Kellemes, napsütéses tavaszi idÅ‘nk volt 2010. április 18-án amikor elindultunk a Zemplén hegységbe, Újhutára, hogy megcsodáljuk a kilátást a Sólyom-bércrÅ‘l és a Nagy Péter-mennykÅ‘rÅ‘l. Az idÅ‘járás végig kegyes volt hozzánk, Ãgy remek tavaszi túrán vehettünk részt. Az elÅ‘zÅ‘ tavaszi túrához képes csekélyebb létszámban, csupán hárman vágtunk neki a Háromhuta környéki “túlélÅ‘ túrának”.
- Kilátás a Sólyom-bércről a Regéci vár irányába
Túra adatai:
Túra dátuma: 2010. április 18.
Túra jellege: Középhegységi túra, hazai túra
Túra útvonal tÃpus: Körtúra
Nehézségi szint: Könnyű túra
Javasolt túraidőszak: Tavasz
Javasolt felszerelés: Túrabakancs esősebb napok után, egyébként túracipő elegendő, napvédő krém ajánlott, ruházat tavaszi időjárásnak megfelelően
Kiindulási hely: Újhuta, temető melletti parkoló, kb 300 méteren
Megtett táv: 16 km
Túra teljes időtartama: 6 óra
Összes szintemelkedés: kb 500 méter
Érintett csúcsok: Sólyom-bérc 564 m, Nagy Péter-mennykő 709 m
Útvonal:
Újhuta központjából a kék négyzet turistajelzésen, a Tolcsva patak mentén, a Flórika forrás mellett a Szpalanyica-völgyön keresztül – Mlaka-rétetrÅ‘l a sárga háromszög jelzésű ösvényen Sólyom-bércig – vissza a Mlaka-rétre a kék jelzésen északnyugati irányban István-kúthoz – a kék háromszög jelzésű leágazásnál jobbra Nagy Péter-mennykÅ‘ig- vissza a Mlaka rétre – a sárga jelzésű turista ösvényen kb 2 km lefelé Középhutára, majd aszfaltúton újabb 2 km Újhutáig.
Táj és település ismertető:
Bükkzsérc honlapja: www.haromhuta.hu
Wikipédia linkek: Háromhuta
Újhutától a Mlaka rétig
A képek egy része még az Újhutára vezetÅ‘ úton készült. A belvizes (árvizes) területek és a bÅ‘vizű patakok láttán sejthetÅ‘ volt, hogy ezen a túrán valószÃnűleg nem lesz hiány vÃzben. Nem is volt! Túránk során ér, csermely és patak (és némi sártenger) is keresztezte utunk, de minden akadályt leküzdve teljesÃtettük a távot. Szóval elÅ‘re is bocsi, de a képek jelentÅ‘s részén mindenfelé csordogáló, folydogáló kisebb-nagyobb vÃzfolyás lesz látható.
A túrát Szilvi, Zoli, én és a fényképezÅ‘gép Újhuta központjából indÃtottuk, amely egy kellemes kis üdülÅ‘falu a Zempléni-hegység belsejében, körülbelül 300 méter magasságban. Újhuta nem önálló település, hanem Háromhuta község része (a község része Óhuta és Középhuta is). Újhutából a kék négyzet turistajelzésen, a Tolcsva patak mentén indultunk el, a település elhagyását követÅ‘en a Szpalanyica-völgyön haladtunk keresztül.
ElsÅ‘ jelentÅ‘sebb pihenÅ‘ hely a Flórika forrás. Nevének eredetét a galériában található képek egyikén olvashatják az érdeklÅ‘dÅ‘k. A Flórika forrás környéke tiszta, a padok jó állapotban vannak, kellemes kis pihenÅ‘hely. A táj ilyenkor még elég kopár, fákon nem sok levél, szinte csak a szép zöld mohás fák, kövek adnak némi szÃnt a tájnak. A túra elsÅ‘ szakasza aszfaltos, köves úton halad, de a patak csobogása, a friss vÃz illata, a sok kis vÃzfolyás nagyon feldobja az egészet. A táj sok helyen olyan volt számomra, mint a tavaly Å‘szi Amadé vár romjaihoz vezetÅ‘ túrán – A Sólyom-bércnél , ahol már nem volt patak már egészen deja vu érzésem volt.
Mlaka-rét
Ahogy véget ért a Szpalanyica-völgy, véget ért a patak és a kék négyzet jelzés is, és egy elágazáshoz értünk. Itt balra fordultunk, és a kék jelzésen kb. 1 km után elértük a Mlaka-rétet. A Mlaka-réten kis pihenÅ‘ hely, sajnos tele szeméttel, Ãgy ott lepihenni nem lehet. A hely eléggé fel volt ázva, az út sok helyen sárosnak mondható, nem ritka a vÃzátfolyás sem – hiányoltam is a szlovákiai turistautakon megszokott vÃzelvezetÅ‘ árkokat.
Sólyom-bérc
A Mlaka rétrÅ‘l mi balra fordulva a sárga háromszög jelzésű ösvényen indultunk tovább Sólyom-bérc felé, de javasolt inkább elÅ‘bb egyenesen tovább menni István-kút felé, fel a Nagy Péter-mennykÅ‘ig, Ãgy nem kell a Mlaka réten többször áthaladni. Szóval a sárga háromszög jelzés mentén kapaszkodtunk fel az 564 méter magasságú Sólyom-bércre, amely remek kilátóhely, többek között Regéc várának romjait is látni lehet innen.
Bevallom nem tudtam melyik vár romjai láthatóak a szemközti hegyen, Ãgy hát Zolihoz fordultam segÃtségért. Zoli viszont válasz helyett csak tippeket adott.
Miközben a lehetséges válaszokra figyeltem a panorámafotó készÃtésnél elszúrtam az illesztés, ezért azok nem teljesen fedik a valóságot.
A Sólyom-bércen ért minket az ebéd idÅ‘. Ebéd közben pedig tovább élvezhettük a csöndet és a táj szépségeit. Ezúttal semmilyen sámán dobos nem zavarta meg a nyugalmat, nem volt a közelben egyetlen turista sem rajtunk kÃvül.
Zoli, aki már volt a Regéci várban ekkor tett egy nagy felismerést: ha innen látszik a Regéci vár, a Regéci várból is látszik a Sólyom-bérc, valószÃnűleg akkor is, ha ezt eddig sosem vette észre. És nem Å‘ volt az egyetlen, aki a túrán ilyen jelentÅ‘s felfedezést tett.
Én már korábban kénytelen voltam megállapÃtani egy csodást tényt, miszerint a vÃz mindig lefelé folyik. Még akkor is ha ez másként látszik. A Mlaka-rétre tartva amikor véletlenül magam elé néztem, döbbenten vettem észre hogy mellettünk a kis patak eddig velünk szembe folyt és most velünk azonos irányba fut, felfelé folyik. Gondoltam, jé, hogy mik vannak, felfelé folyó patak! Én naÃv, csak azt nem vettem észre, hogy idÅ‘közben irányt váltottunk és már lefelé mentünk a hegygerincrÅ‘l a kicsit mélyebben fekvÅ‘ rét irányába – hát erre is jó egy túra, a természet nyugalmában nagy felfedezéseket tehetünk
A nagy felismerések és csoportkép elkészÃtése után visszaereszkedtünk a Mlaka-rétre, és a kék jelzésen folytattuk utunkat északnyugati irányban. Következett az István-kút, az erdészházzal és a vadászházzal.
Végzetes kitérÅ‘, Eden tó, Péntek 13 és a többiek…
- A túlélő-horror filmekből jól ismert környezet, kis ház a nagy semmi kellős közepén
A bevezetÅ‘ben jelzett “túlélÅ‘ túra” jelzÅ‘ erre a szakaszra vonatkozott, mivel ez volt a túra legizgalmasabb és egyben leghátborzongatóbb szakasza. Az amerikai túlélÅ‘-horror műfajból jól ismert környezet, kihalt táj, egy elhagyatott ház a nagy semmi közepén. Zolinak a “Péntek 13″, nekem inkább a “Wrong turn” jutott eszembe róla. Mindenesetre hangulatos a hely, a “Ház a tónál”.
- KÃsérteties erdészház István-kútnál
A tóparti ház után következett az erdészház. Hangulat továbbra is horrorba illÅ‘. Még mindig a kihalt erdei környezet, elhagyatott ház, tűzrakóhely, romos kis kÅ‘ épÃtmény a ház mellett, mind-mind csupa olyan elem, ahol a baltás, darabolós gyilkosok szokták munkájukat végezni.
Szerencsénkre sem Jason a láncfűrésszel, sem a kannibálok nem voltak otthon. Gondolom kihasználva a jó időt ők is túráztak egyet valahol 
Ãgy hát nyugodtan folytathattuk utunkat István-kút mellett elhaladva.
Felfelé a Nagy Péter-mennykőhöz
Ahogy visszatértünk az emelkedÅ‘s szakaszhoz a vÃzfolyások is kezdtek újra megjelenni. Egy mini Grand-kanyonon átkelve körülbelül másfél km után elértük a kék háromszög jelzésű leágazást, ahol a nagy sártengernél a kék jelzésű útról jobbra kell (fel) letérni a Nagy Péter-mennykÅ‘ kilátóhely felé.A kék háromszög jelzésű ösvényen (a jelzés helyenként meglehetÅ‘sen gyéren volt felfestve) a 709 méter magasságú Nagy Péter-mennykÅ‘re kapaszkodtunk fel, ahonnan remek kilátás tárult elénk északi irányban. El lehetett látni egészen a Hegyközig, és a Füzéri vár romjait is felfedezhettük a távolban. Itt is csönd és nyugalom honolt, sehol egy turista. Jó nekünk, Ãgy legalább itt is senkitÅ‘l sem zavartatva pihenhettünk egy kicsit. Miután kigyönyörködtük magunkat újabb csoport fotó és irány vissza a Mlaka rétre. Habár Zoli nagyobb forgalomra számÃtott turistákkal ekkor találkoztunk elÅ‘ször, éppen a tóparti ház felé tartottak – vagy nem is turisták voltak, hanem a házigazdák? Hmmm.
Útban Középhutára
Mlaka-rétrÅ‘l a sárga jelzésű turista ösvényen bÅ‘ 2 km megtétele után lehet leérni Középhutára. Az út zömében fás, erdÅ‘s területen vezet, tisztás nem sok. Ez egy kellemes sétálós szakasz. Itt ismét turistákkal találtuk szemben magunkat, szerencsére a csöndesebb fajtából. Se dob, se csörgÅ‘! Nem érdemes elsietni ezt részét a túrának, szépek a mohás sziklák, fák és jobbra az erdÅ‘n át kitekintve jól látható a Regéci vár romja is – igaz, ha Zoli és Szilvi nem állnak meg ott én észre sem veszem. A Kotliszka elágazásnál a keskenyebb, kevésbé járt úton folytatódik a sárga jelzés. A kellemes sétálós szakasz itt már meredekebben ereszkedik. Igaz nem egy tátrai meredekség, de a sáros, csúszós úton nem árt biztos lábakon állni és a lába elé nézni az embernek. Ha jól emlékszem Zoli még az István-kútnál (vagy a Mlaka-rét felé) felfelé vezetÅ‘ szakaszon csúszott meg, nekem itt lefelé sikerült átélnem a fényképezÅ‘gépbe kapaszkodva egy kisebb esést. Szerencsére a gép és a fotók is megúszták sérülés nélkül.
Középhutától Újhutáig
A Tolcsva patakon kétszer is átkelve (elÅ‘bb átugorva, majd hÃdon is keresztül haladva) ismét elértük a műutat és Középhuta települést. Innen újabb (aszfaltúton megtett) 2 km után értük el a kiindulópontunkat, Újhuta központját. Az úton láthatunk néhány szép épületet és néhány kissé lepusztultat is. Kár értük, fénykorukban biztos nagyon jól néztek ki. Ez az országos pénztelenség vagy talán egy kicsit nemtörÅ‘dömség is oda vezet, hogy lassan semmi sem marad a régebbi idÅ‘k emlékeibÅ‘l. de nem csak nálunk van ez Ãgy. Eszembe is jutott a Skalisko túra és a Gulyapallag üdülÅ‘, mely egykor szintén szebb napokat is megélhetett.
A túra vége…
Továbbra is elmondhatom, hogy eddig nem volt olyan túra, amely ne tetszett volna. A Háromhuta környéki tájak is érdemesek arra, hogy meglátogassuk őket. A tavasz pedig ideális évszak ehhez. Bővizű patakok, kellemes erdei táj, jó kilátás, szóval minden adott egy kellemes túrához.
Jó utat és szép időt mindenkinek a túrához!
A túrán részt vett kis csapat: én, Szilvi, Zoli
- Sólyom-bércen állva, háttérben a Regéci vár
Beszámoló: Zoli és sspace
Fotók: sspace (ha egy fotón sok a vÃz, akkor azt csakis én kattinthattam )
[...] Sólyom-bérc és Nagy Péter-mennykÅ‘, túra Háromhuta környékén … [...]