Mint általában minden évben, október havának beköszöntével ebben az évben is áttettem túráink helyszínét a hazai tájakra, mivel a szép őszi természetet véleményem szerint középhegységeinkben lehet a leginkább megcsodálni. Utoljára szeptemberben túráztunk Szilvivel a Liptói-Tátrában, ezért már nagyon vártam az újabb kiruccanásunkat. Az időjárási előrejelzések kifejezetten kedvezőek voltak, és a csapat is összeállt Rita, Szilvi, Sanyi és jómagam személyében.
A túrának az útvonala csak néhány nappal a hétvége előtt kezdett kialakulni a fejemben, de utólag már nyugodtan elmondhatom, hogy a végleges választás nem okozott csalódást egyikünknek sem. A cél az volt, hogy minél több barlangot érintsünk, de persze ne maradjon el a szép kilátás sem.
A túra adatai:
Időpont: 2011. október 29.
Részvevők: Rita, Szilvi, Sanyi és Zoli
A túra jellege: körtúra
Szintemelkedés: kb. 500 méter
Megtett távolság: kb. 12 km
Időtartam: Bőséges pihenőkkel és a barlangok megtekintésével együtt is kevesebb, mint 6 óra
Ajánlott időszak: minden évben tavasztól őszig
Kötelező felszerelés a fejlámpa, legfőképpen a Kecske-lyukhoz, a túrabakancs is ajánlott, hogy a barlangokban védje a bokánkat a göröngyös, sziklás talajtól.
Lillafüreden parkoltunk le az autóval, és (az aznap hajnalban kezdődött téli időszámítás szerint) reggel negyed kilenc körül kezdtük el a túrát. Első célpontunk a település felett magasodó Fehér-kő volt, ahová a parkolóból indult és haladt szerpentinezve felfelé a turistaút (előbb a piros-zöld, majd a zöld háromszög jelzésen). Noha plusz 3 fok volt a hőmérséklet, az emelkedőn hamar „melegünk” lett. Mire felértünk a Fehér-kőre, már szépen sütött a nap, úgyhogy jólesett leülni egy negyedórára a kilátóhely szikláira. A szemközti hegyoldal erdői gyönyörű őszi színekben pompáztak, meg is örökítettük a látványt néhány felvétel erejéig.
A Fehér-kő után először egy szakaszon vissza-, majd továbbindultunk a piros-zöld, zöld-kék kereszt, végül a zöld jelzésen a Gulicska nevű csúcs irányába. A Gulicska 544 méter magas tetejéről nagyon szép panoráma tárult elénk, szebb, mint a Fehér-kőről. Ez számomra is egy kellemes meglepetés volt, mivel erről a helyről előzetesen semmilyen információval nem rendelkeztem. Közben egyre melegebb lett, így az újabb kilátóhelyen már kifejezetten élveztük a napsütést és a kellemes hőmérsékletet.
A Gulicskától elindulva – és a zöld jelzésen haladva – egy szűk óra alatt értük el a Miskolc melletti Chinoin gyárat. Közben át is keltünk a Miskolcot és Lillafüredet összekötő aszfaltúton. A hatalmas gyártelepet (nem kifejezett túracélpont ) megkerülve, a piros kereszt jelzésen már az első barlangunk, a Kecske-lyuk felé közeledtünk. A Kecske-lyuk előtt nem sokkal (az úttól balra) egy kisebb odút is felfedeztünk, amely különösebb látnivalót nem jelentett, de segített minket ráhangolódni a barlangokra . A barlangocska után – az úttól jobbra – hamar feltűnt előttünk a Kecske-lyuk jellegzetes, háromszög alakú bejárata. Ez a barlang egy igazi kellemes meglepetés volt mindnyájunk számára. Az előcsarnokot követően egy folyamatosan szűkülő „folyosón” kb. 60-70 métert haladtunk előre, utána viszont annyira összeszűkült a járat, hogy azon csak akrobatikus mozdulatokkal tudtunk volna átkelni. Visszafordultunk, de egyáltalán nem voltunk csalódottak, mivel az általunk bejárt szakasz is rendkívüli élményt jelentett számunkra. A barlang egyébként 450 méter hosszú, és nevét a mennyezetén megfigyelhető, kecsketőgyre emlékeztető cseppkövekről kapta.
A Kecske-lyuk után következő célpontunk a pár száz méterrel arrébb található Büdös-pest nevű barlang volt (a „pest” szláv eredetű szó, jelentése: lyuk, vagyis barlang). A piros kereszt jelzésről közben egy kereszteződésnél áttértünk a piros négyszög jelzésre. A Büdös-pest nem közvetlenül a turistaút mellett, hanem annál kb. 30-40 méterrel feljebb található. A barlang szája nem is látható az útról, egy nagy tábla (amely leírást is tartalmaz) jelzi, hogy hol kell hozzá felkapaszkodni. A három barlang közül talán ez jelentette a legkisebb élményt számunkra, de ettől függetlenül impozáns látványt nyújtott kívülről és belülről is (hossza 36 méter), aki erre jár, semmiképpen se hagyja ki.
Végül következhetett a nap utolsó barlangja, a nevéről sokak számára biztosan ismerős Szeleta-barlang. Ez a barlang sem a turistaút mellett található, egy kiszögellésnél kell hozzá leereszkedni kb. 30-40 métert. A barlang a hírnevét annak köszönheti, hogy az egyik legjelentősebb ősrégészeti lelőhely Magyarországon. 20 méter hosszú és 8 méter magas „kupolacsarnokából” egy 30 és egy 40 méter hosszú folyosó ágazik ki. Amellett, hogy híres lelőhely, azért is érdemes felkeresni, mert csodaszép látványt nyújt belülről. Két aprócska denevért is felfedeztünk a barlang falán, amelyek nyugodtan pihenve valószínűleg téli álmukra készültek (szomorú volt látni, hogy nem mindenki tartotta ezt tiszteletben a jelen lévő látogatók közül).
A Szeleta-barlangtól már kevesebb, mint fél óra alatt visszaértünk a parkolóhoz, ahol az autót hagytuk. Mielőtt hazaindultunk volna, még készítettünk néhány felvételt a Palota-szállóról és a Hámori-tóról.
Nagyszerű túra volt, nagyszerű idővel és nagyszerű csapattal!
Rita, Sanyi, Zoli Szilvi
A beszámolót írta: Katona Zoltán
A képeket készítették: Szabóné Veres Rita, Gaska Szilvia, Kéri Sándor és Katona Zoltán
