Szilvihez és hozzám új (és lelkes) túratársként a nemrég megismert kolléganőnk, Klári csatlakozott. Ezúttal is Lillafüreden tettük le az autót, ugyanabban a parkolóban, mint egy héttel korábban, elindulni viszont az ellenkező irányba indultunk el.

Gyönyörű színek az őszi erdőben. És még sokkal szebb ezt élőben látni!

A túra adatai:

Időpont: 2011. november 6.

Részvevők: Klári, Szilvi és Zoli

A túra jellege: részben oda és vissza túra, részben körtúra

Szintemelkedés: kb. 500 méter

Megtett távolság: kb. 14 km

Időtartam: Bőséges pihenőkkel és a barlangok megtekintésével együtt is kevesebb, mint 7 óra

Ajánlott időszak: minden évben tavasztól őszig

Kötelező felszerelés a fejlámpa, legfőképpen a Csókási-barlangba, a túrabakancs is ajánlott, a barlangok és a sár miatt

A túra első szakasza a Hámori-tó délnyugati partján vezetett végig, majd a tó végéhez érve a zöld jelzésű turistaúton folytattuk utunkat. Átkeltünk az országúton, és máris a Garadna-völgy északi oldalában találtuk magunkat. Egy kereszteződéshez érve áttértünk a piros jelzésű turistaútra és nyugati irányban haladtunk tovább aznapi első célpontunk, a Magos-kő felé. Mindeközben – mint egy héttel korábban – újra megcsodálhattuk az őszi természet színeit.

[Megtekintés PicLens-el]

A piros jelzésű turistaútról kb. két és fél kilométer megtételét követően áttértünk a sárga jelzésű turistaútra, majd kb. másfél kilométer megtételét követően elértük a sárga háromszög jelzésű turistautat, amelyen már csak pár száz métert kellett megtenni a Magos-kő nevű kilátóhelyig. A Magos-kőről (635 m) gyönyörű panoráma tárult elénk minden irányba, ezen a helyen érdemes egy hosszabb időt is (elemózsiánk elfogyasztásával együtt legalább fél órát) eltölteni. Mi is így tettünk, mivel a hely hangulatát csak tovább fokozta az a kellemes napsütés, amely novemberhez képest szokatlanul magas hőmérsékletet (15-20 fokot) varázsolt nekünk erre a szép őszi napra.

[Megtekintés PicLens-el]

12►

Kb. két és fél kilométert tettünk meg visszafelé ugyanazon az úton, amelyiken a Magos-kőig mentünk. Egy elágazáshoz érve áttértünk a piros kereszt jelzésű turistaútra, a túra körtúra jellegű részéhez érve (a túrát legegyszerűbben a –o– ábrával lehetne sematizálni). Az elágazás után pár száz méterrel elértünk egy házat és egy pihenőhelyet, majd nem sokkal ezután a Csókási-barlang következett. A barlang bejárata nem a turistaút mellett, hanem attól kb. 100 méterrel jobbra található (a barlang nyílását a turistaútról nem is lehet látni). Előzetes információim alapján ettől a barlangtól vártam a legtöbbet, és nem is csalódtam egy cseppet sem. A bejárati nyílás meglehetősen szűk, és a kezünk segítségére is szükség van, ha le akarunk ereszkedni benne. A leírások szerint régebben egy létra segítette a lejutást, de szerencsére a létra hiánya nélkül sem vállalkoztunk lehetetlenre. Bent a barlangban kb. 40-50 métert tudtunk haladni (utána egy mély gödör állta utunkat), a látvány pedig mindhármunkat lenyűgözött. Sajnos a legtöbb cseppkőnek már csak a helyét találtuk meg (egyszerűen letördelték őket), de maga a barlang még így is nagyszerű élményt kínál a lelkes és érdeklődő turistáknak.

[Megtekintés PicLens-el]

12►

Folytattuk utunkat a piros kereszt jelzés mentén, és bő egy kilométer után elértük az Udvar-kő-barlangot, amelyet a köznyelv Dante poklának is nevez. Valójában ez már nem egy barlang, hanem egy víznyelő beszakadásával keletkezett sziklatölcsér. Kb. 20 méter mély aljában jóval hidegebb a levegő, mint odafenn, a pólómra ezért a kabátomat is felvettem. Rendkívül érdekes természeti képződmény, és bár nem barlang, az erre járók számára ez is kihagyhatatlan látnivaló.

[Megtekintés PicLens-el]

12►

Újabb egy kilométer megtételét követően tettünk egy kis kitérőt (meredek ereszkedéssel) a Felső-forráshoz, hogy a mellette található két barlangot is megtekintsük. A forrás könnyen megtalálható, de a két barlangról ez már egyáltalán nem mondható el. A kisebbikhez, amelyik inkább egy hasadék, mint egy barlang, én még felkapaszkodtam (nyílását Szilvi vette észre), de a nagyobbikat (többségi szavazás alapján ) ezúttal kihagytuk. Arra járó turisták magyarázták el nekünk, hogy hol is található tulajdonképpen. Sebaj, legközelebb azt is megnézzük !

[Megtekintés PicLens-el]

12►

Összegezve a napot: szép túra volt, kiváló csapattal és fantasztikus idővel!

Klári, Szilvi, Zoli a Magos-kőn

A beszámolót írta: Katona Zoltán

A képeket készítette: Csépke Klára, Gaska Szilvia és Katona Zoltán

A túrának az útvonala csak néhány nappal a hétvége előtt kezdett kialakulni a fejemben, de utólag már nyugodtan elmondhatom, hogy a végleges választás nem okozott csalódást egyikünknek sem. A cél az volt, hogy minél több barlangot érintsünk, de persze ne maradjon el a szép kilátás sem.

A túra adatai:

Időpont: 2011. október 29.

Részvevők: Rita, Szilvi, Sanyi és Zoli

A túra jellege: körtúra

Szintemelkedés: kb. 500 méter

Megtett távolság: kb. 12 km

Időtartam: Bőséges pihenőkkel és a barlangok megtekintésével együtt is kevesebb, mint 6 óra

Ajánlott időszak: minden évben tavasztól őszig

Kötelező felszerelés a fejlámpa, legfőképpen a Kecske-lyukhoz, a túrabakancs is ajánlott, hogy a barlangokban védje a bokánkat a göröngyös, sziklás talajtól.

Lillafüreden parkoltunk le az autóval, és (az aznap hajnalban kezdődött téli időszámítás szerint) reggel negyed kilenc körül kezdtük el a túrát. Első célpontunk a település felett magasodó Fehér-kő volt, ahová a parkolóból indult és haladt szerpentinezve felfelé a turistaút (előbb a piros-zöld, majd a zöld háromszög jelzésen). Noha plusz 3 fok volt a hőmérséklet, az emelkedőn hamar „melegünk” lett. Mire felértünk a Fehér-kőre, már szépen sütött a nap, úgyhogy jólesett leülni egy negyedórára a kilátóhely szikláira. A szemközti hegyoldal erdői gyönyörű őszi színekben pompáztak, meg is örökítettük a látványt néhány felvétel erejéig.

[Megtekintés PicLens-el]

A Fehér-kő után először egy szakaszon vissza-, majd továbbindultunk a piros-zöld, zöld-kék kereszt, végül a zöld jelzésen a Gulicska nevű csúcs irányába. A Gulicska 544 méter magas tetejéről nagyon szép panoráma tárult elénk, szebb, mint a Fehér-kőről. Ez számomra is egy kellemes meglepetés volt, mivel erről a helyről előzetesen semmilyen információval nem rendelkeztem. Közben egyre melegebb lett, így az újabb kilátóhelyen már kifejezetten élveztük a napsütést és a kellemes hőmérsékletet.

[Megtekintés PicLens-el]

A Gulicskától elindulva – és a zöld jelzésen haladva – egy szűk óra alatt értük el a Miskolc melletti Chinoin gyárat. Közben át is keltünk a Miskolcot és Lillafüredet összekötő aszfaltúton. A hatalmas gyártelepet (nem kifejezett túracélpont ) megkerülve, a piros kereszt jelzésen már az első barlangunk, a Kecske-lyuk felé közeledtünk. A Kecske-lyuk előtt nem sokkal (az úttól balra) egy kisebb odút is felfedeztünk, amely különösebb látnivalót nem jelentett, de segített minket ráhangolódni a barlangokra . A barlangocska után – az úttól jobbra – hamar feltűnt előttünk a Kecske-lyuk jellegzetes, háromszög alakú bejárata. Ez a barlang egy igazi kellemes meglepetés volt mindnyájunk számára. Az előcsarnokot követően egy folyamatosan szűkülő „folyosón” kb. 60-70 métert haladtunk előre, utána viszont annyira összeszűkült a járat, hogy azon csak akrobatikus mozdulatokkal tudtunk volna átkelni. Visszafordultunk, de egyáltalán nem voltunk csalódottak, mivel az általunk bejárt szakasz is rendkívüli élményt jelentett számunkra. A barlang egyébként 450 méter hosszú, és nevét a mennyezetén megfigyelhető, kecsketőgyre emlékeztető cseppkövekről kapta.

[Megtekintés PicLens-el]

12►

A Kecske-lyuk után következő célpontunk a pár száz méterrel arrébb található Büdös-pest nevű barlang volt (a „pest” szláv eredetű szó, jelentése: lyuk, vagyis barlang). A piros kereszt jelzésről közben egy kereszteződésnél áttértünk a piros négyszög jelzésre. A Büdös-pest nem közvetlenül a turistaút mellett, hanem annál kb. 30-40 méterrel feljebb található. A barlang szája nem is látható az útról, egy nagy tábla (amely leírást is tartalmaz) jelzi, hogy hol kell hozzá felkapaszkodni. A három barlang közül talán ez jelentette a legkisebb élményt számunkra, de ettől függetlenül impozáns látványt nyújtott kívülről és belülről is (hossza 36 méter), aki erre jár, semmiképpen se hagyja ki.

[Megtekintés PicLens-el]

12►

Végül következhetett a nap utolsó barlangja, a nevéről sokak számára biztosan ismerős Szeleta-barlang. Ez a barlang sem a turistaút mellett található, egy kiszögellésnél kell hozzá leereszkedni kb. 30-40 métert. A barlang a hírnevét annak köszönheti, hogy az egyik legjelentősebb ősrégészeti lelőhely Magyarországon. 20 méter hosszú és 8 méter magas „kupolacsarnokából” egy 30 és egy 40 méter hosszú folyosó ágazik ki. Amellett, hogy híres lelőhely, azért is érdemes felkeresni, mert csodaszép látványt nyújt belülről. Két aprócska denevért is felfedeztünk a barlang falán, amelyek nyugodtan pihenve valószínűleg téli álmukra készültek (szomorú volt látni, hogy nem mindenki tartotta ezt tiszteletben a jelen lévő látogatók közül).

[Megtekintés PicLens-el]

1234►

A Szeleta-barlangtól már kevesebb, mint fél óra alatt visszaértünk a parkolóhoz, ahol az autót hagytuk. Mielőtt hazaindultunk volna, még készítettünk néhány felvételt a Palota-szállóról és a Hámori-tóról.

[Megtekintés PicLens-el]

[Megtekintés PicLens-el]

123►

Nagyszerű túra volt, nagyszerű idővel és nagyszerű csapattal!

Rita, Sanyi, Zoli Szilvi

A beszámolót írta: Katona Zoltán

A képeket készítették: Szabóné Veres Rita, Gaska Szilvia, Kéri Sándor és Katona Zoltán

Csondró patak

Túra dátuma: 2010. április 3.
Túra jellege: Középhegységi túra, hazai túra
Túra útvonal típus: Körtúra
Nehézségi szint: Közepes nehézségű túra
Javasolt túraidőszak: Tavasz, lehetőleg hóolvadás vagy esős időszak után
Javasolt felszerelés: Túrabakancs, különösen hóolvadás vagy esős időszak után, ruházat tavaszi időjárásnak megfelelően
Kiindulási hely: Mályinka település (Kazincbarcikától kb. 15-20 km-re)
Megtett táv: kb. 15 km
Túra teljes időtartama: kb. 6 óra
Összes szintemelkedés: kb. 600 méter
Érintett csúcsok: Látó-kövek 704 m, Nyír-kő 710 m
Túraútvonal: Mályinkáról elindulva a kék kereszt jelzésű túraösvényen hamarosan elérjük a Csondró-patakot, amely mellett halad sokáig a turistaút is. A Csondró-patakot elhagyva nemsokára egy szekérútra érünk, amely mellett egy turistaház, a turistaház mellett pedig egy forrás található. Innen 5-10 perc múlva érjük el a Látó-köveket, amely már csak kb. 200 méterre van az aszfaltúttól. Az aszfaltúton átkelve szintén 5-10 perc után érünk oda a szentléleki kolostor romjaihoz. A kék, majd a kék rom jelzésen haladva (figyelem: ez utóbbi régi jelzés!) egy négyes aszfalt útelágazáshoz érünk, az elágazástól továbbra is a kék rom jelzésen haladva (ez a szakasz is régi jelzés!) érünk el a Nyír-kőhöz. A Nyír-kőről leereszkedünk egy négyes elágazáshoz, amelytől kezdve végig a kék jelzésű ösvényen, lefelé haladva visszaérünk Mályinkára.

Mályinka Miskolctól Észak-nyugatra a Bükki Nemzeti park északi határán található. A túránk innen indult pontban negyed tízkor. A településen áthalad az Országos KÉK TÚRA útvonala. A túra jelentős részét mi is a kék jelzések mentén tettük meg.

[Megtekintés PicLens-el]

12345►

A településen rövid séta után elérjük a buszfordulót (ahol, habár nagyon hívogat a hely, gépkocsival parkolni tilos!). Innen a buszmegálló mellett (és nem a várakozni tilos táblánál!) meredeken felfelé indulunk a kék + jel mentén. Hamar egy kis tisztásra érünk, ahol tábla figyelmeztet – Magánterület – a túraútvonal balra a keskeny ösvényen halad tovább. Itt a jelzések még élénkek, mintha frissen festették volna őket és kellően sűrűn is helyezkednek el, nem lehet eltéveszteni az utat. Kora tavaszi kopár erdős szakaszon haladunk felfelé, majd lefelé és ez így váltakozik, mígnem elérjük a balról mellettünk futó Csondró patakot.
Elsőre nem tett rám nagy benyomást, de ahogy közelebb érünk hozzá és beereszkedünk a Csondró-patak völgybe már sokkal hangulatosabb, vadregényesebb, főleg a szurdok szakaszoknál.

[Megtekintés PicLens-el]

12►

Első említésre méltó megállónk egy barlang a mellettünk magasodó sziklában, amely már nem természetes állapotában látható. Bejárata egy vaskapu, odabent pedig az “élet nyomai”. Szemét, italos üvegek – semmi különösebb látni való – és még fel is kellett érte kapaszkodni a meredek sziklás emelkedőn. A barlangtól tovább folytattuk túránk a Csondró-patak völgyében Látó-kő irányába.

[Megtekintés PicLens-el]

12345►

Újabb megálló az ÁMOR Forrásnál, ahol a patak mintha elágazna. Pedig nem csak egy oldalág fut be a Csondró patakba. Annyira lekötötte figyelmünk a táj, hogy mentünk tovább egyenesen a forrástól a kis patak mentén, amely egyszer csak eltűnt előttünk a föld alatt, vagyis onnan tört fel éppen. Ekkor eszméltünk, hogy ez már nem a Csondró patak volt és az Ámor Forrásnál balra kell(ett volna) fordulni. Visszatértünk hát a forráshoz és folytattuk az utat a Csondró mellett felfelé a völgyben.

Hogy a turista út hol halad nem tudom, de mi a patakon ide-oda átkelve próbáltunk utat találni a kanyargó patakon át és a helyenként fatörmelékkel borított szakaszokon. Ezen a szakaszon van a völgy legszebb része. Előbb egy mohás sziklafalakkal határolt hasadékon át haladunk majd a patak is látványosan aláhulló lépcsős vízeséssel kedveskedik a természetjáróknak. Innen már nincs is olyan messze a Látókő, igaz a szintemelkedés jó része még előttünk állt.

Ez a szakasz elég kopár, sivár. Fakitermelés nyomai miatt kevésbé látványos szakasz. Itt találkoztunk az első turistákkal aznap, később pedig még nagyon sok természetjáró kollégával összefutottunk. A legtöbb túrán nem találkozunk más túrázókkal, de Zoli szerint itt mindig vannak túrázók, népszerű hely. A Mária Forrásnál vízvétel, kis szusszanás a pihenőhelyen, majd irány a Látókő. Ami innen már tényleg nem volt messze.

[Megtekintés PicLens-el]

1234►

Látókőre kb negyed tizenkettő köröl értünk, és ezúttal a természet csendjét semmi sem törte meg. Nem voltak a tavalyi évben tapasztalt zavaró sámán dobosok. A Látó-kő engem kicsit az erdélyi Galbina-szirtre emlékeztetett, csak itt nincs akkor szikla felület amire kényelmesen ki lehet ülni. A látvány viszont nem rossz! Közelre ne nézzünk, mert a fakitermelés látszik, de távolabb Dédestapolcsány és a Lázbérci víztározó, valamint Tardona település látképe kárpótol. Pár perc pihenő, kalóriapótlás és irány a Szentléleki Pálos Kolostorrom.

[Megtekintés PicLens-el]

1234►

A turistaút itt áthalad a műúton. Egyébként Látókőhöz, és a kolostorromhoz autóval is el lehet jutni, így nem csak túrázóknak ajánlott. A Szentléleki Pálos Kolostor a XIII. században épült, mára sajnos szinte teljesen lepusztult. Már csak külső falai magasodnak. Jelenleg állagmegóvó munkálatok folynak a falak megtartására. A közelben van még a Dédesi várrom is, de ezt idén nem kerestük fel. A Dédesi várról itt olvashatnak az érdeklődők.

[Megtekintés PicLens-el]

12►

Innen előbb egy szekérúton ereszkedtünk lefelé Ómassa felé, majd egy még az 1990-es években készült térképen jelzett, de ma már nem karbantartott (jelzéseknek csak néhol maradt nyoma) turista úton emelkedtünk vissza a műútra, mely a Bánkút-Dédestapolcsány-Lillafüred elágazáshoz értünk, ahol némi útkeresés és útbaigazítás után rátaláltunk ismét a turistajelzésekre. A sok túrázó között Zoli még ismerőssel is találkozott – tényleg igaz, kicsi a világ.

[Megtekintés PicLens-el]

12►

Kopár tavaszi erdőben haladtunk utolsó úti célunkig, a Nyírkőig. A Nyírkő mint csúcs, egy kisebb emelkedő csak a turista út mellett. Kilátás van, de a még kopasz fák miatt nem túl látványos – a Kisvár-csúcs ami leginkább szemre való a tájban. Itt is kis pihi, kétszemélyes csoportkép majd irány Mályinka.

[Megtekintés PicLens-el]

12345►

A visszaút első szakasza igen csak meredek ereszkedő. A Dédesi vár – Mályinka útelágazástól pedig a vastag falevél réteg miatt még csúszós is, nem árt óvatosnak lenni. Szerencsére ez a meredek ereszkedő nem tart sokáig és a túra hátralévő része kellemes séta a patak partján egészen Mályinkáig. Néhol még meg kell küzdeni viharok által kidöntött fákkal az út során, de nem vészes.

Itt már sajna merülőben volt a fényképezőben az elem, így Mályinkán habár lett volna mit már nem fotóztam. Így utólag nagyon sajnálom, hogy nem örökítettem meg saját képeken a település nevezetességeit, de az érdeklődőknek itt van néhány link, amin megtekinthetik azokat.

• Mályinka település információs oldala
• Pisztráng telep (na ugye, hogy nem csónakázó tó, hanem halakat tartanak benne )

Én pedig majd legközelebb pótolom!

Én és Zoli a Nyír-kőn, jobbra a háttérben a Kisvár-csúcs

Zoli szerint ez egy olyan túra, amit a hazai túrásoknak mindenféleképpen érdemes felkeresni. Csatlakozom a véleményhez. Nem érdemes kihagyni! Azoknak, akik szeretik a vizes jellegű túrákat, tavasszal hóolvadás vagy csapadékosabb napok után ideális.

Jó utat és szép időt mindenkinek!

sspace

A Nógrádi vár

Túra dátuma: 2010. március 13.
Túra jellege: Középhegységi túra, hazai túra
Túra útvonal típus: Egy útvonalon oda és vissza
Nehézségi szint: Könnyű túra
Javasolt túraidőszak: Tavasz
Javasolt felszerelés: Túrabakancs hóolvadás után, egyébként túracipő elegendő, ruházat tavaszi időjárásnak megfelelően
Kiindulási hely: Borhy-kastély, Gyöngyöstarján mellett
Megtett táv: kb. 8 km
Túra teljes időtartama: kb. 3,5 óra
Összes szintemelkedés: kb 400 méter
Érintett csúcsok: Világos-hegy 709 m,
Túraútvonal: A Gyöngyöstarján melletti Borhy-kastélytól jelzetlen szekérúton lehet a legegyszerűbben elérni a zöld háromszög jelzésű turistautat, amely közvetlenül felvisz a csúcsra. Visszafelé lehet ugyanezen az útvonalon menni, vagy a zöld háromszög jelzésen tovább menni, amelyből – egy romos kulcsos háztól nem messze – leágazik a zöld kör jelzésű turistaút (halványan láthatóak a jelek!), ez pedig szintén visszavezet a kastélyhoz.

A leírások kiindulópontnak a település melletti Borhy-kastélyt javasolták, mi is ott kezdtük el a túrát a szép tavaszi napsütésben. Egy jelzetlen szekérúton indultunk el a hegycsúcs irányába, mivel a térkép alapján ez az út tűnt a legrövidebbnek. Amikor egy idő után távolodni kezdtünk a hegytől, letértünk a szekérútról, és árkon-bokron keresztül próbáltunk meg újra közelebb kerülni hozzá. Később, a hegytetőről lenézve vettük észre, hogy egy idő után a szekérút is a hegy felé vezet, csak egy kis kerülővel. A „bokros szakaszt” követően sikerült elérnünk a zöld háromszöggel jelölt turistautat, amely már egyenesen felvisz a hegycsúcsra. A csúcsra vezető út utolsó szakasza meglehetősen meredek, majdhogynem négykézláb kell felfelé mászni. Összesen közel 400 méter szintkülönbséget kell leküzdeni a hegytetőig, amely megmozgatja az ember lábát rendesen, de kemény izomlázra nem kell számítanunk másnap.

[Megtekintés PicLens-el]

A hegycsúcs valóban nem okozott csalódást, déli irányban gyakorlatilag 180 fokos, zavartalan panoráma tárult elénk. Legattraktívabban a tőlünk keletre fekvő Kékes mutatta meg magát, tetején az adótoronnyal. Megettük az elemózsiánkat, készítettünk néhány fotót, majd elindultunk lefelé.

[Megtekintés PicLens-el]

Már leértünk a hegy aljára, amikor a bokrok között, tőlünk kb. 20 méterre Szilvi két vaddisznót vett észre. Az egyiket még én is láttam, ahogy békésen cammogott velünk ellenkező irányba. Nem ők voltak az első állatok aznap, a hegyre felfelé menet egy őzet vettem észre, amelyről Szilvi sajnos lemaradt. Az autóhoz vissza más útvonalon érkeztünk, mint amelyen elindultunk délelőtt. A zöld háromszög jelzésű turistaúthoz egy romos kulcsos háznál csatlakozik a zöld kör jelzésű turistaút, amelyen visszaértünk a kastélyhoz. Egy helyen egy kissé eltévedtünk, de aztán újra megtaláltuk a helyes utat. Még a zöld háromszög jelzésű turistaúton voltunk, amikor egyszer csak egy muflon pattant ki elénk a bokrok közül, és szélsebesen elfutott előttünk. A harmadik állat egyetlen napon, ilyen túrában még nem is volt részem.

[Megtekintés PicLens-el]

A túra összesen kevesebb, mint négy órát vett igénybe, a megtett út oda és vissza kb. 8 km. Kellemes kis kezdés volt ez a 2011-es évre. Második napi programunk – barátaink meglátogatása mellett – a szécsényi kastély és a nógrádi vár megtekintése volt. A kastély sajnos zárva volt, de a vár kárpótolt minket. Aki erre jár, ne hagyja ki!

[Megtekintés PicLens-el]

1234►

Szilvi és Zoli

Szádvár romjainál... Szádvár a 14-16. században épült, 1685-ben a Habsburgog felrobbantatták.

Bubenkó Gábor és túratársaim is helyesen látták a dolgot, a címben szereplő Zemplén nem állta meg a helyét, mert az Aggteleki-karszt hegységben található Derenk és Szádvár is. Címet javítottam!

Túra adatai:

Túra dátuma: 2010. október 17.
Túra jellege: Középhegységi túra, hazai túra
Túra útvonal típus: Körtúra
Nehézségi szint: Könnyű túra
Javasolt túraidőszak: Ősz vagy Tavasz
Javasolt felszerelés: Túrabakancs, de akár túracipő is elegendő, ruházat az évszak időjárásának megfelelően
Kiindulási hely: Szögliget település mellől
Megtett táv: kb 12 km
Túra teljes időtartama: kb 6 óra
Összes szintemelkedés: kb 300 méter
Érintett csúcsok: Szádvár Várhegy 460 méter
Látnivalók: Szádvár romjai, Derenk emlékhely, Ménes-tó, Szalamandra-ház

Táj és település ismertető: Szögliget – Szád-vár, Derenk

Útvonal:

Szögliget felől a Várhegy irányába…

[Megtekintés PicLens-el]

1234►

Ez a túra az egyik legkedvesebb hazai túrám, nem véletlen, hogy immáron harmadik alkalommal teljesítettem (Zoli). A túra Szögliget település mellől indul, amely az Aggteleki-karszt hegységben, a Miskolc és Tornanádaska között haladó főútvonaltól mindössze néhány kilométerre található. Szögliget zsákfalu, ezen jellegének köszönhetően az erre kiránduló emberek zavartalanul élvezhetik a természet csendjét és nyugalmát. Szögliget főutcáján végighaladva az aszfaltozott út a települést követően is folytatódik (bár minősége nem tökéletes), és kb. még egy kilométeren keresztül (a Szalamandra-házig) minden erre járó autós rendelkezésére áll. Mi ennél már hamarabb (egy elhagyott kőbánya mellett) letettük az autót, és elindultunk a túrára.  A 460 méter magas Várhegy tetején, habár lassan már eltakarják a fák még messziről kivehető Szádvár déli falainak maradványa. Már szögliget felé haladva a műútról is jól látszanak Szádvár romjai.

Szalamandra-ház és Szádvár kicsiben…

[Megtekintés PicLens-el]

12►

Az aszfaltúton haladva bő tíz perc után értük el a Szalamandra-házat. A túrának már ez a legelső szakasza is igen hangulatos, mivel mellettünk folyik a bővizű Ménes-patak, és nemsokára ismét feltűnik előttünk a 461 méter magas várhegy, tetején a Szád-vár viszonylag jól kivehető romjaival. A Szalamandra-ház udvarán ott áll Szádvár kicsiben, kőből és fából. A szögligeti Ménes-völgy bejáratánál lévõ Szalamandra-ház túristaszálló, ökoturisztikai bázis, illetve erdei iskolaként is működik (Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság).

A várhegy körül a vár romjainak érintésével tanösvény vezet, erről a Szalamandra ház mellett elhelyezett, térképes tábla tájékoztat bennünket. A táblából azt is megállapíthatjuk, hogy innentől jelzett úton (a piros jelzés, majd a piros L jelzés mentén haladva) 261 méter szintkülönbséget leküzdve juthatunk fel a romokhoz.

Felkapaszkodunk a Várhegyre…

[Megtekintés PicLens-el]

123456►

Szóval, tovább végig a piros L jelzésen, ami a Szádvár tanösvény útvonala. És csak egy kicsit meredek… Ez a túra legnehezebb, de azt is mondhatni, hogy a túra egyetlen nehéz szakasza.

Szád-vár tanösvény…

[Megtekintés PicLens-el]

12►

Egy kis olvasni való az útra. A tanösvény tájékoztató tábláiból megismerhetjük az érdekes nevű “Tetves-forrást”, az erdő jellegzetes fa fajtáit és a történelem nyomait.

A kőbe vésett(koptatott) történelem.

A középkori szekerek kerekei

több helyen is kikoptatták a sziklát.

Szádvár romjai és őszi panoráma…

[Megtekintés PicLens-el]

1234...161718►

Miután felkapaszkodtunk, megállapíthattuk, hogy bőven megérte ezért a helyért egy kissé megizzadni. A romok közül csodálatos a kilátás, és a várból is tekintélyes részek maradtak meg (jelenleg felújítás alatt). A romok alapján az is megállapítható, hogy ez a vár hajdanán bizony elég jelentős méretűnek számíthatott. A legszebb kilátás déli irányban nyílik a Ménes-völgyre, amelyen át ide érkeztünk. Az őszi táj és a sokféle színben tündöklő erdők csak fokozták az élmény ízét. Még bő félórás fenntartózkodás után is nehezünkre esett elhagyni ezt a rendkívül szép helyet.

A Szádvár vármentő baráti kör szorgos munkája jól kivehető a várudvarban. A várfalak környéke és a várudvarok karbantartottak, könnyen bejárható a nagy kiterjedésű várrom.

Azért remélem ezt nem vágják ki!

Szádvár emléktábla.

Talán ő híres várfaló VÁRFALÓ?

Úton Derenk felé…

[Megtekintés PicLens-el]

12345►

A várhegy tetejéről annak északi oldalán ereszkedtünk le vissza a piros L jelzésen, majd a kék L jelzésen folytattuk utunkat.

Fontos! Amikor a rétre érünk az erdőből (ez az 5. kis kép) nem a szekérúton kell tovább haladni (amerre mi megyünk a képen az a rossz irány), hanem jobb kéz felé az erdő mentén és hamarosan látható lesz a jelzés is.

Ez az ösvény becsatlakozik a kék jelzésű útvonalra (ez már az országos kék túra része!), amelyen nyugati irányban haladtunk tovább az egykori Derenk felé, amelyet a turistatérkép romközségként jelez.

A korábban romosan álló iskolaépületet 2006-2008. között felújították, és egy nyitott kiállítótermet rendeztek be itt. A kiállítás a magyarországi lengyelség történetét és Derenk korábbi lengyel származású lakóinak életét igyekszik bemutatni, de megtaláljuk az egykori falu teljes és részletes alaprajzát is. Az iskola épületétől északra egy kápolna, délre pedig egy romos épület található. Az egykori lakóházak helyét és tulajdonosainak nevét a turistaút mellett táblák jelzik. A kiállításból azt is megtudhatjuk, hogy a falu egykori lakói és leszármazóik a Derenki Búcsú alkalmával évente egyszer találkoznak itt, hogy meglátogassák őseik vidékét.

Ez lehetett Derenk régi főutcája…

[Megtekintés PicLens-el]

123►

Ezen a helyen 1943-ig egy teljes falu állt, akkor azonban kitelepítették a lakosokat a környező, közelebbi és távolabbi településekre. A kitelepítés oka az volt, hogy egy összefüggő vadászterületet kívánt az akkori kormányzat itt kialakítani.

Kettétört élet Derenken...

... és az egykori élet ...

... és elmúlás nyomai.

Derenk a térkép szerint romközség , de sok helyen szellemfaluként is említik Derenket, de itt igazából nincsen falu, ezért a romközség megnevezés ma már kissé csalóka. Nem maradtak meg épületek, melyek üresen állnának. A 70-es évekre az 1943-ban meghagyott házak is nyomtalanul eltűntek. Ma már csak az egykori iskola épület áll, az pedig emlékhelyként szolgál.

Néhány névtábla őrzi az 1943-ban eltelepítettek emlékét…

[Megtekintés PicLens-el]

1234►

Horthy Miklós vadászszenvedélye miatt már 1938 körül megkezdődött a település felszámolása. A Derenken élőknek kárpótlást fizettek azért, hogy másol telepedjenek le, de voltak akik megtagadták a költözést. De 1943-ban szinte mindenkit eltelepítettek a faluból.

Az egykori Derenk iskola épülete ma már emlékhely…

[Megtekintés PicLens-el]

1234567►

Derenk település régi térképe

Szádvár egykori képe

Derenki látkép, a falu történelméből

Sajnos a képek nagyon tükröződtek, nem sikerült jobb fotókat csinálni (talán ha több időm lett volna, ha lett volna nálam fotóállvány és ha értenék is a fotózáshoz…), de egyel több ok arra, hogy mindenki személyesen felkeresse az egykori Derenk felújított iskolaépületét és saját szemével tekintse meg a kiállítás képeit, írásait. Ha máskor nem, akkor nyáron a Derenki búcsú idején.

Tovább megyünk az úton…

[Megtekintés PicLens-el]

1234►

A kék jelzést Derenk után kb. 2 km múlva hagytuk el, és a piros jelzésű túraútvonalon kelet felé vettük az irányt. Jobbra tőlünk több száz méteren keresztül egy csemetekert (fenyves) húzódott, majd a csemetekert után nem sokkal, balra egy forrás és egy kiépített pihenőhely tűnt fel.

Pihenőhely a patak partján, a Ménes-tó mellett…

[Megtekintés PicLens-el]

1234567►

A pihenőhely után néhány száz méterrel, ismét jobbra pillantva egy tavat vehettünk észre, amelyet a Ménes-patak felduzzasztott vizéből hoztak létre. Hangulatos hely ez is, ha nem sietünk, érdemes megállni itt és átmenni a tó túlsó oldalára is, hogy megpihenjünk ott 10-15 percre. Pihenés közben ismét szemügyre vehettük az őszi természet színeit, amelyek a túrán végigkísértek bennünket.

Zúgó patak ...

... kellemes pihenőhely...

... Ménes-tó és látványos őszi színek.

Habár minden pihenőhelyen vannak kihelyezett hordók szemét tárolásra sajnos szemetes a patak környéke és a Ménes-tó túlsó partján is van szétszóródott szemét. Ezt leszámítva szép környék. Amikor odaértünk még a nap is kisütött egy kicsit a kedvünkért . Mivel padok a tó túlpartján is vannak, így kényelmesen pihenve minden irányból megcsodálható a Ménes-tó körülötti táj.

Hazafelé ballagunk…

[Megtekintés PicLens-el]

1234►

A tavat elhagyva, miközben jobbra mellettünk a Ménes-patak vize csobogott, nemsokára ismét feltűnt előttünk a várhegy, tetején a romokkal. Ebből az irányból (vagyis nyugat felől) a romok jobban kivehetőek, mint a várhegy déli oldaláról. A tőlünk jobbra húzódó füves réten még néhány lovat is megleshettünk. Nemsokára visszaértünk a Szalamandra-házhoz, de előtte még egy forrás mellett is elhaladtunk. Ezzel bezárult a túra „körtúra része”.

u.i Zoli: A Szalamandra-ház után nem sokkal a többiek lemaradtak egy kissé tőlem, hogy almát szedjenek, így nem messze már a kocsitól egyedül csodálhattam meg két hatalmas termetű nőstényszarvast, amelyek kb. 30 méterrel előttem keltek át sebesen az úton. Ezzel beigazolódott az, amit Derenken olvastunk az emléktáblákon, hogy ez egy vadban igen gazdag környék. Sőt, erről jut eszembe, hogy túra közben Krisztián még vaddisznót is látott, azokról meg mi maradtunk le, mert Tőle jóval előrébb voltunk. Összességében elmondható, hogy egy könnyed, de nagyon szép őszi túrában volt részünk.

u.i Krisz (sspace): A környék csodás, van itt minden, ami egy kellemes túrához, kiránduláshoz kell. Patak, erdei ösvények, várrom, szép panoráma, tóparti pihenőhely és történelmi ismereteink is bővülhetnek. A változatos őszi színvilág pedig csak tovább fokozta a látványt, valamint az út melletti vadon termő almafák termése is megörvendeztetheti az erre látogatókat. És majdnem elfelejtettem, hogy Zoli szarvasokkal találkozott én pedig kis vaddisznóval futottam össze Derenk után az erdei úton. Ez külön öröm, mivel vadállatokat ritkán láthatunk túrán, legalábbis közvetlen közelről. Nekem nagyon tetszett, de gondolom nem vagyok ezzel egyedül.

u.i Sanyi (apuci76): Csak csatlakozni tudok az előttem írókhoz, mert a túra valóban csodálatos és igen kellemes volt. Elfelejtettetek egy szép állatot amit Szilvi majdnem kinyírt ( egy szép fácán kakast ),  mert nem akart felszállni az ország út közepéről.

A túrán részt vettek: Krisz, Sanyi, Szilvi és Zoli, Szádvár keleti falának romjainál...

Kellemes túrázást kívánunk minden érdeklődőnek!

Beszámoló: Zoli és Krisz

Fotók: Krisz (sspace), Sanyi ezúttal pihentette a gépét

Túra adatai:

Túra dátuma: 2010. június 6.
Túra jellege: Középhegységi túra, hazai túra
Túra útvonal típus: Körtúra
Nehézségi szint: Könnyű túra
Javasolt túraidőszak: Tavasz
Javasolt felszerelés: Túrabakancs esősebb napok után, egyébként túracipő elegendő, napvédő krém ajánlott, ruházat tavaszi időjárásnak megfelelően
Kiindulási hely: Bükkzsérc, “Fülöp Bandi” gémes kútnál
Megtett táv: 12 km
Túra teljes időtartama: kb 6 óra
Összes szintemelkedés: kb 400 méter
Érintett csúcsok: Ódorvár hegy 546 m

Kapcsolódó fotóalbumok: Peti bükkzsérci fotói

Útvonal:

A túra kiindulópontja Bükkzsérc, a falu központjában több helyen is le lehet parkolni az autóval – elindulunk visszafelé ugyanazon az úton, amelyen idefelé jöttünk – elhagyva a falut, az országúton a sárga jelzésen haladunk, kb. 2 km után letérünk az országútról balra -  Hór-völgy bejárata - a völgyben a kék + jelzés mentén haladunk tovább – 500 m után kis kitérőt tehetünk a Suba-lyuk nevű híres barlanghoz – tovább haladva a Hór-völgyben, körülbelül 2 km múlva érjük el a Bükki Nemzeti Park Igazgatóságának kutatóházát – tovább haladunk a völgyben, és kb. 1,5 km után érjük el a várromhoz és a sziklás kilátóhelyhez vezető turistautat – a völgyben vezető útról balra kell letérni, és a kék L jelzés mentén - kilátóhely előtt kialakított kis pihenőhely  - Ódorvár – a piros L jelzésen indulunk tovább nyugat felé, lefelé a hegyről – a hegygerinc túloldalán található völgyben futó keskeny kis műuton vissza Bükkzsércre kb. 3 km.

Táj és település ismertető:

Bükkzsérc honlapja: www.bukkzserc.hu
Cserépfalu honlapja: www.cserepfalu.hu
Wikipédia linkek: Bükkzsérc, Suba-lyuk, Cserépfalu

Bükkzsérctől a Hór-völgyig

[Megtekintés PicLens-el]

123►

Személy szerint már nagyon vártam, hogy végre ismét túrázni induljunk. Zoli Szlovákiát említette, mint lehetséges uticélt, de nekem már teljesen mindegy volt, csak végre mozduljunk ki a városból! A nagy esőzések és az árvíz miatt végül nem mertünk neki indulni Szlovákiának – maradtunk idehaza a Bükkben. Remek választás volt, a már már szokásos gyönyörű idő mellett a táj is nagyon szép volt. Ha van olyan rész az országban, ahol a sok esőnek pozitív hatása van, akkor az a Bükk. Az amúgy kiszáradt patak medrek, vízmosások most csordultig tele. Ez pedig nagyon fel tudja dobni a táj hangulatát – és főleg az én túrázási kedvemet.
A túra kiindulópontja Bükkzsérc, egy zsáktelepülés a Bükk-hegység déli részén. A falu központjában több helyen is le lehet parkolni az autóval. A parkolást és önmagunk „menetkész állapotba történő helyezését” követően elindultunk visszafelé ugyanazon az úton, amelyen idefelé jöttünk. Elhagyva a falut, az országúton a sárga jelzésen haladtunk, majd az elindulást követő kb. 2 km után letérünk az országútról és balra fordulunk. Pár perc múlva megérkezünk a Hór-völgy bejáratához, amelyet a kihelyezett táblák is jeleznek számunkra. A völgyben a kék + jelzés mentén haladunk tovább

Suba-lyuk barlang

[Megtekintés PicLens-el]

123►

A Hór-völgyben haladva bő 500 m után kis kitérőt tehetünk a Suba-lyuk nevű híres barlanghoz (régészeti lelőhely, a leágazásnál részletes ismertetőt tartalmazó tábla található). A barlanghoz a feljáró elég meredek, nekem a Badacsonyban található bazalt lépcsők jutotak eszembe róla csak ez nem olyan magasra vezet. A barlang előtt kis pihenőhely, a barlangban pedig nem sok minden található – pedig állítólag itt denevéreknek is kellene lenni. A csapat odakint várakozott, amíg én felkapaszkodtam a barlangból nyíló kilátóhelyre. Elég sáros, agyagos a talaj és csúszós – ezért csak óvatosan a mászással!

Tovább a Hór-völgyben

[Megtekintés PicLens-el]

123456►

A Suba-lyuk barlangból leereszkedve folytattuk utunkat a Hór-völgyben. A patak hangos csobogása, a víz illata, a dús növényzet (ezúttal már minden szép zöldbe borulva) kellemes kirándúló/túra helyszínt biztosított. Minden lehetőséget kihasználtam a víz fotózására – mint mindíg – néhol még testi éppségemet sem kíméltem (egy-két kisebb megcsúszás, esés besikerült). Sikerült is magam ismét rendesen össze sározni – szerencsére ezúttal már készültem és vittem váltó ruhát, ami nem is árt, ha szeretnénk közelebbről is megnézni néhány természeti jelenséget és nem csak az úton végig sétálni. Másrész az utat helyenként teljesen átmosta a víz, így nekünk is az erdőben a hegyoldalon kellett kerülni – ez volt a túra egyik kullancs gyűjtő szakasza !

Nemzetipark – Oszla Tájház

[Megtekintés PicLens-el]

123►

Tovább haladva a Hór-völgyben, körülbelül 2 km múlva értük el a Bükki Nemzeti Park Igazgatóságának kutatóházát és tájházát. A tájház felé a patakon át kell kelni egy kis fahídon. A ház udvarába belépni tilos, erre egy kihelyezett tábla figyelmeztet bennünket. Mégis érdemes egy kicsit a turistaútról ebbe az irányba letérni, hogy messziről szemügyre vehessük fő célpontunkat, az Ódor-hegy szikláit.

Most jön a neheze…

[Megtekintés PicLens-el]

12345►

Tovább haladtunk a völgyben, és kb. 1,5 km után értük el a várromhoz és a sziklás kilátóhelyhez vezető turistautat. A völgyben vezető útról balra kell letérni, és a kék L jelzés mentén kapaszkodhatunk fel a kilátóponthoz. A szintkülönbség kb. 250 m, és az út folyamatosan meredeken emelkedik felfelé. Ez a túra legnehezebb szakasza, de hát a szép kilátásért meg kell dolgozni egy kicsit . Habár ez a szakasz a fák kellemes hűvösében teljesíthető a nagy hőségből azért itt is lehet érezni egy keveset. A hőség és az erőltetett menet az emelkedőn meg is izzasztott minket rendesen. Még szerencse, hogy innen már nincs messze az Ódorvár melletti pihenőhely.

Az Ódorvár maradványai…

[Megtekintés PicLens-el]

1234567►

Rövid séta a tűző napon és végre elértük a fák alatt meghúzódó Ódorvár pihenőhelyet. Pihenés helyett mi egyből az Ódorvár sziklára siettünk.

Ódorvár romjai az Odor hegytől dél-keletre, az 546 m magas Odorvár hegyen, a Hór patak völgye felé kinyúló sziklagerincen találhatóak - a Bükki Nemzeti Park területén közigazgatásilag Cserépfaluhoz tartozik. Nevét a várhegyen található szikla üregekről kapta mivel az odor sziklaüreget jelent.

Kilátás a Hór-völgyre

A sziklaperemen órákig el lehetne üldögélni, a kilátás nagyon szép, a látvány hatására azt mondhatjuk, megérte az út a fáradtságot. A sziklákon nincs árnyék, ezért meleg, napsütéses napokon itt is hamar megízzad az ember. Ennek ellenére kellemes kis kilátó és pihenőhely . Miután kigyönyörködtük és kipihentük magunkat felkutattuk a hely nevét adó várromot is, de emellett az érdeklődők barlangászhatnak is egy kicsit.

[Megtekintés PicLens-el]

12►

A hegység ezen része változatos karszt képződményekben bővelkedik. Az Odorvári cseppkőbarlang szabadon látogatható – egy keskeny falétrán lehet a barlangba leereszkedni – idegenvezetés nincs lámpa kötelező! A barlangban állítólag már nincs cseppkő – mindet elvitték az arra járók, mi nem is ereszkedtünk le – nem is ez volt uticélunk. A barlnagnál számunkra sokkal izgalmasabb volt egy nagy piros pók, amit igyekeztünk le is fotózni.

A barlangtól kissé lejebb ereszkedve találhatjuk meg az Ódorvárat, vagyis ami megmaradt belőle, mivel maga az Ódorvár már csak nevében vár. Az Ódorvár eredetileg kb 30*12 méter területű vár jellegű építmény volt, de az 1950-es években az akkor még álló falmaradványok is leomlottak. A várból mára nem sok maradt, de ha leereszkedünk a sziklafal alá (a bozótón keresztül és némi sziklamászás után) még a délkeleti részen lévő kőfalak alapjait megtalálhatjuk. Lovagok helyett viszont ma már csak csigák és pókok lakják.

Ebéd idő és visszaút keresés…

[Megtekintés PicLens-el]

1234...8910►

A kilátóhely előtt kialakított kis pihenőhelyen a magunkkal hozott elemózsiánkat is el tudtuk fogyasztani. Nyáron itt érdemes egy rövidebb kullancs vizsgálatot is tartanunk, mert valószínűleg lesz bennünk egy-két vérszívó – főleg ha túl közel merészkedünk a növényzethez.
A pihenőhelytől a piros L jelzésen indulunk tovább, és készüljünk fel rá, hogy a jelzés meglehetősen gyéren van felfestve, ezért tájékozódási képességeinket is be kell vetnünk. Próbáljunk meg nyugat felé tartani, és egy idő után lefelé jönni a hegyről. Habár az út szinte egyenesen visz lefelé a hegyről, így eltévedni azért nem igazán lehet, nekünk mégis majdnem sikerült. Jó úton haladtunk, de a jelzések hiányában már azt hittük rossz felé megyünk ezért letértünk az útról.  Igaz nem kellett sokáig bolyongani az amúgy nyílt terepen, hogy ismét rá találjunk a helyes útra. Ha sikerül megtalálnunk a hegygerinc túloldalán található völgyben futó keskeny kis műutat, nyert ügyünk van, mert innentől kezdve már biztosan nem tévedhetünk el. A műúton kényelmesen visszasétálhatunk a faluba a kb. 3 km szakasz megtétele után.

Séta Bükkzsércen

[Megtekintés PicLens-el]

123►

Bűkkzsércre visszavezető utat egy helyen rendesen megáztatta a víz. Az út jobb széle alól jókora részen a patak mederbe omlott a homokos talaj. Ennek ellenére a gépjármú forgalom zavartalan.
A községben sok a régi épület, de kevésbé látványosak, mint pl. a Zemplénben, Háromhuta településein – legalábbis szerintem. Azért egy sétát megér. Ami érdekes volt, az a falakon látható festmények.

A településről a nyugalom sugárzik. Csöndes, békés. Bükkzsérc is egy olyan település, ahol szívesen laknék, ha munkám nem kötne a nagyvároshoz.
A túra mondhatni tökéletes volt. Kellemes idő, szép táj – és már amúgy is nagyon hiányzott a természet. Mindenkinek csak ajánlani tudom a Hór-völgyi túrát! A környék és a látnivalók alapján a környéken akár több napot is el lehet tölteni, ezért a képek között a galériában az érdeklődők ingyen reklám keretében még szállásfoglalási lehetőséget is találnak

Jó utat és szép időt mindenkinek a túrához!

A túrán részt vett kis csapat:

én, Szilvi, Zoli, Peti és az Ódor-hegy sziklái a háttérben

Zoli, Szilvi, Peti, én az Ódorvár hegy szikláin

Beszámoló: Zoli és sspace
Fotók: sspace (a szokásos sok-sok víz ismét árulkodó )

Túra adatai:

Túra dátuma: 2010. április 18.
Túra jellege: Középhegységi túra, hazai túra
Túra útvonal típus: Körtúra
Nehézségi szint: Könnyű túra
Javasolt túraidőszak: Tavasz
Javasolt felszerelés: Túrabakancs esősebb napok után, egyébként túracipő elegendő, napvédő krém ajánlott, ruházat tavaszi időjárásnak megfelelően
Kiindulási hely: Újhuta, temető melletti parkoló, kb 300 méteren
Megtett táv: 16 km
Túra teljes időtartama: 6 óra
Összes szintemelkedés: kb 500 méter
Érintett csúcsok: Sólyom-bérc 564 m, Nagy Péter-mennykő 709 m

Útvonal:

Újhuta központjából a kék négyzet turistajelzésen, a Tolcsva patak mentén, a Flórika forrás mellett a Szpalanyica-völgyön keresztül – Mlaka-rétetről a sárga háromszög jelzésű ösvényen Sólyom-bércig – vissza a Mlaka-rétre a kék jelzésen északnyugati irányban István-kúthoz – a kék háromszög jelzésű leágazásnál jobbra Nagy Péter-mennykőig- vissza a Mlaka rétre – a sárga jelzésű turista ösvényen kb 2 km lefelé Középhutára, majd aszfaltúton újabb 2 km Újhutáig.

Táj és település ismertető:

Bükkzsérc honlapja: www.haromhuta.hu
Wikipédia linkek: Háromhuta

Újhutától a Mlaka rétig

[Megtekintés PicLens-el]

1234...789►

A képek egy része még az Újhutára vezető úton készült. A belvizes (árvizes) területek és a bővizű patakok láttán sejthető volt, hogy ezen a túrán valószínűleg nem lesz hiány vízben. Nem is volt! Túránk során ér, csermely és patak  (és némi sártenger) is keresztezte utunk, de minden akadályt leküzdve teljesítettük a távot. Szóval előre is bocsi, de a képek jelentős részén  mindenfelé csordogáló, folydogáló kisebb-nagyobb vízfolyás lesz látható.

A túrát Szilvi, Zoli, én és a fényképezőgép Újhuta központjából indítottuk, amely egy kellemes kis üdülőfalu a Zempléni-hegység belsejében, körülbelül 300 méter magasságban. Újhuta nem önálló település, hanem Háromhuta község része (a község része Óhuta és Középhuta is). Újhutából a kék négyzet turistajelzésen, a Tolcsva patak mentén indultunk el, a település elhagyását követően a Szpalanyica-völgyön haladtunk keresztül.
Első jelentősebb pihenő hely a Flórika forrás. Nevének eredetét a galériában található képek egyikén olvashatják az érdeklődők. A Flórika forrás környéke tiszta, a padok jó állapotban vannak, kellemes kis pihenőhely. A táj ilyenkor még elég kopár, fákon nem sok levél, szinte csak a szép zöld mohás fák, kövek adnak némi színt a tájnak. A túra első szakasza aszfaltos, köves úton halad, de a patak csobogása, a friss víz illata, a sok kis vízfolyás nagyon  feldobja az egészet. A táj sok helyen olyan volt számomra, mint a tavaly őszi Amadé vár romjaihoz vezető túrán – A Sólyom-bércnél , ahol már nem volt patak már egészen deja vu érzésem volt.

Mlaka-rét

[Megtekintés PicLens-el]

1234►

Ahogy véget ért a Szpalanyica-völgy, véget ért a patak és a kék négyzet jelzés is, és egy elágazáshoz értünk. Itt balra fordultunk, és a kék jelzésen kb. 1 km után elértük a Mlaka-rétet. A Mlaka-réten kis pihenő hely, sajnos tele szeméttel, így ott lepihenni nem lehet. A hely eléggé fel volt ázva, az út sok helyen sárosnak mondható, nem ritka a vízátfolyás sem – hiányoltam is a szlovákiai turistautakon megszokott vízelvezető árkokat.

Sólyom-bérc

[Megtekintés PicLens-el]

12345►

A Mlaka rétről mi balra fordulva a sárga háromszög jelzésű ösvényen indultunk tovább Sólyom-bérc felé, de javasolt inkább előbb egyenesen tovább menni István-kút felé, fel a Nagy Péter-mennykőig, így nem kell a Mlaka réten többször áthaladni. Szóval a sárga háromszög jelzés mentén kapaszkodtunk fel az 564 méter magasságú Sólyom-bércre, amely remek kilátóhely, többek között Regéc várának romjait is látni lehet innen.

Bevallom nem tudtam melyik vár romjai láthatóak a szemközti hegyen, így hát Zolihoz fordultam segítségért. Zoli viszont válasz helyett csak tippeket adott. Miközben a lehetséges válaszokra figyeltem a panorámafotó készítésnél elszúrtam az illesztés, ezért azok nem teljesen fedik a valóságot.

A Sólyom-bércen ért minket az ebéd idő. Ebéd közben pedig tovább élvezhettük a csöndet és a táj szépségeit. Ezúttal semmilyen sámán dobos nem zavarta meg a nyugalmat, nem volt a közelben egyetlen turista sem rajtunk kívül.

Zoli, aki már volt a Regéci várban ekkor tett egy nagy felismerést: ha innen látszik a Regéci vár, a Regéci várból is látszik a Sólyom-bérc, valószínűleg akkor is, ha ezt eddig sosem vette észre. És nem ő volt az egyetlen, aki a túrán ilyen jelentős felfedezést tett.
Én már korábban kénytelen voltam megállapítani egy csodást tényt, miszerint a víz mindig lefelé folyik. Még akkor is ha ez másként látszik.  A Mlaka-rétre tartva amikor véletlenül magam elé néztem, döbbenten vettem észre hogy mellettünk a kis patak eddig velünk szembe folyt és most velünk azonos irányba fut, felfelé folyik. Gondoltam, jé, hogy mik vannak, felfelé folyó patak! Én naív, csak azt nem vettem észre, hogy időközben irányt váltottunk és már lefelé mentünk a hegygerincről a kicsit mélyebben fekvő rét irányába – hát erre is jó egy túra, a természet nyugalmában nagy felfedezéseket tehetünk

A nagy felismerések és csoportkép elkészítése után visszaereszkedtünk a Mlaka-rétre, és a kék jelzésen folytattuk utunkat északnyugati irányban. Következett az István-kút, az erdészházzal és a vadászházzal.

Végzetes kitérő, Eden tó, Péntek 13 és a többiek…

A bevezetőben jelzett “túlélő túra” jelző erre a szakaszra vonatkozott, mivel ez volt a túra legizgalmasabb és egyben leghátborzongatóbb szakasza. Az amerikai túlélő-horror műfajból jól ismert környezet, kihalt táj, egy elhagyatott ház a nagy semmi közepén. Zolinak a “Péntek 13″, nekem inkább a “Wrong turn” jutott eszembe róla. Mindenesetre hangulatos a hely, a “Ház a tónál”.

A tóparti ház után következett az erdészház. Hangulat továbbra is horrorba illő. Még mindig a kihalt erdei környezet, elhagyatott ház, tűzrakóhely, romos kis kő építmény a ház mellett, mind-mind csupa olyan elem, ahol a baltás, darabolós gyilkosok szokták munkájukat végezni.

[Megtekintés PicLens-el]

1234567►

Szerencsénkre sem Jason a láncfűrésszel, sem a kannibálok nem voltak otthon. Gondolom kihasználva a jó időt ők is túráztak egyet valahol így hát nyugodtan folytathattuk utunkat István-kút mellett elhaladva.

Felfelé a Nagy Péter-mennykőhöz

[Megtekintés PicLens-el]

1234...678►

Ahogy visszatértünk az emelkedős szakaszhoz a vízfolyások is kezdtek újra megjelenni. Egy mini Grand-kanyonon átkelve körülbelül másfél km után elértük a kék háromszög jelzésű leágazást, ahol a nagy sártengernél a kék jelzésű útról jobbra kell (fel) letérni a Nagy Péter-mennykő kilátóhely felé.A kék háromszög jelzésű ösvényen (a jelzés helyenként meglehetősen gyéren volt felfestve) a 709 méter magasságú Nagy Péter-mennykőre kapaszkodtunk fel, ahonnan remek kilátás tárult elénk északi irányban. El lehetett látni egészen a Hegyközig, és a Füzéri vár romjait is felfedezhettük a távolban. Itt is csönd és nyugalom honolt, sehol egy turista. Jó nekünk, így legalább itt is senkitől sem zavartatva pihenhettünk egy kicsit. Miután kigyönyörködtük magunkat újabb csoport fotó és irány vissza a Mlaka rétre. Habár Zoli nagyobb forgalomra számított turistákkal ekkor találkoztunk először, éppen a tóparti ház felé tartottak – vagy nem is turisták voltak, hanem a házigazdák? Hmmm.

Útban Középhutára

[Megtekintés PicLens-el]

1234...789►

Mlaka-rétről a sárga jelzésű turista ösvényen bő 2 km megtétele után lehet leérni Középhutára. Az út zömében fás, erdős területen vezet, tisztás nem sok. Ez egy kellemes sétálós szakasz. Itt ismét turistákkal találtuk szemben magunkat, szerencsére a csöndesebb fajtából. Se dob