2011. augusztus 17-én szerdai napon indultunk kocsival Debrecenből 4.14-kor. Kényelmes tempóban haladva 8-ra Poprádon, 8.50-re a Zsári-völgy (Ziarska dolina) bejáratánál voltunk. Innen kezdtük a túrát 891 m tengerszint feletti magasságon. Már előző nap meggyőztem Zolit, hogy nincs sok értelme a Baranec direkt megtámadásával nyitni. Tehát a körtúra a másik irányban, a kék jelzésen indult a Zsári menedékház és a Zsári-nyereg felé.
Érdekes felhő alakzat árnyéka a tájon
A menedékház 1325 m-en van, idáig hamar felértünk az aszfaltozott 5 km-es úton. Nagyjából ez az erdőhatár is. Nyugat felé tekintve látható az útról a Sarafiovy-vízesés. A menedékház teljesen rendben van, sokan csak idáig jönnek fel egy sört meginni. Innen ágazik el a zöld jelzés a Banikov csúcsa felé, illetve másik irányban egy darabig együtt fut a mi kék jelünkkel, aztán a kék fordul a Smutná-nyereghez, míg nekünk a zöldet kell követni, ha a Zsári-nyereg a cél.
A Zsári-völgy a Liptói-Tátra déli részének legnépszerűbb völgye. Körben 2100 m-t meghaladó csúcsok koronázzák, felső részét a Smutná-nyeregnél délre kinyúló Prostredny grún gerinc osztja két hatalmas sziklakatlanra, melyek a jégkorszakok idején alakultak ki. A Smutna-nyereg a kapu a Rohácsi-völgyre és a több helyen lánccal biztosított főgerincen vezető utakra.
A Zsári-nyereg 1917 m magasan van, amíg felértünk, rendesen megizzadtunk, hogy tartani tudjuk a szintidőt. A túra kezdetekor nem a legjobbak voltak az időjárási kilátások, de szerencsére a felhőképződés nem lépett túl egy bizonyos szinten, a kisebb pamacsok nem álltak össze. Bár célunk, a Baranec csúcsa ebben az időszakban szinte végig felhőben volt, a nyereghez közelítve már éreztük, hogy nem lesz gond. A felhők jöttek-mentek, minket jobbára sütött a nap és nem győztük törölgetni a verítéket. Végül aztán csak felértünk a nyergünkbe. Ekkor már az északra, félórás járásra lévő Placlive csúcsra tette át a felhő a székhelyét. A rövid pihenő alatt ettünk, ittunk, beazonítottuk a környező ormokat, gerinceket és völgyeket, majd mentünk tovább már a sárga jelen, a Baranec felé, délre.
Az út innen végig a gerincen vagy annak közvetlen közelében visz, előbb a Smrek 2071 m-es előcsúcsa jön, majd 120 m szintvesztés után a főcsúcs 2184 m-en. Ahogy távolodtunk a nyeregből és közben szépen emelkedtünk is, egyre elképesztőbb kilátásban volt részünk. A Zsári-nyeregben sem volt semmi körbetekinteni, de itt már mindenki a látvány hatása alá került. Délnek haladtunk és hétágra sütött a nap. Jobbra a Zsári-völgy a füttyögő mormotákkal, sorban az impozáns csúcsok, a Banikov, a Hruba Kopa, a Tri kopy láncos élei, hátra tekintve a Placlive és a szintén láncos szakaszokkal biztosított Hegyes-Rohács (Ostry Rohac), mögöttük feltűnik a Volovec, ami már a lengyel határon áll. Balra a Jamnica-völgy, melyet kelet felől a Jakubina csúcsától délre futó él határol, 2000 m felé törő vonulata mögött a hegység legmagasabb pontja, a Bystrá csoportja látszott. És mintha mindez nem lenne elég, megpillantjuk a Magas-Tátra hírnökeként a Krivánt is.
Az említett szintvesztésnél nem árt a lábunk elé nézni, de nincs gond. Rövid előgyűjtés után jöhet a Baranec, még 230 m szint, ami kb. 20 perc alatt megvan. Csúcs fotó és csúcs-csoki, pihenés, stb. A panoráma tökéletes, délen az Alacsony-Tátra felhőben, de keleten látjuk a Magyas-Tátra több, azonosítható pontját. A már említett Krivánt összetéveszthetetlen sziluettjével, a Rysy kettős ormát, a Tárta-csúcsot.
A Baranectől délre szinte kizárólag lefelé visz a sárga jel. A két és fél órás szintidő nem igazán tartható, ha az ember szeretné még évek múltán is használni a térdízületeit. Így mi sem rohantunk, sokszor megálltunk vissza és körbenézni. Ezzel együtt is kb. 17.30-ra a kocsinál voltunk. Zoli szépen hazavezetett, amiért ezúttal is köszönet. Az időjárás és minden más körülmény ideális volt, a képek magukért beszélnek. Aki szeret túrázni, az csinálja meg azt az utat. Bővíthető a Smutná-nyereg és a Placlive érintésével, így a szintidő kb. 1,5 órával nő 8 óra 45 percre, a szintkülönbség csak kb. 220 m-rel több, azaz 1620 m.
A Baranec túra résztvevői: István, Gábor, Csaba, Zoli
A képeket készítette és a beszámolót írta: Szőke Csaba
