Március végi túra a Bükk-hegységben a Csondró patak partján Látókőig.
Egy kis pihenő Látókőn
A sok szempontból emlékezetes, tavaly októberi Magas-Tátrai túránk óta csaknem hat hónapot vártam arra, hogy újra hódoljak kedvenc szenvedélyemnek, a természetjárásnak. A 2010. évi nyitó túrára két autóval, összesen nyolcan (egy hófehér kiskutyával kiegészülve) indultunk el Debrecenből egy szépnek ígérkező nap reggelén. Mivel mindnyájunknak ez volt ebben az évben az első túrája, egy olyan útvonalra esett a választásom, amelyben biztos voltam, hogy senki sem fog csalódni.
Az időjárás még a vártnál is jobban alakult, szépen sütött a nap, és kellemes volt a hőmérséklet. Kb. kétórás utazás után érkeztünk meg Mályinkára, túránk kiindulópontjára. Miután felvettük bakancsainkat, elindultunk a Csondró-patak irányába. A faluból kiérve majdnem eltévedtünk, mivel valahogy „sikerült” a jelzett útról letérnünk. Szerencsére hamar korrigáltuk a téves irányt, így nem sok időt vesztettünk. Nemsokára el is értük a Csondró-patakot, amely mellett az utunk is sokáig vezetett.
A Csondró-patak meglehetősen bővízű volt, látszott, hogy nemrég olvadt el itt a hó. A patak helyenként igen látványos esésére és zubogására tekintettel a túra (persze kis túlzással) a Kis-Fátra túra magyarországi „kisöccsének” is nevezhető, és nem nagyon hiszem, hogy akad párja kis hazánkban. A látványt jelentősen emelik azok a sziklafalak, amelyek tövében helyenként a patak tovaszáguld, gyönyörű szép szurdokot kialakítva maga mellett. Ezt a szakaszt egyszerűen nem szabad kihagyni!
Kb. két óra elteltével érkeztünk meg a Látó-kövekhez, első kilátópontunkhoz.
Az impozáns szikla tetejéről tökéletes kilátás tárult elénk északi irányban. Ezen a szép helyen neki is láttunk elfogyasztani a magunkkal hozott elemózsiánk első részét, eleinte nem is zavarta meg a nyugalmunkat senki. Nemsokára azonban megérkezett egy kisebb csoport, akik szintén felmásztak a sziklák tetejére, majd valamiféle szertartásba kezdtek. Ennek a kellemetlen oldala volt az a dobverés és kiáltozás, ami azonnal megszüntette az idilli csendet. Azt hiszem, igazán megvárhatták volna, amíg továbbállunk, de úgy tűnt, mintha cseppet sem érdekelte volna őket, hogy mi is ott vagyunk. Most már mindegy, legalább ilyet is láttunk. Egy túrán bizony nem lehet mindenre előre felkészülni, sokszor érik váratlan meglepetések az embert!
A következő célpontunk a Nyír-kő volt, egy újabb kilátópont, szintén 700 méter körüli magasságban.
Természetesen jóval hamarabb odaértünk, mint a Látó-kövekhez, mivel ezen a szakaszon már nem kellett a szintkülönbséggel is megküzdenünk. A kilátás a Nyír-kőről is csodaszép, a hely pedig szintén nagyon hangulatos. Nem messze a kilátóponttól egy kőház található, talán turistaszálló lehet (autóút ide nem vezet fel). Elfogyasztottuk elemózsiánk megmaradt részét, készítettünk egy pár fotót, majd elindultunk lefelé. A túra utolsó, harmadik szakasza egy völgyben vezetett vissza Mályinkára. Ez is érint egy patakot, de többnyire kevéssé látványos szakaszokon haladtunk a kiindulópontunk felé. Az unalmasabb részeket Zara, a velünk hozott mókás kiskutya dobta fel számunkra.
A túrát körülbelül hat óra alatt teljesítettük. A remek időnek és a kiváló társaságnak is köszönhetően elmondható, hogy nagyszerű kezdet volt ez a 2010. évre!
A beszámolót írta: Katona Zoltán
A képeket készítette: Kéri Sándor
A Látókő-i túra résztvevői
A túrán résztvettek: Zoli, Szilvi, Józsi, Zsuzsa, Márti, Peti, Csaba, Sanyi (apuci76) és a kis szőrös Zara.
[...] észrevettétek felkerült a honlapra a Látókő-i túra beszámolója. Gyönyörű túra volt csak egy kis szépséghibával. A látókő-i kilátónál [...]