TúraFotók - Természet, Túra, Fotózás - túrafotók, túrabeszámolók » Zoli

Magos-kő és Csókási-barlang, két kihagyhatatlan célpont a Bükk-hegységben

Zoli — Thu, 17 Nov 2011 20:44:54 +0000

Az előző heti barlangos túrához hasonló túrára készültünk a Bükk-hegységbe ezen a hétvégén is. Az időjárási előrejelzések ismét kedvezőek voltak, és végül hatan jöttünk össze vasárnapra. Különböző betegségek sajnos még indulás előtt megtizedelték leendő csapatunkat, így végül hárman indultunk el Debrecenből a túra napjának reggelén.

Szilvihez és hozzám új (és lelkes) túratársként a nemrég megismert kolléganőnk, Klári csatlakozott. Ezúttal is Lillafüreden tettük le az autót, ugyanabban a parkolóban, mint egy héttel korábban, elindulni viszont az ellenkező irányba indultunk el.

Gyönyörű színek az őszi erdőben. És még sokkal szebb ezt élőben látni!

A túra adatai:

Időpont: 2011. november 6.

Részvevők: Klári, Szilvi és Zoli

A túra jellege: részben oda és vissza túra, részben körtúra

Szintemelkedés: kb. 500 méter

Megtett távolság: kb. 14 km

Időtartam: Bőséges pihenőkkel és a barlangok megtekintésével együtt is kevesebb, mint 7 óra

Ajánlott időszak: minden évben tavasztól őszig

Kötelező felszerelés a fejlámpa, legfőképpen a Csókási-barlangba, a túrabakancs is ajánlott, a barlangok és a sár miatt

A túra első szakasza a Hámori-tó délnyugati partján vezetett végig, majd a tó végéhez érve a zöld jelzésű turistaúton folytattuk utunkat. Átkeltünk az országúton, és máris a Garadna-völgy északi oldalában találtuk magunkat. Egy kereszteződéshez érve áttértünk a piros jelzésű turistaútra és nyugati irányban haladtunk tovább aznapi első célpontunk, a Magos-kő felé. Mindeközben – mint egy héttel korábban – újra megcsodálhattuk az őszi természet színeit.

[Megtekintés PicLens-el]

A piros jelzésű turistaútról kb. két és fél kilométer megtételét követően áttértünk a sárga jelzésű turistaútra, majd kb. másfél kilométer megtételét követően elértük a sárga háromszög jelzésű turistautat, amelyen már csak pár száz métert kellett megtenni a Magos-kő nevű kilátóhelyig. A Magos-kőről (635 m) gyönyörű panoráma tárult elénk minden irányba, ezen a helyen érdemes egy hosszabb időt is (elemózsiánk elfogyasztásával együtt legalább fél órát) eltölteni. Mi is így tettünk, mivel a hely hangulatát csak tovább fokozta az a kellemes napsütés, amely novemberhez képest szokatlanul magas hőmérsékletet (15-20 fokot) varázsolt nekünk erre a szép őszi napra.

[Megtekintés PicLens-el]

Kb. két és fél kilométert tettünk meg visszafelé ugyanazon az úton, amelyiken a Magos-kőig mentünk. Egy elágazáshoz érve áttértünk a piros kereszt jelzésű turistaútra, a túra körtúra jellegű részéhez érve (a túrát legegyszerűbben a –o– ábrával lehetne sematizálni). Az elágazás után pár száz méterrel elértünk egy házat és egy pihenőhelyet, majd nem sokkal ezután a Csókási-barlang következett. A barlang bejárata nem a turistaút mellett, hanem attól kb. 100 méterrel jobbra található (a barlang nyílását a turistaútról nem is lehet látni). Előzetes információim alapján ettől a barlangtól vártam a legtöbbet, és nem is csalódtam egy cseppet sem. A bejárati nyílás meglehetősen szűk, és a kezünk segítségére is szükség van, ha le akarunk ereszkedni benne. A leírások szerint régebben egy létra segítette a lejutást, de szerencsére a létra hiánya nélkül sem vállalkoztunk lehetetlenre. Bent a barlangban kb. 40-50 métert tudtunk haladni (utána egy mély gödör állta utunkat), a látvány pedig mindhármunkat lenyűgözött. Sajnos a legtöbb cseppkőnek már csak a helyét találtuk meg (egyszerűen letördelték őket), de maga a barlang még így is nagyszerű élményt kínál a lelkes és érdeklődő turistáknak.

[Megtekintés PicLens-el]

Folytattuk utunkat a piros kereszt jelzés mentén, és bő egy kilométer után elértük az Udvar-kő-barlangot, amelyet a köznyelv Dante poklának is nevez. Valójában ez már nem egy barlang, hanem egy víznyelő beszakadásával keletkezett sziklatölcsér. Kb. 20 méter mély aljában jóval hidegebb a levegő, mint odafenn, a pólómra ezért a kabátomat is felvettem. Rendkívül érdekes természeti képződmény, és bár nem barlang, az erre járók számára ez is kihagyhatatlan látnivaló.

[Megtekintés PicLens-el]

Újabb egy kilométer megtételét követően tettünk egy kis kitérőt (meredek ereszkedéssel) a Felső-forráshoz, hogy a mellette található két barlangot is megtekintsük. A forrás könnyen megtalálható, de a két barlangról ez már egyáltalán nem mondható el. A kisebbikhez, amelyik inkább egy hasadék, mint egy barlang, én még felkapaszkodtam (nyílását Szilvi vette észre), de a nagyobbikat (többségi szavazás alapján ) ezúttal kihagytuk. Arra járó turisták magyarázták el nekünk, hogy hol is található tulajdonképpen. Sebaj, legközelebb azt is megnézzük !

[Megtekintés PicLens-el]

Összegezve a napot: szép túra volt, kiváló csapattal és fantasztikus idővel!

Klári, Szilvi, Zoli a Magos-kőn

A beszámolót írta: Katona Zoltán

A képeket készítette: Csépke Klára, Gaska Szilvia és Katona Zoltán

Három barlang egy nap alatt, avagy egy látványos túra a Bükk hegységben

Zoli — Sat, 05 Nov 2011 20:57:01 +0000

Mint általában minden évben, október havának beköszöntével ebben az évben is áttettem túráink helyszínét a hazai tájakra, mivel a szép őszi természetet véleményem szerint középhegységeinkben lehet a leginkább megcsodálni. Utoljára szeptemberben túráztunk Szilvivel a Liptói-Tátrában, ezért már nagyon vártam az újabb kiruccanásunkat. Az időjárási előrejelzések kifejezetten kedvezőek voltak, és a csapat is összeállt Rita, Szilvi, Sanyi és jómagam személyében.

A túrának az útvonala csak néhány nappal a hétvége előtt kezdett kialakulni a fejemben, de utólag már nyugodtan elmondhatom, hogy a végleges választás nem okozott csalódást egyikünknek sem. A cél az volt, hogy minél több barlangot érintsünk, de persze ne maradjon el a szép kilátás sem.

A túra adatai:

Időpont: 2011. október 29.

Részvevők: Rita, Szilvi, Sanyi és Zoli

A túra jellege: körtúra

Szintemelkedés: kb. 500 méter

Megtett távolság: kb. 12 km

Időtartam: Bőséges pihenőkkel és a barlangok megtekintésével együtt is kevesebb, mint 6 óra

Ajánlott időszak: minden évben tavasztól őszig

Kötelező felszerelés a fejlámpa, legfőképpen a Kecske-lyukhoz, a túrabakancs is ajánlott, hogy a barlangokban védje a bokánkat a göröngyös, sziklás talajtól.

Lillafüreden parkoltunk le az autóval, és (az aznap hajnalban kezdődött téli időszámítás szerint) reggel negyed kilenc körül kezdtük el a túrát. Első célpontunk a település felett magasodó Fehér-kő volt, ahová a parkolóból indult és haladt szerpentinezve felfelé a turistaút (előbb a piros-zöld, majd a zöld háromszög jelzésen). Noha plusz 3 fok volt a hőmérséklet, az emelkedőn hamar „melegünk” lett. Mire felértünk a Fehér-kőre, már szépen sütött a nap, úgyhogy jólesett leülni egy negyedórára a kilátóhely szikláira. A szemközti hegyoldal erdői gyönyörű őszi színekben pompáztak, meg is örökítettük a látványt néhány felvétel erejéig.

[Megtekintés PicLens-el]

A Fehér-kő után először egy szakaszon vissza-, majd továbbindultunk a piros-zöld, zöld-kék kereszt, végül a zöld jelzésen a Gulicska nevű csúcs irányába. A Gulicska 544 méter magas tetejéről nagyon szép panoráma tárult elénk, szebb, mint a Fehér-kőről. Ez számomra is egy kellemes meglepetés volt, mivel erről a helyről előzetesen semmilyen információval nem rendelkeztem. Közben egyre melegebb lett, így az újabb kilátóhelyen már kifejezetten élveztük a napsütést és a kellemes hőmérsékletet.

[Megtekintés PicLens-el]

A Gulicskától elindulva – és a zöld jelzésen haladva – egy szűk óra alatt értük el a Miskolc melletti Chinoin gyárat. Közben át is keltünk a Miskolcot és Lillafüredet összekötő aszfaltúton. A hatalmas gyártelepet (nem kifejezett túracélpont ) megkerülve, a piros kereszt jelzésen már az első barlangunk, a Kecske-lyuk felé közeledtünk. A Kecske-lyuk előtt nem sokkal (az úttól balra) egy kisebb odút is felfedeztünk, amely különösebb látnivalót nem jelentett, de segített minket ráhangolódni a barlangokra . A barlangocska után – az úttól jobbra – hamar feltűnt előttünk a Kecske-lyuk jellegzetes, háromszög alakú bejárata. Ez a barlang egy igazi kellemes meglepetés volt mindnyájunk számára. Az előcsarnokot követően egy folyamatosan szűkülő „folyosón” kb. 60-70 métert haladtunk előre, utána viszont annyira összeszűkült a járat, hogy azon csak akrobatikus mozdulatokkal tudtunk volna átkelni. Visszafordultunk, de egyáltalán nem voltunk csalódottak, mivel az általunk bejárt szakasz is rendkívüli élményt jelentett számunkra. A barlang egyébként 450 méter hosszú, és nevét a mennyezetén megfigyelhető, kecsketőgyre emlékeztető cseppkövekről kapta.

[Megtekintés PicLens-el]

A Kecske-lyuk után következő célpontunk a pár száz méterrel arrébb található Büdös-pest nevű barlang volt (a „pest” szláv eredetű szó, jelentése: lyuk, vagyis barlang). A piros kereszt jelzésről közben egy kereszteződésnél áttértünk a piros négyszög jelzésre. A Büdös-pest nem közvetlenül a turistaút mellett, hanem annál kb. 30-40 méterrel feljebb található. A barlang szája nem is látható az útról, egy nagy tábla (amely leírást is tartalmaz) jelzi, hogy hol kell hozzá felkapaszkodni. A három barlang közül talán ez jelentette a legkisebb élményt számunkra, de ettől függetlenül impozáns látványt nyújtott kívülről és belülről is (hossza 36 méter), aki erre jár, semmiképpen se hagyja ki.

[Megtekintés PicLens-el]

Végül következhetett a nap utolsó barlangja, a nevéről sokak számára biztosan ismerős Szeleta-barlang. Ez a barlang sem a turistaút mellett található, egy kiszögellésnél kell hozzá leereszkedni kb. 30-40 métert. A barlang a hírnevét annak köszönheti, hogy az egyik legjelentősebb ősrégészeti lelőhely Magyarországon. 20 méter hosszú és 8 méter magas „kupolacsarnokából” egy 30 és egy 40 méter hosszú folyosó ágazik ki. Amellett, hogy híres lelőhely, azért is érdemes felkeresni, mert csodaszép látványt nyújt belülről. Két aprócska denevért is felfedeztünk a barlang falán, amelyek nyugodtan pihenve valószínűleg téli álmukra készültek (szomorú volt látni, hogy nem mindenki tartotta ezt tiszteletben a jelen lévő látogatók közül).

A Szeleta-barlangtól már kevesebb, mint fél óra alatt visszaértünk a parkolóhoz, ahol az autót hagytuk. Mielőtt hazaindultunk volna, még készítettünk néhány felvételt a Palota-szállóról és a Hámori-tóról.

[Megtekintés PicLens-el]

Nagyszerű túra volt, nagyszerű idővel és nagyszerű csapattal!

Rita, Sanyi, Zoli Szilvi

A beszámolót írta: Katona Zoltán

A képeket készítették: Szabóné Veres Rita, Gaska Szilvia, Kéri Sándor és Katona Zoltán

Volovec-túra, avagy a Liptói-Tátrából sosem elég

Zoli — Fri, 30 Sep 2011 17:40:48 +0000

2011. szeptember végéhez közeledve ismét hosszú hétvégét terveztünk Szilvivel Szlovákiába (kis látogatással Lengyelországba). A fő célpont „természetesen” most is a Liptói-Tátra és egy szép csúcshódító túra volt.

Nézelődés a Volovec csúcson

A túra adatai:

Időpont: 2011. szeptember 24.

Részvevők: Szilvi és Zoli

Szintemelkedés: több mint 1000 m.

Megtett távolság: kb. 13 km

Időtartam: bőséges pihenőkkel együtt kevesebb, mint 8 óra

Ajánlott időszak: minden évben július 1-től legkésőbb október elejéig (amíg le nem esik az első hó)

Kötelező felszerelés: a túrabakancs és (főleg nyáron) az esőkabát

A túrát első napra terveztük, de mivel a meteorológiai viszonyok meglehetősen barátságtalannak mutatkoztak (értsd alatta: ködös idő és erősen felhős égbolt), ezért elhalasztottuk harmadik napra, tekintettel arra is, hogy az előrejelzések is akkorra mondták az igazán szép időt. Az első két napi program ezért egy kis bevezető volt a szombati túrára: Szlovákiában Árva várának (Oravsky Hrad) megtekintése (első sorozat kép),

[Megtekintés PicLens-el]

Lengyelországban pedig séta Zakopane és Nowy Targ városában, valamint a Nedec várával szemközt található Czorsztyn várának a megtekintése (második sorozat kép).

[Megtekintés PicLens-el]

És harmadik nap (miután visszatértünk Szlovákiába) felvirradt a szombat, a szépnek ígérkező túra napja. Szálláshelyünk Zuberec-en (Bölényfalu) volt, ahonnan autóval kb. 10 perc alatt elértük a Rohácsi-völgyet (Rohácska dolina), túránk kiindulópontját. Ragyogó napsütésre ébredtünk, noha kora reggel még elég hidegnek éreztük a levegőt (a hőmérő 6 fok körüli hőmérsékletet mutatott). A Rohácsi-völgy parkolója (1030 m magasan) hatalmas területet foglal el, szükség esetén akár több száz autó is elfér rajta. A parkolóból egy aszfaltozott úton indultunk el aznapi célpontunk, a Volovec csúcsa (2063 m) felé. Kb. 4 km aszfaltút megtétele után elértünk egy menedékházat (byvalá Tatliakova chata), amely mellett egy gyakorlatilag félig kiszáradt tengerszem (Tatliakovo jazero) volt található. A tengerszem „vízzel teli” állapotban sem lehet túl nagy, félig kiszáradva pedig olyan látványt nyújtott, mint egy nagyobbacska pocsolya.

A menedékháztól két irányba lehet tovább haladni (mindkettő zöld jelzésű turistaút), mi balra indultunk el a Zabrad (sedlo Zábrad, 1656 m) nevű hágó irányába. A hágóra viszonylag hamar fel lehet érni, és innen már elég szép kilátás nyílik a hegygerinc túloldalán lévő völgy és a távolabbi hegycsúcsok felé. Visszatekintve a Rohácsi-völgybe pedig megállapíthatjuk, hogy – miként azt sokan írják – valóban ez a völgy a Liptói-Tátra legszebb völgye.

[Megtekintés PicLens-el]

A Zabrad-hágóról a sárga jelzésű úton továbbindulva először a Rákon nevű hegycsúcsot (1876 m) céloztuk meg, amelyik már a szlovák-lengyel határon fekszik (a hegycsúcs lengyel neve: Góra Rákon), és a Volovec előcsúcsának is tekinthetjük. Innen már látszott a Rohácsi-völgy túloldalán lévő (és magasabban fekvő) tengerszemei közül a legnagyobb, nem sokkal később pedig nem teljesen egészen, de a másik kettő is kibontakozott. Sőt, a völgybe letekintve a korábban említett menedékház és a mellette lévő kis tengerszem is tisztán kivehető volt (ezeket már visszaúton fotóztam le).

[Megtekintés PicLens-el]

A Rákon-tól a túra az országhatár mentén – a kék jelzésű úton – folytatódik egészen a Volovecig (a hegycsúcs lengyelül: Góra Wolowiec). Megjegyzem, hogy van egy másik Volovec nevű hegy is Szlovákiában, Rozsnyó mellett (illetve lehet, hogy több is van ), annak tetején található a Skalisko nevű szikla, ahol immáron háromszor is voltam, és a középhegységi csúcsok közül Kelet-Szlovákiában szerintem ez viszi a prímet. Visszatérve a liptói Volovecre, az előzetes tanulmányozások innen is kitűnő panorámát ígértek (a Volovec csúcsok fordítása magyarul: Ökör-hegy, illetve Ökör-hát).

Összesen kb. 4 órás gyaloglást követően értünk fel a Volovec csúcsára, az idő továbbra is kitűnő volt, a kilátás pedig fantasztikus. Amikor felértünk, magyar hangokat hallottunk (a Liptói-Tátrában – szemben a Magas-Tátrával – ez igen ritka!), majd szóba is elegyedtünk az ott lévő kisebb csapattal, akik Balassagyarmatról érkeztek. Hamarosan kiderült, hogy a kisebb magyar csapat egyik tagja egy nagyszerű magyar tátrai útikönyv (a 250 tátrai túra című könyv, amely nekem is megvan) szerzője, Nagy Árpád. Természetesen azonnal a tátrai túrák és élmények kerültek szóba, akár órákat is tudtunk volna beszélgetni, de hát annyi időnk nem volt. Egy közös fotó erejéig megörökítésre is került a számomra oly nagy értékű találkozás, amely legalább olyan kellemes meglepetés volt, mint amikor a Skalisko alatti menedékházban Görgey Artúr egyenes ági leszármazójával, Görgey Árpáddal találkozhattam.

A visszaút sem volt teljesen eseménytelen, bár ettől az eseménytől szívesen megkíméltük volna magunkat… De hadd kezdjem ott, hogy a csúcson történő bő félórás tartózkodást követően elindultunk lefelé, a Zabrad-hágóig ugyanazon az úton, amelyiken felfelé jöttünk. Itt választási lehetőségünk volt, hogy a Rohácsi-völgyben megyünk vissza a parkolóig, vagy a szomszédos völgyben, melynek neve Latana-völgy (Látaná dolina). A két út között gyakorlatilag nem volt időbéli különbség, a felfedezés vágya ezért arra vitt bennünket, hogy az utóbbit válasszuk. Mivel a menedékház a túloldalon van, ezt az utat vélhetően nagyon kevesen választják, gyakorlatilag senkivel sem találkoztunk (miközben reggel tömegével indultak az emberek túrázni). Ebben a völgyben is van egy kb. 3 km hosszúságú aszfaltút, és már egy ideje azon haladtunk, amikor gyanús hangokat kezdtem el hallani (Szilvinek a nátha miatt bedugult a füle, és nem hallotta ezeket a hangokat).

Első hallásra csak abban voltam biztos, hogy a hangok valami nagyobb méretű állatnak a hangjai. Ahogy többször is hallottam egymás után a hangokat, hamar rájöttem, hogy ezek bizony nem egy szarvas hangjai. Mi lehet akkor? A Tátra állatvilágát nagyjából ismerve, állatkerti és tévézési tapasztalataim alapján egyértelműen beazonosítottam, hogy ezek a hangok nem lehetnek más állaté, mint egy mackóé. Fogalmam sem volt, milyen messze lehetett tőlünk, de a lépteinket azért kellő mértékben megszaporáztuk, mivel – szemben az előzővel – ez a találkozás cseppet sem lett volna kellemes. A hangok sajnos nem akartak megszűnni, így mi sem igazán nyugodtunk meg. Kb. 10 perc is eltelhetett, amikor már végre nem hallottunk (pontosabban: nem hallottam) semmit, ekkor egy kicsit lazítottunk a tempón. Teljesen viszont akkor nyugodtunk meg, amikor az első menedékházakat elértük. Soha nem örültem még ennyire meg az emberi civilizáció jelenlétének… 

A medvéről meg a vele való találkozás lehetőségéről csak annyit, hogy a medve már messziről elkerüli az embert, ha megérzi a szagát. A sűrűn látogatott turistautakon ezért a találkozás esélye nagyon kicsi. Ahol mi mentünk visszafelé, rajtunk kívül szinte senki sem volt, valószínűleg ezért is jöhetett közelebb az úthoz, és hallhattuk a – meglehetősen félelmetesnek tűnő – brummogását.

Újabb információim szerint kissé elbizonytalanodtam, ugyanis valószínű, hogy nem medve hangját hallottam, hanem egy párját kereső szarvasbikáét.

A fáradalmak és a riadalmak után jól esett a szlovák jellegű vacsora a Zuberec-en található étteremben. Utolsó napi programunk – a hazautazás mellett – a Liptószentmiklós mellett található Deményfalvi-völgyben (Demanovská dolina) található jégbarlang megtekintése volt. A barlang gyönyörű, senki se hagyja ki, aki erre jár!

[Megtekintés PicLens-el]

A képeket készítette: Gaska Szilvia, Katona Zoltán

A beszámolót írta: Katona Zoltán

Túra a Banikov-ra, avagy visszatérés a Liptói-Tátrába

Zoli — Thu, 08 Sep 2011 14:54:13 +0000

A Baranec-re tett túra után már alig vártam, hogy visszatérhessek a Liptói-Tátrába, annyira megragadott ennek a hegyvidéknek és völgyeinek a szépsége. Szilvivel ketten egy hosszú hétvégét terveztünk be, amelynek a legfontosabb pontja természetesen maga a túra volt.

Szombatra terveztük a túrát, és már a reggel is ragyogó napsütéssel indult a Magas-Tátra alatt található szálláshelyünkön (Krisztián, Gabi, emlékeztek arra a bizonyos szálláshelyre, ahol a felmentő sereget vártuk 2009. október elején?  – De ha valaki nem emlékezne, akkor itt elolvashatja és itt megnézheti ).

A Banikov-csúcson

A túra adatai:

Időpont: 2011. szeptember 3.

Részvevők: Szilvi és Zoli

Szintemelkedés: a szintvesztéseket is beleszámolva több mint 1300 m.

Megtett távolság: kb. 16 km

Időtartam: bőséges pihenőkkel együtt 9 óra

Ajánlott időszak: minden évben július 1-től szeptember hónap elejéig vagy végéig (amíg le nem esik az első hó)

Kötelező felszerelés: a túrabakancs és (főleg nyáron) az esőkabát

Az eredeti elképzelés helyett végül nem kerültük meg a Liptói-Tátrát, hanem – csakúgy, mint két és fél hete – a Zsári-völgyből vágtunk neki a túrának. A menedékházig meg is egyezett az utunk az ezelőtti túrával, azt azonban mindenképpen érdemes leírnom, hogy ezúttal felfedeztem egy barlangot az aszfalt úttól kb. 30 méterre, kb. 3-4 m magasságban a föld felett. A térkép ezen a helyen egy elhagyott bányát jelölt, a nyílásnak és a belsejének azonban (bár nem mentem végig benne) határozottan barlang jellege volt.

[Megtekintés PicLens-el]

A menedékházat követően egy meglehetősen egyhangú szakasz következett, amíg fel nem értünk a Jalóci-nyeregre (Jalovecké sedlo, 1856 m). Egyedül a Sarafiov-vízesés (Sarafiovy Vodopad) kínált egy kis látványosságot. A hágóról elénk tárult a Jalóci-völgy (Jalovecká dolina) egy jelentős része, valamint láttuk a távolban feltűnni a Sivy-hegyet (Sivy vrch, 1805 m). Innentől kezdve a hegy gerincén haladtunk, és folyamatosan szép kilátásban volt részünk. Egyre feljebb és feljebb érve, ha magunk mögé néztünk, szép lassan kibontakozott előttünk a Liptói-víztározó körvonala. Teljes egészében kivehetővé vált a megelőző túránk útvonalának nagy része is (a Zsári-nyereg, a Baranec és annak hegygerince is). Egy idő után a Magas-Tátra is feltűnt a távolban, a Kriván hegycsoportjával.

[Megtekintés PicLens-el]

Miután már megtettünk több mint 1200 méter szintkülönbséget, következett a túra becsapós része: arról a hegyről, amit a Banikov-nak hittünk, kiderült, hogy mégsem az, hanem még rendesen odébb van, és nem is kevés méter szintvesztéssel, hullámozva haladva lehet csak elérni. Ezen már nem múlik, gondoltuk, és így összesen jóval több, mint 1300 méter szintet emelkedtünk.

A csúcson igen sokan voltak, de azt is megállapítottuk, hogy többségük valószínűleg a Rohácsi-völgy felől érkezett, mert mi nem sok turistával találkoztunk. A látvány kárpótolt bennünket fáradalmainkért, de nem is akarom részletezni, beszéljenek inkább magukért a képek.

Visszaúton ugyanott mentünk, ahol felfelé jöttünk, és az út végén egy rollerszállító autó is besegített nekünk (ha az ember felgyalogol a menedékházig az 5 km hosszú aszfaltúton, visszafelé megteheti ezt az utat egy bérelhető rolleren is, fejenként 4,40 euróért, láttunk több rollerest is lefelé gurulni).

A második napi program egy kis lanovkázás volt Tátralomnicon (fel a Kőpataki-tóig), …

[Megtekintés PicLens-el]

… valamint a Lublói vár megtekintése. Az idő másnap is kiváló volt a kiránduláshoz.

Tökéletes túra, tökéletes idővel és egyéb programokkal kiegészítve. Kell ennél több?

Zoli és Szilvi a Banikov túrán

A képeket készítette: Gaska Szilvia, Katona Zoltán

A beszámolót írta: Katona Zoltán

Túra a Magas-Tátra egyik ékkövére, a Rysy-re

Zoli — Sun, 10 Jul 2011 15:57:29 +0000

Hogy miért tekintem a Rysy-t (magyarul: a Tengerszem-csúcsot) a Magas-Tátra egyik ékkövének? Részben azért, mert ez a Magas-Tátra legmagasabb, kijelölt turista útvonalon elérhető csúcsa (magassága: 2499 m). Másrészt azért, mert ez Lengyelország legmagasabb pontja, tehát aki ezt megmássza, elmondhatja magáról, hogy fenn volt Lengyelország „tetején”.

Aki esetleg kevésbé ismeri a Magas-Tátrát, és most azt hiszi, hogy mi a lengyel oldalon túráztunk, annak elmondom, hogy a Rysy a szlovák-lengyel határvonalon fekszik, és mind a szlovák, mind a lengyel oldalról fel lehet jutni a csúcsra. Mi a szlovák oldalról készültünk a csúcshódításra, amelyik oldal a térképen a szintvonalakat tekintve talán könnyebbnek (de mindenképpen kevésbé meredeknek) tekinthető. A harmadik ok, amiért a Rysy-t tekintem a Magas-Tátra egyik ékkövének, az, hogy a túra folyamatosan kínálja a túrázók részére a különböző látvány-elemeket.

"Zarándoklat" a Rysy-n, itt mindig sok a turista

A túra népszerűségét mutatja, hogy ezen a túrán szinte biztos, hogy találkozni fogunk magyarokkal (sőt, valószínűleg több magyar csoporttal) is.

A túra adatai:
Időpont: 2011. július 9.
Részvevők: Csaba, Pisti, Gabi és Zoli
Szintemelkedés: a szintvesztéseket is beleszámolva közel 1200 m.
Megtett távolság: kb. 20 km
Időtartam: Bőséges pihenőkkel együtt 9-9,5 óra
Ajánlott időszak: minden évben július 1-től szeptember hónap elejéig vagy végéig (amíg le nem esik az első hó)
Kötelező felszerelés: a túrabakancs és (főleg nyáron) az esőkabát

Na de térjünk vissza a száraz tényekre. Kicsit hosszúnak tűnő napot vállaltunk be, amikor egynapos útba tettük be ezt a túrát. Könnyített ugyanakkor a helyzetünkön, hogy odafelé Miskolcig, illetve visszafelé Miskolctól autópálya állt a rendelkezésünkre. Reggel fél ötkor indultunk el, és háromnegyed kilenckor már kezdtük is a túrát. Itthon kánikula volt, amely a Tátrába kellemes túraidőt ígért. Valóban, kellemes 20-22 fokos hőmérséklet (és kissé szeles idő) volt, amikor megérkeztünk a Csorba-tóhoz (Strbské pleso, 1347 m), de ami a legfontosabb, ragyogóan sütött a nap.

A túra első szakasza megegyezik a Koprova-csúcsra vezető túrával, bő egy óra gyaloglás után (a piros jelzésű turistaúton) megérkeztünk a Poprádi-tóhoz (Popradské pleso, 1494 m). Kb. fél órával a Poprádi-tavat követően (a kék jelzés mentén) értünk ahhoz az elágazáshoz, amelyiknél jobbra fordulva (a piros jelzésű útvonalon) most már egyértelműen a Rysy-t vettük célba.

Következő pihenőhelyünk a Békás-tavak (Zabie plesá, 1919 m) mellett volt, az idő pedig továbbra is kitűnőnek mutatkozott. Itt már kristálytisztán kivehető volt a Rysy jellegzetes (kétpúpú) csúcsa. Ezt követően a Magas-Tátra legmagasabban fekvő menedékházánál (Chata pod Rysmi, 2250 m) álltunk meg pihenni, amely – ha jól láttuk – éppen bővítés előtt állt.

Az igazán lélegzetelállító látvány először a Hunfalvy-hágóra (sedlo Váha 2337 m) felérve fogadja az embert. Itt érdemes megállni néhány percet, mielőtt célba vesszük a csúcsot. A lábunk előtt elterülő völgy egyszerűen gyönyörű. Továbbindulunk, és most már csak a felfelé vezető út utolsó szakasza vár ránk.

[Megtekintés PicLens-el]

A Rysy-re érkezve valóságos „báli hangulat” fogadja az embert, mivel annak két púpján egy időben összesen 40-50 ember is tartózkodik egy szép napon (ez is jelzi a túra népszerűségét). A látvány egyszerűen fantasztikus. Feltűnik előttünk Lengyelország, a két hatalmas tengerszemmel, és a lengyel oldalról felfelé igyekvő turistákkal együtt. Pisti megmutatta nekünk a Krivánt és a Fehér-tavi csúcsot, én pedig a többieknek a Koprovát. Akármerre nézünk innen, a Magas-Tátra minden irányban káprázatos. Bármily hihetetlen, a magasabbik púpon, amelyik nem a határon van (egyes források szerint ez 2506 m magas) még gitárszó is felcsendült, ha jó láttuk (és hallottuk), akkor spanyol turisták hozták magukkal a hangszert. Sőt, hogy fokozzam a csúcson történtek hangulatát, a többiek még egy leánykérésnek is a szemtanúi voltak (vajon mit csinál dühében a vőlegény, ha a menyasszony nemet mond neki? Ez bizony veszélyes lehet…).

[Megtekintés PicLens-el]

Július lévén, közben el kezdtek a felhők is gyülekezni körülöttünk, de a kilátást cseppet sem zavarták, és végül a lefelé utat is megúsztuk eső nélkül.

[Megtekintés PicLens-el]

Fantasztikus nap volt és egy fantasztikus túra!

Hátsó sorban Gábor és István, elől Csaba és Zoli

A képeket készítette: Szőke Csaba

A beszámolót írta: Katona Zoltán

Visszatérés a Klenóci-Veporra

Zoli — Tue, 28 Jun 2011 12:11:58 +0000

2009. május 17-ét követően 2011. június 26-án ismételten célba vettük a Szlovákiában található Klenovsky Vepor (magyarul: Klenóci-Vepor) 1338 m magasságot elérő hegycsúcsát. Debrecenből négyen indultunk el, és Miskolcon találkoztunk a Nyíregyházáról és Demecserből elinduló hatfős csapattal. Az összesen 10 fős csapatban fiúk és lányok, valamint kisebbek és nagyobbak egyaránt voltak.

Rajtam kívül Sanyi is ismételni készült ezt a szép középhegységi túrát, sőt, még Gyöngyikét, a kislányát is magával hozta. Velünk tartott korábbi főnökasszonyom, Zsuzsa a férjével (Imivel) és két kislányával (Annával és Rékával) együtt (Velük tavaly már csináltunk egy közös túrát). Új túratársként örömmel üdvözöltem közöttünk Ritát, a szomszédasszonyomat, valamint Juditot, a nyíregyházi munkatársnőmet, aki a kisfiát, Balázst is magával hozta.

Túra dátuma: 2011. június 26.

Túra jellege: Középhegységi túra

Túra útvonal típus: Nagyobbrészt körtúra, kis szakaszon oda- és vissza úttal

Nehézségi szint: Közepes nehézségű túra

Javasolt túraidőszak: Késő tavasz, kora nyár

Javasolt felszerelés: Túracipő elég (túrabakancs nem szükséges)

Kiindulási hely: Skorusina Bus

Megtett táv: kb. 10-12 km

Túra teljes időtartama: kb. 6,5 óra (kényelmes tempóban, sok pihenővel)

Összes szintemelkedés: kb. 700 méter

Érintett csúcsok: Klenóci-Vepor 1338 m,

Túraútvonal: A Skorusina Bus nevű elágazástól (itt kell letenni az autókat) aszfalt úton a sárga jelzésen kell (tovább) menni, majd egy idő után véget ér az aszfalt út és szekérútként folytatódik. A szekérúton haladva észre sem vesszük, amikor elhagyjuk a sárga jelzésű turista útvonalat (amely egy mellékösvényen vezet fel a menedékházhoz) és hamarosan egy négyes elágazáshoz érünk, ahol a zöld jelzésű ösvényen elindulunk felfelé, a menedékház irányába. A menedékháztól a zöld-sárga vegyes jelzésű útvonalon 10 perc alatt felérünk a hágóra (Sedlo pod Vartou), ahol a piros jelzésű úton a csúcs felé vehetjük az irányt. A csúcsról lefelé is a piros jelzésen jövünk, majd kiérve az erdőből a szöveges részben leírtak szerint (előbb keleti, aztán déli irányban haladva) juthatunk vissza az aszfalt útra, azon pedig az autókhoz.

Fél tizenegy körül értük el a Skorusina Bus nevű megállóhelyet (kb. 650 m magasan fekszik), a túra kiinduló- és végpontját. Eredeti tervünk az volt, hogy a két évvel ezelőtti túrát ismételjük meg, később azonban ezen a tervünkön – mint az lentebb lesz olvasható – változtatni kellett.

A túra első szakaszán a Vepor-patak (Veporsky potok) mellett haladtunk, folyamatos emelkedéssel (egy idő után a patakot elhagyva) jutottunk el első pihenőhelyünkig, a Varta menedékházig (Chata pod Veprom). Az időjárás a túrázáshoz ekkor még tökéletesnek tűnt, kellemesen hűvös hőmérséklet mellett felhős és napos időszakok váltották egymást. Volt egy szakasz, ahol az eltévedés rémével is szembenéztünk egy pillanatra, aztán rájöttünk, hogy eltévedés helyett, ha nem is az eredetileg tervezett, de mindenképpen az előnyösebb útvonalon haladtunk. A túravezetőnek néha szerencsére is szüksége van…  Útközben többször is feltűnt előttünk a Klenóci-Vepor sziklás hegycsúcsa.

[Megtekintés PicLens-el]

A menedékháznál ezúttal egy lélekkel sem találkoztunk, csendesen megpihentünk és többen közülünk itt fogyasztották el elemózsiájuk első részét. A menedékháztól a csúcsig vezető szakasz sokkal bozótosabb volt, mint két éve, de szerencsére nem vétettük el az ösvényt. Még a bozótos szakasz előtt motorosokkal találkoztunk, akik az erdő csendjét megzavarták ugyan elég rendesen, de ez szerencsére a túránkra nem volt igaz (kicsit már fentebbről figyelhettük meg őket és vad száguldásukat).

Egy meredek kapaszkodó után értük el az első kilátópontot, amit nem sokkal utána már a csúcs követett. A két évvel ezelőtti túrához képest annyiban változott a helyzet, hogy ezúttal a csúcsról is tökéletes panoráma tárult elénk, vélhetően azért, mert kivágták a kilátást akadályozó fákat. Az idő közben hűvösebbre és erősen felhősre fordult, bizony komolyan tartottunk egy alaposabb megázástól (amelyből szerencsére nem lett semmi). Imi, Zsuzsa férje ekkor már nem volt velünk, Ő még a hegycsúcs előtt visszafordult. Innentől el kezdhettünk érte is aggódni, hogy vajon visszatalál-e egyedül az autókhoz? Többek között ez volt az oka annak is, hogy mi is rövidítettünk a túrán. Mint később kiderült, középiskolás korában tájfutó volt (csak utólag árulta el nekem ), úgyhogy nem kellett volna nagyon attól félnünk, hogy eltéved az erdőben.

A hegycsúcson ismét pihenőt tartottunk, a magam részéről étkezéssel és a szokásos pólócserével egybekötve. Egy négyfős szlovák turistacsoporttal találkoztunk itt, akik a másik irányból jöttek, és haladtak tovább arra felé, amerről mi jöttünk. Egyébként senki mással nem találkoztunk az egész túra alatt.

[Megtekintés PicLens-el]

És végül a rövidítésről: a hegycsúcsot követően nem sokkal egy meredek ereszkedésbe kezdtünk, ezen a szakaszon több száz méterrel jöttünk lejjebb. Az ereszkedést követően egy szekérúton haladtunk (egy darabig még a jelzett úton), majd egy elágazásnál egy jelzetlen szekérúton indultunk meg az általunk helyesnek ítélt (az autók felé tartó) irányba. Egy idő után újabb elágazáshoz értünk, ahol az iránytű segítségével déli irányba fordultunk el (Zsuzsa itt kinevetett, mert valójában nem tudtam, hogy melyik az iránytű északi és melyik a déli iránya. Az igazsághoz viszont az is hozzátartozik, hogy általában a nap állásából szoktam következtetni az égtájakra, ettől függetlenül jogos volt a kinevetés ).

Déli irányban haladva egy darabig még volt út, de aztán egyszerűen „elfogyott”. Itt a terep meredekebbé vált (a fák között haladtunk), ezért előrementem megnézni, hogy mi a helyzet. Amikor megláttam az aszfalt utat (amelyen a túra első szakaszán haladtunk), felkiáltottam a többieknek, hogy induljanak meg lefelé. Kicsit később vettem észre, hogy egy patak is még akadályt képezhet (igyekeztem ezt a tényt higgadtan közölni a többiekkel ), de szerencsére nem okozott nehézséget a rajta való átkelés.

[Megtekintés PicLens-el]

Pihenőkkel együtt így is közel 6 és fél órás volt a túra (hossza kb. 10-12 km, kb.700 méter szintkülönbséggel), úgyhogy a végére kellemesen elfáradtunk. A csapat hangulata végig kiváló volt (vidámságban nem volt hiány ), a gyerekek pedig külön dicséretet érdemelnek a túra teljesítéséért. A túrát a táj szépségein kívül az elfogyasztott erdei szamóca és egy kígyó (valószínűleg fiatal vipera) látványa is színesítette.

UI: Zoli ismét hozta a formáját , nem csalódtam benne.

A szokásos mondat is ide vágó:Id:”" Nem tévedtünk el csak nem a megfelelő úton megyünk”" (HA-HA-Ha).

Üdv Sanyi (Apuci76)

A képeket készítette: Jenei Zsuzsanna, a beszámolót írta: Katona Zoltán

Hozzászólt: Sanyi (Apuci76)

Szezonnyitó túra a Világos-hegyre, a Mátrába

Zoli — Sun, 20 Mar 2011 16:05:55 +0000

Március közepén, a négynapos hétvégén kétnapos kirándulásra készültünk Szilvivel, amelyet már nagyon vártunk, mivel hosszú hónapok teltek el legutóbbi kiruccanásunk, a Szögliget melletti túra óta. Az időjárási előrejelzések kedvezőek voltak, igazi tavaszi időt jósoltak a meteorológusok az ország egész területére. A Mátra hegységben egy olyan célpontot kerestem, amely könnyen megközelíthető, és szép kilátással kecsegtet. Az internet és a turistatérkép segítségével így bukkantam rá a Gyöngyöstarján melletti Világos-hegyre (709 m), amelyet a helyiek Kopasz-hegynek is neveznek, mivel a hegycsúcs déli oldala meglehetősen kopár. Autóval közeledve már messziről feltűnik a jellegzetes vulkáni kúp alakú hegy, amelyet formájánál fogva leginkább a Badacsonyhoz tudnék hasonlítani.

A Nógrádi vár

Túra dátuma: 2010. március 13.
Túra jellege: Középhegységi túra, hazai túra
Túra útvonal típus: Egy útvonalon oda és vissza
Nehézségi szint: Könnyű túra
Javasolt túraidőszak: Tavasz
Javasolt felszerelés: Túrabakancs hóolvadás után, egyébként túracipő elegendő, ruházat tavaszi időjárásnak megfelelően
Kiindulási hely: Borhy-kastély, Gyöngyöstarján mellett
Megtett táv: kb. 8 km
Túra teljes időtartama: kb. 3,5 óra
Összes szintemelkedés: kb 400 méter
Érintett csúcsok: Világos-hegy 709 m,
Túraútvonal: A Gyöngyöstarján melletti Borhy-kastélytól jelzetlen szekérúton lehet a legegyszerűbben elérni a zöld háromszög jelzésű turistautat, amely közvetlenül felvisz a csúcsra. Visszafelé lehet ugyanezen az útvonalon menni, vagy a zöld háromszög jelzésen tovább menni, amelyből – egy romos kulcsos háztól nem messze – leágazik a zöld kör jelzésű turistaút (halványan láthatóak a jelek!), ez pedig szintén visszavezet a kastélyhoz.

A leírások kiindulópontnak a település melletti Borhy-kastélyt javasolták, mi is ott kezdtük el a túrát a szép tavaszi napsütésben. Egy jelzetlen szekérúton indultunk el a hegycsúcs irányába, mivel a térkép alapján ez az út tűnt a legrövidebbnek. Amikor egy idő után távolodni kezdtünk a hegytől, letértünk a szekérútról, és árkon-bokron keresztül próbáltunk meg újra közelebb kerülni hozzá. Később, a hegytetőről lenézve vettük észre, hogy egy idő után a szekérút is a hegy felé vezet, csak egy kis kerülővel. A „bokros szakaszt” követően sikerült elérnünk a zöld háromszöggel jelölt turistautat, amely már egyenesen felvisz a hegycsúcsra. A csúcsra vezető út utolsó szakasza meglehetősen meredek, majdhogynem négykézláb kell felfelé mászni. Összesen közel 400 méter szintkülönbséget kell leküzdeni a hegytetőig, amely megmozgatja az ember lábát rendesen, de kemény izomlázra nem kell számítanunk másnap.

[Megtekintés PicLens-el]

A hegycsúcs valóban nem okozott csalódást, déli irányban gyakorlatilag 180 fokos, zavartalan panoráma tárult elénk. Legattraktívabban a tőlünk keletre fekvő Kékes mutatta meg magát, tetején az adótoronnyal. Megettük az elemózsiánkat, készítettünk néhány fotót, majd elindultunk lefelé.

[Megtekintés PicLens-el]

Már leértünk a hegy aljára, amikor a bokrok között, tőlünk kb. 20 méterre Szilvi két vaddisznót vett észre. Az egyiket még én is láttam, ahogy békésen cammogott velünk ellenkező irányba. Nem ők voltak az első állatok aznap, a hegyre felfelé menet egy őzet vettem észre, amelyről Szilvi sajnos lemaradt. Az autóhoz vissza más útvonalon érkeztünk, mint amelyen elindultunk délelőtt. A zöld háromszög jelzésű turistaúthoz egy romos kulcsos háznál csatlakozik a zöld kör jelzésű turistaút, amelyen visszaértünk a kastélyhoz. Egy helyen egy kissé eltévedtünk, de aztán újra megtaláltuk a helyes utat. Még a zöld háromszög jelzésű turistaúton voltunk, amikor egyszer csak egy muflon pattant ki elénk a bokrok közül, és szélsebesen elfutott előttünk. A harmadik állat egyetlen napon, ilyen túrában még nem is volt részem.

[Megtekintés PicLens-el]

A túra összesen kevesebb, mint négy órát vett igénybe, a megtett út oda és vissza kb. 8 km. Kellemes kis kezdés volt ez a 2011-es évre. Második napi programunk – barátaink meglátogatása mellett – a szécsényi kastély és a nógrádi vár megtekintése volt. A kastély sajnos zárva volt, de a vár kárpótolt minket. Aki erre jár, ne hagyja ki!

Szilvi és Zoli

Szinnai-kő és Tarna vára, egy kellemes túra a Vihorlát-hegységben

Zoli — Tue, 05 Oct 2010 17:50:54 +0000

A Vihorlát-hegységben ezt a túrát mindenkinek ajánlani tudom, aki szeretne egy viszonylag könnyebb, de igen látványos túrát tenni Szlovákia keleti részén. A távolság Debrecenből nem kevés (kb. 235 km), de az utazással együtt is simán belefér egy napba, ha korán elindulunk otthonról. Mivel maga a túra kényelmes tempóban, hosszú pihenőkkel is teljesíthető 4-5 óra alatt, célszerű még egy rövidebb programponttal kiegészíteni (mi is ezt tettük), ha már erre járunk. A Szinnai-kő és Tarna várának felkeresését könnyedsége miatt kifejezetten ajánlani tudom kisgyermekes családoknak is.

: Panoráma a Szinnai-kőről a tengerszem (Morske Oko) irányába

Túra adatai:

Túra dátuma: 2010. október 3.
Túra jellege: Középhegységi túra, külföldi túra
Túra útvonal típus: Egyirányú túraútvonal
Nehézségi szint: Könnyű túra
Javasolt túraidőszak: Ha nem esik és szép az idő bármikor kellemes túra lehet
Javasolt felszerelés: Túracipő, ruházat az évszak időjárásának megfelelően
Kiindulási hely: Széles-tó (Zemplinska Sirava) után Észak felé kb 20 km, parkoló
Megtett táv: kb 8 km Szinnai-kő és 4 km Tarna vára
Túra teljes időtartama: kb 7 óra a Szinnai-kő és Tarna vára közötti fél órás autózással együtt
Összes szintemelkedés: kb 450 méter Szinnai-kő és kb 200 méter Tarna vára
Érintett csúcsok: Szinnai-kő 1006 méter
Látnivalók: Tengerszem (Morske Oko), Szinnai-kő, Tarna vára (Vinna vára)

Túra térkép: Vihorlát térkép részlet a Szinnai-kőhöz és Tarna várához

Útvonal:

Debrecen-Nyíregyháza-Sátoraljaújhely-Trebisov-Mihalovce útvonalon majd Mihalovce (Nagymihály) után még kelet felé kell haladni az 50. számú főútvonalon. A Széles-tó (Zemplinska Sirava) elhagyását követően kell északra fordulni egy kis mellékúton, a Morske Oko (Tengerszem) irányába (ki van táblázva). Ezen a mellékúton kb. 20 km után érünk el egy hatalmas parkolót, ahol a kocsikat letehetjük. Innen kb. félórás autózást követően juthatunk el Tarna (vagy Vinna) vára felé a Széles-tótól északnyugati irányba.

: Tengerszem (Morske Oko)

Szilvivel mi másodszor kerestük fel ezt a szép helyet, majdnem pontosan két évvel ezelőtt már jártunk itt. Akkor engem annyira megragadott a táj szépsége, hogy megfogadtam: ide még legalább egyszer visszatérek. Ebben az évben a túra 2010. október elejére esett, és ragyogó napsütéses időt fogtunk ki hozzá. Debrecenből barátainkkal együtt négyen indultunk el, Nyíregyházán csatlakozott hozzánk a főnökasszonyom a férjével és két kislányával. Az utazás a Debrecen-Nyíregyháza-Sátoraljaújhely-Trebisov-Mihalovce útvonalon történt, Mihalovce (Nagymihály) után még kelet felé kellet haladnunk az 50. számú főútvonalon. A Széles-tó (Zemplinska Sirava) elhagyását követően kell északra fordulni egy kis mellékúton, a Morske Oko (Tengerszem) irányába (ki van táblázva). Ezen a mellékúton kb. 20 km után érünk el egy hatalmas parkolót (kb. 550 méter szintmagasságban), ahol a kocsikat letehetjük. Mi is így tettünk, és rövid készülődés után még 10.00 óra előtt elindultunk a túrára. Gyalog haladtunk tovább a műúton (kék jelzésű turistaút), és kb. 15 perc alatt elértük a tengerszemet. A tó igazán szép látvány, főleg az őszi napsütésben. Vizében pisztrángokat fedezhettünk fel, mellette pedig egy régi kis üdülőházat találtunk, amely sok évvel ezelőtt a Széchenyi család egyik tagjának, Vanderbilt grófnőnek a pihenőhelyéül szolgált.

[Megtekintés PicLens-el]

Végighaladtunk a tengerszem délnyugati partján, majd a tavat elhagyva folytattuk utunkat aznapi fő célpontunk, a Szinnai-kő (Sninsky kamen) irányába. Innentől a túra egy kissé meredekebben folytatódik tovább, de ettől a kijelentésemtől egyáltalán nem szabad megijedni. Kényelmes tempóban, rövidebb pihenőkkel, nem sokkal 12.00 óra után már a hatalmas bazaltsziklák lábainál voltunk (szintmagasság 1006 méter). A leküzdött szintkülönbség kb. 450 méter volt, a távolság pedig kb. 4 km (oda és vissza természetesen a duplája). A Szinnai-kő tehát nem más, mint két hatalmas méretű, lapos tetejű bazaltszikla, amelyek a vulkáni tevékenység maradványait képezik. Nevéből eredően persze valószínűleg egy szikláról van szó, de a talajszint felett két részből áll.

Ahogy felérünk, az egyik rész tőlünk balra, a másik rész pedig jobbra található. Mindkettőre vaslétrákon lehet felmászni, mi a bal oldalival kezdtük. A bal oldali szikla tetejéről kissé korlátozottabb a kilátás, viszont tökéletesen látszik innen a tengerszem, amely mellett idefelé jövet elhaladtunk. A jobb oldali rész nagyobb felületű, és onnan a kilátás is szebb, úgyhogy ott érdemes egy kicsit hosszabb időt eltölteni és ebédünket elfogyasztani (ahogyan mi is tettünk). A csoportképet is ott készítettük el.

[Megtekintés PicLens-el]

Visszafelé is ugyanazon az úton mentünk, amelyiken felfelé, úgyhogy gyorsan haladtunk. Nem sokkal 14.00 óra után már az autóknál voltunk, és kb. félórás autózást követően elindultunk kirándulásunk második célpontja, Tarna (vagy Vinna) vára felé. A várrom a Széles-tótól északnyugati irányban található, és azért van két neve, mert két község felől is megközelíthető. A három évvel ezelőtti vártúránknak ez a várrom is része volt, képek a várról abban a beszámolóban is megtekinthetők. Miként három évvel ezelőtt, most is Vinna (szlovákul: Vinné) község szélén tettük le az autóinkat, és – némi kitérővel – előbb a kék, majd a sárga jelzésű turistaúton kb. 1 óra alatt értünk fel a romokhoz. A romok már odalentről is kivehetőek, de igazán fent lehet megállapítani, hogy a várból milyen tekintélyes részek maradtak meg. A kilátás minden irányban gyönyörű, de a legszebb panoráma a Széles-tó irányában nyílik. Aki erre jár, annak ezt a várromot egyszerűen nem szabad kihagynia!

[Megtekintés PicLens-el]

Nem sokkal 17.00 óra után indultunk el hazafelé, és este nyolc után pár perccel már otthon is voltunk. Október lévén, már sötétben értünk haza, de – hála a kellemesen eltöltött napnak – ez cseppet sem zavart minket. Mindenki jól érezte magát, ami nemcsak a szép tájnak, hanem a szép időnek is volt köszönhető.

: Csapatfotó: Réka, Zsuzsa, Anna, Réka, Pali, Szilvi, Zoli; és Imi, aki a csoportkép készítésénél nem volt jelen

Beszámoló: Katona Zoltán

Fotók: Tóth Pál és Sasi-Szabó Réka

Rozsály-csúcs túra a Gutin – Rozsály hegységben

Zoli — Sun, 26 Sep 2010 14:39:50 +0000

A Máramaros megyében található Gutin – Rozsály hegységbe rendhagyó módon ezúttal pénteken indultunk túrázni. Kihasználva a jó időt 2010. szeptember 24-én a Rozsály hegység legmagasabb és egyben névadó csúcsát, a Zazár-folyó partján Nagybánya mellett magasodó 1307 méteres Rozsály-csúcsot másztuk meg. A Rozsály-csúcs túrára ezen a kellemesen meleg őszi napon négyen vállalkoztunk.

A Rozsály-csúcs a siklóernyősök paradicsoma, de túrázáshoz is ideális!

Túra adatai:

Túra dátuma: 2010. szeptember 24.
Túra jellege: Középhegységi túra, külföldi túra
Túra útvonal típus: Időtől függően körtúraként is teljesíthető, mi ezúttal egy útvonalon teljesítettük
Nehézségi szint: Az erdei úton (kék jelzés) meredeken emelkedő szakaszok, közepesen nehéz terep
Javasolt túraidőszak: Nyár vége, kora ősz
Javasolt felszerelés: Túrabakancs, de akár túracipő is elegendő, napvédő krém, rovar riasztó, ruházat az évszak időjárásának megfelelően és inni való bőven
Kiindulási hely: Alsófernezely (románul Ferneziu)
Megtett táv: kb 10 km
Túra teljes időtartama: kb 6 óra – de körtúra esetén ettől hosszabb
Összes szintemelkedés: kb 850 méter – útvonaltól függően
Érintett csúcsok: Rozsály (románul Ignis) 1307 méter
Látnivalók: Kilátás a Fekete hegyre, a Gutin kakastaréjra és a Fernezelyi tóra

Kapcsolódó fotóalbumok: Panorámafotók

Kapcsolódó térkép: Rozsály és környéke

Útvonal:

A túrát Alsófernezely (románul: Ferneziu) községből indítottuk, amely Nagybányától észak-keletre található. Nagybányáig (románul: Baia Mare) Debrecenből az útvonal Debrecen-Érmihályfalva-Nagykároly-Szatmárnémeti-Nagybánya útvonalon. Nagybányáról már látszik a Rozsály 1037 méteres csúcsán lévő antenna, azt kell követni! Alsófernezely község főutcáján haladva el kell érnünk azt a pontot, ahol a település mellett folyó Fernezely-patak – az út jobb oldalán – az út mellé ér. Itt egy hídon átkeltünk a patak túlsó partjára, és tovább haladtunk a híd által megkezdett leágazáson. Egy darabig még jó az út, majd ahogy elhagyjuk a falut, egyre rosszabb minőségűvé (kavicsossá) válik. Itt már gyakorlatilag bárhol lerakhatjuk az autót az út mellé, ahol kényelmesen tudunk parkolni. Kb. 20 perc múlva elértünk egy üdülőtelepet, ahol egy tábla jelezte számunkra, hogy melyik kék pötty jelzésű ösvényen kell elindulnunk (fehér alapon kék pötty) és kb 2,5 óra alatt érhetjük el a Rozsály (románul: Ignis) csúcsát.

Úton Máramaros megyébe

[Megtekintés PicLens-el]

Ezúttal nem délfelé, hanem északra indultunk Debrecenből és több mint négyórás utazás után értük el, a Debrecen-Érmihályfalva-Nagykároly-Szatmárnémeti-Nagybánya útvonalon Alsófernezely (románul: Ferneziu) községet, amely Nagybányától észak-keletre található. A négy órába benne volt egy határátkelés, egy rövidke pihenő és két kisebb eltévedés (az első alkalommal Nagykároly felé vétettük el az irányt, majd Nagybányán is rossz égtáj felé kanyarodtunk). Nagybányáról egyébként már látszott is aznapi célpontunk, a várost uraló Rozsály hegyének 1307 méter magas tömbje – igazából bármit is jeleznek a tájékozódást segítő közlekedési táblák nem érdemes azok után menni, a Rozsály csúcsát kell követni úgy, hogy a magas gyárkémény vagy előttünk vagy jobb oldalunkon legyen.

Alsófernezely község gyakorlatilag egybe van épülve Nagybányával, mintha a városhoz tartozó kisebb városrész lenne. A település főutcáján kell haladni egészen addig, amíg a Fernezely-patak az út mellé nem ér. A hídon át kell haladni, majd tovább ezen a leágazáson. Az út a falutól távolodva egyre rosszabb minőségűvé (kavicsossá) válik. Bal kéz felől egy ipartelepet elhagyva hamarosan le is parkoltunk és kb. 450 méter szintmagasságból kezdtük meg a túrát.

Kerestük az utat…

[Megtekintés PicLens-el]

Ahonnan a túrát ténylegesen megkezdtük jelzéssel még nem találkoztunk. Egy patak folyt mellettünk, a Zsidóvia-patak (románul: Jidovoaia), ennek mentén haladtunk felfelé az úton. Kb. 20 perc múlva elértünk egy üdülőtelepet, ahol egy kicsit elbizonytalanodtunk és a kezdeti helyes irány után megfordultunk és rossz irányba kezdtünk el menni. Ennek a kis kavarodásnak az volt az oka, hogy a túraútjelző tábla iránymutatása szerint az út egy magán területen vezetett keresztül, ahova ki volt téve “Belépni tilos!”, na ezt próbáltuk meg megkerülni. Első próbálkozásunk vissza vezetett a telep alsó szakaszához, ahol egy elágazás volt a Rozsály-csúcs irányába, de ez tévútnak bizonyult. Vissza tértünk a táblához és ezúttal tovább haladva az úton Kelet felől kerültük ki a problémás ingatlant – aminek a közepén lévő villanyoszlopra volt felfestve a Kék pötty jel amin haladni kell ).

A tábla egyébként a hegycsúcsot 2-2,5 óra gyalogútra jelezte, amely igen bíztató volt számunkra, mivel mi is ennyire számítottunk. Előbb átvágtunk a bekerített telkek mögötti kerteken, majd pár perc séta után végre elértük egy erdő sávot, ahol már látni véltük a Kék pötty jelet.

Hamar rájöttünk nem ugyanaz látni, mint látni vélni. Szóval folytatódott az út és jel keresés. Kisebb nagyobb kitérők és Csaba önálló útkeresése után kb negyed óra alatt mindenki megtalálta a helyes utat. Annak ellenére, hogy az elején a jelzett utat majdnem elvétettük, összességében az mondható el, hogy a jelzések viszonylag sűrűn fel vannak festve az útvonal mentén – de csak ott, ahol amúgy is egyértelmű lenne a “merre tovább”.

Erdős túra meredek emelkedővel

[Megtekintés PicLens-el]

Innentől kezdve előbb enyhén, majd egyre meredekebben emelkedő turistaösvényen haladtunk felfelé, a hegycsúcs irányába. Az erdő komor hangulatú, sok látnivalót nem kínál. Az alsóbb szakaszokon még van egy kis vízfolyás, ami változatossá teszi az amúgy aljnövényzet nélküli sziklás terepet, de fentebb ez is elapad.

A csapat teljesítménye ezen a szakaszon elég változó volt. Peti robogott elől, pedig még a cipő is okozott neki némi kellemetlenséget, eleinte én kullogtam hátul, mert néha menni is alig bírtam (a hétköznapi túrázást még szoknom kell – sspace).

[Megtekintés PicLens-el]

Végül az erdei szakasz meredek emelkedését kb 850 méteren egy erdei út szakítja meg, ahol kis pihenőt tartottunk. Itt összerázódott a kis csapat és egységesebb tempóban kapaszkodtunk tovább egy még meredekebb szakaszon.

Ezen a szakaszon a hegyoldalon haladtunk és kilátás nyílott a Fekete hegyre és a Gutin kakastaréjra is. Lassan de biztosan haladtunk felfelé, elértük a fenyőerdő sávot, de itt ismét az erdő belsejében haladtunk, ez sem túl látványos, de annál fárasztóbb szakasz. Többször is megálltunk és a magasságmérők alapján egyre bizakodóbbak voltunk, hogy már nem lehet messze a Rozsály csúcsa.

Sziklás terep és jó kilátás

Feljebb érve ritkult az erdő és hatalmas szikla tömbök kezdték szegélyezni utunkat. Sőt némelyiket meg is kell mászni. Itt ismét szünet és tízórai jellegű tevékenység, kis pihenő után pedig kapaszkodunk, kúszunk, mászunk tovább. Innen már remek a kilátás is. Ismét ellátni egészen a Gutin Kakastaréjig.

Közvetlenül a csúcs alatt véletlenül mégis letértünk a helyes útról, és jelzés nélküli terepen, sokszor négykézláb haladva előre sikerült végül a csúcsra felkapaszkodnunk. Az aljnövényzet nagyon sűrű, nehéz benne haladni, jobb inkább a jelzett úton menni, feltéve, hogy meglátja a turista a jelzést. A sziklákon nem csak az ösvény mellett, hanem távolabb vannak a jelek felfestve. Miközben haladunk azt hihetjük jó úton járunk, hiszen egy ösvényen megyünk, pedig a jel a távolban, balra fent van a sziklára festve és nem az ösvényen, hanem a sziklákra felkapaszkodva kell(ene) tovább menni.

Kis segítség a helyes út megtalálásához:

Ahol Zoli halad le ott kellene fel is

Ugyan ez a szikla szemből

És az ösvény, ami tévútra visz

Az első és a harmadik képen jól látszik egy háromszög alakú sziklatömb az ösvényen, erről viszonylag jól beazonosítható az elágazás, ahol balra felfelé kell letérni, nem pedig kényelmesen tovább sétálni az ösvényen.

Kúszva, mászva…

[Megtekintés PicLens-el]

De mi csak lefelé vettük igénybe ezt az utat, felfelé a bozótosban másztunk tovább. Bakancs megtelt a növények magvaival, nadrágba, ruhába beleragadt mindenféle csimbók, legalábbis az enyémbe. És nem elfelejtendő, hogy az ilyen sűrű aljnövényzetben kígyók is előfordulhatnak! Ha valaki mégis erre téved lehetőleg egy bottal vágjon maga előtt utat, kezét pedig ne tegye le a kapaszkodáshoz. Viszont mivel itt fák már nincsenek legalább a kilátás remek!

Már a hegy lábánál láttuk a csúcs körül repkedő siklóernyősöket, akik most már karnyújtásnyira voltak tőlünk, a fejünk felett szálltak el néha.

A Rozsály-csúcs csúcsán

A Rozsály hegység legmagasabb csúcsa a névadó Rozsály hegycsúcs gyakorlatilag teljesen kopár, úgyhogy zavartalan kilátás tárult elénk minden irányba. A hegycsúcson a már említett adótorony is található, valamint sok siklóernyőssel is találkoztunk, a hegycsúcs déli oldalán. Az adótoronyról és a siklóernyősökről a hegycsúcsot teljes bizonyossággal be lehet azonosítani. Igaz egy időre a frászt hoztam a csapatra, mert második erdei szakaszon, ahol nyílt némi kilátás dél felé láttam egy adótornyot, de mint kiderül ennyire nem tévedtünk el, a jó hegyre másztunk az egy másik adótorony, de ott nincsenek siklóernyősök.

Kelet felé jól kivehetőek voltak a Kakastaréj sziklái, valamint a Gutin csúccsal együtt a teljes vulkáni kúp, illetve látszott kelet felé a Fekete-hegy is, amelyet a csúcsra vezető erdőirtásról (itt vezet fel a libegő) tudtunk beazonosítani. Délnyugati irányban felfedezhettük Nagybányát – a hatalmas gyárkémény, de még a város nyugati végei is tisztán látszottak a szikrázó napsütésben. A csúcson egy fa “építmény”, mint egy pódium van elhelyezve. Pont jól jött ahhoz, hogy leüljünk ebédezni. Mivel a csúcs kopár az erős széltől semmi nem véd meg. A szikrázó napsütés ellenére itt bizony fel kell venni a kabátot is. Jó ideig csodáltuk a tájat és a siklóernyősöket. Egyikük éppen akkor cipelte felfelé az ernyőjét a hegyoldalon. Hatalmas hátizsákkal kaptatott felfelé ott, ahol mi a jelentősen könnyebb túrafelszerelésünkkel is alig tudtunk mászni. Az ebéd és a pihi után ismét felkerekedtünk, de még nem lefelé a csúcsról.

A Fernezelyi tó látképe

A leghangulatosabb része a hegycsúcsnak a nyugati vége volt, ahol érdekes formájú bazaltoszlopokon pihenhettünk meg pár percre. A bazaltoszlopok közül szemügyre vehettük az alattunk elhúzódó völgyben található Fernezelyi-tavat is. De innen is jól látszik Nagybánya, sőt Nyugat felé nagyon nagy távolságba el lehet látni. És itt sokkal kellemesebb is üldögélni a délutáni napsütésben. A bazaltoszlopok miatt szélvédett és kellemesen meleg, remek pihenőhely, a csúcs étkezést is célszerűbb inkább itt megtartani.

Lefelé a helyes úton

Kb. háromnegyed órát tartózkodtunk a csúcson, majd elindultunk lefelé, majdnem ugyanazon az úton, amelyiken felfelé jöttünk csak ezúttal nem vétettük el a jelzést. A túra teljes időtartama valamivel kevesebb, mint 6 órát vett igénybe, a végére azért kellemesen elfáradtunk – mint említettem én (sspace) már sokkal hamarabb is.

De nagy kár lett volna kihagyni ezt a túrát, főleg olyan szép napos időben, amelyben részünk volt! Mindenkinek csak ajánlani tudjuk a Rozsály-csúcs túrát!

A túrán részt vett csapat: Csaba, Peti, Zoli és én (sspace) - háttérben a Fekete hegy és a sífelvonó

A beszámolót írta: Zoli – Belepiszkált: sspace

Fotók: sspace