Nézelődés a Volovec csúcson

A túra adatai:

Időpont: 2011. szeptember 24.

Részvevők: Szilvi és Zoli

Szintemelkedés: több mint 1000 m.

Megtett távolság: kb. 13 km

Időtartam: bőséges pihenőkkel együtt kevesebb, mint 8 óra

Ajánlott időszak: minden évben július 1-től legkésőbb október elejéig (amíg le nem esik az első hó)

Kötelező felszerelés: a túrabakancs és (főleg nyáron) az esőkabát

A túrát első napra terveztük, de mivel a meteorológiai viszonyok meglehetősen barátságtalannak mutatkoztak (értsd alatta: ködös idő és erősen felhős égbolt), ezért elhalasztottuk harmadik napra, tekintettel arra is, hogy az előrejelzések is akkorra mondták az igazán szép időt. Az első két napi program ezért egy kis bevezető volt a szombati túrára: Szlovákiában Árva várának (Oravsky Hrad) megtekintése (első sorozat kép),

[Megtekintés PicLens-el]

12►

Lengyelországban pedig séta Zakopane és Nowy Targ városában, valamint a Nedec várával szemközt található Czorsztyn várának a megtekintése (második sorozat kép).

[Megtekintés PicLens-el]

123►

És harmadik nap (miután visszatértünk Szlovákiába) felvirradt a szombat, a szépnek ígérkező túra napja. Szálláshelyünk Zuberec-en (Bölényfalu) volt, ahonnan autóval kb. 10 perc alatt elértük a Rohácsi-völgyet (Rohácska dolina), túránk kiindulópontját. Ragyogó napsütésre ébredtünk, noha kora reggel még elég hidegnek éreztük a levegőt (a hőmérő 6 fok körüli hőmérsékletet mutatott). A Rohácsi-völgy parkolója (1030 m magasan) hatalmas területet foglal el, szükség esetén akár több száz autó is elfér rajta. A parkolóból egy aszfaltozott úton indultunk el aznapi célpontunk, a Volovec csúcsa (2063 m) felé. Kb. 4 km aszfaltút megtétele után elértünk egy menedékházat (byvalá Tatliakova chata), amely mellett egy gyakorlatilag félig kiszáradt tengerszem (Tatliakovo jazero) volt található. A tengerszem „vízzel teli” állapotban sem lehet túl nagy, félig kiszáradva pedig olyan látványt nyújtott, mint egy nagyobbacska pocsolya.

A menedékháztól két irányba lehet tovább haladni (mindkettő zöld jelzésű turistaút), mi balra indultunk el a Zabrad (sedlo Zábrad, 1656 m) nevű hágó irányába. A hágóra viszonylag hamar fel lehet érni, és innen már elég szép kilátás nyílik a hegygerinc túloldalán lévő völgy és a távolabbi hegycsúcsok felé. Visszatekintve a Rohácsi-völgybe pedig megállapíthatjuk, hogy – miként azt sokan írják – valóban ez a völgy a Liptói-Tátra legszebb völgye.

[Megtekintés PicLens-el]

A Zabrad-hágóról a sárga jelzésű úton továbbindulva először a Rákon nevű hegycsúcsot (1876 m) céloztuk meg, amelyik már a szlovák-lengyel határon fekszik (a hegycsúcs lengyel neve: Góra Rákon), és a Volovec előcsúcsának is tekinthetjük. Innen már látszott a Rohácsi-völgy túloldalán lévő (és magasabban fekvő) tengerszemei közül a legnagyobb, nem sokkal később pedig nem teljesen egészen, de a másik kettő is kibontakozott. Sőt, a völgybe letekintve a korábban említett menedékház és a mellette lévő kis tengerszem is tisztán kivehető volt (ezeket már visszaúton fotóztam le).

[Megtekintés PicLens-el]

12►

A Rákon-tól a túra az országhatár mentén – a kék jelzésű úton – folytatódik egészen a Volovecig (a hegycsúcs lengyelül: Góra Wolowiec). Megjegyzem, hogy van egy másik Volovec nevű hegy is Szlovákiában, Rozsnyó mellett (illetve lehet, hogy több is van ), annak tetején található a Skalisko nevű szikla, ahol immáron háromszor is voltam, és a középhegységi csúcsok közül Kelet-Szlovákiában szerintem ez viszi a prímet. Visszatérve a liptói Volovecre, az előzetes tanulmányozások innen is kitűnő panorámát ígértek (a Volovec csúcsok fordítása magyarul: Ökör-hegy, illetve Ökör-hát).

Összesen kb. 4 órás gyaloglást követően értünk fel a Volovec csúcsára, az idő továbbra is kitűnő volt, a kilátás pedig fantasztikus. Amikor felértünk, magyar hangokat hallottunk (a Liptói-Tátrában – szemben a Magas-Tátrával – ez igen ritka!), majd szóba is elegyedtünk az ott lévő kisebb csapattal, akik Balassagyarmatról érkeztek. Hamarosan kiderült, hogy a kisebb magyar csapat egyik tagja egy nagyszerű magyar tátrai útikönyv (a 250 tátrai túra című könyv, amely nekem is megvan) szerzője, Nagy Árpád. Természetesen azonnal a tátrai túrák és élmények kerültek szóba, akár órákat is tudtunk volna beszélgetni, de hát annyi időnk nem volt. Egy közös fotó erejéig megörökítésre is került a számomra oly nagy értékű találkozás, amely legalább olyan kellemes meglepetés volt, mint amikor a Skalisko alatti menedékházban Görgey Artúr egyenes ági leszármazójával, Görgey Árpáddal találkozhattam.

[Megtekintés PicLens-el]

123►

A visszaút sem volt teljesen eseménytelen, bár ettől az eseménytől szívesen megkíméltük volna magunkat… De hadd kezdjem ott, hogy a csúcson történő bő félórás tartózkodást követően elindultunk lefelé, a Zabrad-hágóig ugyanazon az úton, amelyiken felfelé jöttünk. Itt választási lehetőségünk volt, hogy a Rohácsi-völgyben megyünk vissza a parkolóig, vagy a szomszédos völgyben, melynek neve Latana-völgy (Látaná dolina). A két út között gyakorlatilag nem volt időbéli különbség, a felfedezés vágya ezért arra vitt bennünket, hogy az utóbbit válasszuk. Mivel a menedékház a túloldalon van, ezt az utat vélhetően nagyon kevesen választják, gyakorlatilag senkivel sem találkoztunk (miközben reggel tömegével indultak az emberek túrázni). Ebben a völgyben is van egy kb. 3 km hosszúságú aszfaltút, és már egy ideje azon haladtunk, amikor gyanús hangokat kezdtem el hallani (Szilvinek a nátha miatt bedugult a füle, és nem hallotta ezeket a hangokat).

Első hallásra csak abban voltam biztos, hogy a hangok valami nagyobb méretű állatnak a hangjai. Ahogy többször is hallottam egymás után a hangokat, hamar rájöttem, hogy ezek bizony nem egy szarvas hangjai. Mi lehet akkor? A Tátra állatvilágát nagyjából ismerve, állatkerti és tévézési tapasztalataim alapján egyértelműen beazonosítottam, hogy ezek a hangok nem lehetnek más állaté, mint egy mackóé. Fogalmam sem volt, milyen messze lehetett tőlünk, de a lépteinket azért kellő mértékben megszaporáztuk, mivel – szemben az előzővel – ez a találkozás cseppet sem lett volna kellemes. A hangok sajnos nem akartak megszűnni, így mi sem igazán nyugodtunk meg. Kb. 10 perc is eltelhetett, amikor már végre nem hallottunk (pontosabban: nem hallottam) semmit, ekkor egy kicsit lazítottunk a tempón. Teljesen viszont akkor nyugodtunk meg, amikor az első menedékházakat elértük. Soha nem örültem még ennyire meg az emberi civilizáció jelenlétének… 

A medvéről meg a vele való találkozás lehetőségéről csak annyit, hogy a medve már messziről elkerüli az embert, ha megérzi a szagát. A sűrűn látogatott turistautakon ezért a találkozás esélye nagyon kicsi. Ahol mi mentünk visszafelé, rajtunk kívül szinte senki sem volt, valószínűleg ezért is jöhetett közelebb az úthoz, és hallhattuk a – meglehetősen félelmetesnek tűnő – brummogását.

Újabb információim szerint kissé elbizonytalanodtam, ugyanis valószínű, hogy nem medve hangját hallottam, hanem egy párját kereső szarvasbikáét.

A fáradalmak és a riadalmak után jól esett a szlovák jellegű vacsora a Zuberec-en található étteremben. Utolsó napi programunk – a hazautazás mellett – a Liptószentmiklós mellett található Deményfalvi-völgyben (Demanovská dolina) található jégbarlang megtekintése volt. A barlang gyönyörű, senki se hagyja ki, aki erre jár!

[Megtekintés PicLens-el]

A képeket készítette: Gaska Szilvia, Katona Zoltán

A beszámolót írta: Katona Zoltán

Szombatra terveztük a túrát, és már a reggel is ragyogó napsütéssel indult a Magas-Tátra alatt található szálláshelyünkön (Krisztián, Gabi, emlékeztek arra a bizonyos szálláshelyre, ahol a felmentő sereget vártuk 2009. október elején?  – De ha valaki nem emlékezne, akkor itt elolvashatja és itt megnézheti ).

A Banikov-csúcson

A túra adatai:

 Időpont: 2011. szeptember 3.

 Részvevők: Szilvi és Zoli

 Szintemelkedés: a szintvesztéseket is beleszámolva több mint 1300 m.

 Megtett távolság: kb. 16 km

 Időtartam: bőséges pihenőkkel együtt 9 óra

 Ajánlott időszak: minden évben július 1-től szeptember hónap elejéig vagy végéig (amíg le nem esik az első hó)

 Kötelező felszerelés: a túrabakancs és (főleg nyáron) az esőkabát

Az eredeti elképzelés helyett végül nem kerültük meg a Liptói-Tátrát, hanem – csakúgy, mint két és fél hete – a Zsári-völgyből vágtunk neki a túrának. A menedékházig meg is egyezett az utunk az ezelőtti túrával, azt azonban mindenképpen érdemes leírnom, hogy ezúttal felfedeztem egy barlangot az aszfalt úttól kb. 30 méterre, kb. 3-4 m magasságban a föld felett. A térkép ezen a helyen egy elhagyott bányát jelölt, a nyílásnak és a belsejének azonban (bár nem mentem végig benne) határozottan barlang jellege volt.

[Megtekintés PicLens-el]

12►

A menedékházat követően egy meglehetősen egyhangú szakasz következett, amíg fel nem értünk a Jalóci-nyeregre (Jalovecké sedlo, 1856 m). Egyedül a Sarafiov-vízesés (Sarafiovy Vodopad) kínált egy kis látványosságot. A hágóról elénk tárult a Jalóci-völgy (Jalovecká dolina) egy jelentős része, valamint láttuk a távolban feltűnni a Sivy-hegyet (Sivy vrch, 1805 m). Innentől kezdve a hegy gerincén haladtunk, és folyamatosan szép kilátásban volt részünk. Egyre feljebb és feljebb érve, ha magunk mögé néztünk, szép lassan kibontakozott előttünk a Liptói-víztározó körvonala. Teljes egészében kivehetővé vált a megelőző túránk útvonalának nagy része is (a Zsári-nyereg, a Baranec és annak hegygerince is). Egy idő után a Magas-Tátra is feltűnt a távolban, a Kriván hegycsoportjával.

[Megtekintés PicLens-el]

123►

Miután már megtettünk több mint 1200 méter szintkülönbséget, következett a túra becsapós része: arról a hegyről, amit a Banikov-nak hittünk, kiderült, hogy mégsem az, hanem még rendesen odébb van, és nem is kevés méter szintvesztéssel, hullámozva haladva lehet csak elérni. Ezen már nem múlik, gondoltuk, és így összesen jóval több, mint 1300 méter szintet emelkedtünk.

A csúcson igen sokan voltak, de azt is megállapítottuk, hogy többségük valószínűleg a Rohácsi-völgy felől érkezett, mert mi nem sok turistával találkoztunk. A látvány kárpótolt bennünket fáradalmainkért, de nem is akarom részletezni, beszéljenek inkább magukért a képek.

[Megtekintés PicLens-el]

123►

Visszaúton ugyanott mentünk, ahol felfelé jöttünk, és az út végén egy rollerszállító autó is besegített nekünk (ha az ember felgyalogol a menedékházig az 5 km hosszú aszfaltúton, visszafelé megteheti ezt az utat egy bérelhető rolleren is, fejenként 4,40 euróért, láttunk több rollerest is lefelé gurulni).

A második napi program egy kis lanovkázás volt Tátralomnicon (fel a Kőpataki-tóig), …

[Megtekintés PicLens-el]

12►

… valamint a Lublói vár megtekintése. Az idő másnap is kiváló volt a kiránduláshoz.

[Megtekintés PicLens-el]

1234►

Tökéletes túra, tökéletes idővel és egyéb programokkal kiegészítve. Kell ennél több?

Zoli és Szilvi a Banikov túrán

A képeket készítette: Gaska Szilvia, Katona Zoltán

A beszámolót írta: Katona Zoltán

Csondró patak

Túra dátuma: 2010. április 3.
Túra jellege: Középhegységi túra, hazai túra
Túra útvonal típus: Körtúra
Nehézségi szint: Közepes nehézségű túra
Javasolt túraidőszak: Tavasz, lehetőleg hóolvadás vagy esős időszak után
Javasolt felszerelés: Túrabakancs, különösen hóolvadás vagy esős időszak után, ruházat tavaszi időjárásnak megfelelően
Kiindulási hely: Mályinka település (Kazincbarcikától kb. 15-20 km-re)
Megtett táv: kb. 15 km
Túra teljes időtartama: kb. 6 óra
Összes szintemelkedés: kb. 600 méter
Érintett csúcsok: Látó-kövek 704 m, Nyír-kő 710 m
Túraútvonal: Mályinkáról elindulva a kék kereszt jelzésű túraösvényen hamarosan elérjük a Csondró-patakot, amely mellett halad sokáig a turistaút is. A Csondró-patakot elhagyva nemsokára egy szekérútra érünk, amely mellett egy turistaház, a turistaház mellett pedig egy forrás található. Innen 5-10 perc múlva érjük el a Látó-köveket, amely már csak kb. 200 méterre van az aszfaltúttól. Az aszfaltúton átkelve szintén 5-10 perc után érünk oda a szentléleki kolostor romjaihoz. A kék, majd a kék rom jelzésen haladva (figyelem: ez utóbbi régi jelzés!) egy négyes aszfalt útelágazáshoz érünk, az elágazástól továbbra is a kék rom jelzésen haladva (ez a szakasz is régi jelzés!) érünk el a Nyír-kőhöz. A Nyír-kőről leereszkedünk egy négyes elágazáshoz, amelytől kezdve végig a kék jelzésű ösvényen, lefelé haladva visszaérünk Mályinkára.

Mályinka Miskolctól Észak-nyugatra a Bükki Nemzeti park északi határán található. A túránk innen indult pontban negyed tízkor. A településen áthalad az Országos KÉK TÚRA útvonala. A túra jelentős részét mi is a kék jelzések mentén tettük meg.

[Megtekintés PicLens-el]

12345►

A településen rövid séta után elérjük a buszfordulót (ahol, habár nagyon hívogat a hely, gépkocsival parkolni tilos!). Innen a buszmegálló mellett (és nem a várakozni tilos táblánál!) meredeken felfelé indulunk a kék + jel mentén. Hamar egy kis tisztásra érünk, ahol tábla figyelmeztet – Magánterület – a túraútvonal balra a keskeny ösvényen halad tovább. Itt a jelzések még élénkek, mintha frissen festették volna őket és kellően sűrűn is helyezkednek el, nem lehet eltéveszteni az utat. Kora tavaszi kopár erdős szakaszon haladunk felfelé, majd lefelé és ez így váltakozik, mígnem elérjük a balról mellettünk futó Csondró patakot.
Elsőre nem tett rám nagy benyomást, de ahogy közelebb érünk hozzá és beereszkedünk a Csondró-patak völgybe már sokkal hangulatosabb, vadregényesebb, főleg a szurdok szakaszoknál.

[Megtekintés PicLens-el]

12►

Első említésre méltó megállónk egy barlang a mellettünk magasodó sziklában, amely már nem természetes állapotában látható. Bejárata egy vaskapu, odabent pedig az “élet nyomai”. Szemét, italos üvegek – semmi különösebb látni való – és még fel is kellett érte kapaszkodni a meredek sziklás emelkedőn. A barlangtól tovább folytattuk túránk a Csondró-patak völgyében Látó-kő irányába.

[Megtekintés PicLens-el]

12345►

Újabb megálló az ÁMOR Forrásnál, ahol a patak mintha elágazna. Pedig nem csak egy oldalág fut be a Csondró patakba. Annyira lekötötte figyelmünk a táj, hogy mentünk tovább egyenesen a forrástól a kis patak mentén, amely egyszer csak eltűnt előttünk a föld alatt, vagyis onnan tört fel éppen. Ekkor eszméltünk, hogy ez már nem a Csondró patak volt és az Ámor Forrásnál balra kell(ett volna) fordulni. Visszatértünk hát a forráshoz és folytattuk az utat a Csondró mellett felfelé a völgyben.

Hogy a turista út hol halad nem tudom, de mi a patakon ide-oda átkelve próbáltunk utat találni a kanyargó patakon át és a helyenként fatörmelékkel borított szakaszokon. Ezen a szakaszon van a völgy legszebb része. Előbb egy mohás sziklafalakkal határolt hasadékon át haladunk majd a patak is látványosan aláhulló lépcsős vízeséssel kedveskedik a természetjáróknak. Innen már nincs is olyan messze a Látókő, igaz a szintemelkedés jó része még előttünk állt.

Ez a szakasz elég kopár, sivár. Fakitermelés nyomai miatt kevésbé látványos szakasz. Itt találkoztunk az első turistákkal aznap, később pedig még nagyon sok természetjáró kollégával összefutottunk. A legtöbb túrán nem találkozunk más túrázókkal, de Zoli szerint itt mindig vannak túrázók, népszerű hely. A Mária Forrásnál vízvétel, kis szusszanás a pihenőhelyen, majd irány a Látókő. Ami innen már tényleg nem volt messze.

[Megtekintés PicLens-el]

1234►

Látókőre kb negyed tizenkettő köröl értünk, és ezúttal a természet csendjét semmi sem törte meg. Nem voltak a tavalyi évben tapasztalt zavaró sámán dobosok. A Látó-kő engem kicsit az erdélyi Galbina-szirtre emlékeztetett, csak itt nincs akkor szikla felület amire kényelmesen ki lehet ülni. A látvány viszont nem rossz! Közelre ne nézzünk, mert a fakitermelés látszik, de távolabb Dédestapolcsány és a Lázbérci víztározó, valamint Tardona település látképe kárpótol. Pár perc pihenő, kalóriapótlás és irány a Szentléleki Pálos Kolostorrom.

[Megtekintés PicLens-el]

1234►

A turistaút itt áthalad a műúton. Egyébként Látókőhöz, és a kolostorromhoz autóval is el lehet jutni, így nem csak túrázóknak ajánlott. A Szentléleki Pálos Kolostor a XIII. században épült, mára sajnos szinte teljesen lepusztult. Már csak külső falai magasodnak. Jelenleg állagmegóvó munkálatok folynak a falak megtartására. A közelben van még a Dédesi várrom is, de ezt idén nem kerestük fel. A Dédesi várról itt olvashatnak az érdeklődők.

[Megtekintés PicLens-el]

12►

Innen előbb egy szekérúton ereszkedtünk lefelé Ómassa felé, majd egy még az 1990-es években készült térképen jelzett, de ma már nem karbantartott (jelzéseknek csak néhol maradt nyoma) turista úton emelkedtünk vissza a műútra, mely a Bánkút-Dédestapolcsány-Lillafüred elágazáshoz értünk, ahol némi útkeresés és útbaigazítás után rátaláltunk ismét a turistajelzésekre. A sok túrázó között Zoli még ismerőssel is találkozott – tényleg igaz, kicsi a világ.

[Megtekintés PicLens-el]

12►

Kopár tavaszi erdőben haladtunk utolsó úti célunkig, a Nyírkőig. A Nyírkő mint csúcs, egy kisebb emelkedő csak a turista út mellett. Kilátás van, de a még kopasz fák miatt nem túl látványos – a Kisvár-csúcs ami leginkább szemre való a tájban. Itt is kis pihi, kétszemélyes csoportkép majd irány Mályinka.

[Megtekintés PicLens-el]

12345►

A visszaút első szakasza igen csak meredek ereszkedő. A Dédesi vár – Mályinka útelágazástól pedig a vastag falevél réteg miatt még csúszós is, nem árt óvatosnak lenni. Szerencsére ez a meredek ereszkedő nem tart sokáig és a túra hátralévő része kellemes séta a patak partján egészen Mályinkáig. Néhol még meg kell küzdeni viharok által kidöntött fákkal az út során, de nem vészes.

Itt már sajna merülőben volt a fényképezőben az elem, így Mályinkán habár lett volna mit már nem fotóztam. Így utólag nagyon sajnálom, hogy nem örökítettem meg saját képeken a település nevezetességeit, de az érdeklődőknek itt van néhány link, amin megtekinthetik azokat.

• Mályinka település információs oldala
• Pisztráng telep (na ugye, hogy nem csónakázó tó, hanem halakat tartanak benne )

Én pedig majd legközelebb pótolom!

Én és Zoli a Nyír-kőn, jobbra a háttérben a Kisvár-csúcs

Zoli szerint ez egy olyan túra, amit a hazai túrásoknak mindenféleképpen érdemes felkeresni. Csatlakozom a véleményhez. Nem érdemes kihagyni! Azoknak, akik szeretik a vizes jellegű túrákat, tavasszal hóolvadás vagy csapadékosabb napok után ideális.

Jó utat és szép időt mindenkinek!

sspace

A Nógrádi vár

Túra dátuma: 2010. március 13.
Túra jellege: Középhegységi túra, hazai túra
Túra útvonal típus: Egy útvonalon oda és vissza
Nehézségi szint: Könnyű túra
Javasolt túraidőszak: Tavasz
Javasolt felszerelés: Túrabakancs hóolvadás után, egyébként túracipő elegendő, ruházat tavaszi időjárásnak megfelelően
Kiindulási hely: Borhy-kastély, Gyöngyöstarján mellett
Megtett táv: kb. 8 km
Túra teljes időtartama: kb. 3,5 óra
Összes szintemelkedés: kb 400 méter
Érintett csúcsok: Világos-hegy 709 m,
Túraútvonal: A Gyöngyöstarján melletti Borhy-kastélytól jelzetlen szekérúton lehet a legegyszerűbben elérni a zöld háromszög jelzésű turistautat, amely közvetlenül felvisz a csúcsra. Visszafelé lehet ugyanezen az útvonalon menni, vagy a zöld háromszög jelzésen tovább menni, amelyből – egy romos kulcsos háztól nem messze – leágazik a zöld kör jelzésű turistaút (halványan láthatóak a jelek!), ez pedig szintén visszavezet a kastélyhoz.

A leírások kiindulópontnak a település melletti Borhy-kastélyt javasolták, mi is ott kezdtük el a túrát a szép tavaszi napsütésben. Egy jelzetlen szekérúton indultunk el a hegycsúcs irányába, mivel a térkép alapján ez az út tűnt a legrövidebbnek. Amikor egy idő után távolodni kezdtünk a hegytől, letértünk a szekérútról, és árkon-bokron keresztül próbáltunk meg újra közelebb kerülni hozzá. Később, a hegytetőről lenézve vettük észre, hogy egy idő után a szekérút is a hegy felé vezet, csak egy kis kerülővel. A „bokros szakaszt” követően sikerült elérnünk a zöld háromszöggel jelölt turistautat, amely már egyenesen felvisz a hegycsúcsra. A csúcsra vezető út utolsó szakasza meglehetősen meredek, majdhogynem négykézláb kell felfelé mászni. Összesen közel 400 méter szintkülönbséget kell leküzdeni a hegytetőig, amely megmozgatja az ember lábát rendesen, de kemény izomlázra nem kell számítanunk másnap.

[Megtekintés PicLens-el]

A hegycsúcs valóban nem okozott csalódást, déli irányban gyakorlatilag 180 fokos, zavartalan panoráma tárult elénk. Legattraktívabban a tőlünk keletre fekvő Kékes mutatta meg magát, tetején az adótoronnyal. Megettük az elemózsiánkat, készítettünk néhány fotót, majd elindultunk lefelé.

[Megtekintés PicLens-el]

Már leértünk a hegy aljára, amikor a bokrok között, tőlünk kb. 20 méterre Szilvi két vaddisznót vett észre. Az egyiket még én is láttam, ahogy békésen cammogott velünk ellenkező irányba. Nem ők voltak az első állatok aznap, a hegyre felfelé menet egy őzet vettem észre, amelyről Szilvi sajnos lemaradt. Az autóhoz vissza más útvonalon érkeztünk, mint amelyen elindultunk délelőtt. A zöld háromszög jelzésű turistaúthoz egy romos kulcsos háznál csatlakozik a zöld kör jelzésű turistaút, amelyen visszaértünk a kastélyhoz. Egy helyen egy kissé eltévedtünk, de aztán újra megtaláltuk a helyes utat. Még a zöld háromszög jelzésű turistaúton voltunk, amikor egyszer csak egy muflon pattant ki elénk a bokrok közül, és szélsebesen elfutott előttünk. A harmadik állat egyetlen napon, ilyen túrában még nem is volt részem.

[Megtekintés PicLens-el]

A túra összesen kevesebb, mint négy órát vett igénybe, a megtett út oda és vissza kb. 8 km. Kellemes kis kezdés volt ez a 2011-es évre. Második napi programunk – barátaink meglátogatása mellett – a szécsényi kastély és a nógrádi vár megtekintése volt. A kastély sajnos zárva volt, de a vár kárpótolt minket. Aki erre jár, ne hagyja ki!

[Megtekintés PicLens-el]

1234►

Szilvi és Zoli

Szádvár romjainál... Szádvár a 14-16. században épült, 1685-ben a Habsburgog felrobbantatták.

Bubenkó Gábor és túratársaim is helyesen látták a dolgot, a címben szereplő Zemplén nem állta meg a helyét, mert az Aggteleki-karszt hegységben található Derenk és Szádvár is. Címet javítottam!

Túra adatai:

Túra dátuma: 2010. október 17.
Túra jellege: Középhegységi túra, hazai túra
Túra útvonal típus: Körtúra
Nehézségi szint: Könnyű túra
Javasolt túraidőszak: Ősz vagy Tavasz
Javasolt felszerelés: Túrabakancs, de akár túracipő is elegendő, ruházat az évszak időjárásának megfelelően
Kiindulási hely: Szögliget település mellől
Megtett táv: kb 12 km
Túra teljes időtartama: kb 6 óra
Összes szintemelkedés: kb 300 méter
Érintett csúcsok: Szádvár Várhegy 460 méter
Látnivalók: Szádvár romjai, Derenk emlékhely, Ménes-tó, Szalamandra-ház

Táj és település ismertető: Szögliget – Szád-vár, Derenk

Útvonal:

Szögliget felől a Várhegy irányába…

[Megtekintés PicLens-el]

1234►

Ez a túra az egyik legkedvesebb hazai túrám, nem véletlen, hogy immáron harmadik alkalommal teljesítettem (Zoli). A túra Szögliget település mellől indul, amely az Aggteleki-karszt hegységben, a Miskolc és Tornanádaska között haladó főútvonaltól mindössze néhány kilométerre található. Szögliget zsákfalu, ezen jellegének köszönhetően az erre kiránduló emberek zavartalanul élvezhetik a természet csendjét és nyugalmát. Szögliget főutcáján végighaladva az aszfaltozott út a települést követően is folytatódik (bár minősége nem tökéletes), és kb. még egy kilométeren keresztül (a Szalamandra-házig) minden erre járó autós rendelkezésére áll. Mi ennél már hamarabb (egy elhagyott kőbánya mellett) letettük az autót, és elindultunk a túrára.  A 460 méter magas Várhegy tetején, habár lassan már eltakarják a fák még messziről kivehető Szádvár déli falainak maradványa. Már szögliget felé haladva a műútról is jól látszanak Szádvár romjai.

Szalamandra-ház és Szádvár kicsiben…

[Megtekintés PicLens-el]

12►

Az aszfaltúton haladva bő tíz perc után értük el a Szalamandra-házat. A túrának már ez a legelső szakasza is igen hangulatos, mivel mellettünk folyik a bővizű Ménes-patak, és nemsokára ismét feltűnik előttünk a 461 méter magas várhegy, tetején a Szád-vár viszonylag jól kivehető romjaival. A Szalamandra-ház udvarán ott áll Szádvár kicsiben, kőből és fából. A szögligeti Ménes-völgy bejáratánál lévõ Szalamandra-ház túristaszálló, ökoturisztikai bázis, illetve erdei iskolaként is működik (Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság).

A várhegy körül a vár romjainak érintésével tanösvény vezet, erről a Szalamandra ház mellett elhelyezett, térképes tábla tájékoztat bennünket. A táblából azt is megállapíthatjuk, hogy innentől jelzett úton (a piros jelzés, majd a piros L jelzés mentén haladva) 261 méter szintkülönbséget leküzdve juthatunk fel a romokhoz.

Felkapaszkodunk a Várhegyre…

[Megtekintés PicLens-el]

123456►

Szóval, tovább végig a piros L jelzésen, ami a Szádvár tanösvény útvonala. És csak egy kicsit meredek… Ez a túra legnehezebb, de azt is mondhatni, hogy a túra egyetlen nehéz szakasza.

Szád-vár tanösvény…

[Megtekintés PicLens-el]

12►

Egy kis olvasni való az útra. A tanösvény tájékoztató tábláiból megismerhetjük az érdekes nevű “Tetves-forrást”, az erdő jellegzetes fa fajtáit és a történelem nyomait.

A kőbe vésett(koptatott) történelem.

A középkori szekerek kerekei

több helyen is kikoptatták a sziklát.

Szádvár romjai és őszi panoráma…

[Megtekintés PicLens-el]

1234...161718►

Miután felkapaszkodtunk, megállapíthattuk, hogy bőven megérte ezért a helyért egy kissé megizzadni. A romok közül csodálatos a kilátás, és a várból is tekintélyes részek maradtak meg (jelenleg felújítás alatt). A romok alapján az is megállapítható, hogy ez a vár hajdanán bizony elég jelentős méretűnek számíthatott. A legszebb kilátás déli irányban nyílik a Ménes-völgyre, amelyen át ide érkeztünk. Az őszi táj és a sokféle színben tündöklő erdők csak fokozták az élmény ízét. Még bő félórás fenntartózkodás után is nehezünkre esett elhagyni ezt a rendkívül szép helyet.

A Szádvár vármentő baráti kör szorgos munkája jól kivehető a várudvarban. A várfalak környéke és a várudvarok karbantartottak, könnyen bejárható a nagy kiterjedésű várrom.

Azért remélem ezt nem vágják ki!

Szádvár emléktábla.

Talán ő híres várfaló VÁRFALÓ?

Úton Derenk felé…

[Megtekintés PicLens-el]

12345►

A várhegy tetejéről annak északi oldalán ereszkedtünk le vissza a piros L jelzésen, majd a kék L jelzésen folytattuk utunkat.

Fontos! Amikor a rétre érünk az erdőből (ez az 5. kis kép) nem a szekérúton kell tovább haladni (amerre mi megyünk a képen az a rossz irány), hanem jobb kéz felé az erdő mentén és hamarosan látható lesz a jelzés is.

Ez az ösvény becsatlakozik a kék jelzésű útvonalra (ez már az országos kék túra része!), amelyen nyugati irányban haladtunk tovább az egykori Derenk felé, amelyet a turistatérkép romközségként jelez.

A korábban romosan álló iskolaépületet 2006-2008. között felújították, és egy nyitott kiállítótermet rendeztek be itt. A kiállítás a magyarországi lengyelség történetét és Derenk korábbi lengyel származású lakóinak életét igyekszik bemutatni, de megtaláljuk az egykori falu teljes és részletes alaprajzát is. Az iskola épületétől északra egy kápolna, délre pedig egy romos épület található. Az egykori lakóházak helyét és tulajdonosainak nevét a turistaút mellett táblák jelzik. A kiállításból azt is megtudhatjuk, hogy a falu egykori lakói és leszármazóik a Derenki Búcsú alkalmával évente egyszer találkoznak itt, hogy meglátogassák őseik vidékét.

Ez lehetett Derenk régi főutcája…

[Megtekintés PicLens-el]

123►

Ezen a helyen 1943-ig egy teljes falu állt, akkor azonban kitelepítették a lakosokat a környező, közelebbi és távolabbi településekre. A kitelepítés oka az volt, hogy egy összefüggő vadászterületet kívánt az akkori kormányzat itt kialakítani.

Kettétört élet Derenken...

... és az egykori élet ...

... és elmúlás nyomai.

Derenk a térkép szerint romközség , de sok helyen szellemfaluként is említik Derenket, de itt igazából nincsen falu, ezért a romközség megnevezés ma már kissé csalóka. Nem maradtak meg épületek, melyek üresen állnának. A 70-es évekre az 1943-ban meghagyott házak is nyomtalanul eltűntek. Ma már csak az egykori iskola épület áll, az pedig emlékhelyként szolgál.

Néhány névtábla őrzi az 1943-ban eltelepítettek emlékét…

[Megtekintés PicLens-el]

1234►

Horthy Miklós vadászszenvedélye miatt már 1938 körül megkezdődött a település felszámolása. A Derenken élőknek kárpótlást fizettek azért, hogy másol telepedjenek le, de voltak akik megtagadták a költözést. De 1943-ban szinte mindenkit eltelepítettek a faluból.

Az egykori Derenk iskola épülete ma már emlékhely…

[Megtekintés PicLens-el]

1234567►

Derenk település régi térképe

Szádvár egykori képe

Derenki látkép, a falu történelméből

Sajnos a képek nagyon tükröződtek, nem sikerült jobb fotókat csinálni (talán ha több időm lett volna, ha lett volna nálam fotóállvány és ha értenék is a fotózáshoz…), de egyel több ok arra, hogy mindenki személyesen felkeresse az egykori Derenk felújított iskolaépületét és saját szemével tekintse meg a kiállítás képeit, írásait. Ha máskor nem, akkor nyáron a Derenki búcsú idején.

Tovább megyünk az úton…

[Megtekintés PicLens-el]

1234►

A kék jelzést Derenk után kb. 2 km múlva hagytuk el, és a piros jelzésű túraútvonalon kelet felé vettük az irányt. Jobbra tőlünk több száz méteren keresztül egy csemetekert (fenyves) húzódott, majd a csemetekert után nem sokkal, balra egy forrás és egy kiépített pihenőhely tűnt fel.

Pihenőhely a patak partján, a Ménes-tó mellett…

[Megtekintés PicLens-el]

1234567►

A pihenőhely után néhány száz méterrel, ismét jobbra pillantva egy tavat vehettünk észre, amelyet a Ménes-patak felduzzasztott vizéből hoztak létre. Hangulatos hely ez is, ha nem sietünk, érdemes megállni itt és átmenni a tó túlsó oldalára is, hogy megpihenjünk ott 10-15 percre. Pihenés közben ismét szemügyre vehettük az őszi természet színeit, amelyek a túrán végigkísértek bennünket.

Zúgó patak ...

... kellemes pihenőhely...

... Ménes-tó és látványos őszi színek.

Habár minden pihenőhelyen vannak kihelyezett hordók szemét tárolásra sajnos szemetes a patak környéke és a Ménes-tó túlsó partján is van szétszóródott szemét. Ezt leszámítva szép környék. Amikor odaértünk még a nap is kisütött egy kicsit a kedvünkért . Mivel padok a tó túlpartján is vannak, így kényelmesen pihenve minden irányból megcsodálható a Ménes-tó körülötti táj.

Hazafelé ballagunk…

[Megtekintés PicLens-el]

1234►

A tavat elhagyva, miközben jobbra mellettünk a Ménes-patak vize csobogott, nemsokára ismét feltűnt előttünk a várhegy, tetején a romokkal. Ebből az irányból (vagyis nyugat felől) a romok jobban kivehetőek, mint a várhegy déli oldaláról. A tőlünk jobbra húzódó füves réten még néhány lovat is megleshettünk. Nemsokára visszaértünk a Szalamandra-házhoz, de előtte még egy forrás mellett is elhaladtunk. Ezzel bezárult a túra „körtúra része”.

u.i Zoli: A Szalamandra-ház után nem sokkal a többiek lemaradtak egy kissé tőlem, hogy almát szedjenek, így nem messze már a kocsitól egyedül csodálhattam meg két hatalmas termetű nőstényszarvast, amelyek kb. 30 méterrel előttem keltek át sebesen az úton. Ezzel beigazolódott az, amit Derenken olvastunk az emléktáblákon, hogy ez egy vadban igen gazdag környék. Sőt, erről jut eszembe, hogy túra közben Krisztián még vaddisznót is látott, azokról meg mi maradtunk le, mert Tőle jóval előrébb voltunk. Összességében elmondható, hogy egy könnyed, de nagyon szép őszi túrában volt részünk.

u.i Krisz (sspace): A környék csodás, van itt minden, ami egy kellemes túrához, kiránduláshoz kell. Patak, erdei ösvények, várrom, szép panoráma, tóparti pihenőhely és történelmi ismereteink is bővülhetnek. A változatos őszi színvilág pedig csak tovább fokozta a látványt, valamint az út melletti vadon termő almafák termése is megörvendeztetheti az erre látogatókat. És majdnem elfelejtettem, hogy Zoli szarvasokkal találkozott én pedig kis vaddisznóval futottam össze Derenk után az erdei úton. Ez külön öröm, mivel vadállatokat ritkán láthatunk túrán, legalábbis közvetlen közelről. Nekem nagyon tetszett, de gondolom nem vagyok ezzel egyedül.

u.i Sanyi (apuci76): Csak csatlakozni tudok az előttem írókhoz, mert a túra valóban csodálatos és igen kellemes volt. Elfelejtettetek egy szép állatot amit Szilvi majdnem kinyírt ( egy szép fácán kakast ),  mert nem akart felszállni az ország út közepéről.

A túrán részt vettek: Krisz, Sanyi, Szilvi és Zoli, Szádvár keleti falának romjainál...

Kellemes túrázást kívánunk minden érdeklődőnek!

Beszámoló: Zoli és Krisz

Fotók: Krisz (sspace), Sanyi ezúttal pihentette a gépét

Túra adatai:

Túra dátuma: 2010. október 3.
Túra jellege: Középhegységi túra, külföldi túra
Túra útvonal típus: Egyirányú túraútvonal
Nehézségi szint: Könnyű túra
Javasolt túraidőszak: Ha nem esik és szép az idő bármikor kellemes túra lehet
Javasolt felszerelés: Túracipő, ruházat az évszak időjárásának megfelelően
Kiindulási hely: Széles-tó (Zemplinska Sirava) után Észak felé kb 20 km, parkoló
Megtett táv: kb 8 km Szinnai-kő és 4 km Tarna vára
Túra teljes időtartama: kb 7 óra a Szinnai-kő és Tarna vára közötti fél órás autózással együtt
Összes szintemelkedés: kb 450 méter Szinnai-kő és kb 200 méter Tarna vára
Érintett csúcsok: Szinnai-kő 1006 méter
Látnivalók: Tengerszem (Morske Oko), Szinnai-kő, Tarna vára (Vinna vára)

Túra térkép: Vihorlát térkép részlet a Szinnai-kőhöz és Tarna várához

Útvonal:

Debrecen-Nyíregyháza-Sátoraljaújhely-Trebisov-Mihalovce útvonalon majd Mihalovce (Nagymihály) után még kelet felé kell haladni az 50. számú főútvonalon. A Széles-tó (Zemplinska Sirava) elhagyását követően kell északra fordulni egy kis mellékúton, a Morske Oko (Tengerszem) irányába (ki van táblázva). Ezen a mellékúton kb. 20 km után érünk el egy hatalmas parkolót, ahol a kocsikat letehetjük. Innen kb. félórás autózást követően juthatunk el Tarna (vagy Vinna) vára felé a Széles-tótól északnyugati irányba.

[Megtekintés PicLens-el]

12►

[Megtekintés PicLens-el]

1234►

[Megtekintés PicLens-el]

123456►

[Megtekintés PicLens-el]

12345►

Beszámoló: Katona Zoltán

Fotók: Tóth Pál és Sasi-Szabó Réka

Túra adatai:

Túra dátuma: 2010. június 6.
Túra jellege: Középhegységi túra, hazai túra
Túra útvonal típus: Körtúra
Nehézségi szint: Könnyű túra
Javasolt túraidőszak: Tavasz
Javasolt felszerelés: Túrabakancs esősebb napok után, egyébként túracipő elegendő, napvédő krém ajánlott, ruházat tavaszi időjárásnak megfelelően
Kiindulási hely: Bükkzsérc, “Fülöp Bandi” gémes kútnál
Megtett táv: 12 km
Túra teljes időtartama: kb 6 óra
Összes szintemelkedés: kb 400 méter
Érintett csúcsok: Ódorvár hegy 546 m

Kapcsolódó fotóalbumok: Peti bükkzsérci fotói

Útvonal:

A túra kiindulópontja Bükkzsérc, a falu központjában több helyen is le lehet parkolni az autóval – elindulunk visszafelé ugyanazon az úton, amelyen idefelé jöttünk – elhagyva a falut, az országúton a sárga jelzésen haladunk, kb. 2 km után letérünk az országútról balra -  Hór-völgy bejárata - a völgyben a kék + jelzés mentén haladunk tovább – 500 m után kis kitérőt tehetünk a Suba-lyuk nevű híres barlanghoz – tovább haladva a Hór-völgyben, körülbelül 2 km múlva érjük el a Bükki Nemzeti Park Igazgatóságának kutatóházát – tovább haladunk a völgyben, és kb. 1,5 km után érjük el a várromhoz és a sziklás kilátóhelyhez vezető turistautat – a völgyben vezető útról balra kell letérni, és a kék L jelzés mentén - kilátóhely előtt kialakított kis pihenőhely  - Ódorvár – a piros L jelzésen indulunk tovább nyugat felé, lefelé a hegyről – a hegygerinc túloldalán található völgyben futó keskeny kis műuton vissza Bükkzsércre kb. 3 km.

Táj és település ismertető:

Bükkzsérc honlapja: www.bukkzserc.hu
Cserépfalu honlapja: www.cserepfalu.hu
Wikipédia linkek: Bükkzsérc, Suba-lyuk, Cserépfalu

Bükkzsérctől a Hór-völgyig

[Megtekintés PicLens-el]

123►

Személy szerint már nagyon vártam, hogy végre ismét túrázni induljunk. Zoli Szlovákiát említette, mint lehetséges uticélt, de nekem már teljesen mindegy volt, csak végre mozduljunk ki a városból! A nagy esőzések és az árvíz miatt végül nem mertünk neki indulni Szlovákiának – maradtunk idehaza a Bükkben. Remek választás volt, a már már szokásos gyönyörű idő mellett a táj is nagyon szép volt. Ha van olyan rész az országban, ahol a sok esőnek pozitív hatása van, akkor az a Bükk. Az amúgy kiszáradt patak medrek, vízmosások most csordultig tele. Ez pedig nagyon fel tudja dobni a táj hangulatát – és főleg az én túrázási kedvemet.
A túra kiindulópontja Bükkzsérc, egy zsáktelepülés a Bükk-hegység déli részén. A falu központjában több helyen is le lehet parkolni az autóval. A parkolást és önmagunk „menetkész állapotba történő helyezését” követően elindultunk visszafelé ugyanazon az úton, amelyen idefelé jöttünk. Elhagyva a falut, az országúton a sárga jelzésen haladtunk, majd az elindulást követő kb. 2 km után letérünk az országútról és balra fordulunk. Pár perc múlva megérkezünk a Hór-völgy bejáratához, amelyet a kihelyezett táblák is jeleznek számunkra. A völgyben a kék + jelzés mentén haladunk tovább

Suba-lyuk barlang

[Megtekintés PicLens-el]

123►

A Hór-völgyben haladva bő 500 m után kis kitérőt tehetünk a Suba-lyuk nevű híres barlanghoz (régészeti lelőhely, a leágazásnál részletes ismertetőt tartalmazó tábla található). A barlanghoz a feljáró elég meredek, nekem a Badacsonyban található bazalt lépcsők jutotak eszembe róla csak ez nem olyan magasra vezet. A barlang előtt kis pihenőhely, a barlangban pedig nem sok minden található – pedig állítólag itt denevéreknek is kellene lenni. A csapat odakint várakozott, amíg én felkapaszkodtam a barlangból nyíló kilátóhelyre. Elég sáros, agyagos a talaj és csúszós – ezért csak óvatosan a mászással!

Tovább a Hór-völgyben

[Megtekintés PicLens-el]

123456►

A Suba-lyuk barlangból leereszkedve folytattuk utunkat a Hór-völgyben. A patak hangos csobogása, a víz illata, a dús növényzet (ezúttal már minden szép zöldbe borulva) kellemes kirándúló/túra helyszínt biztosított. Minden lehetőséget kihasználtam a víz fotózására – mint mindíg – néhol még testi éppségemet sem kíméltem (egy-két kisebb megcsúszás, esés besikerült). Sikerült is magam ismét rendesen össze sározni – szerencsére ezúttal már készültem és vittem váltó ruhát, ami nem is árt, ha szeretnénk közelebbről is megnézni néhány természeti jelenséget és nem csak az úton végig sétálni. Másrész az utat helyenként teljesen átmosta a víz, így nekünk is az erdőben a hegyoldalon kellett kerülni – ez volt a túra egyik kullancs gyűjtő szakasza !

Nemzetipark – Oszla Tájház

[Megtekintés PicLens-el]

123►

Tovább haladva a Hór-völgyben, körülbelül 2 km múlva értük el a Bükki Nemzeti Park Igazgatóságának kutatóházát és tájházát. A tájház felé a patakon át kell kelni egy kis fahídon. A ház udvarába belépni tilos, erre egy kihelyezett tábla figyelmeztet bennünket. Mégis érdemes egy kicsit a turistaútról ebbe az irányba letérni, hogy messziről szemügyre vehessük fő célpontunkat, az Ódor-hegy szikláit.

Most jön a neheze…

[Megtekintés PicLens-el]

12345►

Tovább haladtunk a völgyben, és kb. 1,5 km után értük el a várromhoz és a sziklás kilátóhelyhez vezető turistautat. A völgyben vezető útról balra kell letérni, és a kék L jelzés mentén kapaszkodhatunk fel a kilátóponthoz. A szintkülönbség kb. 250 m, és az út folyamatosan meredeken emelkedik felfelé. Ez a túra legnehezebb szakasza, de hát a szép kilátásért meg kell dolgozni egy kicsit . Habár ez a szakasz a fák kellemes hűvösében teljesíthető a nagy hőségből azért itt is lehet érezni egy keveset. A hőség és az erőltetett menet az emelkedőn meg is izzasztott minket rendesen. Még szerencse, hogy innen már nincs messze az Ódorvár melletti pihenőhely.

Az Ódorvár maradványai…

[Megtekintés PicLens-el]

1234567►

Rövid séta a tűző napon és végre elértük a fák alatt meghúzódó Ódorvár pihenőhelyet. Pihenés helyett mi egyből az Ódorvár sziklára siettünk.

Ódorvár romjai az Odor hegytől dél-keletre, az 546 m magas Odorvár hegyen, a Hór patak völgye felé kinyúló sziklagerincen találhatóak - a Bükki Nemzeti Park területén közigazgatásilag Cserépfaluhoz tartozik. Nevét a várhegyen található szikla üregekről kapta mivel az odor sziklaüreget jelent.

Kilátás a Hór-völgyre

A sziklaperemen órákig el lehetne üldögélni, a kilátás nagyon szép, a látvány hatására azt mondhatjuk, megérte az út a fáradtságot. A sziklákon nincs árnyék, ezért meleg, napsütéses napokon itt is hamar megízzad az ember. Ennek ellenére kellemes kis kilátó és pihenőhely . Miután kigyönyörködtük és kipihentük magunkat felkutattuk a hely nevét adó várromot is, de emellett az érdeklődők barlangászhatnak is egy kicsit.

[Megtekintés PicLens-el]

12►

A hegység ezen része változatos karszt képződményekben bővelkedik. Az Odorvári cseppkőbarlang szabadon látogatható – egy keskeny falétrán lehet a barlangba leereszkedni – idegenvezetés nincs lámpa kötelező! A barlangban állítólag már nincs cseppkő – mindet elvitték az arra járók, mi nem is ereszkedtünk le – nem is ez volt uticélunk. A barlnagnál számunkra sokkal izgalmasabb volt egy nagy piros pók, amit igyekeztünk le is fotózni.

A barlangtól kissé lejebb ereszkedve találhatjuk meg az Ódorvárat, vagyis ami megmaradt belőle, mivel maga az Ódorvár már csak nevében vár. Az Ódorvár eredetileg kb 30*12 méter területű vár jellegű építmény volt, de az 1950-es években az akkor még álló falmaradványok is leomlottak. A várból mára nem sok maradt, de ha leereszkedünk a sziklafal alá (a bozótón keresztül és némi sziklamászás után) még a délkeleti részen lévő kőfalak alapjait megtalálhatjuk. Lovagok helyett viszont ma már csak csigák és pókok lakják.

Ebéd idő és visszaút keresés…

[Megtekintés PicLens-el]

1234...8910►

A kilátóhely előtt kialakított kis pihenőhelyen a magunkkal hozott elemózsiánkat is el tudtuk fogyasztani. Nyáron itt érdemes egy rövidebb kullancs vizsgálatot is tartanunk, mert valószínűleg lesz bennünk egy-két vérszívó – főleg ha túl közel merészkedünk a növényzethez.
A pihenőhelytől a piros L jelzésen indulunk tovább, és készüljünk fel rá, hogy a jelzés meglehetősen gyéren van felfestve, ezért tájékozódási képességeinket is be kell vetnünk. Próbáljunk meg nyugat felé tartani, és egy idő után lefelé jönni a hegyről. Habár az út szinte egyenesen visz lefelé a hegyről, így eltévedni azért nem igazán lehet, nekünk mégis majdnem sikerült. Jó úton haladtunk, de a jelzések hiányában már azt hittük rossz felé megyünk ezért letértünk az útról.  Igaz nem kellett sokáig bolyongani az amúgy nyílt terepen, hogy ismét rá találjunk a helyes útra. Ha sikerül megtalálnunk a hegygerinc túloldalán található völgyben futó keskeny kis műutat, nyert ügyünk van, mert innentől kezdve már biztosan nem tévedhetünk el. A műúton kényelmesen visszasétálhatunk a faluba a kb. 3 km szakasz megtétele után.

Séta Bükkzsércen

[Megtekintés PicLens-el]

123►

Bűkkzsércre visszavezető utat egy helyen rendesen megáztatta a víz. Az út jobb széle alól jókora részen a patak mederbe omlott a homokos talaj. Ennek ellenére a gépjármú forgalom zavartalan.
A községben sok a régi épület, de kevésbé látványosak, mint pl. a Zemplénben, Háromhuta településein – legalábbis szerintem. Azért egy sétát megér. Ami érdekes volt, az a falakon látható festmények.

A településről a nyugalom sugárzik. Csöndes, békés. Bükkzsérc is egy olyan település, ahol szívesen laknék, ha munkám nem kötne a nagyvároshoz.
A túra mondhatni tökéletes volt. Kellemes idő, szép táj – és már amúgy is nagyon hiányzott a természet. Mindenkinek csak ajánlani tudom a Hór-völgyi túrát! A környék és a látnivalók alapján a környéken akár több napot is el lehet tölteni, ezért a képek között a galériában az érdeklődők ingyen reklám keretében még szállásfoglalási lehetőséget is találnak

Jó utat és szép időt mindenkinek a túrához!

A túrán részt vett kis csapat:

én, Szilvi, Zoli, Peti és az Ódor-hegy sziklái a háttérben

Zoli, Szilvi, Peti, én az Ódorvár hegy szikláin

Beszámoló: Zoli és sspace
Fotók: sspace (a szokásos sok-sok víz ismét árulkodó )

Tavaszi panoráma

Az időjárási előrejelzések rendkívül kedvezőek voltak, és valóban, szombat reggel ragyogó napsütésben indultunk el Debrecenből. Sokáig a sztrádán autóztunk, Gödöllőnél tértünk le az autópályáról és vettük északnak az irányt. A határon átkelve, kora délután értük el első túránk kiindulópontját, a Selmecbánya (Banska Stiavnica) melletti Illés (Ilija) községet. A település szélén letettük az autót, és elindultunk a Szitnya (Sitno, 1009 m) nevű hegy megmászására. Ennek a hegynek a teteje a Selmeci-hegység (Stiavnické Vrchy) legmagasabb pontja, már messziről kivehető volt a hegytetőn álló adótorony alapján. A túra nem nehéz, kb. 450 méter szintkülönbséget kell leküzdeni, javarészt kiépített aszfaltúton. A hegytetőn füves rét található, a már említett adótoronytól nem messze pedig egy helyes kis fa menedékház, valamint egy elhagyottnak tűnő kőépület. A kilátás gyönyörű, amit még úgy tudunk fokozni, ha a réttől nem messze található kis sziklás kilátóhelyet is felkeressük. Megállapítottuk, hogy a hegy túloldaláról kisebb erőfeszítéssel is fel lehet jönni a csúcsra, de az internetről kinyomtatott térkép nekünk ezt az utat javasolta. Cseppet sem bánkódtunk ezen, mivel hát túrázni jöttünk, no meg az egész túra így is csak alig vett igénybe többet három óránál. Lefelé menet még megtekintettük Szitnya várának megmaradt romjait, a várból nem sok maradt meg, de a kilátás innen is szép volt. Egy rövidebb záporeső még elkapott bennünket, de a kitűzött programjainkat gyakorlatilag csak ennyi zavarta egész hétvégén.

[Megtekintés PicLens-el]

123►

A Szitnya után folytattuk utunkat északi irányba, bő másfél óra után értük el aznapi szálláshelyünket, egy nagyon kellemes kis panziót, Privigyétől (Prievidza) nem messze. Ezzel gyakorlatilag megérkeztünk végső célpontunk, a Kis-Fátra (Malá Fatra) „kapujába”. Már messziről látni lehetett a hegycsúcsot, amit kiszemeltünk magunknak. Ez pedig az 1352 méter magas Kl’ak volt. Vasárnap reggel egy rövid autóút után megérkeztünk a Facskói-nyeregre (Fackovske sedlo, 802 m), ahol több üdülőházat és egy hatalmas nagy parkolót is találtunk. Ez a hágó volt a második napi túránk kiindulópontja, a hágóról pedig tökéletesen kivehető volt a Kl’ak fennséges tömbje. Amikor elindultunk a parkolóból, még nem sejtettük a ránk váró nehézségeket, amelyekkel meg kellett küzdenünk. Ezeket pedig nem más jelentette, mint az a mély és rendkívül csúszós sár, amelyben a felfelé vezető út legjelentősebb részét meg kellett tennünk. Nem volt nehéz ez a szakasz, csak kifejezetten idegölő (valószínűleg nem sokkal azelőtt olvadt el ott a hó, azért volt ilyen az út).

Csak azután vált járhatóbbá a terep, miután egy kisebb füves hegycsúcsot (már 1200 méter felett!) elértünk, és a továbbiakban a hegygerincen tudtunk haladni. Találkoztunk egy barátságos szlovák turistacsoporttal is, akik még pálinkával is megkínáltak bennünket. A kis pihenő után nekivágtunk a csúcsnak, amelyet bő félóra elteltével értünk el. A csúcsról a kilátás fantasztikusan szép, megállapítottuk, hogy még a megelőző nehézségek árán is megérte ide feljönni. Az egyik szerzőtől azt olvastam, hogy innen nyílik Szlovákia legszebb panorámája, ami lehet, hogy egy kissé túlzás, de az általam eddig felkeresett hegycsúcsok között valóban nagyon ott van az élbolyban. Bizony megérte 400 km-t idáig autózni Debrecenből! A csúcsról ugyanazon az úton jöttünk le, amelyiken felmentünk, és bár lefelé azért nem volt olyan vészes, a sár még okozott nekünk néhány kellemetlen percet. A teljes túra összesen alig több mint 4 órát vett igénybe. A hágóra való visszatérés után még csináltam két fotót a csúcsról, majd átvettük a cipőket, és délnek vettük az irányt.

[Megtekintés PicLens-el]

1234►

Aki a Kis-Fátrában jár, odafelé menet vagy hazafelé jövet feltétlenül keresse fel Bajmócot (Bojnice), mert ezt a viszonylag kisebb települést egyszerűen nem szabad kihagyni. A túra fáradalmai után mi csak egy órát szántunk Bajmócra, de így utólag nyugodtan mondhatom, hogy legalább félnapi program. Nem is gondoltam volna, hogy ilyen jelentős idegenforgalmi központ ez a kisváros, a várkastély környéke tele van kirándulókkal. Maga a várkastély is gyönyörű, de emellett van növény- és állatkertje, fürdője és sok hangulatos kis étterme (sajnos a gépet a kocsiban hagytuk, ezért itt nem tudtunk fotózni). Mindenképpen visszatérünk ide, és hosszabb időre, ezzel az érzéssel hagytuk el Bajmócot.

Második nap is sikerült egy kellemes kis panziót találnunk, Kistapolcsány (Topol’cianky) településen. A település a kastélyáról híres, amelyet mi is megtekintettünk, és sétáltunk még egy jót a kastély hatalmas parkjában. A kastélyparkhoz közel felfedeztünk egy hangulatos kis vadászkastélyt is, amelyet Stróbl Alajos által készített állatszobrok vettek körül.

[Megtekintés PicLens-el]

12►

Harmadik napi programunk (könnyed levezetésként) Hrussó várának megtekintése volt, amely Kistapolcsánytól északra, mintegy 6 km-re található. A várrom az autóúttól bő húszperces sétával elérhető, és aki erre jár, annak nem is szabad kihagynia. Ezt az alábbi képek is megfelelően alátámasztják.

[Megtekintés PicLens-el]

1234►

A beszámolót írta: Katona Zoltán

A képeket készítette: Gaska Szilvia, Katona Zoltán

Ez a hazai túra teljesen más hangulatú volt, mint a legutóbb a Szlovák hegységekben, a Tátrában 2000 méter felett megtett túrák – sokkal könnyebnek ígérkezett, de a végére azért jól elfáradtunk. Habár nem voltunk kifejezetten magasan a kilátás innen is remek volt, az idő pedig fantasztikus. Gyönyörű napsütés, felhőmentes égbolt, a sziklakilátópontokról pedig remek látvány fogadott minket.

Az Amadé-várról és a Sólyomkőről néhány információ a Táj ismertetőben. A túrához irányadó térkép részlete a Túra térképek között

Legutóbbi hazai túránk reggelén kissé hűvös enyhé szeles idővel kezdődött a nap. Viszont felhőnek nyoma sem volt az égen. Ellentétben a Magas-Tátra túrával aznap csodaszép napos időnek néztünk elébe. És így is lett. Már az úton is szép tiszta napos időben autókáztunk Nyíregyházán keresztül Tokaj felé, majd a Kopasz hegyet dél felől kerülve elhaladtunk Boldogkőváraljai vár és a Vizsolyi Bibliának otthont adó templom mellett és kb 3 órás utazást követően érkeztünk meg Hejcére. Nem messze a piros túrajelzéstől sikerült egy kellemes zöld környezetben leparkolni a kocsit és azonnal indulhattunk is úticélunk felé a Sólyomkőre.

A Sólyomkőhöz vezető úton készült képek galériája:

[Megtekintés PicLens-el]