A 2008-2009-es tél a megelőző évekhez képest meglepően hidegre és hosszúra sikeredett, így aztán a 2009. évi első túránkra csak áprilisban, húsvét előtti szombaton került sor. Endrével és Judittal négyesben kezdtük el a napot, találkozóhelyünk Buják községben volt. Ebből már biztosan sokan kitalálták első célpontunkat, a bujáki vár romjait.
A községhez vezető út sajnos meglehetősen kátyús, legyünk nagyon óvatosak, ha erre járunk. Bujákon keresztülhaladva, néhány kilométerrel a település után érdemes az autót letenni. A várrom az alatta elhaladó műúttól kb. 15 percre található. A falakból meglehetősen tekintélyes részek maradtak meg, a kilátás pedig remek. Nem szabad kihagyni! Buják a középkorban jelentős végvár volt, a vár alatti mezőn 1550-ben híres párbajt vívott Kapitán György hollókői várkapitány és Hubiár aga, Szanda várának török parancsnoka.
Aki a bujáki párviadal részleteire is kíváncsi, az elolvashatja Tinódi Lantos Sebestyén históriás énekében.
Az első nap fő programja a Karancs (727 m) megmászása volt. A Karancs az ugyanilyen nevű hegység legmagasabb csúcsa, a magyar-szlovák határtól gyakorlatilag néhány méterre. A túraútvonal Somoskőújfalu vasútállomása mellől indul, és viszonylag meredeken emelkedik felfelé. Gyönyörű tavaszi napsütéses időben volt részünk, úgyhogy meglehetősen izzasztó volt a kaptató a csúcs irányába. Útközben a Kis-Karancson (660 m) is keresztülhaladtunk, amely a magyar-szlovák határon emelkedik. Nem sokkal a Kis-Karancs után az emelkedő véget ért, és már azt hittük, hogy a csúcson vagyunk. Csodálkoztunk is, hogy a térkép által jelzett kilátót sehol sem találtuk, helyette egy adótorony magasodott fölöttünk. Aztán hamarosan kiderült, hogy a kilátó innen még kb. 5 percre található, azonnal célba is vettük. A kilátó tetejéről gyönyörű kilátásban volt részünk, bizony megérte az erőfeszítést, hogy feljöttünk ide! Külön öröm volt számunkra, hogy a távolban Salgó és Somoskő várának romjait is felfedezhettük, ahol 2007. tavaszán jártunk. Visszafelé másik útvonalon mentünk, mint odafelé, így megvolt a körtúra jellege is a túrának. Útba ejtettük a Karancs-kápolnát, amely kellemes pihenőhelyként is szolgál 687 méter magasan.
Második napon, húsvét első napján ismét egy várrommal kezdtünk. A hasznosi vár romjait már nyolcan kerestük fel, Debrecenből négyesben csatlakoztak hozzánk unokatesómék, Józsiék. Hasznos várának romjai a település szélétől kb. húszperces sétával érhetőek el. Ezt a kis utat nyugodtan lehet sétának nevezni, mivel nincs benne jelentős emelkedés. Az időnk továbbra is gyönyörű volt, napsütés és kellemes meleg. A várból szép kilátás nyílik a környező hegyekre és a vár alatt elterülő víztározóra. Igazán megéri azt a kis sétát, amivel megközelíthető!
A túra természetesen a második napon sem maradt el, ezúttal a Mátra hegység nyugati részén barangoltunk. Mátraszentistvánról indultunk el, előbb a Hutahelyi-patak, majd a Csörgő-patak partján haladtunk. A Csörgő-patakon többször is átkeltünk, a tavaszi hóolvadást követően a patak meglehetősen bővizű volt. A hangulatos utat követően elértük első pihenőhelyünket, az Ágasvári turistaház melletti rétet. Itt meglepően sok turistával találkoztunk, a hosszú hétvégét és a napfényes időt mások is kihasználták egy kis kikapcsolódásra a természetben. A turistaháztól egy meredek kaptató vezet fel Ágasvárhoz, bő tíz perc után értünk fel a 789 méter magasan található szikla-kilátóhelyre. Ágasvár a nevével ellentétben nem várrom, bár valaha állt itt egy vár is, amelyről azonban nem sokat lehet tudni. A kilátás gyönyörű, az egyik legszebb talán egész Magyarországon. Visszafelé a kék jelzésen haladtunk, amely még tartogatott számunkra egy-két szép kilátóhelyet, és a körtúra jellege is megvolt a túrának.
Nagyszerű két nap volt mögöttünk, remek kezdet volt a 2009-es évre!
A képeket készítette: Mikó Endre, Katona Zoltán
