Idén korán kezdődött a Magas-Tátra szezon a TúraFotók.hu lelkes csapatának. 2011. augusztus 6-án idei második Magas-Tátra túráján a Koprova csúcson járt négy fős csapatunk Zoli vezetésével. Túratársai közül korábban csak Lajos járt a Magas-Tátrában, de ilyen magas csúcson még ő sem, így nagyszerű élmény volt mindhármuk számára.
Korábbi Koprova-csúcs túráról készült beszámolónk itt olvasható, a túráról videós összeállítás is megtekinthető.
Először a Magas-Tátrában
2011. augusztus 6-án indultunk a Magas-Tátrába a Koprova-csúcsot (Koprovsky stit, 2367 m) meghódítani. Napokkal előtte már kellően izgultam, hogy kétgyermekes családanyaként bírni fogom-e a tempót a fiúkkal. A jeles napon fél ötkor indultunk Debrecenből, és 8.40-re már a Csorba-tónál (Strbské pleso 1347 m) voltunk. A túrát 9.00 órakor kezdtük el. Egy 1 órás szakasz volt a kezdet, ami a poprádi-tóhoz (Popradské pleso, 1494 m) vezetett. A tavat elérve megálltunk néhány percre, megcsodáltuk a tájat, majd indultunk tovább az 1946 m magasan lévő, Nagy Hincó-tó (Velke-Hincovo pleso) nevű tengerszemhez (mélysége 54 m, vízhőmérséklete +8 fok).
Ezt a távot kb. 2,5 óra alatt tettük meg. Ez a szakasz már nehezebb volt, köszönhető a sziklás terepnek, és a szintkülönbségnek. Ahogy haladtunk felfelé, a növényzet egyre gyérebb lett, egy idő után a törpe fenyveseket felváltotta a sziklás terep, gyönyörű volt az érintetlen táj szépsége, a tiszta levegő. Számomra ez csodálatos volt, hiszen én még sohasem voltam ilyen magasságban. A tengerszemet elérve ismét pihentünk néhány percet, felkészülve a meredek útra, ami a hágóhoz vezetett fel. Ez a szakasz teljesen sziklás volt, a szintkülönbség kb. 250 m, amit elég rövid távon kellett megtennünk.
A hágót elérve egy kicsit inamba szállt a bátorságom, ugyanis Zoli felmutatott a felhők közé, tudatva velem, hogy oda kell feljutnunk. Én akkor láttam meg a csúcsot, ahol emberek ültek, mint fecskék a villanydróton. Még mentem velük egy kicsit, majd szóltam, hogy én inkább megvárom őket. Nem volt tériszonyom, csak mikor felnéztem a csúcsra, és az oda vezető útra, hát eléggé megijedtem. Mindenhol csak szikla volt, körülöttem csak a felhők… A fiúk nógattak, hogy itt már nem adhatom fel, hiszen már csak bő 150 m szintkülönbséget kell megtennem, és a csúcson vagyok. Hiába mentegetőztem, hogy én egy alföldi gyerek vagyok, és nekem már ez is dicsőség, hogy idáig feljutottam (kb. 2200m), Lajos csak nógatott (örök hála neki érte), így hát én is meghódítottam a Koprova-csúcsot.
Visszagondolva már én is úgy érzem, hogy hiba lett volna ezt kihagyni, hiszen a látvány, ami elém tárult egyszerűen gyönyörű volt. A csúcsról, ha körbenéztem, 5 tengerszemet is láttam, a szemben lévő csúcsot még hó fedte, és a fejem felett a felhők voltak. Az emberek (szlovák, lengyel, magyar és még ki tudja, hogy milyen nemzetiségűek) egymás mellett üldögéltek, és csodálták az eléjük táruló látványt. Hát igen egyszerűen felemelő élmény volt számomra is, amit láttam. Sajnos kb. csak egy fél órát tudtunk időzni a csúcson, mert egy felhő zavart meg bennünket, és tartva attól, hogy elered az eső, elindultunk lefelé.
Az út lefelé már viszonylag könnyen ment, a hágónál még visszanéztem, és megcsodáltam az akkor már félig felhőbe borult Koprova-csúcsot. A Nagy Hincó-tónál felfrissítettem magamat, a mindössze csak +8 C-os tiszta vízzel. A kocsihoz kora este, háromnegyed hatra értünk le, Debrecenbe pedig este fél 11-kor érkeztünk meg.
2011.08.06. nap összegzése:
- egy jó csapat
- 9 órás túra (ebből kb. 1 óra pihenő)
- kb. 1000 m. szintkülönbség megtétele
- kellemes idő kb: 15 C.
a másnap:
- felfokozott hangulat az előző napon átéltek miatt.
- élménybeszámoló férjnek és a két gyerkőcnek
- kb. 10 telefon az aggódó rokonoknak (anya, 3 tesó, barátnő, stb.)
- IZOMLÁZ (amely 3 napig tartott, de az elég kemény 3 nap volt.)
Beszámolót írta: Szabóné Veres Rita
A Koprova-csúcs túrán részt vett csapat: Zoli, Peti (háttérben), Lajos, Rita
Újoncok a Magas-Tátrában, pihenő a Koprova-csúcson
Fotók: Faragó Lajos (képen fehér pólóban)
