A Baranec-re tett túra után már alig vártam, hogy visszatérhessek a Liptói-Tátrába, annyira megragadott ennek a hegyvidéknek és völgyeinek a szépsége. Szilvivel ketten egy hosszú hétvégét terveztünk be, amelynek a legfontosabb pontja természetesen maga a túra volt.
Szombatra terveztük a túrát, és már a reggel is ragyogó napsütéssel indult a Magas-Tátra alatt található szálláshelyünkön (Krisztián, Gabi, emlékeztek arra a bizonyos szálláshelyre, ahol a felmentő sereget vártuk 2009. október elején? – De ha valaki nem emlékezne, akkor itt elolvashatja és itt megnézheti 
).
A Banikov-csúcson
A túra adatai:
Időpont: 2011. szeptember 3.
Részvevők: Szilvi és Zoli
Szintemelkedés: a szintvesztéseket is beleszámolva több mint 1300 m.
Megtett távolság: kb. 16 km
Időtartam: bőséges pihenőkkel együtt 9 óra
Ajánlott időszak: minden évben július 1-től szeptember hónap elejéig vagy végéig (amíg le nem esik az első hó)
Kötelező felszerelés: a túrabakancs és (főleg nyáron) az esőkabát
Az eredeti elképzelés helyett végül nem kerültük meg a Liptói-Tátrát, hanem – csakúgy, mint két és fél hete – a Zsári-völgyből vágtunk neki a túrának. A menedékházig meg is egyezett az utunk az ezelőtti túrával, azt azonban mindenképpen érdemes leírnom, hogy ezúttal felfedeztem egy barlangot az aszfalt úttól kb. 30 méterre, kb. 3-4 m magasságban a föld felett. A térkép ezen a helyen egy elhagyott bányát jelölt, a nyílásnak és a belsejének azonban (bár nem mentem végig benne) határozottan barlang jellege volt.
A menedékházat követően egy meglehetősen egyhangú szakasz következett, amíg fel nem értünk a Jalóci-nyeregre (Jalovecké sedlo, 1856 m). Egyedül a Sarafiov-vízesés (Sarafiovy Vodopad) kínált egy kis látványosságot. A hágóról elénk tárult a Jalóci-völgy (Jalovecká dolina) egy jelentős része, valamint láttuk a távolban feltűnni a Sivy-hegyet (Sivy vrch, 1805 m). Innentől kezdve a hegy gerincén haladtunk, és folyamatosan szép kilátásban volt részünk. Egyre feljebb és feljebb érve, ha magunk mögé néztünk, szép lassan kibontakozott előttünk a Liptói-víztározó körvonala. Teljes egészében kivehetővé vált a megelőző túránk útvonalának nagy része is (a Zsári-nyereg, a Baranec és annak hegygerince is). Egy idő után a Magas-Tátra is feltűnt a távolban, a Kriván hegycsoportjával.
Miután már megtettünk több mint 1200 méter szintkülönbséget, következett a túra becsapós része: arról a hegyről, amit a Banikov-nak hittünk, kiderült, hogy mégsem az, hanem még rendesen odébb van, és nem is kevés méter szintvesztéssel, hullámozva haladva lehet csak elérni. Ezen már nem múlik, gondoltuk, és így összesen jóval több, mint 1300 méter szintet emelkedtünk.
A csúcson igen sokan voltak, de azt is megállapítottuk, hogy többségük valószínűleg a Rohácsi-völgy felől érkezett, mert mi nem sok turistával találkoztunk. A látvány kárpótolt bennünket fáradalmainkért, de nem is akarom részletezni, beszéljenek inkább magukért a képek.
Visszaúton ugyanott mentünk, ahol felfelé jöttünk, és az út végén egy rollerszállító autó is besegített nekünk (ha az ember felgyalogol a menedékházig az 5 km hosszú aszfaltúton, visszafelé megteheti ezt az utat egy bérelhető rolleren is, fejenként 4,40 euróért, láttunk több rollerest is lefelé gurulni).
A második napi program egy kis lanovkázás volt Tátralomnicon (fel a Kőpataki-tóig), …
… valamint a Lublói vár megtekintése. Az idő másnap is kiváló volt a kiránduláshoz.
Tökéletes túra, tökéletes idővel és egyéb programokkal kiegészítve. Kell ennél több?
Zoli és Szilvi a Banikov túrán
A képeket készítette: Gaska Szilvia, Katona Zoltán
A beszámolót írta: Katona Zoltán
