TúraFotók - Természet, Túra, Fotózás - túrafotók, túrabeszámolók » Erdélyi túrák http://www.turafotok.hu fotóalbumok, túra beszámolók, úticél ajánlások, térképek ... Mon, 16 Jan 2012 16:31:43 +0000 en hourly 1 http://wordpress.org/?v=3.2.1 Hétvége a Radnai-havasokban http://www.turafotok.hu/hetvege-a-radnai-havasokban.html http://www.turafotok.hu/hetvege-a-radnai-havasokban.html#comments Thu, 26 May 2011 15:54:23 +0000 Csaba http://www.turafotok.hu/?p=2012 Régen megvettem már a Radnai-havasok térképét, de rendeltetésszerű használata váratott magára. Nincs közel a hegység, az biztos. Több napos kirándulást feltételez. Találtam aztán társakat és úgy volt, négyen megyünk. Aztán maradtunk ketten, Pisti, meg én. 2011. május 20-án indultunk kocsival Debrecenből 3:20-kor. Az útvonal Érmihályfalva, Nagykároly, Szatmárnémeti, Huta-hágó, Máramarossziget, Felsővisó, Borsa. Fél tíz is volt mire megérkeztünk, jó hat órás úttal kell számolni. Az Avas és a Kőhát hegységeket elválasztó Huta-hágótól elég rossz minőségű az aszfalt, Máramarossziget felé egy kicsit javul. A Borsa előtti 50-60 km-ről nem beszélek inkább.

Panoráma az Ünő-kő 2279 m-es ormáról

A szállásunk a 880m-en, Statiunea Borsa településrészen található Medve Panzióban volt, amit magyar házaspár üzemeltet. Tökéletes bázis túrázóknak minden szempontból, lelkes és a Radnait alaposan ismerő emberek gondoskodnak arról, hogy jól érezd magad.

Megérkezés után rövid, 1 órás pihenő, majd a tulaj nagynénjével (30 éve járja a Radnai-havasokat) tartott konzultáció alapján indult a bemelegítő túra a szállás kertjéből. Piros háromszög jelzésen 1300m-ig emelkedtünk a patak mellett. Ott elértük a hegység legnagyobb vízesését, a Lóhavasi-vízesést, ami kb. 80 m-es esés, ezzel egy kategóriába kerül a Biharban látható Hotoránnal és Nagy-Phaetonnal. A vízeséshez érve már csillapodott a zápor, ami itt elkerülhetetlen, ha előtte reggel süt a nap és jó az idő. Kimásztunk a vízeséssel szemben fel a kék sáv jelig. Onnan a Stiol csúcs felé haladva kiváló rálátásunk volt továbbra is a vízesésre, közben előbukkant először az esés felső része, majd – ahogy a képeken is látszik – a Gonosz-kő, a Ló-havas és a Gargaló-nyereg által képzett völgy, ahonnan a víz jön.

Itt úgy döntöttünk, nem megyünk fel azonnal a nyeregbe, hanem a jelet elhagyva megmásszuk az első előttünk álló csúcsot, ami 1905 m magas és a térkép nem írja a nevét. Mászás közben először találkoztunk hófoltokkal, ennek Pisti módfelett örült és igyekezett rajtuk keresztül kanyarítani az utat. A tetejéről már jól látszott a hegység több jelentős csúcsa, a Ló-havas, a Tejes, a Puzdra és persze a Nagy-Köves vagy Nagy-Pietrosz. (Ez a 2303 m magas hegy volt Magyarország legmagasabb pontja a II.vh. alatt, akkor Horthy-csúcs néven futott.)

Tovább a Gargaló-nyeregbe kényelmes ösvény vitt, sőt a felszakadozó felhőzetben elég jó kilátásunk volt a hegység hatalmas, délre nyíló katlanjába. A korábban elhagyott kék sáv jelzésen mentünk visszafelé a településről induló sífelvonó felső végéhez. Majd onnan le a szálláshoz. A kb. 1100m-es összesített szintemelkedés után eleinte jól esett a lefelé haladás, de a közepén már olyan mértékben terhelődött a térdünk, hogy a cikk-cakkozás sem segített, többször meg kellett állni ízületet pihentetni. A szálláson gyors zuhany, porleves, kiváló körtepálinka, maradék szendvics és korai fekvés várt. A hajnali kelés, vezetés, hat órás utazás után úgy éreztük pontosan megtaláltuk a „bemelegítő” túra helyes arányait, nem vittük túlzásba.

Fekvés előtt még beszélgettünk a szállásadóinkkal és ekkor dőlt el, hogy másnap nem a Nagy-Pietroszt másszuk, hanem a hegység második legmagasabb csúcsát, a mindössze 24 m-el alacsonyabb 2279 m-es Ünő-kőt. Nem elsősorban a szintkülönbség miatt, hanem az aznapi túrán tapasztalt meteorológiai viszonyok alapján gondoltuk kedvezőbbnek – arrafelé sokkal korábban tisztult az ég a menetrend szerinti felhőszakadást követően, továbbá a helyiek is látványosabbnak, vadregényesebbnek vélték.

Másnap, május 21-én, szombaton korán keltünk. Az idő ismét gyönyörű volt, szikrázóan napos. Hétkor indultunk kocsival a 18-as főúton, megálltunk 1416 magasan a Máramarosi és a Radnai-havasok között átvezető Prislop-hágón fotózni. Szépen látszott a Sárkány (1847m), a Nagy-Pietrosz, a Radnai fő vonulata és az előző nap bejárt, illetve más irányból látott hegyek. Félig takarásban volt, de azonosítottuk célunkat, az Ünő-kőt is. Tovább a főúton, majd még GPS-szel is elnéztünk a letérést a Rotunda (Radnai-hágó) felé. Legalább pár kilométert és percet Bukovinában voltunk. Végül is nem csoda a tévesztés, mert az autós térképen piros főútként (17D) jelzett út valójában földút (még a magyar honvédek részére készült katonai útnak).

A hágón letettük a kocsit, kényelmesen összeszedtünk magunkat és 9:10-kor kezdtük a túrát. A piros sáv jelzés széles, terepjáróknak ideális úton haladt, az idő meleg volt és a mérsékelt emelkedés mellett gyönyörködtünk a Szuhárd-hegység látványában. Akár egy dél-ausztriai alpesi túrán is lehettünk volna. Leszámítva a pásztorkutyákat, amelyekből egy lankásabb részen tíznél több támadt ránk. A pásztorok nem fektettek bele különösebb energiát, hogy megfékezzék őket, így kénytelenek voltunk az emberszabásúak jól bevált evolúciós vívmányához, a kődobáláshoz folyamodni. Nem szeretném, ha bárki ez alapján elbízná magát, egynél több kuvasz nagyságú és farkasokhoz, medvékhez szokott kutya jelentős kockázati tényező, de általában csodálatosan működik már az is, amikor lehajolunk a kőért. Hát még a kőzápor artikulálatlan üvöltéssel aláfestve – a túlerővel szemben biztosra mentünk. :)

Nemsokára találtunk jó vizű forrást is, ezt már 1500 m-en. A táj lassan változott, egyre havasiabb jellegű lett, már ha van ilyen jelző, de az idő továbbra is meleg volt, lassan gyűltek a felhők a feláramlásokkal és elkezdtek szépen és feketén összeállni. Mikor elértük az elágazást és a piros pont jelet, már esett. Pihentünk, megebédeltünk egy szélvédett és részben eső védett szegletben a törpefenyves szélén, majd indultunk a piros ponton lefelé. A Lála-tavakhoz így egy kis szintvesztéssel lehet eljutni, de a másik utat (kék pont a völgyben) nem javasolták a helyiek a jelentős medvepenetráció miatt. Nem lévén biológusok, nem is ragaszkodtunk efféle találkához. A törpefenyves foltokkal tarkított ereszkedés egyben hófoltokkal tarkított is lett egyre inkább. Ez nem ideális, mert a jelzés a lábunknál, a kövekre van festve, így ritkán látszott. Hófolt alatt nyugodtan érthet az olvasó kézilabda pályányi, 0,5-3 méter vastag havakat. Ezeket itt annyira Pisti sem élvezte, mint előző nap, illetve, mint ahogy még fogja később.

Mire ezt megfogalmaztuk egymásnak, megjött a jégeső is. Kb. fél órás kényszerpihenőben a szélnek háttal állva csodáltam az egyébként látványos medvés völgyet, miközben borsónyi jegek verték az esőkabátomat. Aztán alábbhagyott és mentünk tovább. Megnéztük a Nagy- és Kis-Lála tavakat, a két Ünő-kő közti katlanban a hóviszonyokat vizsgálgatva úgy döntöttünk, hogy a jelzésen tovább nem biztonságos felmenni a hágóra, így toronyiránt kimásszuk a főcsúcsot. A botokat rövidebbre állítottuk és több hófolton át egyenesen felfelé másztunk. Biztonságos volt, lavina esélye kizárva, de a lépésbiztonság és a fegyelmezettség alapkövetelmény, hiszen hiba esetén, ha nem is sziklás szakadékba esel, de ki tudja, hol állsz meg és hány zúzódást gyűjtesz lefelé. A füves részeken meg-megálltunk körbebámulni, fényképezni, sőt, a nap ismét kisütött. A csúcs előtt 100 m-rel értük el a gerincet, hátizsákokat eldobva felszaladtunk a sziklás ösvényen – megvolt az aznapi első csúcs, az Ünő-kő 2279 m-es orma, északnyugat felé hihetetlen meredek leszakadással. Elég tiszta volt az idő, láthatjátok a képeken. És tökéletes körpanoráma.

A látvánnyal nem lehet betelni, de menni kellett tovább, mert szemben várt a Kis Ünő-kő, a maga 2222 méterével. Itt már csak nagyjából követve lefelé a jelet, egy kicsi, a hóviszonyok miatt indokolt rövidítéssel elértük a két csúcs közti alacsonyabban fekvő hágót (Saua Ineutului, a másik 2140-en a Saua cu Lac), ahonnan néhány, mindössze pár másodperces pihenővel menetből bevettük az újabb csúcsot.

Csaba

Csaba és

Pisti

Pisti a csúcson

A már ismert piros sáv jelzés innen a kocsiig visszavitt. De előtte még szembesültünk azzal, hogy az ösvény lefelé sok közepesen kitett helyen visz, ahogy ott kígyózik előttünk végig a hosszú gerincen. Felfelé mászásnál ezt észre sem vennénk, így viszont élvezetes volt, nagyon finoman, mondhatni kíméletesen adagolta az adrenalint, épp hogy csak el ne felejtsük hol is vagyunk és ki az igazi főnök. Visszafelé volt még két, az elsőnél nyugisabb kutyakaland, pár kilométert elkísért bennünket egy fiatal román pásztorfiú, lentebb egy másik cigarettát próbált kiimádkozni tőlünk (legközelebb csak ezért viszek egy dobozzal, hogy kiosszam nekik :) ), aztán végre elértük az autót és este nyolcra a panzióban voltunk. Nagyon kedves biológus házaspár volt a szobaszomszédunk, a férj székely, a feleség román-szász származású. Az általuk rendelt csorbaleves bizonyult nekik soknak, ragaszkodtak hozzá, hogy elfogyasszuk a bőséges maradékot (2×2 jó nagy tányérral), amit a házigazdánk megmelegített. A helyiek házi szilvapálinkájával tökéletes befejezése volt ez egy hibátlan napnak.

Vasárnap tízkor indultunk hazafelé, először dél felé a Széples és a Randani-havasok között, majd direkt a Szamos völgyében Zsibóig. A gyönyörű táj lassú változásával vezetett át minket a sziklák és havasok világából az Alföldre. Székelyhídnál léptük át a határt és fél hatkor itthon voltunk, Debrecenben.

Ezért a látványért még érdemes lehet vissza menni ...

]]> http://www.turafotok.hu/hetvege-a-radnai-havasokban.html/feed 0 Rozsály-csúcs túra a Gutin – Rozsály hegységben http://www.turafotok.hu/rozsaly-csucs-tura-gutin-rozsaly-hegysegben.html http://www.turafotok.hu/rozsaly-csucs-tura-gutin-rozsaly-hegysegben.html#comments Sun, 26 Sep 2010 14:39:50 +0000 Zoli http://www.turafotok.hu/?p=1667 A Máramaros megyében található Gutin – Rozsály hegységbe rendhagyó módon ezúttal pénteken indultunk túrázni. Kihasználva a jó időt 2010. szeptember 24-én a Rozsály hegység legmagasabb és egyben névadó csúcsát, a Zazár-folyó partján Nagybánya mellett magasodó 1307 méteres Rozsály-csúcsot másztuk meg. A Rozsály-csúcs túrára ezen a kellemesen meleg őszi napon négyen vállalkoztunk.

A Rozsály-csúcs a siklóernyősök paradicsoma, de túrázáshoz is ideális!

Túra adatai:

Túra dátuma: 2010. szeptember 24.
Túra jellege: Középhegységi túra, külföldi túra
Túra útvonal típus: Időtől függően körtúraként is teljesíthető, mi ezúttal egy útvonalon teljesítettük
Nehézségi szint: Az erdei úton (kék jelzés) meredeken emelkedő szakaszok, közepesen nehéz terep
Javasolt túraidőszak: Nyár vége, kora ősz
Javasolt felszerelés: Túrabakancs, de akár túracipő is elegendő, napvédő krém, rovar riasztó, ruházat az évszak időjárásának megfelelően és inni való bőven
 Kiindulási hely: Alsófernezely (románul Ferneziu)
Megtett táv: kb 10 km
Túra teljes időtartama: kb 6 óra – de körtúra esetén ettől hosszabb
Összes szintemelkedés: kb 850 méter – útvonaltól függően
Érintett csúcsok: Rozsály (románul Ignis) 1307 méter
Látnivalók: Kilátás a Fekete hegyre, a Gutin kakastaréjra és a Fernezelyi tóra

Kapcsolódó fotóalbumok: Panorámafotók

Kapcsolódó térkép: Rozsály és környéke

Útvonal:

A túrát Alsófernezely (románul: Ferneziu) községből indítottuk, amely Nagybányától észak-keletre található. Nagybányáig (románul: Baia Mare) Debrecenből az útvonal Debrecen-Érmihályfalva-Nagykároly-Szatmárnémeti-Nagybánya útvonalon. Nagybányáról már látszik a Rozsály 1037 méteres csúcsán lévő antenna, azt kell követni! Alsófernezely község főutcáján haladva el kell érnünk azt a pontot, ahol a település mellett folyó Fernezely-patak – az út jobb oldalán – az út mellé ér. Itt egy hídon átkeltünk a patak túlsó partjára, és tovább haladtunk a híd által megkezdett leágazáson. Egy darabig még jó az út, majd ahogy elhagyjuk a falut, egyre rosszabb minőségűvé (kavicsossá) válik. Itt már gyakorlatilag bárhol lerakhatjuk az autót az út mellé, ahol kényelmesen tudunk parkolni. Kb. 20 perc múlva elértünk egy üdülőtelepet, ahol egy tábla jelezte számunkra, hogy melyik kék pötty jelzésű ösvényen kell elindulnunk (fehér alapon kék pötty) és kb 2,5 óra alatt érhetjük el a Rozsály (románul: Ignis) csúcsát.

Úton Máramaros megyébe

Ezúttal nem délfelé, hanem északra indultunk Debrecenből és több mint négyórás utazás után értük el, a Debrecen-Érmihályfalva-Nagykároly-Szatmárnémeti-Nagybánya útvonalon Alsófernezely (románul: Ferneziu) községet, amely Nagybányától észak-keletre található. A négy órába benne volt egy határátkelés, egy rövidke pihenő és két kisebb eltévedés (az első alkalommal Nagykároly felé vétettük el az irányt, majd Nagybányán is rossz égtáj felé kanyarodtunk). Nagybányáról egyébként már látszott is aznapi célpontunk, a várost uraló Rozsály hegyének 1307 méter magas tömbje – igazából bármit is jeleznek a tájékozódást segítő közlekedési táblák nem érdemes azok után menni, a Rozsály csúcsát kell követni úgy, hogy a magas gyárkémény vagy előttünk vagy jobb oldalunkon legyen.
Alsófernezely község gyakorlatilag egybe van épülve Nagybányával, mintha a városhoz tartozó kisebb városrész lenne. A település főutcáján kell haladni egészen addig, amíg a Fernezely-patak az út mellé nem ér. A hídon át kell haladni, majd tovább ezen a leágazáson. Az út a falutól távolodva egyre rosszabb minőségűvé (kavicsossá) válik. Bal kéz felől egy ipartelepet elhagyva hamarosan le is parkoltunk és kb. 450 méter szintmagasságból kezdtük meg a túrát.

Kerestük az utat…

Ahonnan a túrát ténylegesen megkezdtük jelzéssel még nem találkoztunk. Egy patak folyt mellettünk, a Zsidóvia-patak (románul: Jidovoaia), ennek mentén haladtunk felfelé az úton. Kb. 20 perc múlva elértünk egy üdülőtelepet, ahol egy kicsit elbizonytalanodtunk és a kezdeti helyes irány után megfordultunk és rossz irányba kezdtünk el menni. Ennek a kis kavarodásnak az volt az oka, hogy a túraútjelző tábla iránymutatása szerint az út egy magán területen vezetett keresztül, ahova ki volt téve “Belépni tilos!”, na ezt próbáltuk meg megkerülni. Első próbálkozásunk vissza vezetett a telep alsó szakaszához, ahol egy elágazás volt a Rozsály-csúcs irányába, de ez tévútnak bizonyult. Vissza tértünk a táblához és ezúttal tovább haladva az úton Kelet felől kerültük ki a problémás ingatlant – aminek a közepén lévő villanyoszlopra volt felfestve a Kék pötty jel amin haladni kell :) ).
A tábla egyébként a hegycsúcsot 2-2,5 óra gyalogútra jelezte, amely igen bíztató volt számunkra, mivel mi is ennyire számítottunk.  Előbb átvágtunk a bekerített telkek mögötti kerteken, majd pár perc séta után végre elértük egy erdő sávot, ahol már látni véltük a Kék pötty jelet.
Hamar rájöttünk nem ugyanaz látni, mint látni vélni. Szóval folytatódott az út és jel keresés. Kisebb nagyobb kitérők és Csaba önálló útkeresése után kb negyed óra alatt mindenki megtalálta a helyes utat. Annak ellenére, hogy az elején a jelzett utat majdnem elvétettük, összességében az mondható el, hogy a jelzések viszonylag sűrűn fel vannak festve az útvonal mentén – de csak ott, ahol amúgy is egyértelmű lenne a “merre tovább”.

Erdős túra meredek emelkedővel

Innentől kezdve előbb enyhén, majd egyre meredekebben emelkedő turistaösvényen haladtunk felfelé, a hegycsúcs irányába. Az erdő komor hangulatú, sok látnivalót nem kínál. Az alsóbb szakaszokon még van egy kis vízfolyás, ami változatossá teszi az amúgy aljnövényzet nélküli sziklás terepet, de fentebb ez is elapad.
A csapat teljesítménye ezen a szakaszon elég változó volt. Peti robogott elől, pedig még a cipő is okozott neki némi kellemetlenséget, eleinte én kullogtam hátul, mert néha menni is alig bírtam (a hétköznapi túrázást még szoknom kell – sspace).
Végül az erdei szakasz meredek emelkedését kb 850 méteren egy erdei út szakítja meg, ahol kis pihenőt tartottunk. Itt összerázódott a kis csapat és egységesebb tempóban kapaszkodtunk tovább egy még meredekebb szakaszon.
Ezen a szakaszon a hegyoldalon haladtunk és kilátás nyílott a Fekete hegyre és a Gutin kakastaréjra is. Lassan de biztosan haladtunk felfelé, elértük a fenyőerdő sávot, de itt ismét az erdő belsejében haladtunk, ez sem túl látványos, de annál fárasztóbb szakasz. Többször is megálltunk és a magasságmérők alapján egyre bizakodóbbak voltunk, hogy már nem lehet messze a Rozsály csúcsa.

Sziklás terep és jó kilátás

Feljebb érve ritkult az erdő és hatalmas szikla tömbök kezdték szegélyezni utunkat. Sőt némelyiket meg is kell mászni. Itt ismét szünet és tízórai jellegű tevékenység, kis pihenő után pedig kapaszkodunk, kúszunk, mászunk tovább. Innen már remek a kilátás is. Ismét ellátni egészen a Gutin Kakastaréjig.
Közvetlenül a csúcs alatt véletlenül mégis letértünk a helyes útról, és jelzés nélküli terepen, sokszor négykézláb haladva előre sikerült végül a csúcsra felkapaszkodnunk. Az aljnövényzet nagyon sűrű, nehéz benne haladni, jobb inkább a jelzett úton menni, feltéve, hogy meglátja a turista a jelzést. A sziklákon nem csak az ösvény mellett, hanem távolabb vannak a jelek felfestve. Miközben haladunk azt hihetjük jó úton járunk, hiszen egy ösvényen megyünk, pedig a jel a távolban, balra fent van a sziklára festve és nem az ösvényen, hanem a sziklákra felkapaszkodva kell(ene) tovább menni.
Kis segítség a helyes út megtalálásához:

Ahol Zoli halad le ott kellene fel is


Ugyan ez a szikla szemből


És az ösvény, ami tévútra visz

Az első és a harmadik képen jól látszik egy háromszög alakú sziklatömb az ösvényen, erről viszonylag jól beazonosítható az elágazás, ahol balra felfelé kell letérni, nem pedig kényelmesen tovább sétálni az ösvényen.

Kúszva, mászva…

De mi csak lefelé vettük igénybe ezt az utat, felfelé a bozótosban másztunk tovább. Bakancs megtelt a növények magvaival, nadrágba, ruhába beleragadt mindenféle csimbók, legalábbis az enyémbe. És nem elfelejtendő, hogy az ilyen sűrű aljnövényzetben kígyók is előfordulhatnak! Ha valaki mégis erre téved lehetőleg egy bottal vágjon maga előtt utat, kezét pedig ne tegye le a kapaszkodáshoz. Viszont mivel itt fák már nincsenek legalább a kilátás remek!
Már a hegy lábánál láttuk a csúcs körül repkedő siklóernyősöket, akik most már karnyújtásnyira voltak tőlünk, a fejünk felett szálltak el néha.

A Rozsály-csúcs csúcsán

A Rozsály hegység legmagasabb csúcsa a névadó Rozsály hegycsúcs gyakorlatilag teljesen kopár, úgyhogy zavartalan kilátás tárult elénk minden irányba. A hegycsúcson a már említett adótorony is található, valamint sok siklóernyőssel is találkoztunk, a hegycsúcs déli oldalán. Az adótoronyról és a siklóernyősökről a hegycsúcsot teljes bizonyossággal be lehet azonosítani. Igaz egy időre a frászt hoztam a csapatra, mert második erdei szakaszon, ahol nyílt némi kilátás dél felé láttam egy adótornyot, de mint kiderül ennyire nem tévedtünk el, a jó hegyre másztunk :) az egy másik adótorony, de ott nincsenek siklóernyősök.
Kelet felé jól kivehetőek voltak a Kakastaréj sziklái, valamint a Gutin csúccsal együtt a teljes vulkáni kúp, illetve látszott kelet felé a Fekete-hegy is, amelyet a csúcsra vezető erdőirtásról (itt vezet fel a libegő) tudtunk beazonosítani. Délnyugati irányban felfedezhettük Nagybányát – a hatalmas gyárkémény, de még a város nyugati végei is tisztán látszottak a szikrázó napsütésben. A csúcson egy fa “építmény”, mint egy pódium van elhelyezve. Pont jól jött ahhoz, hogy leüljünk ebédezni. Mivel a csúcs kopár az erős széltől semmi nem véd meg. A szikrázó napsütés ellenére itt bizony fel kell venni a kabátot is. Jó ideig csodáltuk a tájat és a siklóernyősöket. Egyikük éppen akkor cipelte felfelé az ernyőjét a hegyoldalon. Hatalmas hátizsákkal kaptatott felfelé ott, ahol mi a jelentősen könnyebb  túrafelszerelésünkkel is alig tudtunk mászni. Az ebéd és a pihi után ismét felkerekedtünk, de még nem lefelé a csúcsról.

A Fernezelyi tó látképe

A leghangulatosabb része a hegycsúcsnak a nyugati vége volt, ahol érdekes formájú bazaltoszlopokon pihenhettünk meg pár percre. A bazaltoszlopok közül szemügyre vehettük az alattunk elhúzódó völgyben található Fernezelyi-tavat is. De innen is jól látszik Nagybánya, sőt Nyugat felé nagyon nagy távolságba el lehet látni. És itt sokkal kellemesebb is üldögélni a délutáni napsütésben. A bazaltoszlopok miatt szélvédett és kellemesen meleg, remek pihenőhely, a csúcs étkezést is célszerűbb inkább itt megtartani.

Lefelé a helyes úton

Kb. háromnegyed órát tartózkodtunk a csúcson, majd elindultunk lefelé, majdnem ugyanazon az úton, amelyiken felfelé jöttünk csak ezúttal nem vétettük el a jelzést. A túra teljes időtartama valamivel kevesebb, mint 6 órát vett igénybe, a végére azért kellemesen elfáradtunk – mint említettem én (sspace) már sokkal hamarabb is.
De nagy kár lett volna kihagyni ezt a túrát, főleg olyan szép napos időben, amelyben részünk volt! Mindenkinek csak ajánlani tudjuk a Rozsály-csúcs túrát!

A túrán részt vett csapat: Csaba, Peti, Zoli és én (sspace) - háttérben a Fekete hegy és a sífelvonó

A beszámolót írta: Zoli – Belepiszkált: sspace

Fotók: sspace

]]> http://www.turafotok.hu/rozsaly-csucs-tura-gutin-rozsaly-hegysegben.html/feed 0 Szamos-bazár és Aragyásza-barlang túra kissé esős napon http://www.turafotok.hu/szamos-bazar-es-aragyasza-barlang-tura-kisse-esos-napon.html http://www.turafotok.hu/szamos-bazar-es-aragyasza-barlang-tura-kisse-esos-napon.html#comments Fri, 10 Sep 2010 15:28:13 +0000 sspace http://www.turafotok.hu/?p=1651 A Csodavár barlang harmadszori meglátogatása után ezúttal a Pádis másik híres barlangjához, az Aragyásza-barlanghoz utaztunk el. Habár az előzetes időjárás jelentés alapján nem kellett volna, mégis szakadó esőben, sárban csúszkálva küzdöttük végig magunkat a túrán. Az esőt leszámítva viszont így is jól telt a nap, látványos és hangulatos túrában volt részünk.

Az Aragyásza barlang kapuja

Túra adatai:

Túra dátuma: 2010. szeptember 5.
Túra jellege: Középhegységi túra, külföldi túra
Túra útvonal típus: Körtúra, de több útvonalon is teljesíthető
Nehézségi szint: közepesen nehéz (esős napokon kissé nehezebb)
Javasolt túraidőszak: Nyári hőségben leginkább
Javasolt felszerelés: Túrabakancs, ruházat az évszak időjárásának megfelelően (esőkabát soha sem árt)
 Kiindulási hely: Varasó-rét
Megtett táv: ??? km
Túra teljes időtartama: kb 6 óra – útvonaltól és időjárástól függően (nekünk csak 3 óra volt :( )
Összes szintemelkedés: ??? méter
Érintett csúcsok: -
Látnivalók: Aragyásza barlang, Belcazar palotája (barlang)

Kapcsolódó fotóalbumok: még nincs

Kapcsolódó térkép: Szamos-bazár térkép részlet

Útvonal:

A túrát az Aragyásza-barlang (románul: Cetatile Radesei) bejáratától nem messze, a Varasó-rét északi csücskétől indítottuk. A Szamos-bazár körútja végig a piros pötty turistajelzés mentén halad. Viszonylag hamar, kb. 10 perc után elértük a barlang bejáratát (ekkor még csak csepergett az eső).

Az Aragyásza-barlang kb. 200 méter hosszú, az átkelés nem veszélyes, de azért helyenként oda kell figyelni, hová lép az ember.

A sziklákon való leereszkedést bizonyos pontokon a sziklába erősített vasláncok, máshol pedig falétrák segítik. Az átkelés élményét maga a barlang, és a barlangon keresztülcsordogáló patak vize jelenti. Néhány helyen, a barlang sziklaablakain fény szűrődik be, de az egyes internetes oldalakon leírtakkal ellentétben véleményem szerint az átkeléshez mindenképpen szükséges egy fejlámpa is. A barlang szép és hangulatos, de meg kell vallanom, hogy a Csodavár sokkal lenyűgözőbb hatással volt rám.

Amikor kiértünk a barlangból, sajnálattal állapítottuk meg, hogy még mindig esik az eső (felmerült bennünk a kérdés: valaki esőtáncot járt tegnap itt a környéken? :) ). Mindegy ez van, megyünk tovább. Következő célpontunk a Belcazar palotája (románul: Pestera Honu) volt. Ehhez azonban át kellett kelünk a Szamos vizének túlsó partjára. Az átkelés szerencsére a folyamatos eső ellenére sem okozott különösebb nehézséget. Az átkelés során megcsodálhattunk egy vízesést, valamint egy barlangot is (Kis Tunel), amelyet azonban a magas vízállás miatt nem tudtunk megközelíteni. Elértük a Fortuna-ligetet, amely (ha nincs eső) egy hangulatos kis pihenőhely, megálltunk ott is néhány percre. A Belcazar palotájáig vezető úton folyamatosan esett az eső, így a térképen jelölt kilátópont nem gazdagította élménytárunkat. A mellettünk húzódó sziklafalak segítettek bennünket abban, hogy a térképen beazonosítsuk „pozíciónkat”.

Az Aragyásza-barlangból való kiérésünk után kb. 1 órával értük el Belcazar palotáját, amely egy 75 méter hosszú barlangot takar. Maga a barlang semmi különösebb látnivalót nem tartalmaz, arra azonban mindenképpen jó volt, hogy egy rövid időre levehettük esőkabátunkat, és megszárítkozhattunk egy kicsit.

Tekintettel az esőre, és az eső okozta csúszós sziklákra, végül nem jártuk be a Szamos-bazár teljes körútját – pedig eleinte volt néhány elszánt aki bele akart vágni, de valamiért végül ők sem vállalták (amit én nagyon sajnáltam, mert így kimaradt életem eddigi legteljesebb halál közeli élménye – sspace). Ugyanazon az úton tértünk vissza a kiindulópontunkra, amelyiken a Belcazár palotájáig mentünk, azzal a különbséggel, hogy ezúttal nem az Aragyásza barlangon keresztül mentünk vissza, hanem a barlang felett/mellett elhaladó turistaúton. Néhány helyen szemügyre vettük a barlang sziklaablakait, amelyek kívülről sokkal látványosabbak voltak, mint belülről.

Természetesen, miután feladtuk a túra eredeti útvonalon való teljesítését és visszatértünk a kocsihoz elállt az eső, sőt még a nap is szépen kisütött. Még szép hogy pont ekkor! Miután ilyen hamar befejeztük  a túrát Anti előállt két mentő ötlettel is. Az első a Medve-barlang megtekintése lett volna Kiskoh településnél. Sajnos leszavazásra került :( . A második a Várasfenes település mellett található Bélavár romjainak megtekintése volt. Na ide el is indultunk, de sajnos ez is kudarccal végződött :( .

Várasfenes (románul: Finis) Belényestől nyugatra található, eddig nem is volt gond a tájékozódással. A faluban megkérdeztük, hogy merre található a Bélavár, de csak kb útbaigazítást kaptunk. A várhegynél találkoztunk terepmotorosokkal, akik segíteni próbáltak a várrom megtalálásában, de így sem jártunk sikerrel. Pedig csupán egy karnyújtásnyira voltunk tőle (térkép szerint). Igaz, sikertelenségünkben nagyban közrejátszott a csapat kedvetlensége is (a korábbi megázás, vízbe esés nem tett jót a lelkesedésnek). Sebaj, jövőre majd ezt is megnézzük közelebbről, addig is egy kis olvasni való a várról: Bélavár története, Bélavár képekben, Bélavár a Wikipédián.

Összességében nem lett volna ez olyan rossz nap még az esővel együtt sem, de … remélem jövőre megismételjük! Egy kevésbé esős napon :)

Értékelhető csoportkép nincs, de a túrán részt vettek: Szilvi, Zoli, Gabi, Tibi, Csaba, G.Sanyi, Laci, Anti … elnézést kérek mindenkitől, akinek a neve még lemaradt, a névsor még kiegészítendő és az esőkabátok színét is tisztázzuk előbb-utóbb :)

Vajon melyik esőkabát kit rejt?

A beszámolót írta: Zoli – Belepiszkált: sspace

Fotók: sspace

]]> http://www.turafotok.hu/szamos-bazar-es-aragyasza-barlang-tura-kisse-esos-napon.html/feed 0 Csodavár túra Erdélyben, amit nem tudunk megunni http://www.turafotok.hu/csodavar-tura-erdelyben-amit-nem-tudunk-megunni.html http://www.turafotok.hu/csodavar-tura-erdelyben-amit-nem-tudunk-megunni.html#comments Thu, 19 Aug 2010 13:35:44 +0000 Zoli http://www.turafotok.hu/?p=1555 A Csodavár idén is visszavárt minket. Sőt nem is első alkalommal. Július közepén Szilvi, Zoli, Peti és Gábor már voltak a Csodavár barlangi túrán, csak sajna se fotó se beszámoló nem készült róla. Az elmúlt hétvégén viszont ismét teljesítettük a kihívásokkal teli, de lenyűgöző látvánnyal kárpótló Csodavár túrát és ezúttal már van fotó is, beszámoló is :) .

A Csodavár barlang 73 méter magas kapuja

Túra adatai:

Túra dátuma: 2010. augusztus 15.
Túra jellege: Középhegységi túra, külföldi túra
Túra útvonal típus: Körtúra, de több útvonalon is teljesíthető
Nehézségi szint: A Csodavár völgyébe le és fel, valamint a Csodavár barlangban közepesen nehéz, A Galbina-szirtig és az erdei szakaszok könnyű séta
Javasolt túraidőszak: Nyári hőségben leginkább, kellemes a Csodavár barlang párája és az erdő hűvös árnya
Javasolt felszerelés: Túrabakancs, de akár túracipő is elegendő, napvédő krém nem árt, rovar riasztó, ruházat az évszak időjárásának megfelelően és inni való bőven
 Kiindulási hely: Glavoj-rét
Megtett táv: kb 10 km
Túra teljes időtartama: kb 6-8 óra – útvonaltól függően
Összes szintemelkedés: kb 700 méter – útvonaltól függően
Érintett csúcsok: Galbina-szirt kilátó 1271 méter
Látnivalók: Csodavár víznyelő barlang, Porcika-zsomboly, Galbina-szirt, Jégbarlang és ami még útba esik

Kapcsolódó fotóalbumok: Sanyi Csodavár fotói

Útvonal:

Úti célunk megközelíthető Nagyvárad – Belényes felől autóval. Belényes után kb 9 km megtételét követően Kisszedres (Sudrigiu) településnél balra kell letérni Vasaskőfalva (Pietroasa) felé kell elfordulni, majd Vasaskőfalva után a Boga-telep felé kell felhajtani a Glavoj-réthez. A túrát a Glavoi-rétről (Canton Glavoi) indítottuk, amely Bogateleptől (Satul de vacanta Boga) kb. 15 km-re található, 1000-1100 méter közötti szintmagasságban. A Glavoi-tól a kék pötty jelzés mentén déli irányba vettük utunkat, kb. 20 perc múlva el is értük a Csodavárhoz vezető leágazást. Ezzel kezdetét vette a Csodavárba történő leereszkedésünk.

Indulás a Glavoj rétről …

Egy darabig együtt halad a kék pötty és a sárga pötty jelzésű turistaút, majd kb. 5 perc után a kettő elágazik egymástól: leereszkedésünket a Csodavárba a kék pötty jelzésű turistaút mentén folytattuk – akár csak az előző évben. Nemsokára sziklás terepre értünk, és hamarosan feltűnt előttünk a Nagy Portálé, a víznyelő barlang hatalmas méretű tátongó nyílása. A látvány lenyűgöző (továbbra is!), különösen, ahogy egyre közelebb kerülünk a bejárathoz (III. dolina).

Leereszkedés a dolinákba …

… majd átkelés a dolinák között …

A leereszkedést helyenként a sziklafalhoz erősített acélsodronyok, vasláncok, illetve vaslétrák segítik. Hallani lehet már a barlangban hömpölygő víz moraját is, az élmény egyszerűen fantasztikus. Már csak néhány méterre voltunk a Nagy Portálétól, de nem mentünk be, hanem a talajba épített újabb vaslétrák segítségével átmentünk egy másik, tőlünk balra eső „várudvarba” (II. dolina). Ebben a várudvarban néhány perc után elértük a barlang másik nyílását, ahonnan hátborzongató erejű, vízpárával telített hideghullámok csaptak meg bennünket. Itt már előkészítettük a fejlámpáinkat (fázósabbak a pulóvereiket is), és kis erőgyűjtést követően elindultunk lefelé a barlang mélyére.

A Csodavár barlangjában …

Óvatosan kellett haladnunk a meredek, kavicsos terepen, de kb. 5 perc után már a barlang legmélyebb pontján voltunk. Megérkeztünk a barlangot átszelő patak partjához, és a patak mentén, szembe a folyásiránnyal megkezdtük az átkelést. A patak hamarosan uralni kezdte a barlangot, és helyenként a barlang teljes szélességében kiterjeszkedett. Szikláról sziklára ugrálva haladtunk előre, menet közben pedig megcsodálhattuk azokat a kisebb vízeséseket, amelyek mellett egyre feljebb és feljebb kapaszkodtunk. A látvány lenyűgöző, a víz morajától pedig csak közvetlen közelről hallottuk egymást. Elhaladtunk egy „ablak” mellett is, a beszűrődő fénynek köszönhetően pedig pár percre lekapcsolhattuk fejlámpáinkat. A barlang legvégén még egy szűk kis járaton is át kellett bújnunk, csak azért persze, hogy a legvége se legyen olyan nagyon könnyű (ez az előző évben még nem volt ott, legalábbis nem ott keltünk át!).

Felkapaszkodunk a dolinákból …

A Nagy Portálén kiértünk a barlangból, és megállapíthattuk, hogy részesei voltunk a Közép-Európa egyik legnagyszerűbb természeti jelensége által nyújtott élményeknek. Ezután még egyszer átmentünk a másik várudvarba, és onnan kezdtük meg a „kimászást” a Csodavárból – ellentétben a korábbi túrákkal, most kör-túráztunk!.

Útban a kilátókhoz …

Miután sikerült felkapaszkodnunk, jobbra fordultunk, amerre a kék pötty és a sárga pötty jelzésű turistaút egy darabig együtt halad. Kb. 5-10 perc után egy elágazáshoz értünk, jobbra tart a kék pötty jelzésű turistaút a Csodavár balkonjaihoz, balra pedig a sárga jelzésű turistaút a Porcika-zsombolyhoz (Avenul Bortig). Kis kitérőt tettünk jobbra a legközelebbi balkonhoz, majd visszafordultunk, és az elágazásnál a sárga pötty jelzésű turistaút mentén elindultunk a Porcika-zsomboly irányába. Kb. 20 perces kaptatót követően értük el a zsombolyt, itt jól esett megpihenni egy kicsit.

A Porcika-zsombolynál, útban a Galbina-szírthez …

És most jött a túra becsapós része. A térképen viszonylag közelinek tűnő Galbina-szirtet (Piatra Galbenei) a tábla egy órányi gyalogútra jelzi (a sárga „céltábla” jelzésű úton), pedig a térkép gyakorlatilag végig szintvonal mentén mutatja az utat. Kissé hullámos szakasz következett, leereszkedtünk egy kicsit, megint felkapaszkodtunk, megint le és megint fel, és már rá is jöttünk, miért írta egyórányi útra a tábla a kilátóhelyet. Ennek ellenére a csapat egy része kb. háromnegyed óra után elérte a sziklás kilátóhelyet. Hamarosan megérkeztek a többiek is, és újra együtt voltunk. Azt hiszem, nyugodtan írhatom, hogy a kilátás a csapat minden tagját kárpótolta a fáradtságokért.

Galbina-szírt kilátóhely …

A napi látnivalóknak azonban még ezzel sem lett vége. Néhányan még felkerestük a közelben található Eszkimó-jégbarlangot is (tábla szerint Fire Ice Cave – Tűz Jég barlang?). Bemenni a barlangba sajnos nem lehetett (jól bedeszkázták a bejáratát), azonban a jeges részek kívülről is nagyszerű élményt nyújtottak. Habár jég elég kevés volt, olyan volt a látvány, mintha beomlott volna a barlang és a leomlott föld betakarta a jég tömböket.

Jégbarlang és Glavoj-rét …

Ezután már nem maradt más, mint a sárga pötty jelzésen történő visszatérés a kiindulópontunkra, a Glavoi-ra.

A túrán részt vettek:

A túrán részt vett csapat: Krisztián, Lajos, Sanyi, Niki, Mariann, Zsolt, Zoli, Klaudia, Anti, Józsi, Anita, Attila

A beszámolót írta: Zoli – Belepiszkált: sspace

Fotók: Sanyi, sspace

]]> http://www.turafotok.hu/csodavar-tura-erdelyben-amit-nem-tudunk-megunni.html/feed 0 Vigyázó-hegység és Fehér-Sziklák avagy a Vlegyásza harmadszor is! http://www.turafotok.hu/vigyazo-hegyseg-feher-sziklak-vlegyasza-harmadszor.html http://www.turafotok.hu/vigyazo-hegyseg-feher-sziklak-vlegyasza-harmadszor.html#comments Thu, 24 Jun 2010 19:01:28 +0000 sspace http://www.turafotok.hu/?p=1481 Június 12-én ismét útra keltünk. Ezúttal már határon túlra. Utunk célja az Erdélyi-szigethegységben (Erdélyi-középhegység) található Bihar-hegység északi része a Vigyázó-hegység (románul Masivul Vlădeasa, magyarul használatos elnevezései a Vlegyásza-hegység vagy Kalota-havas), azon belül is a Bihar-hegység második legmagasabb csúcsa az 1836 méteres Vlegyásza-csúcs (Vigyázó-csúcs) volt.

Úton a Vlegyásza-csúcsra

Túra adatai:

Túra dátuma: 2010. június 12.
Túra jellege: Középhegységi túra, külföldi túra
Túra útvonal típus: Alsó szakaszon egy útvonal oda-vissza, a Fehér-Szikláktól a Vlegyásza-csúcs több útvonalon is teljesíthető, akár körtúraként is
Nehézségi szint: Fehér-Sziklákig könnyű, a Vlegyásza-csúcsig közepesen nehéz túra
Javasolt túraidőszak: Tavasz, esetleg Ősz – nyári hőségben inkább csak a Fehér-Sziklákig
Javasolt felszerelés: Túrabakancs inkább, de akár túracipő is elegendő, napvédő krém kötelező, rovar riasztó kötelező, ruházat az évszak időjárásának megfelelően és folyadék bőven - nekünk 3,5 liter kévésnek bizonyult!
Kiindulási hely: Havasrekettye után kb 4 km, Rekiceli vízesés előtt kb 2 km
Megtett táv: kb 18 km
Túra teljes időtartama: kb 6-7 óra – útvonaltól függően
Összes szintemelkedés: kb 1000 méter
Érintett csúcsok: Vlegyásza-csúcs 1836 m

Kapcsolódó fotóalbumok: Peti Vlegyásza fotói

Útvonal:

Nagyváradon keresztülhaladva Kolozsvár felé kell tartani, az 1. számú főútvonalon – Sebesvár (Bologa) településnél le a főútvonalról jobbra vagy Bánffyhunyadnál (Huedin) szintén jobbra (kb. + 12 km, de jobb út!) – Havasrekettye (Rachitele) településen kb a 2. átjárón a patakon át jobbra egy földútra – kb. 4 km után ereszteződéhez érünk – innen már gyalog kb 2 km után a Havasrekettye vízesési (Rekiceli-vízesés) – kb 3 km-t megyünk még a földúton a Fehér-kövekig (Pietrele Albe) – szemben a Vlegyásza (Vigyázó) csúcs fenséges, kopár tömbje – letérünk jobbra az útról, és be kell vágnunk a mellettünk lévő kisebb fenyőerdő sűrűjébe, a kék pötty turistajelzés mentén, majd nyílt terepen megyünk tovább a Fehér-kövek elágazáshoz – innen meredeken fel a Vlegyásza-csúcsra – teljesen nyílt terepen körülbelül 250 méter szintkülönbséget kell leküzdenünk – a kaptató végén már azt hisszük, hogy fenn vagyunk a csúcson, de az még odébb van néhány száz méterrel, meg még egy kis szintkülönbséggel – a csúcsot földbe szúrt és kövekkel körberakott kopjafa jelzi, valamint a  meteorológiai állomás (két kopjafa van – a második, magasabban lévő a csúcs!) – ekkor a Vlegyásza-csúcson 1836 méter magasan vagyunk – a vissza út lefelé a pásztorkutyák által behatárolt lehetőségeinket figyelembe véve szabadon megválasztható – akár a Fehér-Sziklák völgyében is visszamehetünk az útra, onnan pedig a vízesésig, majd a kiindulási pontra.

Egyébként ha valaki csak a lenyűgöző látványra hajt, a Fehér-Sziklák lábáig, de akár a csúcsáig, azaz a Vlegyásza-csúcs lábáig autóval is fel lehet menni. Autó alatt terepre való járgány értendő – vagy ne sajnáld a kocsid futóművét.

Táj és település ismertető:

Wikipédia linkek: Vlegyásza

A túráról és egyéb dolgokról…

Igazat kell, hogy adjak Zoli Vlegyásza beszámolójában olvasottaknak. Nem túlzott, amikor azt írta, ezt a helyet látni kell. Sőt, a beszámolók nem képesek visszaadni táj keltette érzéseket. Az olvasottak és látott fotók alapján nem gondoltam, hogy ilyen látványos lesz. Igaz, a Nagy-Bihar túrához hasonlóan szerintem itt is szerez egy-két negatív tapasztalatot az ember. Habár ezek egy része elkerülhető ha megfelelő időben megy a túrára és/vagy jól felkészül a várható eseményekre.

A túra két szakaszból áll. A Rekiceli vízesésig és onnan a Fehér-Sziklákig könnyű kellemes nyári túra. A hőségben kifejezetten felfrissítő a vízesés, az út mellett végig futó patak, az erdő és a sziklák hűsítő árnya. De ami azután jön nem nyárra való. Hőség, legyek millió számra – megnehezítik a túrát és ront(hat)ják a hangulatot. A Vlegyásza hegyen és általában a Szigethegységben a hegyi állattartás, pásztorkodás jellemző, mindenfelé tehenek, lovak és amit maguk után hagynak. Na és ami őket kíséri – a legyeken és az “emésztési mellékterméken” kívül – a pásztorkutyák szép számban. Ha szerencséd van pásztor is van a kutyával – ha nem, akkor kerüld el őket és az állatokat messzire. A meredek hegyoldalon a kutyák elől még csak futni sem lehet. A Vlegyászán és általában túrán, de főleg Erdélyben mindig legyen elővigyázatos az ember. Könnyen baleset lehet a vége ha nem figyelünk. De erről inkább egy külön témában …

A hosszú bevezető után következzen végre a túra és a fotók! Ha a fotókon fekete foltokat látsz, nem a szemed káprázik, azok a már emlegetett legyek. Eredetileg nem akartam sokat írni, mert már van egy Vlegyásza beszámoló Zolitól, de mégis csak hosszú lett, sőt lehetne még hosszabb is. Bocsi!

A Királyhágón át vezetett autó utunk

A Királyhágóról van egy nagyon jó kép az Erdély.ma oldalon. Ilyen jó fotót mi nem tudtunk csinálni – légi jármű híján, de azért egy két szép kép besikerült.

Kellemes séta a patak partján

A túrát kb fél 11-kor kezdtük el Havasrekettyétől úgy 4 km távolságra, melynek az első szakasza nagyon kellemes. A szurdokvölgyben erdős, sziklás táj és hangulatos kis patak is kísér utunkon – vagyis fut velünk szembe. Egészen a Rekiceli vízesésig kb 2 km-t kell megtenni, bemelegítésnek ideális.

Rekiceli vízesés

A túra első igazán látványos eleme a Havasrekettyei, Rekiceli vízesés (románul Cascada Răchiţele) Havasrekettyétől (Răchiţele) kb 6 kilométerre található – egyes leírásokban Székelyjói vízesés agy Havasrekettyei fátyolos vízesés néven található meg. Lenyűgöző látvány ahogy kb 25 méter magasból zúdul le a víz, ahogy csillog a köveken, és felfrissítő érzés, ahogy a nyári melegben fújja a szél a vízpárát az ember testére. Ezt fotó vagy élménybeszámoló nem képes visszaadni. Látni és érezni kell! – Na jó, talán a videó, ha majd megvágtam és feltöltöm jobban érzékelteti a leírtakat.

A vízeséstől a Fehér-kövekig

Ismét kellemes sétálós szakasz következik, kevesebb árnyékkal, kevesebb patakkal egészen a Fehér-Sziklák lábáig. Ottjártunkkor éppen egy autós terep tájékozódási verseny zajlott. Menő verdák, tuti navigációs cuccok – ha jól emlékszem GPS Transilvania volt az autókra emblémázva. A táj mellett a terepjárók versengése is érdekes és látványos volt, ahogy gázoltak át mindenen, keresve a megfelelő koordinátát – habár ez egy kissé talán természetkárosító dolog, azért egyszer szívesen kipróbálnám.
Fontos, ezen a szakaszon a murvás útról nem kell letérni. Habár az út itt-ott visszakanyarodik, nekünk mindig a fő vonalat kell követni előre a patak meder mentén (ne a vizet kövesd, a víz itt nyáron már nem mindenhol a felszínen, hanem a föld alatt folyik de a meder meg van :) ). Az út egyenesen visz a sziklákhoz, de egy idő után már láthatjuk is magunk előtt őket és a Vlegyásza kopár hegyoldalát.

A Fehér-Sziklák lábánál

A Fehér-Sziklák vagy Fehér-kövek (románul Pietrele Albe)egy hatalmas mészkőképződmény, melynek legmagasabb csúcsa az 1557 méteres Visszhangos-kövek (Piatra Grăitoare). A sziklák és környezetük a Vlegyásza-hegység egyik leglátványosabb természeti képződménye. A kopár Vigyázó-hegy lábánál impozáns látványt nyújtanak. Barlangja is van, de csak engedéllyel látogatható, mezei turisták vezető nélkül nem mehetnek be! Gábor szerint a táj itt egészen szürreális, ahogy a fenyőfák állnak a Fehér-Sziklák előtt, mintha oda lennének festve.

A Fehér-Sziklák látképe a turista útról

Ahhoz, hogy a Vlegyászára jussunk a Fehér-köveknél el kell hagyni a murvás utat és jobbra vagy a sziklák irányában a völgyben közelítünk a Vlegyászához vagy az általunk is választott erdei úton vágunk neki. Ez a hivatalos turista út és némileg könnyebb, mint a völgyön át – kevésbé meredek, viszont több a pásztorkutya. Az erődős szakasz nem túl hosszú, hamar kiér az ember a napra, az árnyék ezen a szakaszon elég kevés, ráadásul itt elkezdődik a légy invázió is. A szikláktól ahogy megyünk egyre feljebb úgy lesz a legyek száma is egyre több és több.

Már hallani a tehenek kolompját…

Amint elértünk egy újabb erdősávhoz rögtön le is pihentünk. Gyors kalóriapótlék bevitel egy jókora tehén lepény mellett, miközben a legyek tovább rohamoznak. Itt ha nem vigyáz a turista szó szerint be kapja a legyet. A Fehér-kövek látványa viszont kárpótol minket a szenvedéseinkért. Rendkívül impozánsak a hatalmas sziklák, a vízesés után ez a túra második látványossága. Rövid pihenőnk alatt már hallottuk az egyre közeledő kolomp szót. A tapasztaltabbak már tudták, a kutyák is közel lehetnek. Útra keltünk ismét, ekkor már botokkal felfegyverkezve – abból van bőven a környéken – de azért próbáltunk a kolompszóval ellentétes irányba haladni. Nem jött be. A tehenek velünk párhuzamosan haladtak és mivel feljebb voltak mint mi a hegyen, nem tudtunk eléjük kerülni. Így hát visszafordultunk és megpróbáltuk megkerülni őket. A sziklákkal párhuzamosan haladunk, északi irányban. Feltűnt egy újabb erdős terület, ahol elértünk egy szekérutat. Peti bátran ment elől, egészen addig, amíg a kutyák fel nem tartóztatták. Szerencsénkre a pásztorok is ott voltak és már messziről intettek, hogy mehetünk – visszafogták a kutyákat. Rendes emberek, megkérdezték, hogy a Vlegyászára megyünk-e és teljes nyugiban tartották az ebeket, amíg elvonultunk. Nem messze az úttól jobbra fekvő pásztorháztól kiérünk a Fehér-Sziklákhoz, a Vlegyásza-csúcs lábához. Messziről a Vlegyásza kopár hegyoldala nem tűnik túl meredeknek. Innen nézve már nagyon másképp látni.

Meredek, de nagyon

Meredek, nagyon meredek, árnyék meg sehol. Röviden összefoglalva ez a helyzet.  Teljesen nyílt terepen körülbelül 250 méter szintkülönbséget kell leküzdenünk, egy rendkívül meredek kaptatón. Itt újból eszünkbe jut, hogy nem nyári hőségben kellett volna nekivágni ennek a túrának, de ha már itt vagyunk, akkor semmiképpen sem hagyjuk ki a csúcsot sem! Neki vágtunk – annak ellenére, hogy már az alsóbb szakaszon azt gondoltuk Gáborral ez ma nem fog menni. Gábornak nem is, úgy döntött nem jön fel velünk (korábban Zolival már teljesítette a túrát), inkább az első kiszáradt fenyőfa árnyékában meghúzódva bevár bennünket, addig meg ül és gyönyörködik a tájban , ami amúgy is régi vágya volt – de mint utóbb kiderült ez nem volt a legjobb ötlet tőle. Hármasban kaptattunk fölfelé tovább.

Amikor már azt hiszi tudatlan túrázó, hogy felért, csalódnia kell. Az első meredek emelkedő után még közel sem jár a csúcshoz. De szerencsére egy kevésbé meredek szakasz következik. Itt egy kicsit le is pihentünk. Lenne miben gyönyörködni, ha a legyek hagynának, de sajnos nem hagynak. Hát indultunk is tovább. A ismét tehenekbe botlottunk, de hála istennek kutya az nem volt. Az újabb emelkedő kezdetén kövekkel körberakva áll egy oszlop. Ez nem a csúcs, az még jóval feljebb van. A csúcsról már közvetlenül látni a meteorológiai állomást.

A Vlegyásza-csúcs harmadjára is!

Egy földbe szúrt és kövekkel körberakott kopjafa (ismét), valamint a közelben található meteorológiai állomás jelzi azt, hogy immár a csúcson, 1836 méter magasan vagyunk. És ez a túra harmadik látványossága, fenn vagyunk a csúcson, a kilátás pedig minden irányban gyönyörű. Igaz ebből az általam készített fotókon semmi nem látszik. A panorámafotókon talán. A lovas fotók között azért van néhány, amin a táj is látható.

Megígértem! Megcsináltam! Harmadszor is.

Zoli megígérte, korábbi két Vlegyásza-csúcs túrája után legalább egyszer még visszatér ide. És így is lett. Harmadik alkalommal is megmászta a csúcsot, ezúttal extrém körülmények között is :) Lesz-e negyedik? Állítólag nem, de …

A lovak támadása…

Sokat nem pihenhettünk a csúcson – igaz a tűző nap és az árnyék teljes hiánya miatt nem is célszerű, pedig egy kis pihi jó lett volna -, mert ekkor jöttek a lovak. Szilvi biztos nagyon örült volna nekik, de ő most nem jött velünk. A lovak viszont egyértelműen nem örültek jelenlétünknek. Ahogy megláttak minket a csúcsnál, szinte azonnal körénk gyűltek és erős fejrázással és lábdobogtatással elkezdtek letessékelni onnan. Biztos, ami biztos még a csúcsot jelző kopjafát is kidöntötték – turista ide többet ne találjon.

Lefelé a Vlegyászáról

Kis pihenő és a hármas csoportkép (+ a lovak) elkészülte után elindultunk lefelé. Ekkor még nem sejtettem, a lefelé út nem lesz egy könnyed séta.
Egészen a Vlegyásza lábánál lévő szekérútig csak a meredek hegyoldal és a milliónyi légy okozott gondot. A legyek, mintha reggel óta még többen lennének, már teljesen körül fogtak minket, a bátrabbak ránk is telepedtek.

Egy elrettentő fotó: Peti, a legyek ura - de hasonló kép készülhetett volna a többiekről is :(

Lefelé menet Gábor csatlakozott hozzánk és mint kiderült nem jött be neki az üldögélés – de talán csak a legyek miatt. Lefelé is nehéz menni, akárcsak fel, a boka és a térd keményen igénybe van véve. Zoli hátramenetben próbálkozott, szerinte úgy könnyebb – kipróbáltam, de úgy is nehéz.

Ismét a kutyák felségterületén jártunk…

A szekérúton indultunk vissza, amerről jöttünk, de messze nem jutottunk. Utunkat állták a kutyák és ezúttal nyoma sem volt a pásztoroknak. Letértünk hát az útról, le a völgy felé, keresztül az erdősávon, majd a meredek hegyoldalon oldalazva haladtunk kelet felé távolodva a Fehér-Szikláktól. És itt váratlan fordulatot vett a túra.

Pásztorkutyával a nyomunkban

Én folyamatosan fotóztam, még a kutyákkal a sarkamban is, itt is. Vesztemre! Ahelyett, hogy oda figyeltem volna hova lépek, éppen egy eldobott sörös üveget fotóztam, ami több tucat bogár életét oltotta ki (az üvegbe belemásztak, kijönni már nem tudtak, döglött bogarak meg szörnyű szagot árasztottak), amikor elég rosszul léptem megcsúsztam lefelé és a bal lábam kifordult alólam. Ekkor még kevésbé fájt, de azonnal tovább menni nem tudtam, kicsit le kellett üljek. Kiabáltam Zoliék után, hogy várjanak, de már nem hallották, pedig Gábor akkor még látótávolságra volt tőlem. Eddig amikor túrára hívtam ismerősöket mindig azzal viccelődtem, hogy csak akkor jöjjön, ha bírja, mert aki lemarad, azt ott hagyjuk a farkasoknak, medvéknek vacsorára. Most megkaptam, én maradtam ott még ha nem is medvéknek, farkasoknak, de a pásztorkutyáknak. Pár perc üldögélés után elindultam, de Zoliék felé egy kicsit vissza fel kellett volna, hogy menjek, a lábammal ezt viszont nem bírtam, ezért inkább elkezdtem leereszkedni a völgybe a sziklák lábához.

Körtúra és tortúra lett a Vlegyásza csúcshódításból

Innen a túra kétféleképpen folytatódott. Zoliék elérték az utat és leültek a fák árnyékában bevárni engem – tudtam meg utólag. Én pedig ereszkedtem lefelé a völgybe és igyekeztem a murvás út irányába tartani, amit még fentebb láttam a hegyoldalról. Némi pozitív dolog, hogy az előző beszámoló fotó anyagához képest változás is van, mivel más úton jöttem le, mint a túrázók általában, így a hegy más részeiről is készült fotó, amit talán ritkábban látni a neten – ha ez jelent bárkinek bármit is.

A beszámoló további sorai saját szenvedéseimet örökíti meg és külön témában kaptak helyet.
Csak elszántak olvassanak tovább a Vlegyásza sötét oldala témában.

A szétválás utáni kavarodás következtében én délután öt körül értem le a kocsihoz, a többiekkel együtt végül kb. hat órakor fejeztük be a túrát.

Minden jó, ha jó a vége!

Vagy talán még sem. A túra összességében szuper volt – a hőség és a legyek, meg a kutyák ellenére. A táj lenyűgöző,  minden fáradalom és nehézség ellenére ide tényleg érdemes elmenni és személyesen megnézni.

Igaz, senkit sem ettek meg a pásztorkutyák (sem a medve vagy farkas), de a sérülés viszont nagyon bosszant.

Saját személyes kellemetlen élményem ellenére a túrát mindenkinek csak ajánlani tudom én is, akár csak Zoli korábban, de ugyanakkor óvatosságra is intek mindenkit. Nagyon legyen körültekintő, aki belevág, egyedül pedig semmiképpen ne túrázzon senki ilyen környéken.

Jó utat, szép időt, baleset és pásztorkutya mentes túrát kívánok!

sspace

A túrán részt vettek:

Peti, én, Zoli - háttérben a Vlegyásza és a harcias ménes - Gábor a hűvösben pihent ezalatt :)

 

A beszámolót írta: Zoli, és én

Fotók: ezeket én csináltam, Peti is fotózott, de még nem publikálta

u.i.:

Zolinak más oldalakon is van fenn beszámolója a Vlegyásza és környéke túrákról. Itt az egyik. Ezenkívül az oldalon idei Vlegyásza túra képeket is találni és ha jól láttam a képeken, az a csapat valahol ott mehetett felfelé, ahol én lefelé törtem magamnak utat. A fotók nagyon szépek – főleg a növényvilágról készültek – érdemes megtekinteni őket.

]]> http://www.turafotok.hu/vigyazo-hegyseg-feher-sziklak-vlegyasza-harmadszor.html/feed 1 Túra Erdélyben, a Szegyesdi-völgy patakjának partján http://www.turafotok.hu/tura-erdelyben-a-szegyesdi-volgy-patakjanak-partjan.html http://www.turafotok.hu/tura-erdelyben-a-szegyesdi-volgy-patakjanak-partjan.html#comments Tue, 04 Aug 2009 06:56:56 +0000 sspace http://www.turafotok.hu/?p=867 A Szegyesdi-völgy az Erdélyi-szigethegységben , azon belül A Bihar-hegységben található. A völgyben futó patak partján szép táj és jó néhány cseppkőbarlang várja az idelátogató turistákat. 2009. augusztus 1. napján mi is bejártuk a völgyet és a barlangokat.

A Kisszegyesd (román nyelven: Sighistel) határában fekvő Szegyesdi-szurdokvölgyben (Valea Sighistelului) tett túránkon, a patak partján és a barlangokban készített képeket a galériában már meg lehet tekinteni.

A két fotógalériát érdemes megnézni, és ha valaki ezek után kedvet kapna a túrához a Szegyesdi-völgy patakjának partján, akkor a barlangokat is megjelölő turistatérképet a Térkép rovatban megtalálja.

Sanyi (nem Apuci76) fotói a völgyről és a barlangokról:

Saját fényképeim, melyek a patak mentén és a barlangokban készültek: