A Csergőben nincsenek magas hegycsúcsok vagy látványos vízesések, mégis érdemes legalább egy hétvégét rászánnunk. A hangulatos turistaösvények mellett megmaradt várromjai és Bártfa városa is kellemes kikapcsolódást nyújtanak a vidéket felkeresők számára.
2008. június elején (Csaba barátomékkal és Endre barátomékkal) hatan vágtunk neki a hegyvidék felfedezésének. Első célpontunk Kapi (szlovákul Kapusany) vára volt, amely Eperjestől (Presov) északkeletre található, néhány kilométerre. A vár már messziről uralja a környéket, könnyen észrevehető, felkeresését nem lehet elvéteni. Ha a kocsinkat letettük, a vár romjai kb. félórás gyalogút után elérhetőek. Mint messziről is látszik, közelről is megállapítható, hogy a vár egészen jó állapotban vészelte át a zivataros évszázadokat. Sajnos nem lehet a teljes várromot bejárni, de a megmászható falakról is nagyszerű a kilátás a környező völgyek és hegyvidékek irányába. A falakon óvatosan közlekedjünk!
Az első napon még egy várat megcéloztunk magunknak, Újvár (vagy Hőnigvár) romjainak a felkeresését. Az autókat Hanigovce (Hőnig) településen tettük le, innen bő egy órás út vezetett a vár romjaihoz. Az útvonalról (előbb a zöld, majd a sárga jelzésen) gyönyörű a kilátás a környékre (messziről Tarkő – Kamenica várának maradványait is felfedezhettük, legközelebb oda is felmászunk!), az út végén pedig egy igen hangulatos várromot értünk el. Nincsenek hatalmas falmaradványai, egy igazi kis lovagvár lehetett a középkorban. Maga a vár is csak közelebbről vehető észre, nekem mégis nagyon tetszett, sőt a mai napig ez az egyik kedvenc várromom. A vár falai elé kiülve, 765 méter magasból letekintve szép kilátásban is volt részünk.
Aki nem foglal magának szállást előre, annak Drienica (Felsősom) környékén érdemes éjszakai nyugovóhelyet keresnie, mivel ez a terület télen síközpont, így sok szálláshellyel rendelkezik. Mi is így tettünk, így hamar ráakadtunk egy elfogadható árkategóriájú hotelre.
Második napon a Csergő legmagasabb hegycsúcsát, az 1157 méter magas Mincol-t (Mincsolt) vettük célba. Kyjov (Kijó) faluból elindulva, felfelé a kék jelzésen, lefelé a zöld jelzésen, összesen bő öt órát vett igénybe a túra. Felfelé menet majdnem eltévedtünk, ugyanis valahogyan elvétettük a jelzett ösvényt, később viszont sikerült visszatérnünk rá. A hegycsúcs teljesen kopár, úgyhogy gyönyörű kilátásban volt részünk. Kissé hűvös volt az idő, de eső szerencsére nem esett egy szem se, elemózsiánkat így nyugodtan el tudtuk fogyasztani a csúcson. Összességében a három nap alatt nagyon jó időnk volt, első nap reggel esett egy kis eső, utána egy szem se, és a kánikula is csak harmadnapra érkezett meg, amikor már csak két könnyedebb séta várt ránk.
A Mincol megmászása után Bártfa (Bardejov) városába látogattunk el, amelynek belvárosi része az UNESCO által védett, a világörökség részét képezi. Tényleg gyönyörű a belváros, ha arra járunk, feltétlenül érdemes megtekinteni! Még éppen nyitva találtuk a műemlék templomot is, amelynek tornyából remek kilátásunk volt a városra és a környékre. Bártfáról mindenképpen érdemes tudni, hogy a középkorban egyike volt a hét szabad királyi városnak. Bártfán egy kellemes kis panzióban szálltunk meg, de csak négyen, Endrével és Judittal, Csaba és Bogi ugyanis még aznap este elindultak haza, Debrecenbe, számukra itt véget ért a kirándulás.
Harmadik napi programunk két újabb vár megtekintése volt. Mint már írtam, ekkorra már igen meleg lett, úgyhogy örültünk neki, hogy nem kellett sokat felfelé menni. Zboró (vagy más néven Makovica) várát látogattuk meg elsőként, nem messze Bártfától. A romok könnyen elérhetőek, és igen lenyűgözőek. Hatalmas falak maradtak meg ebből a minden bizonnyal nagy méretű várból, mindenképpen érdemes felkeresni. És a kilátás is gyönyörű, minden irányba! Sokáig maradtunk a vár romjai között, bizony nehezünkre esett erről a szép helyről elindulni. Visszaúton Eperjestől nem messze megtekintettük még Sáros várát is (Velky Saris, azaz Nagysáros mellett), ahonnan talán a legszebb volt a kilátás az összes várrom közül, de itt mi már nem tudtunk fotókat készíteni, mert megtelt a memóriakártya, vagy lemerült ez elem, már nem is tudom pontosan, hogy miért.
Annyira megtetszett nekünk a Csergő, hogy abban az évben (október végén) Csabával még egy túrát szerveztünk oda, de akkor már nem volt szerencsénk, ugyanis végig esős és ködös volt az idő, úgyhogy semmit sem láttunk. Ha visszatérek még oda, Tarkő várát feltétlenül fel fogom keresni!
Csergői túrán részt vett csapat: Endre, Judit, Szilvi, Csaba, Bogi és Zoli, aki a fotót készítette
A galériákban látható fotókat Katona Zoltán készítette.
[...] egyik a Nyugat-Szlovákiai vártúra során tapasztaltakat foglalja össze, a második pedig a Csergő hegységben tett túra során felkeresett várakat mutatja be. Mindkét beszámolóhoz fotógalériai is [...]