Kilátás a Zsári-völgy felé, háttérben az Alacsony-Tátra

Röviden-tömören Csaba összefoglalója a fotók a Banikov túráról:

[Megtekintés PicLens-el]

123►

[Megtekintés PicLens-el]

123►

6:40 kor indultunk a Zsári menedékháztól (Ziarska Chata 1325 m) a zöld jelen. Sarafiovy vízesés, Jalóci-nyereg 1858 m (eddig kb. 2,2 km a táv), innen tovább a mellékgerincen a Prislop csúcsig (2145 m).

[Megtekintés PicLens-el]

1234►

[Megtekintés PicLens-el]

1234...789►

Kis ereszkedés a havas sziklákon (kb 2070 m-ig vesztettünk szintet, azaz kb. 75 m szintvesztés) majd egy kis mászás a Banikov csúcsra (2178 m). Itt értük el a főgerincet, innen látszik északra a Rohácsi-völgy (a Jálóci-nyeregtől idáig balkéz felé a Jálóci völgyet, jobbkéz felé a Zsári-völgyet láttuk. (Jálóci-nyereg-Banikov kb. 1,5 km).

[Megtekintés PicLens-el]

1234►

Innen piros jelzés keletre a főgerincen tovább, Hruba Kopa (2166 m) 1 km, vaslánc a Banikovról lefelé.

[Megtekintés PicLens-el]

1234...111213►

Hruba Kopa után Tri Kopy (2136 m – a középső csúcsa) kb fél km-re a Hruba Kopától, vaslánc a három csúcs (Tri Kopy) közötti részeken tovább a piroson keletre a Smutná-nyereghez kb még fél km (Smutné sedlo 1962 m)

[Megtekintés PicLens-el]

1234►

Innen utolsó pillantás az északi Rohácsi-völgyre, a távoli Volovecre (2064m), Hegyes-Rohács tarajára (2088m), és a nyereg másik oldalán lévő Placlive-re (2125 m) amit már nem ejtettünk útba (a Rohácsi-völgyben a 4 tóból 3-at láttunk, a nagyobb, befagyott tó a Felső-Rohácsi-tó 1719 m-en van,1,45 hektár, 8,1 m mély, a két kisebb 1650 és 1652 m-en van).

[Megtekintés PicLens-el]

1234►

Folytattuk utunk lefelé déli irányban a kék jelen a Zsári-völgy felé. 1700 m-en találkoztunk a Zsári-nyereg felől becsatlakozó zöld jellel.

[Megtekintés PicLens-el]

12345►

A Zsári menedékházhoz (Smutná-nyereg – menedékház kb. 3 km), 15:30-kor érkeztünk, a teljes út kb 8,7 km volt, 1km/h átlagsebesség.

[Megtekintés PicLens-el]

1234►

Rövid uzsi szünet és a naplementében pedig indultunk haza.

[Megtekintés PicLens-el]

Csaba útvonal leírását kiegészítve röviden, tömören: nagyon jó volt a túra! Izgalmasak a láncos szakaszok, melyek a Banikovtól a Tri Kopy csúcsokon át segítik a mászást. Főleg a Tri Kopy szakasz izgis (képek ezt az élményt nem tudják visszaadni).

Egyébként a menedékházban az étkezési árak tűrhetőek voltak, az étel finom volt. Az emeletes ágy meg elment . Megemlíteném még az érkezésünk napján látható felhőmentes, csodaszép csillagos égboltot, amit sajnos nem sikerült fotózni (de valami hasonló kép van itt). A csillagok, a Tejút olyan látványt nyújtott, amit itt mifelénk az alföldön nem igazán lehet látni.

Krisz, István, Csaba a Banikov csúcson, háttérben a Volovec , Hegyes-Rohács vonulat és távolabb a Magas-Tátra (lenne) látható

Akinek lehetősége van megcsinálni  ezt a túrát, az ne hagyja ki!

A 2011. október 31-i Banikov túra panorámafotói.

Szilvihez és hozzám új (és lelkes) túratársként a nemrég megismert kolléganőnk, Klári csatlakozott. Ezúttal is Lillafüreden tettük le az autót, ugyanabban a parkolóban, mint egy héttel korábban, elindulni viszont az ellenkező irányba indultunk el.

Gyönyörű színek az őszi erdőben. És még sokkal szebb ezt élőben látni!

A túra adatai:

Időpont: 2011. november 6.

Részvevők: Klári, Szilvi és Zoli

A túra jellege: részben oda és vissza túra, részben körtúra

Szintemelkedés: kb. 500 méter

Megtett távolság: kb. 14 km

Időtartam: Bőséges pihenőkkel és a barlangok megtekintésével együtt is kevesebb, mint 7 óra

Ajánlott időszak: minden évben tavasztól őszig

Kötelező felszerelés a fejlámpa, legfőképpen a Csókási-barlangba, a túrabakancs is ajánlott, a barlangok és a sár miatt

A túra első szakasza a Hámori-tó délnyugati partján vezetett végig, majd a tó végéhez érve a zöld jelzésű turistaúton folytattuk utunkat. Átkeltünk az országúton, és máris a Garadna-völgy északi oldalában találtuk magunkat. Egy kereszteződéshez érve áttértünk a piros jelzésű turistaútra és nyugati irányban haladtunk tovább aznapi első célpontunk, a Magos-kő felé. Mindeközben – mint egy héttel korábban – újra megcsodálhattuk az őszi természet színeit.

[Megtekintés PicLens-el]

A piros jelzésű turistaútról kb. két és fél kilométer megtételét követően áttértünk a sárga jelzésű turistaútra, majd kb. másfél kilométer megtételét követően elértük a sárga háromszög jelzésű turistautat, amelyen már csak pár száz métert kellett megtenni a Magos-kő nevű kilátóhelyig. A Magos-kőről (635 m) gyönyörű panoráma tárult elénk minden irányba, ezen a helyen érdemes egy hosszabb időt is (elemózsiánk elfogyasztásával együtt legalább fél órát) eltölteni. Mi is így tettünk, mivel a hely hangulatát csak tovább fokozta az a kellemes napsütés, amely novemberhez képest szokatlanul magas hőmérsékletet (15-20 fokot) varázsolt nekünk erre a szép őszi napra.

[Megtekintés PicLens-el]

12►

Kb. két és fél kilométert tettünk meg visszafelé ugyanazon az úton, amelyiken a Magos-kőig mentünk. Egy elágazáshoz érve áttértünk a piros kereszt jelzésű turistaútra, a túra körtúra jellegű részéhez érve (a túrát legegyszerűbben a –o– ábrával lehetne sematizálni). Az elágazás után pár száz méterrel elértünk egy házat és egy pihenőhelyet, majd nem sokkal ezután a Csókási-barlang következett. A barlang bejárata nem a turistaút mellett, hanem attól kb. 100 méterrel jobbra található (a barlang nyílását a turistaútról nem is lehet látni). Előzetes információim alapján ettől a barlangtól vártam a legtöbbet, és nem is csalódtam egy cseppet sem. A bejárati nyílás meglehetősen szűk, és a kezünk segítségére is szükség van, ha le akarunk ereszkedni benne. A leírások szerint régebben egy létra segítette a lejutást, de szerencsére a létra hiánya nélkül sem vállalkoztunk lehetetlenre. Bent a barlangban kb. 40-50 métert tudtunk haladni (utána egy mély gödör állta utunkat), a látvány pedig mindhármunkat lenyűgözött. Sajnos a legtöbb cseppkőnek már csak a helyét találtuk meg (egyszerűen letördelték őket), de maga a barlang még így is nagyszerű élményt kínál a lelkes és érdeklődő turistáknak.

[Megtekintés PicLens-el]

12►

Folytattuk utunkat a piros kereszt jelzés mentén, és bő egy kilométer után elértük az Udvar-kő-barlangot, amelyet a köznyelv Dante poklának is nevez. Valójában ez már nem egy barlang, hanem egy víznyelő beszakadásával keletkezett sziklatölcsér. Kb. 20 méter mély aljában jóval hidegebb a levegő, mint odafenn, a pólómra ezért a kabátomat is felvettem. Rendkívül érdekes természeti képződmény, és bár nem barlang, az erre járók számára ez is kihagyhatatlan látnivaló.

[Megtekintés PicLens-el]

12►

Újabb egy kilométer megtételét követően tettünk egy kis kitérőt (meredek ereszkedéssel) a Felső-forráshoz, hogy a mellette található két barlangot is megtekintsük. A forrás könnyen megtalálható, de a két barlangról ez már egyáltalán nem mondható el. A kisebbikhez, amelyik inkább egy hasadék, mint egy barlang, én még felkapaszkodtam (nyílását Szilvi vette észre), de a nagyobbikat (többségi szavazás alapján ) ezúttal kihagytuk. Arra járó turisták magyarázták el nekünk, hogy hol is található tulajdonképpen. Sebaj, legközelebb azt is megnézzük !

[Megtekintés PicLens-el]

12►

Összegezve a napot: szép túra volt, kiváló csapattal és fantasztikus idővel!

Klári, Szilvi, Zoli a Magos-kőn

A beszámolót írta: Katona Zoltán

A képeket készítette: Csépke Klára, Gaska Szilvia és Katona Zoltán

A völgybe Zsár (Žiar) községből juthatunk el legkönnyebben. A völgy a Baranec és a Ráztoka csúcs közt fekszik. Szűk alsó része fokozatosan kitágul, és záró szakaszát hatalmas gleccserkatlanok alkotják, a (Vel’ký és a Malý Závrat), melyeket a (Prostedný grúň) sziklás háta választ el egymástól. Mindkét katlan záró szakasza pompás látvány. A (Vel’ký Závrat) fölött emelkedik a Tri kopy (Tri kopy) 2154 méter, s tőle balra a 2178 m-es Banikov (Baníkov). A (Malý Závrat) dísze a 2126 m-es (Plačlivé). A Liptói-havasok déli oldalán lévő 7 km hosszú völgy a turisták által a leglátogatottabbak közé tartozik. Itt található a 1325 m magasságban a Zsári-menedékház (Žiarska chata), a (Zverovkán) kívül még egy magashegységi turistaház. Az 1965 m magas (Smutné sedlón) át a völgy záró szakaszában átjáró vezet Liptóból Árvába. A Zsári-völgyből az Alacsony-Tátra Gyömbér-Chopok csúcsai is láthatóak.

A terület turisztikai szempontból vonzó, s felvonóval ellátott kedvelt síterep is. Érdemes megtekinteni a Liptói-havasok áldozataira emlékeztető kegyhelyet is. A Zsári-menedékháztól turistaút vezet a közeli (Šarafiový vodopa) vízeséshez. A turistaháztól három hágóra vezet ösvény. Az 1856 m magasan fekvő Jalóci-hágó (Jalovské sedlo) át a Banikovra, az 1965 m magasan lévő (Smutné sedlo) át aSmutná-völgybe és Rohács-völgybe, az 1947 m magasan fekvő Zsári-hágón (Žiariske sedlo) át a Jamniki-völgybe (Jamnícka dolina) visz a turistaút.

Forrás: Wikipédia

]]> http://www.turafotok.hu/zsari-volgy.html/feed 0 http://www.turafotok.hu/barlang-tura-a-bukk-hegysegben.html http://www.turafotok.hu/barlang-tura-a-bukk-hegysegben.html#comments Sat, 05 Nov 2011 20:57:01 +0000 Zoli http://www.turafotok.hu/?p=2468 Mint általában minden évben, október havának beköszöntével ebben az évben is áttettem túráink helyszínét a hazai tájakra, mivel a szép őszi természetet véleményem szerint középhegységeinkben lehet a leginkább megcsodálni. Utoljára szeptemberben túráztunk Szilvivel a Liptói-Tátrában, ezért már nagyon vártam az újabb kiruccanásunkat. Az időjárási előrejelzések kifejezetten kedvezőek voltak, és a csapat is összeállt Rita, Szilvi, Sanyi és jómagam személyében.

A túrának az útvonala csak néhány nappal a hétvége előtt kezdett kialakulni a fejemben, de utólag már nyugodtan elmondhatom, hogy a végleges választás nem okozott csalódást egyikünknek sem. A cél az volt, hogy minél több barlangot érintsünk, de persze ne maradjon el a szép kilátás sem.

A túra adatai:

Időpont: 2011. október 29.

Részvevők: Rita, Szilvi, Sanyi és Zoli

A túra jellege: körtúra

Szintemelkedés: kb. 500 méter

Megtett távolság: kb. 12 km

Időtartam: Bőséges pihenőkkel és a barlangok megtekintésével együtt is kevesebb, mint 6 óra

Ajánlott időszak: minden évben tavasztól őszig

Kötelező felszerelés a fejlámpa, legfőképpen a Kecske-lyukhoz, a túrabakancs is ajánlott, hogy a barlangokban védje a bokánkat a göröngyös, sziklás talajtól.

Lillafüreden parkoltunk le az autóval, és (az aznap hajnalban kezdődött téli időszámítás szerint) reggel negyed kilenc körül kezdtük el a túrát. Első célpontunk a település felett magasodó Fehér-kő volt, ahová a parkolóból indult és haladt szerpentinezve felfelé a turistaút (előbb a piros-zöld, majd a zöld háromszög jelzésen). Noha plusz 3 fok volt a hőmérséklet, az emelkedőn hamar „melegünk” lett. Mire felértünk a Fehér-kőre, már szépen sütött a nap, úgyhogy jólesett leülni egy negyedórára a kilátóhely szikláira. A szemközti hegyoldal erdői gyönyörű őszi színekben pompáztak, meg is örökítettük a látványt néhány felvétel erejéig.

[Megtekintés PicLens-el]

A Fehér-kő után először egy szakaszon vissza-, majd továbbindultunk a piros-zöld, zöld-kék kereszt, végül a zöld jelzésen a Gulicska nevű csúcs irányába. A Gulicska 544 méter magas tetejéről nagyon szép panoráma tárult elénk, szebb, mint a Fehér-kőről. Ez számomra is egy kellemes meglepetés volt, mivel erről a helyről előzetesen semmilyen információval nem rendelkeztem. Közben egyre melegebb lett, így az újabb kilátóhelyen már kifejezetten élveztük a napsütést és a kellemes hőmérsékletet.

[Megtekintés PicLens-el]

A Gulicskától elindulva – és a zöld jelzésen haladva – egy szűk óra alatt értük el a Miskolc melletti Chinoin gyárat. Közben át is keltünk a Miskolcot és Lillafüredet összekötő aszfaltúton. A hatalmas gyártelepet (nem kifejezett túracélpont ) megkerülve, a piros kereszt jelzésen már az első barlangunk, a Kecske-lyuk felé közeledtünk. A Kecske-lyuk előtt nem sokkal (az úttól balra) egy kisebb odút is felfedeztünk, amely különösebb látnivalót nem jelentett, de segített minket ráhangolódni a barlangokra . A barlangocska után – az úttól jobbra – hamar feltűnt előttünk a Kecske-lyuk jellegzetes, háromszög alakú bejárata. Ez a barlang egy igazi kellemes meglepetés volt mindnyájunk számára. Az előcsarnokot követően egy folyamatosan szűkülő „folyosón” kb. 60-70 métert haladtunk előre, utána viszont annyira összeszűkült a járat, hogy azon csak akrobatikus mozdulatokkal tudtunk volna átkelni. Visszafordultunk, de egyáltalán nem voltunk csalódottak, mivel az általunk bejárt szakasz is rendkívüli élményt jelentett számunkra. A barlang egyébként 450 méter hosszú, és nevét a mennyezetén megfigyelhető, kecsketőgyre emlékeztető cseppkövekről kapta.

[Megtekintés PicLens-el]

12►

A Kecske-lyuk után következő célpontunk a pár száz méterrel arrébb található Büdös-pest nevű barlang volt (a „pest” szláv eredetű szó, jelentése: lyuk, vagyis barlang). A piros kereszt jelzésről közben egy kereszteződésnél áttértünk a piros négyszög jelzésre. A Büdös-pest nem közvetlenül a turistaút mellett, hanem annál kb. 30-40 méterrel feljebb található. A barlang szája nem is látható az útról, egy nagy tábla (amely leírást is tartalmaz) jelzi, hogy hol kell hozzá felkapaszkodni. A három barlang közül talán ez jelentette a legkisebb élményt számunkra, de ettől függetlenül impozáns látványt nyújtott kívülről és belülről is (hossza 36 méter), aki erre jár, semmiképpen se hagyja ki.

[Megtekintés PicLens-el]

12►

Végül következhetett a nap utolsó barlangja, a nevéről sokak számára biztosan ismerős Szeleta-barlang. Ez a barlang sem a turistaút mellett található, egy kiszögellésnél kell hozzá leereszkedni kb. 30-40 métert. A barlang a hírnevét annak köszönheti, hogy az egyik legjelentősebb ősrégészeti lelőhely Magyarországon. 20 méter hosszú és 8 méter magas „kupolacsarnokából” egy 30 és egy 40 méter hosszú folyosó ágazik ki. Amellett, hogy híres lelőhely, azért is érdemes felkeresni, mert csodaszép látványt nyújt belülről. Két aprócska denevért is felfedeztünk a barlang falán, amelyek nyugodtan pihenve valószínűleg téli álmukra készültek (szomorú volt látni, hogy nem mindenki tartotta ezt tiszteletben a jelen lévő látogatók közül).

[Megtekintés PicLens-el]

1234►

A Szeleta-barlangtól már kevesebb, mint fél óra alatt visszaértünk a parkolóhoz, ahol az autót hagytuk. Mielőtt hazaindultunk volna, még készítettünk néhány felvételt a Palota-szállóról és a Hámori-tóról.

[Megtekintés PicLens-el]

[Megtekintés PicLens-el]

123►

Nagyszerű túra volt, nagyszerű idővel és nagyszerű csapattal!

Rita, Sanyi, Zoli Szilvi

A beszámolót írta: Katona Zoltán

A képeket készítették: Szabóné Veres Rita, Gaska Szilvia, Kéri Sándor és Katona Zoltán

Nézelődés a Volovec csúcson

A túra adatai:

Időpont: 2011. szeptember 24.

Részvevők: Szilvi és Zoli

Szintemelkedés: több mint 1000 m.

Megtett távolság: kb. 13 km

Időtartam: bőséges pihenőkkel együtt kevesebb, mint 8 óra

Ajánlott időszak: minden évben július 1-től legkésőbb október elejéig (amíg le nem esik az első hó)

Kötelező felszerelés: a túrabakancs és (főleg nyáron) az esőkabát

A túrát első napra terveztük, de mivel a meteorológiai viszonyok meglehetősen barátságtalannak mutatkoztak (értsd alatta: ködös idő és erősen felhős égbolt), ezért elhalasztottuk harmadik napra, tekintettel arra is, hogy az előrejelzések is akkorra mondták az igazán szép időt. Az első két napi program ezért egy kis bevezető volt a szombati túrára: Szlovákiában Árva várának (Oravsky Hrad) megtekintése (első sorozat kép),

[Megtekintés PicLens-el]

12►

Lengyelországban pedig séta Zakopane és Nowy Targ városában, valamint a Nedec várával szemközt található Czorsztyn várának a megtekintése (második sorozat kép).

[Megtekintés PicLens-el]

123►

És harmadik nap (miután visszatértünk Szlovákiába) felvirradt a szombat, a szépnek ígérkező túra napja. Szálláshelyünk Zuberec-en (Bölényfalu) volt, ahonnan autóval kb. 10 perc alatt elértük a Rohácsi-völgyet (Rohácska dolina), túránk kiindulópontját. Ragyogó napsütésre ébredtünk, noha kora reggel még elég hidegnek éreztük a levegőt (a hőmérő 6 fok körüli hőmérsékletet mutatott). A Rohácsi-völgy parkolója (1030 m magasan) hatalmas területet foglal el, szükség esetén akár több száz autó is elfér rajta. A parkolóból egy aszfaltozott úton indultunk el aznapi célpontunk, a Volovec csúcsa (2063 m) felé. Kb. 4 km aszfaltút megtétele után elértünk egy menedékházat (byvalá Tatliakova chata), amely mellett egy gyakorlatilag félig kiszáradt tengerszem (Tatliakovo jazero) volt található. A tengerszem „vízzel teli” állapotban sem lehet túl nagy, félig kiszáradva pedig olyan látványt nyújtott, mint egy nagyobbacska pocsolya.

A menedékháztól két irányba lehet tovább haladni (mindkettő zöld jelzésű turistaút), mi balra indultunk el a Zabrad (sedlo Zábrad, 1656 m) nevű hágó irányába. A hágóra viszonylag hamar fel lehet érni, és innen már elég szép kilátás nyílik a hegygerinc túloldalán lévő völgy és a távolabbi hegycsúcsok felé. Visszatekintve a Rohácsi-völgybe pedig megállapíthatjuk, hogy – miként azt sokan írják – valóban ez a völgy a Liptói-Tátra legszebb völgye.

[Megtekintés PicLens-el]

A Zabrad-hágóról a sárga jelzésű úton továbbindulva először a Rákon nevű hegycsúcsot (1876 m) céloztuk meg, amelyik már a szlovák-lengyel határon fekszik (a hegycsúcs lengyel neve: Góra Rákon), és a Volovec előcsúcsának is tekinthetjük. Innen már látszott a Rohácsi-völgy túloldalán lévő (és magasabban fekvő) tengerszemei közül a legnagyobb, nem sokkal később pedig nem teljesen egészen, de a másik kettő is kibontakozott. Sőt, a völgybe letekintve a korábban említett menedékház és a mellette lévő kis tengerszem is tisztán kivehető volt (ezeket már visszaúton fotóztam le).

[Megtekintés PicLens-el]

12►

A Rákon-tól a túra az országhatár mentén – a kék jelzésű úton – folytatódik egészen a Volovecig (a hegycsúcs lengyelül: Góra Wolowiec). Megjegyzem, hogy van egy másik Volovec nevű hegy is Szlovákiában, Rozsnyó mellett (illetve lehet, hogy több is van ), annak tetején található a Skalisko nevű szikla, ahol immáron háromszor is voltam, és a középhegységi csúcsok közül Kelet-Szlovákiában szerintem ez viszi a prímet. Visszatérve a liptói Volovecre, az előzetes tanulmányozások innen is kitűnő panorámát ígértek (a Volovec csúcsok fordítása magyarul: Ökör-hegy, illetve Ökör-hát).

Összesen kb. 4 órás gyaloglást követően értünk fel a Volovec csúcsára, az idő továbbra is kitűnő volt, a kilátás pedig fantasztikus. Amikor felértünk, magyar hangokat hallottunk (a Liptói-Tátrában – szemben a Magas-Tátrával – ez igen ritka!), majd szóba is elegyedtünk az ott lévő kisebb csapattal, akik Balassagyarmatról érkeztek. Hamarosan kiderült, hogy a kisebb magyar csapat egyik tagja egy nagyszerű magyar tátrai útikönyv (a 250 tátrai túra című könyv, amely nekem is megvan) szerzője, Nagy Árpád. Természetesen azonnal a tátrai túrák és élmények kerültek szóba, akár órákat is tudtunk volna beszélgetni, de hát annyi időnk nem volt. Egy közös fotó erejéig megörökítésre is került a számomra oly nagy értékű találkozás, amely legalább olyan kellemes meglepetés volt, mint amikor a Skalisko alatti menedékházban Görgey Artúr egyenes ági leszármazójával, Görgey Árpáddal találkozhattam.

[Megtekintés PicLens-el]

123►

A visszaút sem volt teljesen eseménytelen, bár ettől az eseménytől szívesen megkíméltük volna magunkat… De hadd kezdjem ott, hogy a csúcson történő bő félórás tartózkodást követően elindultunk lefelé, a Zabrad-hágóig ugyanazon az úton, amelyiken felfelé jöttünk. Itt választási lehetőségünk volt, hogy a Rohácsi-völgyben megyünk vissza a parkolóig, vagy a szomszédos völgyben, melynek neve Latana-völgy (Látaná dolina). A két út között gyakorlatilag nem volt időbéli különbség, a felfedezés vágya ezért arra vitt bennünket, hogy az utóbbit válasszuk. Mivel a menedékház a túloldalon van, ezt az utat vélhetően nagyon kevesen választják, gyakorlatilag senkivel sem találkoztunk (miközben reggel tömegével indultak az emberek túrázni). Ebben a völgyben is van egy kb. 3 km hosszúságú aszfaltút, és már egy ideje azon haladtunk, amikor gyanús hangokat kezdtem el hallani (Szilvinek a nátha miatt bedugult a füle, és nem hallotta ezeket a hangokat).

Első hallásra csak abban voltam biztos, hogy a hangok valami nagyobb méretű állatnak a hangjai. Ahogy többször is hallottam egymás után a hangokat, hamar rájöttem, hogy ezek bizony nem egy szarvas hangjai. Mi lehet akkor? A Tátra állatvilágát nagyjából ismerve, állatkerti és tévézési tapasztalataim alapján egyértelműen beazonosítottam, hogy ezek a hangok nem lehetnek más állaté, mint egy mackóé. Fogalmam sem volt, milyen messze lehetett tőlünk, de a lépteinket azért kellő mértékben megszaporáztuk, mivel – szemben az előzővel – ez a találkozás cseppet sem lett volna kellemes. A hangok sajnos nem akartak megszűnni, így mi sem igazán nyugodtunk meg. Kb. 10 perc is eltelhetett, amikor már végre nem hallottunk (pontosabban: nem hallottam) semmit, ekkor egy kicsit lazítottunk a tempón. Teljesen viszont akkor nyugodtunk meg, amikor az első menedékházakat elértük. Soha nem örültem még ennyire meg az emberi civilizáció jelenlétének… 

A medvéről meg a vele való találkozás lehetőségéről csak annyit, hogy a medve már messziről elkerüli az embert, ha megérzi a szagát. A sűrűn látogatott turistautakon ezért a találkozás esélye nagyon kicsi. Ahol mi mentünk visszafelé, rajtunk kívül szinte senki sem volt, valószínűleg ezért is jöhetett közelebb az úthoz, és hallhattuk a – meglehetősen félelmetesnek tűnő – brummogását.

Újabb információim szerint kissé elbizonytalanodtam, ugyanis valószínű, hogy nem medve hangját hallottam, hanem egy párját kereső szarvasbikáét.

A fáradalmak és a riadalmak után jól esett a szlovák jellegű vacsora a Zuberec-en található étteremben. Utolsó napi programunk – a hazautazás mellett – a Liptószentmiklós mellett található Deményfalvi-völgyben (Demanovská dolina) található jégbarlang megtekintése volt. A barlang gyönyörű, senki se hagyja ki, aki erre jár!

[Megtekintés PicLens-el]

A képeket készítette: Gaska Szilvia, Katona Zoltán

A beszámolót írta: Katona Zoltán

Az Alacsony-Tátra csúcsai, jobbról balra Chopok (2024 m), Déres (Dereše) 2004 m - a Gyömbér (Ďumbier) 2043 m a képen még nem látható

A túra adatai:

Időpont: 2011. szeptember 17.
Szintemelkedés: 900-950 m között
Megtett távolság: kb. 12 km
Időtartam: bőséges pihenőkkel együtt 6,5-7 óra
Ajánlott időszak: minden évben július 1-től szeptember hónap végéig (amíg le nem esik az első hó)
Kötelező felszerelés: a túrabakancs és (főleg nyáron) az esőkabát

Miután megvettük az autópálya matricát, megkezdtük utunkat, először Sajószentpéterre, ahol felvettük a kis csapatunk negyedik tagját, Zoli egyik rég nem látott jó barátját, Endrét. Miután teljessé vált a csapat, folytattuk utunkat a bánrévei határátkelő felé. Határátlépést követően Rimaszombat-Hnusta-Tisovec érintésével elértük Brezno (Breznóbánya) városát. Brezno-ba beérve egy hídon kell áthaladni, amely után az első lehetőségnél jobbra kell fordulni és elhagyni a várost ÉK-i irányban. A következő település Zadné Halny, ahol egy jelentős kereszteződésnél balra kanyarodva É-i irányban kell haladni. Egy hosszabb szakaszt követően elérjük Myto pod Dumbier települést. Itt a 72-es útra kell ráfordulni (ami egy balos kanyart jelent) és haladni Bystra felé. Mielőtt elérnénk a település centrumát, lesz egy Y elágazás, ahol jobbra fordulva É-i irányban vadregényes szerpentines útszakasz (kb. 10km) veszi kezdetét. Ezt az utat követve eljutunk Trangoska településig, túránk kiinduló pontjáig. Igazság szerint mielőtt elérnénk a települést, az út bal oldalán találunk egy elég nagyméretű parkolót, amit nem lehet eltéveszteni. Itt ingyenesen parkolhatunk az autónkkal. A kiinduló pont 1125m-es magasságon fekszik, kb. 280 km-re Debrecentől, és kb. 3,5 óra alatt teljesíthető.

A parkolóban mindenki kinyújtóztatta magát, feltöltődtünk egy kis reggelivel, majd átöltöztünk kedvenc túraszereléseinkbe. Endre optimista lévén a rövidnadrágot választotta, én azért felcipzáraztam a nadrágom hosszú szárát. Elinduláskor mindenki hosszú ujjú felsőt vett fel, de később le kellett vegyük lévén, hogy az idő melegebb volt, valamint azért, mert Zoli „szokásához” híven erőteljes tempót diktált. Szóval a parkolóból K-i irányba indulva, a Zöld jelzésen haladva kezdtük túránkat. Egy menedékháznak, vagy panziónak tűnő épület garázsában Ritával megpillantottunk egy srácot, aki egy karton dobozos tejet pakolgatott. Akkor még nem is sejtettük, hogy túránk során találkozunk ezzel a sráccal, de erről majd beszámolóm későbbi részében teszek bővebb említést. A túra első szakasza, olyan 1500 m-ig, erdei ösvényen halad, ahol a közlekedést a nagyméretű kövek, és a laza kőtörmelék nehezítik, tehát a bokákra vigyázni kell! Az ösvény mellett hűs hegyi patak csobog helyenként kisebb vízeséssel tarkítva. Zoli elmondása alapján barlanglátogatásra is készültünk, kérdezte is, hogy van e fejlámpám, mert az övét a kocsiban hagyta. Mint kiderült, elhamarkodott volt a lelkesedés, mert a barlang bejárata le is volt zárva, tehát nem is tudtunk volna bemenni.

[Megtekintés PicLens-el]

123►

Tovább haladva, szép lassan kiértünk egy olyan szakaszra, ahol már elhagytuk a magasabb növénytakarót és csak alacsony cserjés, szegélyezte utunkat. „Természetesen” az ösvényt az út teljes hosszán nagyobbacska kövek borították, amelyek néhol simák, és fényesek voltak, ezért erősen csúsztak. Mintegy egy órás mászás után csodálatos látvány tárult elénk. Megpillantottam egy menedékház tetejének egy részletét. A menedékház a Stefanika nevet viseli. Mindjárt szaporábbra fogtam lépteimet, a pihenés és feltöltődés reményében. Hiszen, mint mondtam, Zoli az elején olyan tempót diktált, hogy a menedékházhoz érve rögtön pólócserével kellett kezdenem. A menedékház szállásként is igénybe vehető, de aki csak megpihen túrázás közben, az is kaphat itt forró teát vagy akár nagyon finom káposztalevest, nem túl drágán. Endrével ketten a forró teát választottuk. A forró tea szürcsölgetése közben magyar nyelvű beszédre lettünk figyelmesek a szomszéd asztalnál. Egy négytagú magyar csapat, akik elmondásuk alapján aznap hajnalban találkoztak először, szintén élvezték a menedékház büféjének vendégszeretetét. Pestről érkeztek és a „turatars.com” internetes oldalon találtak egymásra.

Na és itt következett az érdekesség, mert olyat láttunk, amit eddig még nem nagyon korábban. Szóval azt gondoltuk, hogy annak a sok finomságnak a nyersanyagát, amit a büfében kapni lehet, nem kocsival, de nem is helikopterrel hozzák fel 1700 m magasságba. Nos megpillantottuk azt a srácot, akit a beszámolóm elején említettem (A tejpakolósat). Egy nagy fából készült, hátra vehető tartószerkezetre felerősítve műanyag rekeszekben, nylonzsákokban érkezik a sok-sok nyersanyag, ami a főzéshez kell. Még vagy 120 db tojás is volt a rekeszekben! Két srácot láttunk, szerintünk váltásban járnak naponta többször is, végig ezen a zergéknek is kihívást jelentő terepen föl meg le, hátukon akár a teli söröshordóval is, ami, valljuk be, nem könnyű!!!

[Megtekintés PicLens-el]

123►

Pihenést követően feltöltődve a forró teától, újra hátunkra vettük a hátizsákot, valamivel kevesebb lelkesedéssel, mint a „sherpa” fiú az ő terhét, és folytattuk utunkat immár teljesen kopár és sziklás, kanyargó hegyi ösvényen. A kiírás szerint még másfél óra a csúcs. Az út a menedékház mögött folytatódik ÉK- i irányban. A múltkori, Koprova-túrához hasonlóan, ezt a csúcsot is sok turista látogatja, mert felfelé nézve a csúcs irányába látni lehetett a túrázók kígyózó sorát, akik hozzánk hasonlóan, nem tudván mit kezdeni a szombatjukkal, küzdötték magukat a csúcs felé. A menedékház után a szintemelkedés nem jelentős, szépen kényelmesen lehet haladni. Mielőtt elérnénk a hegygerincet, elágazáshoz érünk, ahol választhat a lelkes túrázó, hogy NY-nak fordul és kicsit keményebbre tervezve a túrát, megcélozza a Chopok-ot, vagy K-felé indulva tovább folytatja az utat a közelebb, de magasabban lévő és szintvesztés nélkül elérhető Gyömbér (Dumbier, 2043 m) csúcsra.

A mai nap mi szerényebbnek bizonyultunk, így hát K-DK felé véve az utat megkezdtünk utolsó szakaszunkat a csúcsig, amely „érinthető” közelségben volt. Mintegy 20-30 perc múlva megpillantottuk a csúcsot jelző kettős keresztet, ami szinte egy gyorsító rakéta erejével felérve repített minket a csúcsig. Zoli volt az első, aki teljesítette a küldetést és megpillanthatta a lélegzetelállító látványt, ami a csúcson várta a megfáradt túrázót. A Koprovához hasonlóan itt is a „sok jó ember kis helyen is elfér” elvet kellett követni, mert annyian voltak a csúcson, a nem túl kellemes időjárás ellenére is. Annyiban szerencsénk volt, hogy a szél elfújta a felhőket, így a kilátás zavartalan volt. A távolban megfigyelhettük a felhőkből kikandikáló Magas- és Liptói-Tátra csúcsait is. Természetesen elkészült, a korábban említett magyar csapat hathatós támogatásával, a szokásos csoportképünk is, majd kaja és további álmélkodás után elindultunk lefelé.

[Megtekintés PicLens-el]

1234...789►

Itt azonban elgondolkoztunk azon, hogy hogyan tovább. Ötletelni kezdtünk azon, hogy csak át kellene menni a Chopok csúcsra, mert hát nem minden nap jut el ide az ember, majd onnan libegővel le tudnánk ereszkedni kiindulópontunkhoz. Endre azonban kiderítette, hogy a libegő nem megy föl teljesen a Chopok-ra, csak egy alacsonyabban fekvő állomásra, ami mintegy 50 perc séta még, így úgy döntöttünk, hogy inkább adunk az élvezetnek és ugyanazon az úton megyünk le, amelyiken feljöttünk, merthogy a káposztalevest nem akartuk kihagyni! Így is lett. A menedékháznál megálltunk és átadtuk magunknak a szlovák kulináris élvezeteknek, és elfogyasztottunk egy tál káposztalevest. Ezután folytattuk a lefelé vezető utat, ami jócskán megterhelte a bal térdemet, ami sajna nehezebben bírja a meredek lejtőket. A csapat lefelé kettészakadt. Rita és én ütemesen haladva mintegy fél órával hamarabb értünk az autóhoz, mint Zoli és Endre, ez persze nem von le semmit a csapat teljesítményéből, hiszen nem egy egyszerű túrát választott a csapat szokásos túraszervezője, Zoli.

[Megtekintés PicLens-el]

123►

Gyömbér túra résztvevői: Zoli, Peti, Rita, Endre

A beszámolót írta és a képeket készítette: Szabó Péter

Szombatra terveztük a túrát, és már a reggel is ragyogó napsütéssel indult a Magas-Tátra alatt található szálláshelyünkön (Krisztián, Gabi, emlékeztek arra a bizonyos szálláshelyre, ahol a felmentő sereget vártuk 2009. október elején?  – De ha valaki nem emlékezne, akkor itt elolvashatja és itt megnézheti ).

A Banikov-csúcson

A túra adatai:

 Időpont: 2011. szeptember 3.

 Részvevők: Szilvi és Zoli

 Szintemelkedés: a szintvesztéseket is beleszámolva több mint 1300 m.

 Megtett távolság: kb. 16 km

 Időtartam: bőséges pihenőkkel együtt 9 óra

 Ajánlott időszak: minden évben július 1-től szeptember hónap elejéig vagy végéig (amíg le nem esik az első hó)

 Kötelező felszerelés: a túrabakancs és (főleg nyáron) az esőkabát

Az eredeti elképzelés helyett végül nem kerültük meg a Liptói-Tátrát, hanem – csakúgy, mint két és fél hete – a Zsári-völgyből vágtunk neki a túrának. A menedékházig meg is egyezett az utunk az ezelőtti túrával, azt azonban mindenképpen érdemes leírnom, hogy ezúttal felfedeztem egy barlangot az aszfalt úttól kb. 30 méterre, kb. 3-4 m magasságban a föld felett. A térkép ezen a helyen egy elhagyott bányát jelölt, a nyílásnak és a belsejének azonban (bár nem mentem végig benne) határozottan barlang jellege volt.

[Megtekintés PicLens-el]

12►

A menedékházat követően egy meglehetősen egyhangú szakasz következett, amíg fel nem értünk a Jalóci-nyeregre (Jalovecké sedlo, 1856 m). Egyedül a Sarafiov-vízesés (Sarafiovy Vodopad) kínált egy kis látványosságot. A hágóról elénk tárult a Jalóci-völgy (Jalovecká dolina) egy jelentős része, valamint láttuk a távolban feltűnni a Sivy-hegyet (Sivy vrch, 1805 m). Innentől kezdve a hegy gerincén haladtunk, és folyamatosan szép kilátásban volt részünk. Egyre feljebb és feljebb érve, ha magunk mögé néztünk, szép lassan kibontakozott előttünk a Liptói-víztározó körvonala. Teljes egészében kivehetővé vált a megelőző túránk útvonalának nagy része is (a Zsári-nyereg, a Baranec és annak hegygerince is). Egy idő után a Magas-Tátra is feltűnt a távolban, a Kriván hegycsoportjával.

[Megtekintés PicLens-el]

123►

Miután már megtettünk több mint 1200 méter szintkülönbséget, következett a túra becsapós része: arról a hegyről, amit a Banikov-nak hittünk, kiderült, hogy mégsem az, hanem még rendesen odébb van, és nem is kevés méter szintvesztéssel, hullámozva haladva lehet csak elérni. Ezen már nem múlik, gondoltuk, és így összesen jóval több, mint 1300 méter szintet emelkedtünk.

A csúcson igen sokan voltak, de azt is megállapítottuk, hogy többségük valószínűleg a Rohácsi-völgy felől érkezett, mert mi nem sok turistával találkoztunk. A látvány kárpótolt bennünket fáradalmainkért, de nem is akarom részletezni, beszéljenek inkább magukért a képek.

[Megtekintés PicLens-el]

123►

Visszaúton ugyanott mentünk, ahol felfelé jöttünk, és az út végén egy rollerszállító autó is besegített nekünk (ha az ember felgyalogol a menedékházig az 5 km hosszú aszfaltúton, visszafelé megteheti ezt az utat egy bérelhető rolleren is, fejenként 4,40 euróért, láttunk több rollerest is lefelé gurulni).

A második napi program egy kis lanovkázás volt Tátralomnicon (fel a Kőpataki-tóig), …

[Megtekintés PicLens-el]

12►

… valamint a Lublói vár megtekintése. Az idő másnap is kiváló volt a kiránduláshoz.

[Megtekintés PicLens-el]

1234►

Tökéletes túra, tökéletes idővel és egyéb programokkal kiegészítve. Kell ennél több?

Zoli és Szilvi a Banikov túrán

A képeket készítette: Gaska Szilvia, Katona Zoltán

A beszámolót írta: Katona Zoltán

Érdekes felhő alakzat árnyéka a tájon

A menedékház 1325 m-en van, idáig hamar felértünk az aszfaltozott 5 km-es úton. Nagyjából ez az erdőhatár is. Nyugat felé tekintve látható az útról a Sarafiovy-vízesés. A menedékház teljesen rendben van, sokan csak idáig jönnek fel egy sört meginni. Innen ágazik el a zöld jelzés a Banikov csúcsa felé, illetve másik irányban egy darabig együtt fut a mi kék jelünkkel, aztán a kék fordul a Smutná-nyereghez, míg nekünk a zöldet kell követni, ha a Zsári-nyereg a cél.

A Zsári-völgy a Liptói-Tátra déli részének legnépszerűbb völgye. Körben 2100 m-t meghaladó csúcsok koronázzák, felső részét a Smutná-nyeregnél délre kinyúló Prostredny grún gerinc osztja két hatalmas sziklakatlanra, melyek a jégkorszakok idején alakultak ki. A Smutna-nyereg a kapu a Rohácsi-völgyre és a több helyen lánccal biztosított főgerincen vezető utakra.

[Megtekintés PicLens-el]

12345►

A Zsári-nyereg 1917 m magasan van, amíg felértünk, rendesen megizzadtunk, hogy tartani tudjuk a szintidőt. A túra kezdetekor nem a legjobbak voltak az időjárási kilátások, de szerencsére a felhőképződés nem lépett túl egy bizonyos szinten, a kisebb pamacsok nem álltak össze. Bár célunk, a Baranec csúcsa ebben az időszakban szinte végig felhőben volt, a nyereghez közelítve már éreztük, hogy nem lesz gond. A felhők jöttek-mentek, minket jobbára sütött a nap és nem győztük törölgetni a verítéket. Végül aztán csak felértünk a nyergünkbe. Ekkor már az északra, félórás járásra lévő Placlive csúcsra tette át a felhő a székhelyét. A rövid pihenő alatt ettünk, ittunk, beazonítottuk a környező ormokat, gerinceket és völgyeket, majd mentünk tovább már a sárga jelen, a Baranec felé, délre.

[Megtekintés PicLens-el]

123►

Az út innen végig a gerincen vagy annak közvetlen közelében visz, előbb a Smrek 2071 m-es előcsúcsa jön, majd 120 m szintvesztés után a főcsúcs 2184 m-en. Ahogy távolodtunk a nyeregből és közben szépen emelkedtünk is, egyre elképesztőbb kilátásban volt részünk. A Zsári-nyeregben sem volt semmi körbetekinteni, de itt már mindenki a látvány hatása alá került. Délnek haladtunk és hétágra sütött a nap. Jobbra a Zsári-völgy a füttyögő mormotákkal, sorban az impozáns csúcsok, a Banikov, a Hruba Kopa, a Tri kopy láncos élei, hátra tekintve a Placlive és a szintén láncos szakaszokkal biztosított Hegyes-Rohács (Ostry Rohac), mögöttük feltűnik a Volovec, ami már a lengyel határon áll. Balra a Jamnica-völgy, melyet kelet felől a Jakubina csúcsától délre futó él határol, 2000 m felé törő vonulata mögött a hegység legmagasabb pontja, a Bystrá csoportja látszott. És mintha mindez nem lenne elég, megpillantjuk a Magas-Tátra hírnökeként a Krivánt is.

[Megtekintés PicLens-el]

1234...8910►

Az említett szintvesztésnél nem árt a lábunk elé nézni, de nincs gond. Rövid előgyűjtés után jöhet a Baranec, még 230 m szint, ami kb. 20 perc alatt megvan. Csúcs fotó és csúcs-csoki, pihenés, stb. A panoráma tökéletes, délen az Alacsony-Tátra felhőben, de keleten látjuk a Magyas-Tátra több, azonosítható pontját. A már említett Krivánt összetéveszthetetlen sziluettjével, a Rysy kettős ormát, a Tárta-csúcsot.

[Megtekintés PicLens-el]

1234►

A Baranectől délre szinte kizárólag lefelé visz a sárga jel. A két és fél órás szintidő nem igazán tartható, ha az ember szeretné még évek múltán is használni a térdízületeit. Így mi sem rohantunk, sokszor megálltunk vissza és körbenézni. Ezzel együtt is kb. 17.30-ra a kocsinál voltunk. Zoli szépen hazavezetett, amiért ezúttal is köszönet. Az időjárás és minden más körülmény ideális volt, a képek magukért beszélnek. Aki szeret túrázni, az csinálja meg azt az utat. Bővíthető a Smutná-nyereg és a Placlive érintésével, így a szintidő kb. 1,5 órával nő 8 óra 45 percre, a szintkülönbség csak kb. 220 m-rel több, azaz 1620 m.

A Baranec túra résztvevői: István, Gábor, Csaba, Zoli

A képeket készítette és a beszámolót írta: Szőke Csaba

Korábbi Koprova-csúcs túráról készült beszámolónk itt olvasható, a túráról videós összeállítás is megtekinthető.

Először a Magas-Tátrában

2011. augusztus 6-án indultunk a Magas-Tátrába a Koprova-csúcsot (Koprovsky stit, 2367 m) meghódítani. Napokkal előtte már kellően izgultam, hogy kétgyermekes családanyaként bírni fogom-e a tempót a fiúkkal. A jeles napon fél ötkor indultunk Debrecenből, és 8.40-re már a Csorba-tónál (Strbské pleso 1347 m) voltunk. A túrát 9.00 órakor kezdtük el. Egy 1 órás szakasz volt a kezdet, ami a poprádi-tóhoz (Popradské pleso, 1494 m) vezetett. A tavat elérve megálltunk néhány percre, megcsodáltuk a tájat, majd indultunk tovább az 1946 m magasan lévő, Nagy Hincó-tó (Velke-Hincovo pleso) nevű tengerszemhez (mélysége 54 m, vízhőmérséklete +8 fok).

Ezt a távot kb. 2,5 óra alatt tettük meg. Ez a szakasz már nehezebb volt, köszönhető a sziklás terepnek, és a szintkülönbségnek. Ahogy haladtunk felfelé, a növényzet egyre gyérebb lett, egy idő után a törpe fenyveseket felváltotta a sziklás terep, gyönyörű volt az érintetlen táj szépsége, a tiszta levegő. Számomra ez csodálatos volt, hiszen én még sohasem voltam ilyen magasságban. A tengerszemet elérve ismét pihentünk néhány percet, felkészülve a meredek útra, ami a hágóhoz vezetett fel. Ez a szakasz teljesen sziklás volt, a szintkülönbség kb. 250 m, amit elég rövid távon kellett megtennünk.

A hágót elérve egy kicsit inamba szállt a bátorságom, ugyanis Zoli felmutatott a felhők közé, tudatva velem, hogy oda kell feljutnunk. Én akkor láttam meg a csúcsot, ahol emberek ültek, mint fecskék a villanydróton. Még mentem velük egy kicsit, majd szóltam, hogy én inkább megvárom őket. Nem volt tériszonyom, csak mikor felnéztem a csúcsra, és az oda vezető útra, hát eléggé megijedtem. Mindenhol csak szikla volt, körülöttem csak a felhők… A fiúk nógattak, hogy itt már nem adhatom fel, hiszen már csak bő 150 m szintkülönbséget kell megtennem, és a csúcson vagyok. Hiába mentegetőztem, hogy én egy alföldi gyerek vagyok, és nekem már ez is dicsőség, hogy idáig feljutottam (kb. 2200m), Lajos csak nógatott (örök hála neki érte), így hát én is meghódítottam a Koprova-csúcsot.

Visszagondolva már én is úgy érzem, hogy hiba lett volna ezt kihagyni, hiszen a látvány, ami elém tárult egyszerűen gyönyörű volt. A csúcsról, ha körbenéztem, 5 tengerszemet is láttam, a szemben lévő csúcsot még hó fedte, és a fejem felett a felhők voltak. Az emberek (szlovák, lengyel, magyar és még ki tudja, hogy milyen nemzetiségűek) egymás mellett üldögéltek, és csodálták az eléjük táruló látványt. Hát igen egyszerűen felemelő élmény volt számomra is, amit láttam. Sajnos kb. csak egy fél órát tudtunk időzni a csúcson, mert egy felhő zavart meg bennünket, és tartva attól, hogy elered az eső, elindultunk lefelé.

Az út lefelé már viszonylag könnyen ment, a hágónál még visszanéztem, és megcsodáltam az akkor már félig felhőbe borult Koprova-csúcsot. A Nagy Hincó-tónál felfrissítettem magamat, a mindössze csak +8 C-os tiszta vízzel. A kocsihoz kora este, háromnegyed hatra értünk le, Debrecenbe pedig este fél 11-kor érkeztünk meg.

2011.08.06. nap összegzése:

• egy jó csapat
• 9 órás túra (ebből kb. 1 óra pihenő)
• kb. 1000 m. szintkülönbség megtétele
• kellemes idő kb: 15 C.

a másnap:

• felfokozott hangulat az előző napon átéltek miatt.
• élménybeszámoló férjnek és a két gyerkőcnek
• kb. 10 telefon az aggódó rokonoknak (anya, 3 tesó, barátnő, stb.)
• IZOMLÁZ (amely 3 napig tartott, de az elég kemény 3 nap volt.)

Beszámolót írta: Szabóné Veres Rita

A Koprova-csúcs túrán részt vett csapat: Zoli, Peti (háttérben), Lajos, Rita

Újoncok a Magas-Tátrában, pihenő a Koprova-csúcson

Fotók: Faragó Lajos (képen fehér pólóban)

[Megtekintés PicLens-el]