Kellemes, napsütéses tavaszi időnk volt 2010. április 18-án amikor elindultunk a Zemplén hegységbe, Újhutára, hogy megcsodáljuk a kilátást a Sólyom-bércről és a Nagy Péter-mennykőről. Az időjárás végig kegyes volt hozzánk, így remek tavaszi túrán vehettünk részt. Az előző tavaszi túrához képes csekélyebb létszámban, csupán hárman vágtunk neki a Háromhuta környéki “túlélő túrának”.
- Kilátás a Sólyom-bércről a Regéci vár irányába
Túra adatai:
Túra dátuma: 2010. április 18.
Túra jellege: Középhegységi túra, hazai túra
Túra útvonal típus: Körtúra
Nehézségi szint: Könnyű túra
Javasolt túraidőszak: Tavasz
Javasolt felszerelés: Túrabakancs esősebb napok után, egyébként túracipő elegendő, napvédő krém ajánlott, ruházat tavaszi időjárásnak megfelelően
Kiindulási hely: Újhuta, temető melletti parkoló, kb 300 méteren
Megtett táv: 16 km
Túra teljes időtartama: 6 óra
Összes szintemelkedés: kb 500 méter
Érintett csúcsok: Sólyom-bérc 564 m, Nagy Péter-mennykő 709 m
Útvonal:
Újhuta központjából a kék négyzet turistajelzésen, a Tolcsva patak mentén, a Flórika forrás mellett a Szpalanyica-völgyön keresztül – Mlaka-rétetről a sárga háromszög jelzésű ösvényen Sólyom-bércig – vissza a Mlaka-rétre a kék jelzésen északnyugati irányban István-kúthoz – a kék háromszög jelzésű leágazásnál jobbra Nagy Péter-mennykőig- vissza a Mlaka rétre – a sárga jelzésű turista ösvényen kb 2 km lefelé Középhutára, majd aszfaltúton újabb 2 km Újhutáig.
Táj és település ismertető:
Bükkzsérc honlapja: www.haromhuta.hu
Wikipédia linkek: Háromhuta
Újhutától a Mlaka rétig
A képek egy része még az Újhutára vezető úton készült. A belvizes (árvizes) területek és a bővizű patakok láttán sejthető volt, hogy ezen a túrán valószínűleg nem lesz hiány vízben. Nem is volt! Túránk során ér, csermely és patak (és némi sártenger) is keresztezte utunk, de minden akadályt leküzdve teljesítettük a távot. Szóval előre is bocsi, de a képek jelentős részén mindenfelé csordogáló, folydogáló kisebb-nagyobb vízfolyás lesz látható.
A túrát Szilvi, Zoli, én és a fényképezőgép Újhuta központjából indítottuk, amely egy kellemes kis üdülőfalu a Zempléni-hegység belsejében, körülbelül 300 méter magasságban. Újhuta nem önálló település, hanem Háromhuta község része (a község része Óhuta és Középhuta is). Újhutából a kék négyzet turistajelzésen, a Tolcsva patak mentén indultunk el, a település elhagyását követően a Szpalanyica-völgyön haladtunk keresztül.
Első jelentősebb pihenő hely a Flórika forrás. Nevének eredetét a galériában található képek egyikén olvashatják az érdeklődők. A Flórika forrás környéke tiszta, a padok jó állapotban vannak, kellemes kis pihenőhely. A táj ilyenkor még elég kopár, fákon nem sok levél, szinte csak a szép zöld mohás fák, kövek adnak némi színt a tájnak. A túra első szakasza aszfaltos, köves úton halad, de a patak csobogása, a friss víz illata, a sok kis vízfolyás nagyon feldobja az egészet. A táj sok helyen olyan volt számomra, mint a tavaly őszi Amadé vár romjaihoz vezető túrán – A Sólyom-bércnél , ahol már nem volt patak már egészen deja vu érzésem volt.
Mlaka-rét
Ahogy véget ért a Szpalanyica-völgy, véget ért a patak és a kék négyzet jelzés is, és egy elágazáshoz értünk. Itt balra fordultunk, és a kék jelzésen kb. 1 km után elértük a Mlaka-rétet. A Mlaka-réten kis pihenő hely, sajnos tele szeméttel, így ott lepihenni nem lehet. A hely eléggé fel volt ázva, az út sok helyen sárosnak mondható, nem ritka a vízátfolyás sem – hiányoltam is a szlovákiai turistautakon megszokott vízelvezető árkokat.
Sólyom-bérc
A Mlaka rétről mi balra fordulva a sárga háromszög jelzésű ösvényen indultunk tovább Sólyom-bérc felé, de javasolt inkább előbb egyenesen tovább menni István-kút felé, fel a Nagy Péter-mennykőig, így nem kell a Mlaka réten többször áthaladni. Szóval a sárga háromszög jelzés mentén kapaszkodtunk fel az 564 méter magasságú Sólyom-bércre, amely remek kilátóhely, többek között Regéc várának romjait is látni lehet innen.
Bevallom nem tudtam melyik vár romjai láthatóak a szemközti hegyen, így hát Zolihoz fordultam segítségért. Zoli viszont válasz helyett csak tippeket adott.
Miközben a lehetséges válaszokra figyeltem a panorámafotó készítésnél elszúrtam az illesztés, ezért azok nem teljesen fedik a valóságot.
A Sólyom-bércen ért minket az ebéd idő. Ebéd közben pedig tovább élvezhettük a csöndet és a táj szépségeit. Ezúttal semmilyen sámán dobos nem zavarta meg a nyugalmat, nem volt a közelben egyetlen turista sem rajtunk kívül.
Zoli, aki már volt a Regéci várban ekkor tett egy nagy felismerést: ha innen látszik a Regéci vár, a Regéci várból is látszik a Sólyom-bérc, valószínűleg akkor is, ha ezt eddig sosem vette észre. És nem ő volt az egyetlen, aki a túrán ilyen jelentős felfedezést tett.
Én már korábban kénytelen voltam megállapítani egy csodást tényt, miszerint a víz mindig lefelé folyik. Még akkor is ha ez másként látszik. A Mlaka-rétre tartva amikor véletlenül magam elé néztem, döbbenten vettem észre hogy mellettünk a kis patak eddig velünk szembe folyt és most velünk azonos irányba fut, felfelé folyik. Gondoltam, jé, hogy mik vannak, felfelé folyó patak! Én naív, csak azt nem vettem észre, hogy időközben irányt váltottunk és már lefelé mentünk a hegygerincről a kicsit mélyebben fekvő rét irányába – hát erre is jó egy túra, a természet nyugalmában nagy felfedezéseket tehetünk
A nagy felismerések és csoportkép elkészítése után visszaereszkedtünk a Mlaka-rétre, és a kék jelzésen folytattuk utunkat északnyugati irányban. Következett az István-kút, az erdészházzal és a vadászházzal.
Végzetes kitérő, Eden tó, Péntek 13 és a többiek…
- A túlélő-horror filmekből jól ismert környezet, kis ház a nagy semmi kellős közepén
A bevezetőben jelzett “túlélő túra” jelző erre a szakaszra vonatkozott, mivel ez volt a túra legizgalmasabb és egyben leghátborzongatóbb szakasza. Az amerikai túlélő-horror műfajból jól ismert környezet, kihalt táj, egy elhagyatott ház a nagy semmi közepén. Zolinak a “Péntek 13″, nekem inkább a “Wrong turn” jutott eszembe róla. Mindenesetre hangulatos a hely, a “Ház a tónál”.
- Kísérteties erdészház István-kútnál
A tóparti ház után következett az erdészház. Hangulat továbbra is horrorba illő. Még mindig a kihalt erdei környezet, elhagyatott ház, tűzrakóhely, romos kis kő építmény a ház mellett, mind-mind csupa olyan elem, ahol a baltás, darabolós gyilkosok szokták munkájukat végezni.
Szerencsénkre sem Jason a láncfűrésszel, sem a kannibálok nem voltak otthon. Gondolom kihasználva a jó időt ők is túráztak egyet valahol 
így hát nyugodtan folytathattuk utunkat István-kút mellett elhaladva.
Felfelé a Nagy Péter-mennykőhöz
Ahogy visszatértünk az emelkedős szakaszhoz a vízfolyások is kezdtek újra megjelenni. Egy mini Grand-kanyonon átkelve körülbelül másfél km után elértük a kék háromszög jelzésű leágazást, ahol a nagy sártengernél a kék jelzésű útról jobbra kell (fel) letérni a Nagy Péter-mennykő kilátóhely felé.A kék háromszög jelzésű ösvényen (a jelzés helyenként meglehetősen gyéren volt felfestve) a 709 méter magasságú Nagy Péter-mennykőre kapaszkodtunk fel, ahonnan remek kilátás tárult elénk északi irányban. El lehetett látni egészen a Hegyközig, és a Füzéri vár romjait is felfedezhettük a távolban. Itt is csönd és nyugalom honolt, sehol egy turista. Jó nekünk, így legalább itt is senkitől sem zavartatva pihenhettünk egy kicsit. Miután kigyönyörködtük magunkat újabb csoport fotó és irány vissza a Mlaka rétre. Habár Zoli nagyobb forgalomra számított turistákkal ekkor találkoztunk először, éppen a tóparti ház felé tartottak – vagy nem is turisták voltak, hanem a házigazdák? Hmmm.
Útban Középhutára
Mlaka-rétről a sárga jelzésű turista ösvényen bő 2 km megtétele után lehet leérni Középhutára. Az út zömében fás, erdős területen vezet, tisztás nem sok. Ez egy kellemes sétálós szakasz. Itt ismét turistákkal találtuk szemben magunkat, szerencsére a csöndesebb fajtából. Se dob, se csörgő! Nem érdemes elsietni ezt részét a túrának, szépek a mohás sziklák, fák és jobbra az erdőn át kitekintve jól látható a Regéci vár romja is – igaz, ha Zoli és Szilvi nem állnak meg ott én észre sem veszem. A Kotliszka elágazásnál a keskenyebb, kevésbé járt úton folytatódik a sárga jelzés. A kellemes sétálós szakasz itt már meredekebben ereszkedik. Igaz nem egy tátrai meredekség, de a sáros, csúszós úton nem árt biztos lábakon állni és a lába elé nézni az embernek. Ha jól emlékszem Zoli még az István-kútnál (vagy a Mlaka-rét felé) felfelé vezető szakaszon csúszott meg, nekem itt lefelé sikerült átélnem a fényképezőgépbe kapaszkodva egy kisebb esést. Szerencsére a gép és a fotók is megúszták sérülés nélkül.
Középhutától Újhutáig
A Tolcsva patakon kétszer is átkelve (előbb átugorva, majd hídon is keresztül haladva) ismét elértük a műutat és Középhuta települést. Innen újabb (aszfaltúton megtett) 2 km után értük el a kiindulópontunkat, Újhuta központját. Az úton láthatunk néhány szép épületet és néhány kissé lepusztultat is. Kár értük, fénykorukban biztos nagyon jól néztek ki. Ez az országos pénztelenség vagy talán egy kicsit nemtörődömség is oda vezet, hogy lassan semmi sem marad a régebbi idők emlékeiből. de nem csak nálunk van ez így. Eszembe is jutott a Skalisko túra és a Gulyapallag üdülő, mely egykor szintén szebb napokat is megélhetett.
A túra vége…
Továbbra is elmondhatom, hogy eddig nem volt olyan túra, amely ne tetszett volna. A Háromhuta környéki tájak is érdemesek arra, hogy meglátogassuk őket. A tavasz pedig ideális évszak ehhez. Bővizű patakok, kellemes erdei táj, jó kilátás, szóval minden adott egy kellemes túrához.
Jó utat és szép időt mindenkinek a túrához!
A túrán részt vett kis csapat: én, Szilvi, Zoli
- Sólyom-bércen állva, háttérben a Regéci vár
Beszámoló: Zoli és sspace
Fotók: sspace (ha egy fotón sok a víz, akkor azt csakis én kattinthattam )
[...] Sólyom-bérc és Nagy Péter-mennykő, túra Háromhuta környékén … [...]