Az Alacsony-Tátra (Nízke Tatry) második legmagasabb csúcsa, a 2024 méteres Chopok is meghódításra került a TúraFotók.hu csapata által. A magyar turisták által leginkább kedvelt Szlovák síparadicsom nyáron – hó nélkül – is nagyon népszerű és gyönyörű panorámával jutalmazza az ide látogatókat.

A túrát 2009. augusztus 30.-án teljesítettük a Chopok déli oldalán (Chopok Juh), a sípályák, sífelvonók mellett a sárga jelzés mentén.

Az Alacsony-Tátra meredek hegyoldalán és a Chopok csúcsán készült fotók megtekinthetőek itt a galériában, a beszámoló pedig lentebb elolvasható.

[Megtekintés PicLens-el]

1234...484950►

Az Alacsony-Tátra és a Chopok rövid ismertetője megtalálható a Tájak és Települések rovatban.

A Chopok túrán használt turistatérkép részlete pedig a térképek között látható.

Indulástól a megérkezésig…

Reggel elég borongós, hűvös időnk volt. A határhoz közeledve még valami furcsa sötét köd is utunkat állta, de nem adtuk fel. Ahogy átértünk a Szlovák határon az idő egyre jobbra fordult. Helyenként már egész napsütéses volt, de azért a felhők (vagy köd) végig kísértek minket az úton. Az Alacsony-Tátrában található Chopokhoz a Trstie túrához hasonlóan Rimaszombat irányába indultunk, majd Tiszolcon, Breznon és Bystrán keresztül egészen Srdieckoig vezet az út, mely a Chopok déli oldalának lábánál fekszik. A 4 órás autókázást követően kb 10 óra körül értük el úti célunkat a Srdiecko parkolót, a Chopok – Juh sífelvonó állomást, ahonnan túránk indult.

Már az Alacsony-Tátrához közeledve is látszott, ez a túra ismét más lesz, mint a többi. Eddig szép zöld, erdős vidékeken jártunk ebben az évben, de ezek a magas csúcsok szinte teljesen kopárak voltak. A Chopok a Deres (Dereše) és a Konszke (Konské) csúcsok között emelkedik kétezer méter fölé. Déli oldalát hatalmas szikladarabok, kőtömbök borítják. Ettől tűnik olyan kopárnak. Legalábbis messzebbről.

Megérkezésünket követően gyorsan beöltöztünk a túrás ruhába és indultunk is fel a csúcsra. Vagyis csak indultunk volna, de nem találtuk meg azonnal a sárga jelzést, melyet követnünk kellett. Előbb elindultunk lefelé, vissza az úton az alattunk fekvő parkoló irányába, mert a térkép szerint onnan indul a sárga jelzés, de végül a sípályák mellett jobb oldalon találtunk egy ösvényt a sárga jelzéssel.

Úton a Chopok csúcsához…

Annak ellenére, hogy az idő nagyon szeles volt (a hóágyúk lapátjait úgy forgatta, mintha azok üzemeltek volna), az erős napsütés miatt nem igazán volt hideg – egészen a csúcsig -, habár kevésbé edzett túratársak néha magukra kapták a tartalék pulcsit.

A túra elég meredeken indul és az út többségében az is marad. Csak néhol lehet viszonylag enyhébb emelkedős részen haladni. A hegy alsóbb részén még erdőn keresztül halad a túraútvonal. Néhány száz métert kellemes hűvösben tehettünk meg. Mivel ekkor már elég rendesen sütött a nap és kezdett meleg lenni ez kifejezetten jól esett, sőt itt a szél sem ért minket.

Az erdőben találtunk egy földből előtörő vízforrást, ami messziről természetesnek hatott, de közelebbről megtekintve látszott, hogy a víz egy vezetékből tör elő. Hogy ez direkt van így vagy csőtörés eredménye… Az erdőben a fák között vadmálna bokrok találhatóak, melyeken éppen érett a gyümölcs. És ha már érett meg is kóstoltuk. Többször is!

A fás területet elhagyva kiértünk a sífelvonók mellé és a meredek emelkedőn haladtunk felfelé. Zoli szokás szerint, mint egy „túra-terminátor” robogott előre, Évával alig tudtuk követni. Igaz nem is kaptattunk fölfelé folyamatosan, elég sokszor tartottunk pihenőt és gyönyörködtünk a mögöttünk elterülő völgy látképében.

A Kosodrevina szállót és a sífelvonó alsó szakaszának végpontját elérve már hármasban tartottunk kis pihenőt, kb 1500 méteren. A kilátás már innen is csodás! A környező hegyek, a völgyben futó út, melyen mi is érkeztünk remek látványosság. Habár a csúcs felé tekintve igen nagy fáradság fogja el az embert a meredek hegyoldal láttán, a még szebb kilátás reményében bizakodva ismét nekivágtunk az útnak.

Innen már nem lehet messze!

Itt egy rövidebb emelkedős szakasz után következett a túra szinte egyetlen viszonylag könnyen teljesíthető része. A hegy oldalán vízszintesen futó útszakaszon elég könnyen és gyorsan lehet haladni. Hacsak nem a táj szépségeiben gyönyörködünk vagy éppen a málnaszedéssel vagyunk elfoglalva. Olyannyira lekötött minket is a táj és a finom málna – és persze a könnyű útszakasz is csábított -, hogy észre sem vettük a sárga jelzés elágazását. Szépen könnyedén sétáltunk az ösvényen egy kis patakig, amikor is rádöbbentünk, hogy már a kék jelzést követjük. Visszafordultunk és megkerestük a helyes utat, ami ismét meredek emelkedőt jelentett a Chopok csúcsa felé.

Onnan nézve egyébként nem tűnt már messzinek a csúcs. Max háromnegyedóra kapaszkodás. Zoli már akkor megjegyezte, hogy csalóka a táv és megint igaza lett. Többszöri pihenő és közel 2 óra mászás után értünk csak fel a Chopok csúcsánál lévő TV adó és menedékház között. A felfelé vezető út viszonylag egyhangú. Az alacsonyabb növényzet, bozótos és törpefenyők között vagy éppen a kopár sziklákon lépdelve, kúszva-mászva törtünk a csúcs felé. Kisebb pihenőt elég sokat tartottunk. De kétszer még kicsit napozni is kifeküdt a csapat a déli hegyoldalon.

Amikor elindultunk a parkolóból a környező hegyek még mind fölénk magasodtak, de ahogy haladtunk egyre feljebb a Chopokra úgy emelkedtünk mi a szomszédos hegyek fölé. Ahogy közeledtünk a csúcs felé egyre több felhő gyűlt fölénk, de szerencsére az idő nem fordult rosszra.

Már majdnem a csúcson…

A TV adó és a menedékház/étterem mellett felérve a Chopok északi oldalán letekintve nagyon szép, sőt lenyűgöző táj látványa fogadja a megfáradt turistát. A hegy meredek északi oldala a déli oldal hegyes-völgyes zöldellő vidékével ellentétben sokkal kopárabb, de igazából sokkal szebb is. Nyugati irányban még a Deres csúcstól is nyugatabbra egy hatalmas víztározó látható, szemben az Alacsony-Tátra kisebb csúcsai, mögöttük egy sík vidék, a távolban pedig a Magas-Tátra hatalmas sziklás csúcsai magasodnak. Amikor felértünk a Magas-Tátra csúcsait még felhők takarták, ezek később feljebb húzódtak és a csúcsok sokkal jobban kivehetőek lettek.

A hegyek között kavargó légáramlatokat kihasználva siklóernyősök szelték az égboltot a Chopok északi oldalán. Nem volt egyértelmű, hogy az északi oldalon található sziklapárkány melletti épülettől (sífelvonó) szálltak fel vagy a felettünk köröző repülőgépből ugrottak ki – de inkább ez a valószínűbb.

A változatos táj, a magas hegyek, síkságok és a hatalmas vízfelület látványa teljesen elvarázsolt. Olyannyira, hogy elfelejtettem, hogy a távcsövemet is felcipeltem a hegyre. Már lefelé jöttünk a hegyoldalon, amikor ez eszembe jutott, hogy azon keresztül meg sem néztük a tájat, pedig már a felfelé vezető úton egyszer kézbekerült és megcsodálhattuk azon keresztül is a déli oldalon a völgyet. Sebaj, majd legközelebb!

Miután kigyönyörködtük magunkat az északi oldal szépségeiben, elindultunk fel a Chopok valódi csúcsára, mely egy hatalmas kőhalom. Nekem kissé mesterségesnek tűnik, ahogy a hatalmas szikladarabok egy kupacba vannak, mintha óriások építették volna.

A Chopok 2023,6 méteres csúcsán…

A csúcshoz egy kanyargós sziklalépcsőn kell felmászni. A Chopok csúcsáról gyönyörű körpanoráma tárul elénk. Minden irányba remek a kilátás. Szerencsére jó időnk volt, a magasság és a nyílt terep ellenére a szél nem volt vészes. Az idő kicsit felhős volt, ami jelentősen befolyásolta a látottakat, de amikor kicsit kitisztult és a nap beragyogta a tájat az valami csodás látvány volt.

A csúcs oszlop mellett található egy tájoló szerű „valami”, amin fel vannak tüntetve különböző települések Chopok csúcsától mért távolsága. Nagyon sok időt töltöttünk fent a csúcson, lehetett egy óra. Minden irányban percekig bámultuk a tájat – na és persze kipihentük az út fáradalmait. Itt végre összejöttek a dolgok, nem úgy mint a Skaliskon. Szép idő és fantasztikus panoráma. Eredeti terveink szerint az Alacsony-Tátra legmagasabb csúcsát, a Gyömbért (Ďumbier)) is meg akartuk látogatni. Nem is lett volna már olyan messze, szinte csak egy karnyújtásnyira keletre (kb 1 óra séta az Alacsony-Tátra legnépszerűbb gerincszakaszán, a Deménfalvi nyergen keresztül), de időnkbe sajnos ez már nem fért bele.

A csúcson találkoztunk egy Szlovák párral, akiknek férfi tagja magyar származású, így ismét volt kivel elbeszélgetni a túrázásról, a Szlovák tájakról – ez főleg Zoli számára jelent nagy élményt, hiszen ő már sokat járt Szlovákiában, jól ismeri a hegyeket. A beszélgetés során kiderült, hogy a fiatal pár is nagy túrás, ők ezúttal több napra érkeztek az Alacsony-Tátrába.

Ebéd 2000 méter felett…

A Chopok csúcsán töltött majd egy óra után visszaereszkedtünk a menedékházhoz, mely étterem is egyben – sőt, lehet csak étterem és nem is menedékház. Kíváncsiak voltunk, így belülről is szemügyre vettük. Megtekintettük a kínálatot. Van ott minden, amit csak kívánhat az ember. A forró italoktól kezdve a meleg ételekig. Lehet kapni sültburgonyát sajttal töltött pulykamellel, de választhatunk szlovák ételeket is például, gulyást knédlivel. Az egytálételek árai 5-6 euro között vannak. Meglepően olcsó, ennyiért Debrecen belvárosában nem lehet ilyet kapni, az adag pedig kiadósnak tűnt. Végül mi nem kóstoltunk bele a helyi étkekbe és a magunkkal cipelt elemózsiával töltöttük fel a túra során jelentősen kimerült energiakészleteinket. Az étterem teraszán ismét magyar szóra lettünk figyelmesek. Korábban a szlovák követségen dolgozó, ma már nyugdíjas túrás mesélte el nekünk balesetének történet. Na nem a túrán történt balesetet, hanem egy sokkal korábbit, aminek következtében súlyos sérüléseket szenvedett, de ma már szerencsére gyógyulóban van.

Visszaút a völgybe…

Az étterem teraszán üldögélve kezdett hűvös lenni. Na itt már én is felvettem a felsőt! A késői ebédet követően egyenesen lefelé vettük az irányt. Az út most nem fárasztó, hanem fájdalmas kezdett lenni. Egyrészt búcsút vettünk a szép tájtól, másrészt a meredek, sziklás hegyoldalon az ereszkedés nagyon igénybe vette a lábainkat. Az enyémet legalábbis, a térdem még két nap múlva is fájt. Viszont lefelé megállás nélkül jöttünk, és igen gyorsan haladtunk egészen a Kosodrevina szálló és étterem szintjéig, valamint a sífelvonóházig. Ide érve Zoli és Éva nagyon hajlottak rá, hogy innen már ne gyalogoljunk tovább lefelé, hanem menjünk a libegővel. Amit egyébként éppen akkor állítottak le. Eleinte nem rajongtam az ötletért, szívesebben mentem volna tovább gyalog, annak ellenére, hogy már nem igazán esett jól a gyaloglás, de végül megadtam magam és én is a libegő mellett döntöttem. Éva megtudakolta, hogy nemsokára ismét elindul, így jegyet váltottunk a felvonó melletti étteremben (2 euró/fő egy jegy lefelé). Nem is sokat kellett várni az étterem teraszán és már indult is a libegő.

A beszállás érdekes, az elindulás pillanata izgalmas. Amikor az ülések kiérnek a nyílt szakaszra, elhagyva az épületet és alattunk megjelenik a mélység eszembe jutott, hogy nagyon félek az efféle magasságoktól, de pár pillant múlva már egészen megbarátkoztam a helyzettel. Sőt fotóztam is párat!

Az út a sífelvonóval kb 4 percig tartott lefelé, én a tájjal Zoli és Éva ha jól emlékszem a Magas-Tátrában található másik libegőn való utazás megbeszélésével voltak elfoglalva. Nem igazán rájuk figyeltem, lekötött az izgalom és a látvány.

Viszlát Alacsony-Tátra!

Amint leértünk a felvonóval rögtön a pár méterrel alattunk lévő, a felvonópálya alá épített parkoló felé indultunk, ahol a kocsit hagytuk reggel, és ahol legnagyobb megkönnyebbülésünkre meg is találtuk. A sífelvonót igénybe véve jelentős időt megspóroltunk, így még világos napfényben indulhattunk vissza Magyarországra, hosszú utunkra, haza Debrecenbe. A túrát követően és az ismét csak 4 órás autókázás után kellemesen elfáradva, jól lebarnulva (kissé leégve) jóval este kilenc után értünk haza.

Jó kis túra volt! Fárasztó, de kellemes. A táj nagyon szép. Nyáron is megéri a Chopok csúcsára vagy éppen a környező csúcsok valamelyikére felkapaszkodni. Éva számára ez remek bemelegítési lehetőség volt, hiszen pár nappal ezután nekivág majd a Magas-Tátra egyik csúcsához vezető túrának. Zoli pedig tervbe vette, hogy ő is szervez egyet szintén a Magas-Tátrába.

A kis csapatunk, akik felküzdötték magukat a Chopok 2024 méteres csúcsára: Zoli, Éva, és én

Kellemes túrázást kívánok a csapat nevében!

sspace, admin