Az előző heti barlangos túrához hasonló túrára készültünk a Bükk-hegységbe ezen a hétvégén is. Az időjárási előrejelzések ismét kedvezőek voltak, és végül hatan jöttünk össze vasárnapra. Különböző betegségek sajnos még indulás előtt megtizedelték leendő csapatunkat, így végül hárman indultunk el Debrecenből a túra napjának reggelén.
Szilvihez és hozzám új (és lelkes) túratársként a nemrég megismert kolléganőnk, Klári csatlakozott. Ezúttal is Lillafüreden tettük le az autót, ugyanabban a parkolóban, mint egy héttel korábban, elindulni viszont az ellenkező irányba indultunk el.
Gyönyörű színek az őszi erdőben. És még sokkal szebb ezt élőben látni!
A túra adatai:
Időpont: 2011. november 6.
Részvevők: Klári, Szilvi és Zoli
A túra jellege: részben oda és vissza túra, részben körtúra
Szintemelkedés: kb. 500 méter
Megtett távolság: kb. 14 km
Időtartam: Bőséges pihenőkkel és a barlangok megtekintésével együtt is kevesebb, mint 7 óra
Ajánlott időszak: minden évben tavasztól őszig
Kötelező felszerelés a fejlámpa, legfőképpen a Csókási-barlangba, a túrabakancs is ajánlott, a barlangok és a sár miatt
A túra első szakasza a Hámori-tó délnyugati partján vezetett végig, majd a tó végéhez érve a zöld jelzésű turistaúton folytattuk utunkat. Átkeltünk az országúton, és máris a Garadna-völgy északi oldalában találtuk magunkat. Egy kereszteződéshez érve áttértünk a piros jelzésű turistaútra és nyugati irányban haladtunk tovább aznapi első célpontunk, a Magos-kő felé. Mindeközben – mint egy héttel korábban – újra megcsodálhattuk az őszi természet színeit.
A piros jelzésű turistaútról kb. két és fél kilométer megtételét követően áttértünk a sárga jelzésű turistaútra, majd kb. másfél kilométer megtételét követően elértük a sárga háromszög jelzésű turistautat, amelyen már csak pár száz métert kellett megtenni a Magos-kő nevű kilátóhelyig. A Magos-kőről (635 m) gyönyörű panoráma tárult elénk minden irányba, ezen a helyen érdemes egy hosszabb időt is (elemózsiánk elfogyasztásával együtt legalább fél órát) eltölteni. Mi is így tettünk, mivel a hely hangulatát csak tovább fokozta az a kellemes napsütés, amely novemberhez képest szokatlanul magas hőmérsékletet (15-20 fokot) varázsolt nekünk erre a szép őszi napra.
Kb. két és fél kilométert tettünk meg visszafelé ugyanazon az úton, amelyiken a Magos-kőig mentünk. Egy elágazáshoz érve áttértünk a piros kereszt jelzésű turistaútra, a túra körtúra jellegű részéhez érve (a túrát legegyszerűbben a –o– ábrával lehetne sematizálni). Az elágazás után pár száz méterrel elértünk egy házat és egy pihenőhelyet, majd nem sokkal ezután a Csókási-barlang következett. A barlang bejárata nem a turistaút mellett, hanem attól kb. 100 méterrel jobbra található (a barlang nyílását a turistaútról nem is lehet látni). Előzetes információim alapján ettől a barlangtól vártam a legtöbbet, és nem is csalódtam egy cseppet sem. A bejárati nyílás meglehetősen szűk, és a kezünk segítségére is szükség van, ha le akarunk ereszkedni benne. A leírások szerint régebben egy létra segítette a lejutást, de szerencsére a létra hiánya nélkül sem vállalkoztunk lehetetlenre. Bent a barlangban kb. 40-50 métert tudtunk haladni (utána egy mély gödör állta utunkat), a látvány pedig mindhármunkat lenyűgözött. Sajnos a legtöbb cseppkőnek már csak a helyét találtuk meg (egyszerűen letördelték őket), de maga a barlang még így is nagyszerű élményt kínál a lelkes és érdeklődő turistáknak.
Folytattuk utunkat a piros kereszt jelzés mentén, és bő egy kilométer után elértük az Udvar-kő-barlangot, amelyet a köznyelv Dante poklának is nevez. Valójában ez már nem egy barlang, hanem egy víznyelő beszakadásával keletkezett sziklatölcsér. Kb. 20 méter mély aljában jóval hidegebb a levegő, mint odafenn, a pólómra ezért a kabátomat is felvettem. Rendkívül érdekes természeti képződmény, és bár nem barlang, az erre járók számára ez is kihagyhatatlan látnivaló.
Újabb egy kilométer megtételét követően tettünk egy kis kitérőt (meredek ereszkedéssel) a Felső-forráshoz, hogy a mellette található két barlangot is megtekintsük. A forrás könnyen megtalálható, de a két barlangról ez már egyáltalán nem mondható el. A kisebbikhez, amelyik inkább egy hasadék, mint egy barlang, én még felkapaszkodtam (nyílását Szilvi vette észre), de a nagyobbikat (többségi szavazás alapján ) ezúttal kihagytuk. Arra járó turisták magyarázták el nekünk, hogy hol is található tulajdonképpen. Sebaj, legközelebb azt is megnézzük !
Összegezve a napot: szép túra volt, kiváló csapattal és fantasztikus idővel!
Klári, Szilvi, Zoli a Magos-kőn
A beszámolót írta: Katona Zoltán
A képeket készítette: Csépke Klára, Gaska Szilvia és Katona Zoltán
