaút jelzések itt ott a magas fűben lévő sziklákon észrevehetőek voltak egy darabig, de végül elvesztettem az utat. Barlangot ugyan nem találtam, de egy tüskés bozótoson átgázolva végül kijutottam egy tisztásra a hegyoldalra. Egy félreérthető kijelentésem után a többiek is csatlakoztak hozzám és ők is átverekedték magukat a tüskés bozóton. Igaz, csak menet közben közöltem velük barlangot nem találtam meg, nem ezért hívtam fel őket ide . A hegyoldalról szép kilátás nyílik a környező helyekre és a völgyre, habár abból csak a vonulat látszik, magába a Szegyesdi-völgybe nem lehet lelátni.
Rövidke pihenőt tartottunk, ezalatt én elindultam felderíteni a terepet. Reménykedtem, hogy még meg lesz az a barlang, de nem jött össze. A szép kilátás miatt úgy döntöttünk itt elkészítjük a csapatról a csoportképet, ami a beszámoló végén látható. Először próbáltam ki a Fuji fényképező időzített felvétel funkcióját és sikerült is egy elég jó képet csinálni.

A kis pihenőt követően indultunk vissza, lefelé a tüskés bozóton át vissza a József főherceg-barlanghoz. Ekkor látta meg Nóri a már említett nevet a barlang külső falán. Őseim egyike otthagyta névjegyét. Nem szép tőle! De hát mások is megtették…

Így a túra után az interneten olvasva a Szegyesdi völgyről, arra következtetek, lehet elvétettük az irányt és nem a megfelelő túraútvonalon haladtunk. Így sajnos kihagytuk a Szegyesdi-völgy talán legszebb látványosságait. Az egyik a Kereki Nagy Sándor-barlang, mely egy 250 méter hosszú barlang, amiben két kis barlangi tó található, és amely a völgy állítólag legszebb barlangja is egyben. Tovább elmulasztottuk a Bakk-hát csúcsot megközelíteni, ahol lélegzetelállító panoráma tárulhatott volna elénk. És hát a Rozsda-szakadékot sem láthattuk, ami Erdély leglátványosabb völgyfő szakadéka. Legalábbis azt hiszem, hogy ezeket kihagytuk. De ha tévedek Zoli majd kiigazít.

Amint vissza leereszkedtünk a patakhoz a völgybe feltűnt, hogy nem messze a barlangtól van még egy hasadék a szurdok bejárata előtt balra fenn a hegyoldalon. Ezt a szakaszt egyedül teljesítettem, a többiek odalent megvártak. Itt egy kisebb barlang bejárat található, szerintem a József barlanghoz kapcsolódóan. Itt is volt denevéres tábla is, de a bejárat igen kicsi, csak kúszva lehetett volna beereszkedni. Ezt már én is kihagytam és a többiek után indultam.

A Szegyesdi szurdokvölgy …

És itt következett a túra nem barlangi szakaszának legszebb része. A völgy-szurdok, a Schmidl-kőköz, melyet Schmidl Adolf geográfus fedezett fel 1860-ban. Ez egy keskeny, egyes helyeken alig 1 méter széles hasadék a szikla falak között, melyben ott csordogál a Szegyesdi patak. A szikla falon több helyen apró kis vízesések formájában folyik le a víz a hegyekből, a szikla falait pedig szinte mindenhol benőtte a moha.

Itt készült a túra egyik legjobb képe, melyen egy szarvasbogár látható, amint valami óriás légy féle rovarral küzd éppen. Korábban nem sikerült az élővilágot ilyen formában fotózni a túrákon, itt végre ez is összejött. És ezen a túrán végre volt némi  lehetőség az állatvilág fotózására is. Házi állatokat eddig is láthattunk külföldi túráink során, de itt végre a természetben élő kisebb állatkák is lencsevégre kerültek. Volt sok béka – a barlangokban és a patakban egyaránt -, lepkék és egyéb bogarak (rovarok), sőt még denevér is. Szerintem a patakban lévő sziklán pihenő szarvasbogárról készült kép sikerült legjobban, mind Sanyi, mind pedig az én képeim közül.

[Megtekintés PicLens-el]

12345►

A szurdokban végighaladva köveken mászkálva, korhadó fatörzseken át vezetett utunk a völgy végébe, ahol a Szegyesdi patak egy magas meredek sziklafalon függőlegesen csordogált le lábainkhoz.
A hatalmas sziklafalak tövében ismét nagyon kicsinek éreztem magam, néhol olyan érzés mintha a magas sziklafalak el akarnák nyelni az embert, mintha összeborulna az egész felettünk.

Nem sokat időztünk itt. A visszaút ugyan az volt mint amin jöttünk. Hogy ne legyen olyan egyszerű próbáltam a pataknak mindig a nehezebben járható oldalán haladni, sokszor a patak kellős közepén.

A völgytúra végéhez közeledve …

A vissza úton kerestünk még barlangokat, de egyet sem találtunk, legalábbis nagyot nem. Visszafelé haladva egy-két vízmosáson is felkapaszkodtunk egészen a sziklafalig, de barlangot nem találtunk. Majd közel a réthez egy mélyebb, nagyobb szikla darabokkal tarkított szintén vízmosás szerű mélyedésen kapaszkodtunk fel a patak bal partján, ahol ráleltünk egy kisebb barlangnyílásra. Túl messze nem lehet bemenni vagyis csak hason csúszva, ezért ezt inkább kihagytuk. Sanyival ketten feljebb is kapaszkodtunk a sziklákon, de ott sem volt nagyobb bejárt. Csak az utunkat elzáró sziklák lettek egyre nagyobbak és nagyobbak, ezért mi is feladtuk és vissza mentünk a többiekhez a patak partjára.

Kisszegyesd felé vissza úton leginkább csak békákat fotózgattam miközben a többiek sétáltak a kocsi felé. Ekkor még téma volt, hogy a közeli Fonóházánál lévő barlangokat is felkeressük, de mire a kocsihoz értünk erről már lemondtunk. Átöltöztünk, összepakoltunk és kellemesen elfáradva indultunk hazafelé.

Szegyesdi-völgy mindent egybevéve …

A túra igen rövidre sikerült. Még délután öt óra sem volt mikor a kocsihoz értünk, de ez a kis túra is igen mozgalmas volt. A patak, a barlangok gondoskodtak a remek kikapcsolódásról, nagyszerű látványról. Megérte elmenni, sőt ha lenne rá időnk a Szegyesdi-völgy túraútvonala is megérne még egy napot. Hiszen annyi látnivaló van itt is, hogy egyetlen nap nem elég ahhoz, hogy bejárjuk a tájat. Én visszavágyom!

A TúraFotók.hu kis csapata, akik részt vettek a Szegyesdi-völgy túrán: Zoli, Szilvi, én, Nóri, Sanyi

Mivel Apuci76 ezúttal nem tudott velünk tartani, most rajtam a sor, hogy Szép időt és Kellemes túrát kívánjak a csapat nevében.

sspace, admin

]]> http://www.turafotok.hu/tura-erdelyben-a-szegyesdi-volgy-patakjanak-partjan.html/feed 1 http://www.turafotok.hu/szamos-bazar-cheile-somesului-cald.html http://www.turafotok.hu/szamos-bazar-cheile-somesului-cald.html#comments Wed, 29 Jul 2009 07:17:37 +0000 sspace http://www.turafotok.hu/?p=722 Terület fekvése:

Szamos-bazár (román nyelven: Cheile Someşului Cald) körút a Pádis-karsztvidék egy kicsiny része, mely egy káprázatos karsztvidék Erdélyben, az Erdélyi-Szigethegységben és azon belül is a Bihar-hegységben.

Szamosbazár a Meleg-Szamos forrásánál található sziklafalak, sziklatornyok, vízesések, barlangok látványos együttese. A Szamosbazár körútja a Pádis-fennsík legészakibb részén, a Meleg-Szamos medencéjében járható be.

Látnivalók:

A Bihar-hegységben igen változatos a domborzat, de uralkodó a karszt felszín, leglátványosabb elemeivel, a sziklaszorosokkal, víznyelőkkel és barlangokkal – Csodavár-barlang, Galbina-kőköz, stb.

A Szamos-bazár (Cheile Someşului Cald vagy Bazarul Someşului), azaz a Meleg-Szamos forrásvidéke egyike a Pádis-fennsík leglátványosabb részeinek. Az egymás után következő sok szép karsztjelenség ihlette a “bazár” elnevezést. Két jelentős látványosságot foglal magába: az Aragyásza barlangot, illetve a Szamos kőközt. 

Közvetlenül a Szamos-bazár völgye előtt található az Aragyásza-barlang (Cetăţile Rădesei), egy 212 méter hosszú, több tágas teremmel is rendelkező, viszonylag könnyen bejárható alagútbarlang. Az Aragyásza barlangba egy 15 méter magas gomba alakú bejáraton át lehet bejutni és a 212 méter hosszú alagútban nagy termeken lehet keresztül haladni, melyek tetején kéményszerű ablakok nyílnak, melyeken behatol a fény és reflektorként világítják meg a barlang belsejét.

Elhagyva a barlangot, az Aragyásza-réten következik, ami egy remek füves pihenőhely. A Szamosbazár körutat a sziklaszoros szinte járhatatlannak tűnő szakadéka, és a hegytetőn körbevezető panorámaút teszi felejthetetlenné. A körút során barlangokat, vízeséseket, szakadékokat, vadabbnál vadabb erdőrengetegeket és különféle sziklaképződményeket csodálhatunk meg. A körút során a Csodavár-barlanghoz vezető úthoz hasonlóan helyenként láncokba kapaszkodva, vagy létrákon kell másznunk.

Megközelíthetősége:

A Bihar-hegységet kelet-nyugati irányban átszeli a Havasrekettye (Răchiţele) – Ponor-ék (Ic Ponor) – Pádis – Boga – Vasaskőfalván (Pietroasa) átvezető 53 km hosszú makadám erdészeti út (ebből Havasrekettyétől Pádisig 31 km és Pádistól Vasaskőfalváig pedig 22 km a távolság).
A Pádis-fennsíkot Magyarország felől a legegyszerűbben az E79-es úton a Nagyvárad (Oradea) – Belényes (Beius) – Vasaskőfalva (Pietroasa) útvonalon lehet megközelíteni.

Útviszonyok:

Vasaskőfalváig jó minőségű aszfaltúton, innentől burkolatlan úton lehet feljutni a Szamosbazárig. A Boga-telepig vezető szakaszt 2008 nyarán elkezdték korszerűsíteni, de onnantól a fennsíkra elég kátyús, sziklás makadám erdészeti út vezet fel.

És itt egy turistatérkép a könnyebb tájékozódáshoz

Forrás: Wikipédia
Forrás: Sherpa.ro

A Csodavár (románul Cetăţile Ponorului) egy hatalmas karsztjelenség és barlangrendszer Erdélyben, a Bihar-hegységben, Pádis közelében. Az 1200 méter  magas Pádis-karsztfennsík legmélyebb pontján fekszik, mintegy 1000 méteres magasságban.

A Bihar-hegység (román nyelven: Munţii Bihorului) az Erdélyi-Szigethegység része. A Bihar-hegységben található például a Szigethegység legmagasabb pontja, a Nagy-Bihar (román nyelven: Curcubăta Mare) 1849 méter magas csúcsa, valamint a Csodavár nevű képződmény.
Magát a Bihar-hegységet geológiailag két részre lehet osztani: az északi rész mészkőből, míg a déli rész kristályos palából áll.

Pádis-fennsík

A hegység déli felében terül el. Földrajzi feltárását többek között Czárán Gyula végezte. A magyar tájnevek, illetve a mostani jelzett turistaútvonalak nagy része az ő nevéhez fűződik. Az 1300 méter magasan elterülő fennsík jellegzetes karsztvidék, ahol megtaláljuk annak összes jellemző jelenségét:

    * karsztforrásokat

    * víznyelőket

    * töbröket (dolinákat)

    * barlangokat

A Pádis fennsíkon található a Csodavár (román nyelven: Cetăţile Ponorului) Erdély egyedülálló exo-karsztjelensége, Európa legnagyobb ilyen jellegű képződménye. Három hatalmas dolinából áll, melyeket a hihetetlen méretű Csodavár barlang köt össze. A Csodavár vagy ahogyan néhol hívják, víznyelő barlang három, egymástól egy kisebb nyereggel, illetve alagúttal/barlanggal elválasztott 100-300 méter átmérőjű és 100-200 méter mélységű dolinából alkotják a Csodavárt. A Csodavár vezeti le a Pádis – fennsík csapadékvizét a felszín alatti barlangi folyón keresztül. A barlang főbejárata 78 méter magas és 30 méter széles. Csodavár keletkezése:

A lefolyástalan karsztfennsík alatt összegyűlt patakok vize idővel olyan hatalmas, száz méternél is mélyebb, függőleges falú járatokat vájt magának, hogy azok nem bírván a felette nehezedő kőfelszín hatalmas nyomását, a földtani mozgások során részlegesen vagy teljesen beomlottak.

1887-ben véletlenül bukkant rá Tóbiás Miklós erdőmérnök erdőrendezési földmérő munka közben. A következő évben K. Nagy Sándor ismertette meg vele a nagyközönséget Biharország című művében.

Forrás: Wikipédia és egyéb internetes oldalak