A vulkanikus eredetű Zemplén-hegységben a Sólyomkő szikla és az Amadé-vár romjai voltak legutóbbi túránk állomásai. A Hejcétől nem messze található közismert sziklamászó helyet a Sólyomkő sziklát, valamint a tőle néhány kilométerre északra fekvő Amadé-vár romjait és a mellette található sziklakilátót 2009. szeptember 19-én kerestük fel.
Ez a hazai túra teljesen más hangulatú volt, mint a legutóbb a Szlovák hegységekben, a Tátrában 2000 méter felett megtett túrák – sokkal könnyebnek ígérkezett, de a végére azért jól elfáradtunk. Habár nem voltunk kifejezetten magasan a kilátás innen is remek volt, az idő pedig fantasztikus. Gyönyörű napsütés, felhőmentes égbolt, a sziklakilátópontokról pedig remek látvány fogadott minket.
Az Amadé-várról és a Sólyomkőről néhány információ a Táj ismertetőben. A túrához irányadó térkép részlete a Túra térképek között
Legutóbbi hazai túránk reggelén kissé hűvös enyhé szeles idővel kezdődött a nap. Viszont felhőnek nyoma sem volt az égen. Ellentétben a Magas-Tátra túrával aznap csodaszép napos időnek néztünk elébe. És így is lett. Már az úton is szép tiszta napos időben autókáztunk Nyíregyházán keresztül Tokaj felé, majd a Kopasz hegyet dél felől kerülve elhaladtunk Boldogkőváraljai vár és a Vizsolyi Bibliának otthont adó templom mellett és kb 3 órás utazást követően érkeztünk meg Hejcére. Nem messze a piros túrajelzéstől sikerült egy kellemes zöld környezetben leparkolni a kocsit és azonnal indulhattunk is úticélunk felé a Sólyomkőre.
A Sólyomkőhöz vezető úton készült képek galériája:
A falunak egy részén keresztül halad a turista út, mely hol jobb, hol rosszabb minőségű aszfaltozott szakaszokból áll. Az út alsóbb szakaszai vannak rosszabb állapotban, azon valószínűleg többen járnak járművekkel. Nem kell sokat haladni, hogy egy nagyobbacska tisztásra érjünk, ahol motoros sárkányrepülők parkoltak. A táj a síkvidék és az alacsonyabb dombok (hegyek) látványától vegyes. A tisztást elhagyva az utat mindkét oldalról fák szegélyezik, melyek néhol csak az útszélén vannak néha pedig egész erdősávok között közlekedünk.
Az út mellett egy patak folyik – víz sajnos nagyon kevés volt benne -, mely látványban nem ér fel a Szlovák vagy Erdélyi hegyekben látható vízfolyásokkal, de halk csörgedezése hangulatosabbá teszi az erdei tájat. A magas fenyőfák hűvösét elhagyva a kavicsos úton felfelé haladva, ha vissza tekintünk jobbra látható Hejce település lent a völgyben. A következő erdei szakasz már nem fenyőfákból áll. Tölgy erdőn keresztül visz tovább utunk, ahol érdemes néha kicsit megpihenni és megkóstolni az út mellett lévő szeder bokrokon található csemegét – persze csak ha ősszel járunk erre, amikor éppen érik a szeder 
A kanyargós erdei út után ismét távolabb kerülnek a fák az úttól és egész jó kilátás nyílik nyugat felé, a karszthegység irányába (Aggtelek). Itt értük el a Fehér-kút csúcsot, mely 585 méter magas és itt ered a forrás, melynek vize lentebb patakként halad tovább. A forrásnál van egy erdészház valamint, szabadtéri főzőhely, padok, ahol étkezni lehet. Mi is neki láttunk, na nem főzni csak megenni az otthonról hozott ennivaló egy részét.
Rövidke pihenő után indultunk is tovább a Sólyomkő felé. Ehhez kicsit vissza kell menni az erdészháztól a Telkibányára vezető út kereszteződéséig és itt meredeken elindulni felfelé. Habár ez a meredek nem annyira meredek mint a Lorenz-hágóra vezető út és nem is kell folyamatosan felfelé kaptatni, azért meg lehet benne izzadni – még a hűvös erdő ellenére is. Az erdőbe érve érdekes hangokat hallani. Madárcsicsergés nem sok volt, de szarvasbőgést lehetett hallani egészen a Sólyomkőig.
Nem is kellett sokat gyalogolni, hogy meglássuk a Sólyomkő sziklát, mely népszerű sziklamászó hely is egyben. Magas meredek sziklafalai nagyon jó terepet kínálnak a mászás szerelmeseinek. Odaérkezésünkkor éppen senki nem próbálta megmászni a sziklafalat, de délután, amikor már visszafelé tartottunk az Amadé-vár romjaitól már egy mászó csoport volt a sziklafal lábánál.
A Sólyomkő sziklapárkányáról szép a kilátás. Igaz nem vágott úgy mellbe, mint legutóbb a Magas-Tátra, de szép a táj. Zöld dús növényzet és nem az a kopár szikla mint a Tátrán inkább a Trstie túrához hasonló élményt nyújt a tájt. A szikláról lelátni vissza Hejcére és tovább az úton, amelyiken idefelé jöttünk, Vilmány, Vizsoly felé. Két nagyobb sziklapárkány is van a Sólyomkőn, érdemes mindkettőről megcsodálni a panorámát. El is időztünk itt egy kicsit – készült jó sok fotó is . A szikrázó napsütésben csalóka volt a látvány. A rétek úgy csillogtak, mintha tavak lennének a települések között, de távcsővel szemügyre véve beláttuk, hogy csak érzékeink csalódtak.
A Sólyomkő szikláról visszatértünk az erdőbe ahol lankásabb szakasz következett. A pár éve a borsó-hegyen történt repülőgép baleset áldozatainak emelt emlékmű irányába haladtunk tovább, de magát az emlékművet nem néztük meg, mert a turista út nem arra vezet. Jobbra kell eltérni az ösvényen és az erdei szekérúton folytatni az utat az Amadé-vár felé.
Az Amadé-vár romjainál és a mellette lévő sziklakilátón készült fotók itt tekinthetőek meg:
A túra terepviszonyai nem igénylik a bakancs viseletét, habár már a Fehér-kútig vezető út is elég kavicsos, itt viszont volt egy eléggé sáros szakasz, ahol jól jött volna. Ismét fenyőerdő váltja a tölgyest egy kisebb tisztás után. Itt nem árt odafigyelni a piros jelzésre , mert az erdei elágazások megtévesztőek. A fenyőfák sűrűjében már megszűnik a szarvasbőgés, legalábbis ide már nem hallatszik el, pedig itt is lenni kell szarvasnak, mert nem messze az út mellett egy vadetetőt találni. Állatok nem voltak csak a részükre kitett renget alma – és vaddisznóknak sárfürdő. A fenyves után ismét tölgy. Változatos az erdő erre felé. És ismét egy emelkedősebb szakasz, melynek nehézségét még az úton lévő szikla darabok, kidőlt fák is nehezítik, mint egy akadály pályán.
A turistaút végig a gerincen halad. Néhol balra és jobbra is ki lehet látni a fák között a távolba, az erdőben pedig mohával szépen benőtt sziklapárkányok tarkítják az utat. Emelkedős és lefelé haladó szakaszok váltogatják egymást míg elérjük az Amadé-vár romjait. Igazából várromnak sem nevezném azt, ami megmarad az egykori építményből, annyira kicsi. Pedig egykor igazi lovagvár volt, melyet jó fekvése miatt nem tudott bevenni az ellenség.
A vár romja mellett továbbhaladva érhetjük el a sziklakilátót. Ide másztunk fel előbb és csak ezt követően a romokhoz. A jókora sziklapárkányról nagyon jó kilátás nyílik keleti és északi irányba, habár az északi oldalon magasodó fák lombja sokat eltakar a tájból. Kassa városa is csak a lombok között áttekintve látható, nincs teljes rálátás a városra – lehet persze, hogy lombhullás után vagy még kora tavasszal sokkal jobb a kilátás.
Az idő továbbra is szép volt, felhő szinte sehol csak napsütés. A Szél ugyan fújt egy kicsit, de nem volt vészes. A kellemes idő miatt elidőztünk itt is elég sokat, ebéd és némi pihenő után pedig megnéztük az Amadé-vár romjait is.
A szikláról lemászva vissza az erdőbe, onnan pedig fel a vár romjaihoz. Az egész rom szinte egyetlen falból áll, legalábbis az, ami igazán jól látható. Ettől még a Badacsonyban tett túrán látható romok is látványosabbak és nagyobbak, habár az nem biztos, hogy várrom. Az Amadé- várromtól kilátás nem igazán van, benőtte már az erdő. Sok időt nem is töltöttünk el itt fent, indultunk visszafelé a Sólyomkő irányába.
Az út visszafelé – mivel nem körtúra volt – ugyan az, mint felfelé, azzal a különbséggel, hogy fordítva esnek az emelkedős szakaszok . A visszaúton a nagy beszélgetésben egyszer rossz irányba fordultunk, de Zoli még idejében észrevette rossz útra tévedésünk és néhány méter kitérővel folytattuk a jó irányba.
Délutánra a szarvasbőgés megszűnt, helyette viszont megkezdődött a madárcsicsergés, ettől lett zajos az erdő na és a délután megérkező turistáktól. Már a Sólyomkő sziklánál is láttunk egy kisebb sziklamászó csapatot, de Fehér-kúthoz visszaérkezve már több kisebb csoport is elindult fölfelé a hegyre. Voltak, akik kellő határozottsággal haladtak céljuk felé és voltak, akik igen felkészületlenül – nem tudva mire vállalkoztak – vánszorogtak fölfelé Sólyomkő irányába.
A Fehér-kúti elágazásnál pihentünk egy kicsit. A monoton lefelé haladó köves útszakasz előtt még elidőzött tekinttünk a távoli hegyeken.
A néhány perces pihenő után nekivágtunk az utolsó szakasznak vissza Hejcére. Az úton még találkoztunk egy-két csoporttal, akik most érkeztek. Szlovákok, Magyarok vélhetően a már említett emlékműhöz indultak. Már majdnem elértük a települést, amikor Zoli próbálta megkeresni hol is látható a Sólyomkő. Ekkor jöttünk rá, hogy egész úton a szemünk előtt volt és észre sem vettük. A kopár sziklaperem már messziről látszik. Nem csak Hejcéról, de már a Hejcére vezető autóúton is megpillanthatja az ember.
A kocsihoz visszaérve a túraruhák lecserélése mellett még egy kis diószedés is belefért az időbe az utcán található diófa alól – reméljük a tulajdonosa nem haragszik túlságosan. Ezt követően pedig már csak egy dolog volt hátra, haza autókázni Debrecenbe.
Mivel tavasz óta folyamatosan külföldön túráztunk már éppen ideje volt egy hazai környezetben megtett túrának is. Az idő nagyon jó volt, napsütéses, de nem túl meleg. A helyszín jó választás volt, a táj és túraélmény szempontjából egyaránt. Habár rövidnek tűnt kb 6 órát vett igénybe és kellően elfárasztott mindhármónkat.
A Hejcéről a Sólyomkőhöz, onnan pedig az Amadé-vár romjaihoz tett túrán részt vett csapat:
Szilvi, Zoli és én.
Akik kicsit több időt szánnak rá a környéken még felkereshetik a Borsó hegyen az emklékművet, valamint a Pálos kolostor romjait is Gönc határában.
Jó utat és kellemes időt mindenkinek, aki belevág!
sspace, admin
[...] Sólyomkő és az Amadé-vár romjai a Zemplénben Sólyomkő és Amadé-vár túra térképrészlete [...]
[...] Sólyomkő és Amadé-vár túrabeszámoló és a Zempléni tájismertető már az [...]